Légrádi Gergelynél sokáig megfért egymás mellett, hogy ügyvédkedik és közben ír is. Némileg megborult a harmónia, amikor elkezdte az Eszínházat, azóta sakkoznia kell, hogy továbbra is legalább százkét százalékos erőbedobással tudjon elvégezni mindent. Márpedig ő így szereti csinálni.
„Amikor megtudtam, hogy leveszik a műsorról a Villa Negrát, amiben lopós kisfiút játszottam, megpróbáltam egy kézírással készített kérvényt aláíratni a színészbüfében mindenkivel. Csak később értettem meg a helyzet lehetetlenségét” – meséli Légrádi Gergely tizenéves korának egyik naiv próbálkozását. Sokáig gyerekszínész volt, a 80-as évek közepén olyan színészóriásokkal játszott Szurdi Miklós rendezésében a Játékszínben, mint Benedek Miklós, Bezerédi Zoltán, Eszenyi Enikő, Hollósi Frigyes, Margitai Ági, Kováts Adél és Rudolf Péter.
Csak ideiglenesen járt keveset színházba, miután nem a Színműre, hanem az ELTE jogi karára vették fel. „Azért előfordult, hogy tanulás után, késő este elmentünk a Hoféliára a Madách Kamarába.” Éppen olyan izgalmasnak találta a jogot, mint a színpadot. Rendszerező logikát, analitikus gondolkodást tanított neki, a regényírásnál is remekül tudja alkalmazni. „Már egyetem mellett elkezdtem írásban kifejezni magam olyan kérdésekről, amikre nem tudtam a választ. Nem kávézás közben beszéltem meg a barátaimmal, hosszabb-rövidebb szövegekben gondolkodtam az engem feszítő témákról.”
Akár ügyvédi feladatot végez, akár könyvet ír, erősen arra az egy tevékenységre figyel, a túlzott koncentráció minden átkával. „Nincs pazarolni való időm, állandóan működik bennem valamiféle kontrollprogram, és eldönti, hogy adott pillanatban mi a lényeges.” A sok feladat hamar becsukja azt az időablakot, ami csak róla szól, arról, hogy kikapcsolódjon, sportoljon, regenerálódjon.
Balogh Petya(társalapító, STRT Holding) „A barátaimmal mentünk el sörözni a Millenáris környékére. Emlékezetes és inspiráló pillanat volt. Azt hittük, hogy innen egyenes út vezet a nyugati típusú demokráciához. Arra bátorított, hogy még nagyobbat merjünk álmodni.” Jaksity György(alapító, Concorde) „Azokban a napokban még egy utolsó síelésre kiugrottunk két volt kollégámmal a mölltali gleccserre Ausztriába. Szállásunk az egyik közeli faluban volt, […]
Balogh Petya (társalapító, STRT Holding)
„A barátaimmal mentünk el sörözni a Millenáris környékére. Emlékezetes és inspiráló pillanat volt. Azt hittük, hogy innen egyenes út vezet a nyugati típusú demokráciához. Arra bátorított, hogy még nagyobbat merjünk álmodni.”
Jaksity György (alapító, Concorde)
„Azokban a napokban még egy utolsó síelésre kiugrottunk két volt kollégámmal a mölltali gleccserre Ausztriába. Szállásunk az egyik közeli faluban volt, május elsején egyszerre ünnepeltük uniós belépésünket és a falusi majálist a helyiekkel, frenetikus hangulatban, egy hozzánk és az EU-hoz csatlakozó szlovén párral, illetve egy japán turistacsoporttal, késő éjszakáig. Másnap az idő nagy részében a 2700 méteren levő hüttében próbáltuk kipihenni a nagy ünneplést, és csak alibiből csúsztunk egyet-kettőt.”
Litkai Gergely (humorista, zöldaktivista; alapító, Dumaszínház)
„2004. május elsején, röviddel jogi szakvizsgám után, egy Bon-bon díj birtokában, évfolyamtársaimmal múlattuk az időt a pesti rakparton ünnepelve uniós csatlakozásunkat. Végre úgy éreztük, hogy az a temérdek uniós jogi ismeret, amit magunkévá tettünk, szárba szökkent, sőt virágot hozott. Este a vár aljában söröztünk, és szinte eufórikus volt a hangulat, majd felléptem az akkor még foghíjas nézőtér előtt a Godot-ban. Akkor még nem tudhattuk, mire készül Brüsszel. Gyanútlan, fiatal európai polgárok voltunk. Egy olyan közösségnek a tagjai, ami talán az egyik legsikeresebb és legszofisztikáltabb államok közötti együttműködést valósítja meg.”
„Már akkor roppant határozott elképzeléseim voltak a jövőmet, na, meg az egyetemi tanulmányokat illetően. Pontosan tudtam, hogy újságíró akarok lenni, és ennek megfelelően a szárnyaim már elég korán elkezdtem bontogatni. Tizenöt voltam tehát azon a tavaszon, amikor csapatot verbuváltam, főszerkesztővé neveztem ki magam, szponzort szereztem, és rábeszéltem a tanári kart, hogy legyen diákújságunk. Lett. Szuper évek voltak. Talán akkor kezdtem megérteni, hogy ha valamit eltervezek, és nagyon akarom, ott tényleg nincs, aki vagy ami megállítson.”
Pataki Ági (filmproducer, exmodell)
„Én még ahhoz a generációhoz tartozom, amelyiknek tagjai csak elérhetetlen álomnak gondolták, hogy egyszer teljes jogú tagjai lehessenek Európának. De az álmok néha valóra válnak, úgyhogy 2004. május elsején egész nap tíz centiméterrel a föld felett jártam.”
Harcsa Veronika (énekes)
„Huszonegy éves voltam, és éppen a zeneművészetis felvételire készültem. Budapestről a lezárt utcák és a mérhetetlenül optimista forgatag emléke maradt meg. Egybevágott a saját életemben érzett nagy lendülettel, hiszen ekkor vettem egy nagy levegőt, hogy kimondjam, zenész szeretnék lenni, nem informatikus.”
„Engem Esztergomban ért, itt nőttem fel és jártam gimnáziumba. Az ünneplés leginkább a szlovákiai Párkányt és Esztergomot összekötő Mária Valéria hídon zajlott. A csatlakozás eredményeképpen először tudtunk csak úgy simán, személyivel átmenni rajta. Szimbolikus elégtétel volt ez: tizenévesen egy barátommal csokiért és tubusos pizzaszószért mentünk a szomszédba, messze ott volt a legfinomabb. A vámosok azonban nem engedtek vissza vele minket Magyarországra, hiába győzködtük őket, hogy a szorgalmasan összegyűjtött zsebpénzből vettük. Az igazságérzetem már akkor is igencsak helyén volt, szóval leültem ott helyben, és mérgemben, az orruk előtt ettem meg a két tubus pizzaszószt.”
Benedek Ágota (író)
„Hah, emlékszem! Érdekes (ironikus?), hogy miközben az egységes európai béke és biztonság útjára voltunk hivatottak lépni, az én mikrovilágomban éppen ugyanezeket kockáztattam. 2004 májusában ugyanis az érettségire készültem, és miközben májusfákat installáltak a környéken, nyilván nem nekem, sohasem nekem, én megkíséreltem az anyám előtt a szobámban meggyújtott cigaretta stresszoldó, sőt megoldó hatása mellett érvelni. Ahogy magamat ismerem, hivatkoztam az oktatási rendszer irreális követelményeire, a szülői elvárás súlyára, amit őszintén sosem éreztem, és ha ki tudtam volna húzni a fejem Petőfi Sándorból, gondolom, az uniós csatlakozást is belekevertem volna, hogy kimásszak a slamasztikából.”
Nyáry Krisztián (író; kreatív igazgató, Líra)
„Mezítláb, cipőmet a kezembe tartva sétáltam át a Szabadság hídon Pestről Budára. A kisebbik lányom gyerekkocsiban, a nagyobbik a nyakamban, és közben a piknikező családokat kerülgettük a gyeptéglákkal borított aszfalton. Harminckét éves voltam, és ott, az euforikus hangulatban úgy éreztem, most ért véget a rendszerváltás. A mából visszanézve: igazam is volt. Csak nem úgy, ahogy akkor gondoltam, hogy innentől minden nap kicsit jobb, kicsit könnyebb és kicsit unalmasabb lesz. Persze az, hogy végül éppen fordítva történt minden, nem von le semmit annak a napnak a nagyszerűségéből.”
Galambos Márton (főszerkesztő, Forbes)
„Amerikában tanultam, a palesztin származású német nyelvtanár házában ünnepeltünk többen magyarok. Jancsó Dávid a kertben álló zászlórúdra felhúzott egy EU-s zászlót.”
Lássuk, mit gondolunk erről mi, magyarok 2024-ben! Egyre többen használnak hevített dohányterméket, így felmerül a kérdés, hogyan vélekednek a magyarok erről a dohányzási formáról, és milyen társadalmi normák, etikett szabályok érvényesek az új típusú dohánytermékek használóira. A JTI Hungary Zrt. elkezdett utánajárni: a 2024 januárjában végzett reprezentatív kutatás eredményeit Dr. Kibédi-Varga Katalin protokoll- és etikettszakértővel […]
Egy nagy influenszer vagy ötven mikroinfluenszer? Mi kerül több tízmillió forintba egy megállapodásnál? Aki politizál, annak kampec? És ki akar káromkodó streamerekért fizetni?
A pofás külső még a leghervasztóbb tartalmú könyvet is képes helyrepofozni és arra biztatni az olvasót, hogy az időnként unalmas szövegek helyett a könyv vizuális értékeit falja. A Magyar Könyvtervezés díj évről évre összegyűjti a magyar könyvkiadás legszínvonalasabban megtervezett és kiadott kiadványait. Ebben a könyvajánlóban kivételesen fontosabb a külső, mint a belbecs. 2024 legmutatósabb kiadványai kategóriánként, a Szakirodalom duplázásával.
Két erős nő, anya és lánya a családi gyászból kiemelkedve építették tovább a rájuk hagyott Feszl Optikát. A holisztikus szolgáltatásban hisznek, ahogyan a szakma egyik hazai megújítójának számító nagyapa is egykor.
