37 dollármilliárdos ingatlanvagyona teszi ki az állam teljes magánvagyon-állományának tizenegy százalékát. Havaj Hawaiin.
Írta: Phoebe Liu és Monica Hunter-Hart Fordította: Zsadon Béla Illusztráció: Jason Rais
Egy évvel ezelőtt Oprah Winfrey 6,4 millió dollárért kaparintott meg 344 hektárt Mauin a szigeten már meglevő 518 hektárja mellé. A szárazföld belsejében elterülő birtok zöld dombokon át nyúlik el a Haleakalā vulkán lankáinak védett erdeiig. A Winfrey által gondosan védett, többnyire szűz földeken gulyák legelésznek. „Tisztára, mint Skócia, csak sokkal jobb az időjárás” – mondja a fitneszedzőből lett gondnok, Bob Green.
Winfrey két évtizeddel ezelőtt vette meg az első ranchot Mauin, és nagyjából négy hónapot tölt évente Hawaiin. A tavaly augusztusban tomboló erdőtüzekben ugyan 2700 hektárnyi terület égett le, és száz ember halt meg Mauin, de Winfrey birtokai szerencsésen megúszták. A katasztrófa után Winfrey párnát, pelenkát, más szükséges holmit vitt a túlélőknek, és Dwayne „A Szikla” Johnsonnal megalapították a People’s Fund of Maui nevű alapítványt, Winfrey maga tízmillió dollárral szállt be.
Balogh Petya(társalapító, STRT Holding) „A barátaimmal mentünk el sörözni a Millenáris környékére. Emlékezetes és inspiráló pillanat volt. Azt hittük, hogy innen egyenes út vezet a nyugati típusú demokráciához. Arra bátorított, hogy még nagyobbat merjünk álmodni.” Jaksity György(alapító, Concorde) „Azokban a napokban még egy utolsó síelésre kiugrottunk két volt kollégámmal a mölltali gleccserre Ausztriába. Szállásunk az egyik közeli faluban volt, […]
Balogh Petya (társalapító, STRT Holding)
„A barátaimmal mentünk el sörözni a Millenáris környékére. Emlékezetes és inspiráló pillanat volt. Azt hittük, hogy innen egyenes út vezet a nyugati típusú demokráciához. Arra bátorított, hogy még nagyobbat merjünk álmodni.”
Jaksity György (alapító, Concorde)
„Azokban a napokban még egy utolsó síelésre kiugrottunk két volt kollégámmal a mölltali gleccserre Ausztriába. Szállásunk az egyik közeli faluban volt, május elsején egyszerre ünnepeltük uniós belépésünket és a falusi majálist a helyiekkel, frenetikus hangulatban, egy hozzánk és az EU-hoz csatlakozó szlovén párral, illetve egy japán turistacsoporttal, késő éjszakáig. Másnap az idő nagy részében a 2700 méteren levő hüttében próbáltuk kipihenni a nagy ünneplést, és csak alibiből csúsztunk egyet-kettőt.”
Litkai Gergely (humorista, zöldaktivista; alapító, Dumaszínház)
„2004. május elsején, röviddel jogi szakvizsgám után, egy Bon-bon díj birtokában, évfolyamtársaimmal múlattuk az időt a pesti rakparton ünnepelve uniós csatlakozásunkat. Végre úgy éreztük, hogy az a temérdek uniós jogi ismeret, amit magunkévá tettünk, szárba szökkent, sőt virágot hozott. Este a vár aljában söröztünk, és szinte eufórikus volt a hangulat, majd felléptem az akkor még foghíjas nézőtér előtt a Godot-ban. Akkor még nem tudhattuk, mire készül Brüsszel. Gyanútlan, fiatal európai polgárok voltunk. Egy olyan közösségnek a tagjai, ami talán az egyik legsikeresebb és legszofisztikáltabb államok közötti együttműködést valósítja meg.”
„Már akkor roppant határozott elképzeléseim voltak a jövőmet, na, meg az egyetemi tanulmányokat illetően. Pontosan tudtam, hogy újságíró akarok lenni, és ennek megfelelően a szárnyaim már elég korán elkezdtem bontogatni. Tizenöt voltam tehát azon a tavaszon, amikor csapatot verbuváltam, főszerkesztővé neveztem ki magam, szponzort szereztem, és rábeszéltem a tanári kart, hogy legyen diákújságunk. Lett. Szuper évek voltak. Talán akkor kezdtem megérteni, hogy ha valamit eltervezek, és nagyon akarom, ott tényleg nincs, aki vagy ami megállítson.”
Pataki Ági (filmproducer, exmodell)
„Én még ahhoz a generációhoz tartozom, amelyiknek tagjai csak elérhetetlen álomnak gondolták, hogy egyszer teljes jogú tagjai lehessenek Európának. De az álmok néha valóra válnak, úgyhogy 2004. május elsején egész nap tíz centiméterrel a föld felett jártam.”
Harcsa Veronika (énekes)
„Huszonegy éves voltam, és éppen a zeneművészetis felvételire készültem. Budapestről a lezárt utcák és a mérhetetlenül optimista forgatag emléke maradt meg. Egybevágott a saját életemben érzett nagy lendülettel, hiszen ekkor vettem egy nagy levegőt, hogy kimondjam, zenész szeretnék lenni, nem informatikus.”
„Engem Esztergomban ért, itt nőttem fel és jártam gimnáziumba. Az ünneplés leginkább a szlovákiai Párkányt és Esztergomot összekötő Mária Valéria hídon zajlott. A csatlakozás eredményeképpen először tudtunk csak úgy simán, személyivel átmenni rajta. Szimbolikus elégtétel volt ez: tizenévesen egy barátommal csokiért és tubusos pizzaszószért mentünk a szomszédba, messze ott volt a legfinomabb. A vámosok azonban nem engedtek vissza vele minket Magyarországra, hiába győzködtük őket, hogy a szorgalmasan összegyűjtött zsebpénzből vettük. Az igazságérzetem már akkor is igencsak helyén volt, szóval leültem ott helyben, és mérgemben, az orruk előtt ettem meg a két tubus pizzaszószt.”
Benedek Ágota (író)
„Hah, emlékszem! Érdekes (ironikus?), hogy miközben az egységes európai béke és biztonság útjára voltunk hivatottak lépni, az én mikrovilágomban éppen ugyanezeket kockáztattam. 2004 májusában ugyanis az érettségire készültem, és miközben májusfákat installáltak a környéken, nyilván nem nekem, sohasem nekem, én megkíséreltem az anyám előtt a szobámban meggyújtott cigaretta stresszoldó, sőt megoldó hatása mellett érvelni. Ahogy magamat ismerem, hivatkoztam az oktatási rendszer irreális követelményeire, a szülői elvárás súlyára, amit őszintén sosem éreztem, és ha ki tudtam volna húzni a fejem Petőfi Sándorból, gondolom, az uniós csatlakozást is belekevertem volna, hogy kimásszak a slamasztikából.”
Nyáry Krisztián (író; kreatív igazgató, Líra)
„Mezítláb, cipőmet a kezembe tartva sétáltam át a Szabadság hídon Pestről Budára. A kisebbik lányom gyerekkocsiban, a nagyobbik a nyakamban, és közben a piknikező családokat kerülgettük a gyeptéglákkal borított aszfalton. Harminckét éves voltam, és ott, az euforikus hangulatban úgy éreztem, most ért véget a rendszerváltás. A mából visszanézve: igazam is volt. Csak nem úgy, ahogy akkor gondoltam, hogy innentől minden nap kicsit jobb, kicsit könnyebb és kicsit unalmasabb lesz. Persze az, hogy végül éppen fordítva történt minden, nem von le semmit annak a napnak a nagyszerűségéből.”
Galambos Márton (főszerkesztő, Forbes)
„Amerikában tanultam, a palesztin származású német nyelvtanár házában ünnepeltünk többen magyarok. Jancsó Dávid a kertben álló zászlórúdra felhúzott egy EU-s zászlót.”
Egy nagy influenszer vagy ötven mikroinfluenszer? Mi kerül több tízmillió forintba egy megállapodásnál? Aki politizál, annak kampec? És ki akar káromkodó streamerekért fizetni?
Tavaly is jólesett leírni, most is jólesik. Az idei Forbes Power Women’s Summit volt az eddigi legnagyobb eseményünk csaknem 2300 fős telt házzal a Millenáris két színpadán. Nem csoda, ha azt nézzük, hogy milyen csoda előadóink voltak.
Bajnai Gordon világraszóló karriert fut be Londonban, miközben Magyarországon senki sem tud róla. Wortmann Gabriella, az ELTE Bölcsészkarán kínai szakon végzett, most a világ egyik legsikeresebb sportszermárkájának, a New Balance-nek az alelnöke, és a globális ellátási láncokért felel. Gauder Milán már eddig is említésre méltó karriert épített a Mastercard globális vezetésében alelnökként, és most egy Európa-szerte ismert litván startup, […]
Két érdekes, nagy növekedési potenciálú üzletággal küzd a befektetők kegyeiért a budapesti tőzsde legújabb cége. A Kermann IT Solutions Nyrt. közgazdász vezetője könyvvizsgáló és hajózási cég vezetője is volt, mielőtt sorozatvállalkozó lett.
Három nő, akik az anyaságot övező milliónyi kérdést már három éve személyesítik meg, figurázzák ki, és teszik társadalmi üggyé csatornáikon több tízezer követőnek. Három politizáló közéleti influenszer anya. A Nemakarokbeleszólni alapítói, Fancsikai Eszter, Bányai Judit és Tapasztó Orsi szervezőként, grafikusként és felszólalóként is alakították a tartalomgyártók százötvenezres februári demonstrációját. Az Odakint most szörnyek járnak nevű kiállással csaknem kétszázhúszmillió forintot gyűjtöttek az Utcáról Lakásba Egyesületnek, és ez csak a kezdet.