Írta: Cseke Eszter és S. Takács András

Néhány száz sziklaszirtbe vájt falépcsőfokon ereszkedünk le a tengerpartra. Két óránk van még naplementéig, és egy-két óra van hátra az apályból is. Ilyenkor talpalatnyi fehér homok bukkan elő a tekintélyt parancsoló sziklák lábánál. Hamarosan lemegy a nap, hazamennek a kilométerekről idesétáló halászok, kiúsznak a partra a szörfösök, és jön a dagály. Ellepi az óceán ezt a pár négyzetméternyi strandot, amit mintha egy képeslapról vágtak volna ki. A hullámok egyre nagyobb erővel és robajjal vágják oldalba a sziklákat, és egyre inkább a víz az úr.

Este már a szirtre épített Uluwatu Surf Villas teraszáról hallgatjuk az óceán morajlását, úgy száz méterrel a romantikus kis öböl felett. Amikor a londoni parkokat idéző zöld gyepen kisétálunk a szirt legszélére épített kis balinéz szentélyhez, majd lenézünk a mélybe, szabályosan tériszonyunk lesz, úgyhogy inkább gyorsan leülünk. Elméláznánk még a naplementében, de a szakács pont elkészült a barbecue-sütőre feldobott tengeri herkentyűkkel, és balinéz saláták és köretek is kerülnek a teraszasztalra. A vacsora tálalva.

Az Uluwatu Surf Villas legolcsóbb lakosztálya éjszakánként négyszáz dollárba kerül, a villáért, ahol akár tíz ember is kényelmesen elfér, négyezer dollárt kérnek. Az óceánparti úszómedencés házhoz három hálószoba tartozik. Kivehető mellé a telek két szélén álló, bokrokkal és fákkal elkerített két kisebb bungaló is, ezek elé is külön medencét építettek. Olyanok, mintha apró tavakra bukkantunk volna a dzsungelben. A szobában kézzel faragott balinéz és jávai bútorok várják a megfáradt luxusszörfösöket. Ez itt Bali első számú szörfparadicsoma, már két évtizede nem akad kihívója.

A kanadai tulajdonos házaspár egész birodalmat épített ki Uluwatuban. A hotelhez tartozik a jó nevű Mana étterem, bárral és fantasztikus kávékülönlegességekkel (a kedvencünk a kurkumás dirty latte volt). Övék a Drifter is, Uluwatu legprofibb szörfboltja, deszkákkal, fürdőruhákkal, könyvekkel, múlt századi térképnyomatokkal. A kertben üzemel a városka egyik legjobb étterme is, nemcsak első osztályú bisztróételeket kínál, hanem a tipikus uluwatui szörfös életérzést is.
A reggeli sport után – ami sokaknak egyben meditáció is – itt ülnek félmeztelenül vagy szakadt pólóban a hosszú hajú, a hullámok által kigyúrt srácok és lányok. Lehajtanak egy frissen préselt zeller- vagy céklalevet, majszolják az acai müzlitálakat, és egy mandulatejes dél-amerikai vagy jávai kapucsínó mellett felütik a digitális nomád Apple laptopot, hogy néhány óra munkával megkeressék az életformához szükséges anyagiakat. Ez most Uluwatu.

Gomba módra épülnek egymás hegyére-hátára az újabb és újabb villák, százméterenként fülsüketítő építkezés mindenhol. Úgy lepik el a sziget csücskét az ideözönlő külföldiek, mint a dagály az Uluwatu Surf Villas tengerpartján a talpalatnyi fehér homokot. A legendás szálloda a tágas, zöld, óceánparti, sziklaszirti csodájával egyre több pénzt kérhet a Balira látogató luxusközönségtől. Azoktól, akik csak egy-két hétre jönnek, hogy átéljék azt a természeti csodát, amibe fél évszázaddal ezelőtt az első szörfösök beleszerettek. Ha pedig elég a gazdag hippi szörfparadicsomból, irány a balinéz hegyvidék!

Villák a völgyben
A száraz, napos Uluwatutól három óra autózásnyira északra titokzatos, árnyas hegyek várják azokat, akik a tenger kékjét az erdő zöldjére cserélnék. Hegyek között, völgyek között kanyarog az út, legfeljebb 30 km/órás sebességgel lehet átkelni az esőerdő fedte hegyvidéken. A vadregényes tájba gyönyörűen belesimul a sziget egyik legmenőbb butikhotele, a Munduk Cabins. Ahogy befelé sétálunk a fák között, olyan, mintha egy balatoni stégen araszolnánk egyre beljebb, csak nem a magyar tenger, hanem a balinéz erdő mélyül alattunk. Egyre jobban lejt a völgy, és egyre magasabbra nyújtózkodnak mellettünk a fák, a házba lépve pedig már a lombkoronaszinten járunk.

A fekete faburkolatot leszámítva mintha egy skandináv belsőépítészeti magazin hasábjai keltek volna életre. A plafonig érő üveg tolóajtón át letaglózó kilátás teszi helyre az embert: a gőzölgő esőerdő látványa azonnal visszarángat a trópusokra. Éjszakára ezt mesteri sötétítőfüggönyökkel zárhatjuk ki. A fürdőszobában balinéz kézműves biokozmetikumok, a konyhában minden, amire egy esős esti családi vacsorához szükség lehet.

Ha bekuckóznánk, az Ulekanból, Munduk messze legízletesebb étterméből rendelhetünk ételt. A hegyi bisztrót és a hozzá tartozó Clove (Szegfűszeg) nevű koktélbárt a sziget szerte méltán híres Milk & Madu (Tej és Méz) étteremlánc tulajdonosai hozták össze. Akár egy kis hütte a felhők között, indonéz klasszikusokat kínálnak a megfáradt túrázóknak, egy kicsit átfűszerezve. Így születik meg a tipikus marharendang (marhapörkölt) helyett az ezerízű padlizsánpörkölt, tele fahéjjal és szegfűszeggel, a gyógyító soto ayam (csirkeleves) gyömbérrel és kurkumával vagy az indonéz rántott banán, amit itt csokoládéba mártanak.

Az emlékezetes helyi vacsora előtt melegen ajánlott kirándulni egy nagyot a munduki vadonban. A kedvenc túraútvonalunk a hoteltől alig tíz percnyire indul, hatalmas hortenziamező mellől. Az égszínkék virágba borult domboldal valószínűtlen látvány az esőerdő tövében. Itt kilóra adják a virágot, körülbelül tizenöt szálért kevesebb mint egy dollárt kérnek. Emlékeink szerint Európában pont százötvenszer ennyibe kerül, amit nem akarunk elhinni, amikor egymásra mosolygunk a virágot szedő balinéz nénivel. A kalkuláció eredményét, ami önmagában is Forbes-cikkért kiáltana, inkább a hegyi levegő bódító hatásának tudjuk be.

Csak néhány lépéssel hagyjuk hátra a hortenzia­mezőt, amikor elnyel minket az erdő. Moha lepte, égig érő, három-négy törzsből álló terebélyes faköltemények szegélyezik az alig kitaposott ösvényt. Indák alatt bújunk át, trópusi gombákat fotózunk a patakparton, a vad orchideákat páfrányok és cikászok keretezik. A varázslatos erdőben azonnal megértjük, miért építették a közeli völgybe a Munduk Cabins szintén mesébe illő házait, és honnan jön az a végtelenül megnyugtató csend, ami beborítja ezt a környéket, ahova mindig visszavágyunk.
A kétórás erdei túra végén apró hegyi tóhoz érünk, ahol már kenuval várnak minket. Miközben evezünk, a tóban tükröződő felhők mintha gyorsabban mozognának, mint a kenu. Mire a túlpartra érünk, már beborítják a hegygerincet, hamarosan megjön a munduki menetrend szerinti koradélutáni eső. A tó túlpartján gyönyörű balinéz templom, mindenhol áldozatok és füstölők, a templom tövében helyiek piknikeznek a fűben.

Itt vár a Munduk Cabins sofőrje, hogy visszavigyen a hotelbe, és a felhők fedte völgyet kémlelhessük a forró jakuzziból a szemerkélő esőben. Egy-két óra múlva kitisztul az idő és az ég is. Mire feljön az Esthajnalcsillag, megrakják a medence melletti tábortüzet, a többi vendéggel körbeüljük a betonból köralakban kiöntött kanapén, hatalmas párnák között. A vacsorát is idehozzák, boldogan ajánlja fel az egyik végtelenül kedves és profi pincér, miután már teljesen besötétedett. Munduk előtt fogalmunk sem volt róla, hogy Balin fázni is lehet, de itt pokrócba burkolózunk, és helyi vörösbort iszunk a csillagos ég alatt.