A 2000-es évek elején, az internet szárnypróbálgatásakor online saleses pozícióba akartak felvenni Magyarországon egy céghez. A kínált deal egyértelmű volt, alacsony fix fizetés mellé teljesítmény alapján tudnak jutalékot adni. Jeleztem, hogy egy tartalom nélküli weboldalon még nincs mit árulni, ezért már az induláskor fix fizetést szeretnék kérni, hogy egyáltalán felépítsük az oldalt. (Végül megkaptam, plusz a jutalékot is.)

Négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon.
Júniusban Iglódi Csaba tér vissza!

Ebben az időszakban találkozott a hagyományos világ, a tradicionális szabályokkal működő értékesítési szakma egy új, online-nak nevezett világgal, új rendszerekkel, lehetőségekkel, keretekkel. Már akkor éreztem, hogy magamért vagyok felelős, tudtam, mi az én szakmaiságom, célom és annak mi a fizetési struktúrája, de kellett a vállalat felismerése és rugalmassága is.
Ez az egyéni felelősség 2024-ben aktuálisabb, mint valaha. Az adott élethelyzetben, rövid és hosszú távú céljaim elérésében mi az a csomag – beleértve a fizetést is –, aminek révén száz százalékot tudok beletenni a munkámba, és még jól is érzem magam. Ezt viszont befolyásolja az a társadalmi és vállalati környezet, amiben élünk. Például nőként.

Az Eurobarométer alapján a magyarok 78 százaléka szerint a nők legfontosabb feladata az otthonukról és a családjukról való gondoskodás. A nemek közötti egyenlőséget mérő Gender Equality Index rangsorában 100-ból 53 ponttal uniós viszonylatban az utolsó előtti helyen vannak a magyarok.

Fizetés szempontjából ez azt jelenti, hogy a 17,5 százalékos bérszakadék miatt itthon ugyanazért a munkáért a nők óránként ennyivel keresnek átlagosan kevesebbet, mint a férfiak. A társadalmi felelősségvállalás túlmutat az országhatárokon, hiszen az Európai Parlament döntése alapján a vállalatok kötelesek lesznek felszámolni a nemek közötti bérszakadékot.

De a vállalati és egyéni felelősségvállalás közös edukációja korántsem megy ilyen gyorsan. Tegyük fel: a cégek kötelezve lesznek rá, ezáltal meg is valósítják, hogy egyenlő feltételeket biztosítsanak egy adott pozícióban mindenkinek. De a legtöbb emberben több évezredes negatív berögződéseket és reflexeket kell felülírni például egy állásinterjún is. Ez az egyéni tanulás elengedhetetlen.

Az, hogy milyen szakmát és azon belül milyen céget választok, legtöbbször egyéni döntés. Ha utánajárunk, megismerjük az adott szakmát, céget, pontosabb képünk lesz róla, hogy egy adott pozícióban körülbelül mekkora pénz van. Kutatni kell, információkat kell gyűjteni, és az egyéni szakmai tudás és a piacismeret együtt adja majd ki, mit válaszolunk arra, hogy „köszönjük, kérjük, mondja meg zárásként, mi a fizetési igénye”. Persze, az lenne az ideális, ha ilyen kérdés egyáltalán fel sem merülne, mert az álláshirdetések tartalmazzák már a bérsávokat is.

Ha őszintén kompetensnek érzed magad az adott munkára, nem szabad alábecsülnöd magad, és alá lőnöd a fizetési igényben. Abból a félelemből, hogy nem kapom meg a munkát, a fölé mondástól sem kell tartani. Ha szakmailag én kellek, és én vagyok a legmegfelelőbb a pozícióra, akkor a cégek nem akarnak elveszíteni, és legrosszabb esetben középúton találkoznak a lehetőségek. Viszont ehhez edukáció kell. Vezetői példát kell mutatni, például mentorálással kell fejleszteni az egyéni érdekek képviseletét, az alkupozíció kialakítását, a tárgyalástechnikát. De a vállalatoknak is érdekük fejleszteni az egyenlőtlenségi mechanizmusokon, és nem csak az uniós szabályok és riportálás miatt. Kölcsönös érdekük, hogy munkavállalóik jól érezzék magukat, és – akár a bérkülönbség miatt – ne menjenek el fél év múlva máshova dolgozni. Akár férfiról, akár nőről van szó, a megfelelő bérezés elengedhetetlen a munkavállalók hatékonyságához, boldogságához, és ami a cégek egyik legfontosabb szempontja: a megtartásához és a nagy fluktuáció elkerüléséhez.

Szakadatlanul azon kell dolgozni társadalmi, egyéni és vállalati szinten is, hogy a statisztikákkal szemben ne 2102-ig kelljen várni a bérszakadékok megszűnésére. És mindenkinek meg fogja érni, ha egyszer eljutunk ide.

A szerző a Nyitottak vagyunk nevű cívil szervezet igazgatótanácsának elnöke.

A Forgó tagjai: Nemes Dániel, Litkai Gergely, Sásdi Helga és Iglódi Csaba.