Bumm! A fácán lepottyan, Vaughan Mabee séf elégedetten emeli fel a földről, másik kezében vadászpuska. „Ebből olyan gengszterpitét csinálok, hogy megőrülsz!” És tényleg.
Harminc óra a legmenőbb új-zélandi séffel. Nem tűnik soknak, de ezalatt annyi izgalmas inger ér, ami máskor egy hétre is elég. A fent említett fácánvadászat mellett jut idő az eddigi legkülönlegesebb gombászásomra is. A séf egy Jaguar XJ-S V12 kabriót vezetve szúrja ki, hol bukkan fel egy-egy szép vadgomba. Vacsora előtt, a hegyi rönkházában még összedob nekem egy fantasztikus ebédet kertjének friss zöldségeiből és pár apróságból. Két egyszerű kis ételt, de olyan szenvedéllyel és műgonddal vannak elkészítve, hogy majdnem adok érte egy Michelin-csillagot.
És a vacsora sem marad el az első élményektől. A helyszín Queenstown, Új-Zéland déli szigetén, egy kiváló borászat fine dining étterme. Eleve ritkaság, hogy egy csúcsétterem arra vállalkozik, hogy többnyire a maga boraival kísérje a degusztációs menüt. Ez tökéletesen tükrözi az extrovertált séf személyiségét: látványos, néha extrém tálalás, robbanó ízek, rengeteg meglepetés, élmény az élményben. Temérdek tengeri alapanyag, köztük egy frissen felfedezett, hatalmas tengeri pók, aminek önmaga az ízesítése, még sót sem kapott.
A huszonöt fogásos menüben sok hús kap helyet, köztük a kiváló helyi bárány is, de többségük vadhús. És sok-sok zöldség a farmról, például egy egészen különleges cukkinifogás. A talajon hagyott zöldségben a beinduló bomlási folyamatok kiteljesítik az ízt, és állagában is különlegessé teszik.
„A jobb élethez való alanyi jog nem létezik. Azt mindenki magának teremti meg” – idéztük 2022. tavaszi Life különszámunk címlapsztorijában Náray Tamást. Ő így teremtette meg először, még mint divattervező. Részletek akkori portrénkból.
Tamás többgenerációs értelmiségi családba született, és le sem tagadhatja arisztokrata neveltetését. „Anyai nagyanyámnak báró volt az apja, akinek az anyja volt grófnő. Így lett a nagymamám bárónő, aki a losonci rabbi fiához ment hozzá.” Apja családja református, nála is vannak nemesi felmenők, és nagygazdák voltak a háború utáni időkig. Édesanyja szép karriert csinált, egy szocialista nagyvállalat vám- és devizagazdálkodási igazgatói posztjáig vitte, édesapja pedig keményen dolgozó mérnökember volt. „Én egyke vagyok, mert egy szerencsétlen véletlen folytán nem születhetett testvérem.”
Szülei ötvenkét évig éltek boldog házasságban, fiukat gyerekkorától szolid elegancia, nagypolgári miliő vette körül – persze a mindenben igényes szülők poroszos nevelési elveinek nem minden eleme volt a szabad alkotásra vágyó kamasz kedvére. Mindenesetre mára belátta: szüleinek tökéletesen igazuk volt például abban, hogy ragaszkodtak hozzá, fiuk az érettségi után külkereskedelmet tanuljon művészetek helyett. „Az első lépésben meghiúsult volna minden tervem, ha nem úgy történik, ahogy ők javasolták. Például el se kerülhettem volna Párizsba, ha nem beszélek franciául” – mondja ma már.
Epres Panni és az ikonikus Náray-kiskosztüm.
Epres Panni és az ikonikus Náray-kiskosztüm.
A piros mindig is Tamás egyik kedvenc színe volt.
A piros mindig is Tamás egyik kedvenc színe volt.
A főiskola után – szülei nagy megnyugvására – közgazdaság-tudományt tanult az egyetemen, már ekkor a zsebében egy állásajánlattal az Artex külkereskedelmi vállalattól, ami a 80-as évek elején különös kiváltságnak számított. Fegyelmezett volt, vinni akarta valamire, és a céljaiért kész volt az áldozatokra. „Azt, hogy az lettem, aki ma vagyok, én a nőknek köszönhetem” – jelenti ki egyszer csak, miközben az Artexről mesél.
Merthogy ott volt Pop Kati, az artexes főnöke, aki beíratta a posztgraduális ipari formatervezői tanfolyamra, sőt még előtte az osztályfőnöke, aki visszavette a gimnáziumba, miután a túlzott igazságérzetéért és a szemtelenségéért kirúgták. Meg persze a francia Ted Lapidus művészeti vezetője, Arianne Nabarro, aki nagyon hamar felfedezte a tehetségét. „Annyiszor nyúltak a hónom alá nők, hogy meg kellene engem égetni, ha erről elfeledkeznék. Nők voltak a munkatársaim és a vásárlóim is, hát, lényegében az ő pénzükből épült a karrierem.”
Elég hosszú út vezetett a pesti belvárosi szalonig a divat, az esztétika iránt gyerekkorától érdeklődő Tamás életében. Majdhogynem abszurd történet, ahogyan a 80-as évek közép-európai export-import szcénájából az haute couture fellegvárába került. „Az igazgató elvtárs ki akart utazni Londonba” – vonja meg a vállát, ennyi a magyarázat. Az történt ugyanis, hogy felkérték egy nemzetközi pályázatra az egyik hazai textilcéget, ahol persze nem volt se saját kollekció, se kreatív, nyitott tervező. Tamás ekkor már végzős volt a posztgraduális iparművészeti képzésen, őt bízták hát meg, hogy szálljon be a projektbe.
A pályázat különdíjasaként Tamás a Ted Lapidus divatház ösztöndíjasa lehetett. Végigjárta a szamárlétrát, a pinceszinten dolgozó szabászsablon-másolótól a tervezőasszisztensi rangig. Párizsban mindig elmondták az ambiciózus fiataloknak, hogy minden utcasarkon negyven ugyanolyan tehetségű ember várja, hogy ők feladják, és a helyükre léphessenek. És hogy ne felejtsék el: Párizs nem a szomszédos kerületekből, hanem az egész világról válogat.
Mindenki, még az őt nyilvánvalóan hazaváró szülei is le akarták beszélni, amikor a rendszerváltás környékén a pozitív változásokat látva úgy döntött, hazajön Párizsból, mert előbb-utóbb saját brandet szeretne alapítani. „Meg is kaptam érte a megfelelő büntetést, hogy a könnyebb utat választottam. Mert azt hittem, hogy itthon könnyebb lesz” – nevet, és már nem érezni keserűséget a hangjában a hosszú idő távlatában nyilvánvaló tévedésnek nevezett lépés miatt. „Nem lennék az az ember, aki ma vagyok, szokták ezt mondani nagyon bölcsen, ha mindez nem történik meg velem.”
Miután hazatért Párizsból, ahol már a világ minden tájaira szóló divatbemutató-szervezésekkel bízták meg, itthon komoly gonddal elkészítette képes portfólióját, ám úgy néztek rá a ruhacégek vezetői, mint egy ufóra. Alázatosan beállt azért a honi korlátozott ízléssel és anyagi lehetőségekkel bíró áruházi és vállalati rendezvényszervezésbe, majd modelliskolát nyitott, és éveken át ő koreografálta a nagy nemzetközi luxuscégek – többek között a Boss, a Liska, a Joop, a Triumph, a Wolford vagy az Yves Saint Laurent – hazai divatshow-it is.
Kellett hat-hét év, mire vette a bátorságot, és 1996-ban első kollekciójával előrukkolt. Azonnal óriási siker lett. Teljesen új megközelítést, merész anyagtársításokat, friss vonalakat hozott – ezt a franciás sikket csak nemzetközi divatlapokból ismerhették addig az igényes öltözködésre vágyók. Onnantól húsz éven át évi négy kollekciót dobott piacra, közben megarendezvények koreográfusa volt, és színházi jelmezeket is tervezett. 2002-ben az Ybl-palotában nyitotta meg első szalonját, aztán 2010-ben már Spanyolországban, az USA-ban és Dubajban forgalmazták az általa tervezett ruhákat, 2011-ben pedig önálló szalont nyitott Berlinben.
Szinte a hazai kereskedelmi televíziózás kezdetétől, 1998-tól tizennégy éven át az RTL Klub tévécsatorna művészeti tanácsadója volt. „Tulajdonképpen véletlenül kerültem oda, mert a kezdő csapatot jól ismertem, és amikor szóltak nekik külföldről, hogy kell egy vezető stylist, aki megmondja, hogy a műsorvezető fekete muszlinban legyen vagy kékben, persze, hogy én jutottam eszükbe. Emlékszem, az elején még egymásról tépkedtük ott a zakókat, attól függően, hogy éppen kire milyen stílusú kellett.”
A bemutatókra sokszor külföldről is hazarepültek a Náray-modellek.
A bemutatókra sokszor külföldről is hazarepültek a Náray-modellek.
Ördög Nórával, az egyik modelljével 2012-ben.
Ördög Nórával, az egyik modelljével 2012-ben.
Úgy 2006 körül már tudta, hogy neki „nem terem itt paszuly sem”. Az alaptörvény-módosítás, a melegek vegzálása végleg feldühítette. Az utolsó kollekció 2015–16-ban készült, de akkor már nem érezte azt az izgatottságot, vibrálást a színpadon a függöny mögött, a modellek bevonulásakor, amit korábban mindig. Ezt intő jelnek vette. „Félig nem lehet baszni” – válaszolja, amikor azt kérdezem, mi lett volna, ha egyszerűen lassít, netán kevesebb kollekciót dob piacra.
Két erős nő, anya és lánya a családi gyászból kiemelkedve építették tovább a rájuk hagyott Feszl Optikát. A holisztikus szolgáltatásban hisznek, ahogyan a szakma egyik hazai megújítójának számító nagyapa is egykor.
Nyolcvan tag egy év alatt. Rajtuk kívül velünk volt több alapító is a Forbes Business Club exkluzív vállalkozói közösségének első születésnapján az InterContinental Budapestben.