Bumm! A fácán lepottyan, Vaughan Mabee séf elégedetten emeli fel a földről, másik kezében vadászpuska. „Ebből olyan gengszterpitét csinálok, hogy megőrülsz!” És tényleg.
Harminc óra a legmenőbb új-zélandi séffel. Nem tűnik soknak, de ezalatt annyi izgalmas inger ér, ami máskor egy hétre is elég. A fent említett fácánvadászat mellett jut idő az eddigi legkülönlegesebb gombászásomra is. A séf egy Jaguar XJ-S V12 kabriót vezetve szúrja ki, hol bukkan fel egy-egy szép vadgomba. Vacsora előtt, a hegyi rönkházában még összedob nekem egy fantasztikus ebédet kertjének friss zöldségeiből és pár apróságból. Két egyszerű kis ételt, de olyan szenvedéllyel és műgonddal vannak elkészítve, hogy majdnem adok érte egy Michelin-csillagot.
És a vacsora sem marad el az első élményektől. A helyszín Queenstown, Új-Zéland déli szigetén, egy kiváló borászat fine dining étterme. Eleve ritkaság, hogy egy csúcsétterem arra vállalkozik, hogy többnyire a maga boraival kísérje a degusztációs menüt. Ez tökéletesen tükrözi az extrovertált séf személyiségét: látványos, néha extrém tálalás, robbanó ízek, rengeteg meglepetés, élmény az élményben. Temérdek tengeri alapanyag, köztük egy frissen felfedezett, hatalmas tengeri pók, aminek önmaga az ízesítése, még sót sem kapott.
A huszonöt fogásos menüben sok hús kap helyet, köztük a kiváló helyi bárány is, de többségük vadhús. És sok-sok zöldség a farmról, például egy egészen különleges cukkinifogás. A talajon hagyott zöldségben a beinduló bomlási folyamatok kiteljesítik az ízt, és állagában is különlegessé teszik.
A Nagymező utcai megújult N28 ebédmenüje úgy megvett minket, hogy vacsora helyett először újból ebédelni fogunk visszamenni.
Két és fél évvel ezelőtti nyitása után nem sokkal már írtam az N28-ról. Emlékszem az estére, a parádés borlapra (pázmándi és tokaji illetőségű borászok mozognak a háttérben és a lapon is, de nekem egy mátrai vörösbor íze, Barta Annáé vésődött a nyelvembe, amit azóta sem találok sehol máshol), a vendégteret uraló delikátpultra, és másra, sajnos, nem. Azaz az ételekből semmire, vissza kellett olvasnom, hogy a húsos pintxók (bárételek) működtek nekünk akkoriban leginkább.
De mostanra híre ment, hogy a szó összes értelmében megváltozott a konyha, amit egy – a menzaliga fölötti, nem akármilyen hétköznapra szánt ebédek viszonylatában – igen vonzóan árazott ebédmenü is képvisel. A sonkáspult eltűnt, helyette félszigetszerűen a konyha tálaló része türemkedik be a bisztrósra vett vendégtérbe. Kihalófélben lévő fajtát képviselő, a betérő turistákat is kifogástalan angolsággal informáló főúr fogad, már a tekintetével egyértelművé teszi, hogy a jelenlétében nem fog megtörténni az a becstelenség, hogy a szék támlájára kerüljön a kabát.
Az opciók ígéretesen szezonálisak és értelmesen szűkre szabottak: az előétel és a leves kérdése egy igen-nem kérdés, öt főétel, háromféle desszert van még az ebédlapon. Lehetne vadas nyulat vagy resztelt kacsamájat is kérni, szerintem szerencsés az irányváltás a nyitáskori baszkos vonalhoz képest, és az erős magyar boros háttérrel is természetesebb egységet képez.
Az aznapi előétel parasztsajt-ropogós. Sajtkrémmel és citrusos töksalátával jön, és a „mondd, hogy tavasz, anélkül, hogy kimondanád: tavasz” feladvány egyik helyes megfejtése. (A sajt érdemben nagyáruházakon túl mutató beszerzési forrásokról is árulkodik.) A leves egy több ponton kiemelkedő kacsaleves. Egyrészt felismerhetően kacsaízű, másrészt – alighanem a lepirított csontok révén – megvan az a szükséges mélysége, amitől az ember egyszerre egy elképzelt kandalló mellett, a tápláléklánc egy szerencsés pontján érzi magát, ami nem triviális egy ebédlevestől.
A vékony hasábokra vágott zöldségek tankönyvi módon roppannak benne, az omlós hússal töltött tésztabatyu tökéletes komfortétellé teszi, de igazán emlékezetessé attól válik, hogy a főúr megkérdezi, amit az asztalszomszéd külföldiektől nem: „jöhet hozzá egy kis házi csípős?” Ez egy erőspaprikás olajat jelent, amiből a kávéskanál hegyére jutó cseppek is megadják azt a dimenziót, amit a Rendes Magyar Férfi származású étteremlátogatók nem sok abroszos helyen találnak meg.
joghurthab
kacsaleves
A főétel makrélafilé és burgonyapüré, utóbbi korlátosan érdekes (szerintem ez műfaji adottság, amit csak úgy lehet meghaladni, ha az arányok annyira elbillennek, hogy már krumplis vaj a helyes megnevezés), ellentétben a vaszabis káposztasalátával, aminek globálisan elterjedt dolognak kellene lennie, az ideális kiszerelése pedig a vödör volna.
A lezárásnál is újszerű érzésekkel kell megküzdenem: mint csokoládéreceptor és általában véve az édes száj hiányával együtt élő ember, többnyire tanult megértéssel figyelem, ahogy mások izgalmi állapotba kerülnek a desszertválasztástól, de itt a napi lehetőségek mindegyike van annyira ígéretes, hogy nem azon kell gondolkodni, legyen-e egyáltalán zárófogás. Végül az epres túrókrém és a málnasorbet-val kínált máktorta fölé kerekedik a turbolyás-szedres joghurthab.
Kellemesen füves ízvilágú zöldfűszerrel még nem találkoztam tojásételes környezeten kívül, és tök jó ötletnek bizonyul: szépen összejátszik a joghurt és a gyümölcs fanyarságával, egyedül a szeder szottyos állagáért kár. De ez legyen a legnagyobb baj, mint ahogy az N28 legnagyobb problémája is az legyen, hogy annyira kedvező árú, flottan pörgetett és végig érdekes az ebédmenüje, hogy látatlanban inkább javasolnék két-három ebédet, mint egy szintén ígéretes, de értelemszerűen vacsoraárban mért vacsorát. Ha ennél jobb dologra is el lehet költeni mostanság ételfronton hét–nyolcezer forintot Budapesten, tudni akarok róla.
makrélafilé
parasztsajt-ropogós
N28 Budapest VI., Nagymező utca 28. A teszt időpontja: 2024. április 26. Ezt ettem: Négyfogásos ebédmenü: 7250 Szervizdíj: 870 Összesen: 8120 forint
Az elmúlt hónapokban alighanem minden budapesti autós találkozott már a CityNext ledfalaival. A közcélú tartalom mellett kereskedelmi reklámokat is megjelenítő eszközök nem csak, hogy jobban vonzzák a tekintetet, de segítségükkel az eddigi 10-12 naposmunkafolyamatot egypercesre sikerült rövidíteni. Horváth Márton egy közterületi médiacég fejlesztési igazgatója volt, majd öt év után gondolt egy merészet, és otthagyva biztos […]
Hogyan kezeled, ha első számú vezető vagy, és rákos leszel? Mit mondasz a kollégáknak? Hogyan és mennyit adsz le a munkádból? Mikor térsz vissza, hogyan találod meg újból a motivációd és új helyed a cégben, ami amúgy nélküled is jól elműködött? Gazsi Zoltán Eisberg-főnök betegségének és gyógyulásának tanulságai.
Minden szempontból festői életet él Barcelona mellett, egy hegytetőn álló pazar házban, pompás kilátással a tengerre, és egyre kevesebbet gondol az egykori hazájában őt ért sérelmekre. Náray Tamás Magyarországon befutott divattervező volt, több mint húsz éven át készített ruhakollekciókat az elitnek, 2019-es emigrálása után pedig keresett festőművész lett Spanyolországban. Kiállításról kiállításra jár, absztrakt expresszionista festményeiért milliókat adnak a gyűjtők, közben magyar rajongók tízezrei olvassák a nagyregényeit. Meglátogattuk katalóniai otthonában, és jót beszélgettünk mañanáról, gyümölcsfákról, tibeti terrierekről és családbarátságról.