Sajttál, szőlő, dió, eper, guacamole, csokis süti és prosecco – úri fogadtatásban van részünk, amikor késő este megérkezünk Náray Tamásék nyaralójába Sant Pere de Ribes tengerpartjára Krasznai Zoli címlapfotóssal és asszisztensével, Novák Marcival. Barcelonától délre, a Costa Doradán április közepén a bátrabbak már úszkálnak a tengerben, de a lakóparkhoz tartozó medencét is választhatnánk, ahol kora reggel már javában sürgölődnek a karbantartók. A teraszról pont a vonatalagút tetejére épült Masia Casa del Marra látunk rá – valaha Franco tábornok is szívesen vendégeskedett a kúriában. Lehet, hogy csak helyi legenda, de mi máris elkezdünk azon spekulálni, van-e titkos földalatti járat, amin át a diktátor egyenesen az alagútba, a vonathoz tudott menekülni.
A sitgesi TamistArte galériában is jártunk.
A tüchtig lakóparkból kora délelőtt lesétálunk a partra, a síneken kelünk át, így keresztezzük a pár percenként mellettünk elzakatoló elővárosi vonat útját. „Olyan, mint a gödöllői HÉV” – mondom később viccből Tamásnak, hogy talán valami hasonló elhelyezkedésű házat keresett, amikor még Gödöllőn éltek, és Spanyolországban nyaralót vettek maguknak. Aztán 2019-ben ebben a sorházban kezdtek új életet Gyenes Istvánnal, aki több mint huszonöt éve a társa a vállalkozásban is, és az életben is.
„Ebben a fotóban benne van az egész életem” – mondta Tamás, amikor meglátta a képet fotózás után Krasznai Zoli gépének kijelzőjén.
Mindössze tíz kilométerre van innen TamistArte nevű galériájuk, a C32-es autópályán alagutakon át vezet az út a régen melegparadicsomnak mondott, ma már luxusnyaralóhely Sitgesbe. „Negyven év után nemrég majdnem az összes autópályakaput lebontották Spanyolországban, de pont ezen a szakaszon maradtak meg” – mutatja István, miközben előveszi a sztrádabérletét.
