„A jobb élethez való alanyi jog nem létezik. Azt mindenki magának teremti meg” – idéztük 2022. tavaszi Life különszámunk címlapsztorijában Náray Tamást. Ő így teremtette meg először, még mint divattervező. Részletek akkori portrénkból.
Tamás többgenerációs értelmiségi családba született, és le sem tagadhatja arisztokrata neveltetését. „Anyai nagyanyámnak báró volt az apja, akinek az anyja volt grófnő. Így lett a nagymamám bárónő, aki a losonci rabbi fiához ment hozzá.” Apja családja református, nála is vannak nemesi felmenők, és nagygazdák voltak a háború utáni időkig. Édesanyja szép karriert csinált, egy szocialista nagyvállalat vám- és devizagazdálkodási igazgatói posztjáig vitte, édesapja pedig keményen dolgozó mérnökember volt. „Én egyke vagyok, mert egy szerencsétlen véletlen folytán nem születhetett testvérem.”
Szülei ötvenkét évig éltek boldog házasságban, fiukat gyerekkorától szolid elegancia, nagypolgári miliő vette körül – persze a mindenben igényes szülők poroszos nevelési elveinek nem minden eleme volt a szabad alkotásra vágyó kamasz kedvére. Mindenesetre mára belátta: szüleinek tökéletesen igazuk volt például abban, hogy ragaszkodtak hozzá, fiuk az érettségi után külkereskedelmet tanuljon művészetek helyett. „Az első lépésben meghiúsult volna minden tervem, ha nem úgy történik, ahogy ők javasolták. Például el se kerülhettem volna Párizsba, ha nem beszélek franciául” – mondja ma már.
Epres Panni és az ikonikus Náray-kiskosztüm.
A piros mindig is Tamás egyik kedvenc színe volt.
A főiskola után – szülei nagy megnyugvására – közgazdaság-tudományt tanult az egyetemen, már ekkor a zsebében egy állásajánlattal az Artex külkereskedelmi vállalattól, ami a 80-as évek elején különös kiváltságnak számított. Fegyelmezett volt, vinni akarta valamire, és a céljaiért kész volt az áldozatokra. „Azt, hogy az lettem, aki ma vagyok, én a nőknek köszönhetem” – jelenti ki egyszer csak, miközben az Artexről mesél.
Két erős nő, anya és lánya a családi gyászból kiemelkedve építették tovább a rájuk hagyott Feszl Optikát. A holisztikus szolgáltatásban hisznek, ahogyan a szakma egyik hazai megújítójának számító nagyapa is egykor.
„Jó, de mi történt ma az üzletben?” – kérdezte a családi vacsorákon az ötéves Adrienn, ha a szülei és nagyszülei éppen nem meséltek este semmit arról, ki jött be aznap az optikába új szemüvegért, milyen csiszolási technikát alkalmaztak, milyen új termékek jöttek. Nem csoda, hogy ő is optometrista lett, és ma már édesanyjával ketten vezetik a csaknem százéves optikát a fővárosi Pilvax közben.
1927-ben nyílt meg itt egy apró üzlet, akkor még L.Door.L. optika és látszerészet néven. Az alapító házaspár 1941-ben vette maga mellé tanoncnak az alig húszéves Feszl István Lászlót, még végzettség nélkül. A közös munkát néhány évre katonaság és hadifogság szakította meg, de István lassan kitanulta a szakmát, és az idősödő tulajdonosok 1957-ben neki adták el a boltot. „Onnantól ők vezették nagymamával. Sokáig csak ketten, segítség nélkül dolgoztak, mindent kézzel csiszoltak” – meséli kis híján hetven évvel később az unoka. Adrienn nagyapja életének gondosan kijegyzetelt állomásaival teli papírokkal készült az interjúnkra. „Én sem tudok fejből mindent” – nevet édesanyjára. Feszlné Szepesi Gyöngyi a család kutyáját, Rumlit simogatva hallgatja lányát. Az üzlet emeletén, a vizsgálótérben ülünk, különféle high-tech műszerek és vizsgálóberendezések között, a vásárlók hangja felszűrődik hozzánk.
Anya és lánya: Feszlné Szepesi Gyöngyi és Feszl Adrienn a családi optikában.
Ez egy holisztikus szakma Feszl István László előbb látszerész lett, majd optometrista végzettséget is szerzett, és részt vett a Magyar Optikus Ipartestület (MOI) 1989-es megalapításában. Egészen 1995-ig ő volt az elnöke, azután az örökös tiszteletbeli elnöke. Közreműködésével szervezték Tihanyban az első Optica Hungaryt 1991-ben, majd kétévente újra. Ma is ez a szakmai kongresszus a látszerészközösség találkozóhelye, csak azóta a Millenárison rendezik meg.
„Feszl Pista bácsi azért emelkedett ki a legjobbak közül is, mert nemcsak egy optikát csinált, hanem holisztikusan látta a piacot és a vásárlók igényeit – mondja az alapító munkájáról Kis Arnold, a MOI elnöke. – Példa volt abban, hogyan őrizzük meg és adjuk tovább a tudást a következő generációnak. Tőle tanultuk azt is, mennyire fontos, hogy mit érez a vásárló.” Adrienn a gimnázium után először optikus-, vagyis látszerészképzést végzett, de az alatt a két év alatt is dolgozott már a családi vállalkozásban. Mint mondja, nem könnyű oktatás nélkül belevágni ebbe a szakmába, de azért vannak, akik megteszik. Egyes népszerű optikahálózatoknál gyorstalpalókon lehet minimális tudást szerezni. Kérdés, hogy mire elég. „Ez rendkívül sokrétű munka – mondja Gyöngyi. – Kézügyességre, precizitásra van szükség a műhelymunkában, közben tudni kell kommunikálni, eladni, a vevőkkel kicsit pszichológusnak lenni. És figyelemmel kell kísérni az új technikákat, lencséket, vizsgálati módszereket.”
Gyöngyi szájsebészeti asszisztens volt, amikor megismerte későbbi férjét, ifjabb Feszl István Gábort. Arra várt, hogy megismételhesse a felvételit az orvosira, ami elsőre nem sikerült. Apósa azonban azt mondta neki: a szem csak egy kicsivel van feljebb, legyen inkább ő is látszerész. Belement, és a képzés után az Ofotért központi műhelyében kezdett dolgozni. Öt-hat forintot kapott egy szemüvegért, így gyorskezű lévén havi nyolcezer forintot keresett, ami a 80-as évek elején nagy összegnek számított. Gépészmérnök férje háromezret vitt haza, mérges is lett: akkor inkább ő is jön optometristának.
Főnökség otthon és az üzletben Mire Adrienn óvodás lett, Gyöngyi az apósával, anyósával és a férjével dolgozott a Pilvax közben, sőt onnan együtt is mentek haza Budaörsre. Közös telken állt a nagyszülők és az ő házuk, így szinte az egész napot egymás közelében töltötték. „A konfliktusokat meg kell oldani – válaszolja a kérdésre, hogyan tudta ezt jól csinálni. – Azt mondtam, itt bent az üzletben nem, de otthon én vagyok a főnök.”
A nagyapát az optika éltette. Reggel hétre már az üzletben volt, hatig csiszolt, szerelt, fogadta a vendégeket, dolgozott. Kilencvenhárom évet élt, az utolsó napig bejárt. „Tőle indult és generációk óta az a cél, hogy a páciens igényeit kiszolgáljuk, egy jobb szemüveggel megoldjuk a problémáit – mondja Gyöngyi. – Ez alapozta meg azt, hogy reklám nélkül, szájhagyomány útján lett egyre nagyobb a vevőkörünk. Bár ezt mostanában megint egyre nehézkesebb fenntartani.” Anya és lánya szerint az online rendelkezésre álló rengeteg információ segíthet is, de nehéz eligazodni valós és valótlan állítások között. Sok a neten megrendelhető, olcsó termék, nagyok az árkülönbségek, aminek laikusként nehéz megérteni az okát. Ma már akár onine is lehet szemüveget készíttetni a korábbi leleteinkről leolvasott számadatok alapán. A szakértők szerint azonban sosem lesz olyan jó, mint a személyesen megrendelt szemüveg.
Ezért is van, hogy Adriennék kilencven százalékban szemüvegeket értékesítenek, a kontaktlencsék kereskedelmét elszívják tőlük a webshopok. Nagyjából 1100–1300 keretet tartanak készleten, havonta átlag ötven szemüveget vagy keretet adnak el. A szórás hatalmas, szemüvegkeretet lehet venni kilencezer és kétszázezer forintért is. Nagy a verseny a divatmárkák és a régi optikai keretek gyártói között. „Előbbieket jobban szeretik a fiatalabbak – mondja Adrienn –, és sokszor nehezen értik meg, miért kerül annyiba egy noname keret, mint egy Ray-Ban vagy egy Gucci. Pedig az ár-érték arányt tekintve a kevésbé ismert nevek sokszor verhetetlenek.”
Ők jobban kedvelik a régi, megbízható márkákat. Mert nem mindegy a garanciális háttér sem, fontos, hogy ne tűnjön el csak úgy a nagyker vagy a forgalmazó. De az igazi különbség az alapanyagokban, az alkatrészekben rejlik. A minőségi keretek nagyrészt cellulóz-acetátból készülnek, a legjobbak Olaszországban. A fémkereteknél a titán a nyerő, a legjobbakat Japánban gyártják. A spanyol darabok egyedibb stílusukkal, formájukkal és színösszetételükkel tűnnek ki. Gyöngyi el se tud adni olyat, ami neki nem tetszik. A kedvenceik között vannak Silhouette, Marius Morel, Stepper, Outspoken, Ray-Ban és Vogue keretek is. Évente, félévente a lencsekínálat is bővül, fejlődnek a technikák. A Feszl vendégkörében a legnépszerűbbek a monitorszűrős védőlencsék mellett a multifokális, progresszív lencsék. „Sokszor az a baj, hogy túl jó szemüveget csinálunk, és nem kell másik. Van, hogy azt hisszük, a vevő elpártolt máshova, aztán megjelenik tíz év múlva, és még mindig ugyanazt hordja. Szoktuk mondani, ha mindenki ennyire vigyázna a szemüvegére, tönkremennénk.”
Ránk szakadt minden Az elmúlt évek inflációja, a romló forint-euró árfolyam miatt elsősorban a lencsék ára emelkedett, évente átlagosan tíz százalékkal. „Ezt egy nyugdíjból elég nehéz kigazdálkodni, de inkább összespórolják, vagy összedobja a család, de a minőségből nem adnak alább.” Gyöngyi büszke a vevőkörükre. Amit már ők ketten hoztak össze újra, a gyásszal teli év után. Férje, az ifjabb Feszl István aktív életet élt, évente egy-egy hétre elutazott barátaival, hogy két szenvedélyének, a síelésnek vagy a szörfnek hódoljon. 2015 nyarán épp Rodoszon volt, amikor egyik éjjel álmában szívinfarktust kapott, és meghalt.
„Ránk szakadt minden, ki kellett találnunk, hogyan tovább. Ő vezette a könyvelést, még ha együtt is hoztuk meg a döntéseket” – mondja Gyöngyi. A velük dolgozó hat kolléga sokat segített az új rend felállításában, de így is évekig tartott, mire úgy érezhették, egyenesben vannak. Gyöngyi özvegyi jogon és végzettségének köszönhetően vihette tovább férje egyéni vállalkozását a hagyatéki tárgyalásig, több generáción átívelő munkájuknak köszönhetőn az önkormányzat engedélyezte, hogy az átmeneti időszakban is nyitva tarthassanak. (Csak a halotti anyakönyvi kivonat honosítása volt három hónap.) „Különben el kellett volna küldeni mindenkit. Ha bezárunk, onnan nem álltunk volna fel.”
Adri idős nagyszülei is elhunytak, egymás után, három hónapon belül. „Fokozatosan adták át a tudást, de nagyon jó lett volna még egy kis idő” – mondja Adri párás szemmel. Nemcsak a családnak, a vevőknek is nehéz időszak volt ez, hiszen kötődtek az idősebb és ifjabb Feszl István személyéhez is.
„Kellett idő, amíg ők is megemésztették, és sokan nem is jöttek többet. Visszaesett utána a forgalmunk, nagyjából mostanra tért vissza. Korábban is volt, hogy megcsaltak minket. Nagypapám nevezte mindig így, de azt mondta, ő annak nagyon örül. Menjenek csak, így legalább megtapasztalják, máshol mennyivel rosszabb minőséget kapnak. Majd visszajönnek.”
Feszl Optika Kft. Alapítás: 2021 (előtte egyéni vállalkozás) Tulajdonosok: Feszl Adrienn, Feszlné Szepesi Gyöngyi Árbevétel (millió forint) 2022 105,0 2023 115,0* Adózott eredmény (millió forint) 2022 18,7 2023 n. a. *Becslés. Forrás: Dun & Bradstreet, cégközlés
A Youtube aranygenerációjából indult, még ma is az egyik legértékesebb influenszer (idei listánkon a tizenhatodik). Barni több tízmilliós vállalkozást húzott a tartalomgyártásra, és nem csinál titkot belőle, miért hasznos trendeket utánozni. Van, aki médiabirodalmat épít, ő inkább italmárkát akart, befektetett szorgalma napok alatt kifizetődött.
Lássuk, mit gondolunk erről mi, magyarok 2024-ben! Egyre többen használnak hevített dohányterméket, így felmerül a kérdés, hogyan vélekednek a magyarok erről a dohányzási formáról, és milyen társadalmi normák, etikett szabályok érvényesek az új típusú dohánytermékek használóira. A JTI Hungary Zrt. elkezdett utánajárni: a 2024 januárjában végzett reprezentatív kutatás eredményeit Dr. Kibédi-Varga Katalin protokoll- és etikettszakértővel […]
Egy nagy influenszer vagy ötven mikroinfluenszer? Mi kerül több tízmillió forintba egy megállapodásnál? Aki politizál, annak kampec? És ki akar káromkodó streamerekért fizetni?
Nemcsak a készpénz kopik ki a kezünkből, de a telefonos érintéses fizetésekkel elvileg már a bankkártya is kiiktatható lenne. Ez az egyik alapgondolata a Kevin nevű litván fintechnek. Ha átviszi, amit kitalált, úgy forradalmasítja a pénzforgalmat, hogy a mezei emberek szinte semmit se vesznek észre. Európai piacszerzésében és a kártya nélküli világ építésében az a magyar ex-topmenedzser is élen jár, aki az előző húsz évében pont egy globális kártyatársaság szekerét tolta.
