Harminc óra a legmenőbb új-zélandi séffel. Nem tűnik soknak, de ezalatt annyi izgalmas inger ér, ami máskor egy hétre is elég. A fent említett fácánvadászat mellett jut idő az eddigi legkülönlegesebb gombászásomra is. A séf egy Jaguar XJ-S V12 kabriót vezetve szúrja ki, hol bukkan fel egy-egy szép vad­gomba. Vacsora előtt, a hegyi rönkházában még összedob nekem egy fantasztikus ebédet kertjének friss zöldségeiből és pár apróságból. Két egyszerű kis ételt, de olyan szenvedéllyel és műgonddal vannak elkészítve, hogy majdnem adok érte egy Michelin-csillagot.

És a vacsora sem marad el az első élményektől. A helyszín Queenstown, Új-Zéland déli szigetén, egy kiváló borászat fine dining étterme. Eleve ritkaság, hogy egy csúcsétterem arra vállalkozik, hogy többnyire a maga boraival kísérje a degusztációs menüt. Ez tökéletesen tükrözi az extrovertált séf személyiségét: látványos, néha extrém tálalás, robbanó ízek, rengeteg meglepetés, élmény az élményben. Temérdek tengeri alapanyag, köztük egy frissen felfedezett, hatalmas tengeri pók, aminek önmaga az ízesítése, még sót sem kapott.

A huszonöt fogásos menüben sok hús kap helyet, köztük a kiváló helyi bárány is, de többségük vadhús. És sok-sok zöldség a farmról, például egy egészen különleges cukkinifogás. A talajon hagyott zöldségben a beinduló bomlási folyamatok kiteljesítik az ízt, és állagában is különlegessé teszik.

A pincében tálalt házi felvágottak sem bukkannak fel a világ egyetlen hentesénél sem. Abalone- (kagyló) szalámi, vadkacsarillette és öt éve érlelt vaddisznótarja kerül a kalács és a japán zsúrkenyér (sokupan) keresztezéséből előálló, szarvasgombával ízesített, fantasztikusan foszlós kenyérre. Az ehető gyapjúval borított bárányfarok, az ördöghal-báránybríz kombináció, az angolnatöpörtyű önmagában is megérne egy látogatást, de a csúcspont a tollával ékesített vadgombás-fácános pite. Brutális hely.