Viccelni bármivel lehet?
Nem szeretem a nagy általánosságokat. Amíg nem tiltja törvény, végül is lehet, de fogadd el a következményt, ha sokaknak nem szimpatikus, amivel viccelsz. Egy poén erejéig lehetsz szexista a dalodban, de a közönség reakciója is ezzel lesz arányos.
Hol a határ?
Onnantól már kellemetlen, ha neki kell állnom mindenkit győzködni, hogy márpedig nem értitek a poént. Addig mindenki eldöntheti, hogy ez neki bántó-e, és hogy fogyasztja-e.
A mesterséges intelligencia el fogja venni a munkád?
Nem hiszem, nem is használom még, de meglátjuk. Inkább abban bízok, hogy könnyíti, vagy újabb ajtókat nyit ki.
És ha ellopják a hangod, és szám lesz belőle?
Csinálják csak, nem lesz ugyanolyan. Előbb-utóbb ez is le lesz korlátozva. Amikor megjelent a torrent, először káosz volt, majd tíz évre rá már mindenki streamingelt, mert alkalmazkodtak azok, akik pénzt akarnak keresni a zenészeken. Az MI-nek is hasonló a sorsa: lesz valami átalakulás, de annak mindig lesz értéke, ha valaki jó művész.
Több mint négymilliárdan vehetnek részt idén választásokon. 2024 a demokrácia próbája?
Mindig olyan, mintha most lennénk a fordulóponton, és mindjárt elszabadul a pokol. A másik énem azt mondja: mindig mindenki így érezte magát. Nem tudom, mi a valóság. Nem tartok kizártnak egy akkora gazdasági visszaesést, ami politikai fronton, akár globális szinten is ki tud váltani drasztikus változást. De csak nem halunk ki mindannyian valami atomháborúban.
Hogyhogy? Még mindig Krúbival beszélek?
Tudom, arról vagyok híres, hogy panaszkodok a rendszerre – valaki joggal lehet kritikus azokkal szemben, akik lopnak tőle. De sokszor eszembe jut, hogy a nagyszüleimnek a Rákosi-korszakban még tizenöt deka kenyérért kellett sorba állniuk. Egyelőre azért elég jó időket élünk, ezért sem vagyok befosva annyira attól, hogy mi lesz. Korlátlan mobilnet, a Wolt kihozza az ebéded, tele olyan dologgal az életünk, ami még tizenöt éve is elképzelhetetlen volt, ma pedig alap. Ha visszább kell majd vennünk, majd visszább veszek. Mert végső soron ettől félünk, nem? Hogy a választások hatására durván visszaesik az életszínvonalunk.
Mennyire tudsz közel férkőzni a valósághoz?
Mindig törekszem rá, hogy nagyon objektíven, racionálisan gondolkodjak dolgokról. Ilyen téren unalmas vagyok, nem döntök érzelmi alapon. Mégis az van bennem, hogy ami szerintem objektív, csak az én perspektívámból tűnik annak, abból pedig soha nem tudok kilépni. Mert hát egyszerű biológiai lény vagyok ősrégi ösztönökkel, ezek mindent fölülírnak, és ahogyan a világról gondolkodunk, az is csak pillanatkép, száz év múlva már röhejes lesz. Nem győződhetek meg túlságosan arról, hogy mi egyáltalán a valóság.
Hogyan bánsz a pénzzel?
Mindig inkább spórolós voltam, amióta zenéből élek, volt félrerakott pénzem. A karrierem eddig arról szólt, hogy ingatlanra gyűjtök, és hogy mindig van kitűzött cél. Valójában a pénz nyűg, nem foglalkozok vele annyit, amennyit kéne. Ilyenkor lenne jó valami aranystandard, és akkor nem kéne mindig pénzügyi szakértőnek lenni hozzá, hogy ne szegényedj folyton!
Az oktatás szétverése hatalmi szempontból fontos?
Lehet, tudatos a butítás, de valószínűbb, hogy az oktatás nem passzol a kormány értékrendjébe. Ezért csak annyit tesznek bele, hogy ne omoljon össze, és inkább arra költenek, amire mindig szoktak: olyan beruházásokra, amikből rövid távon lopni lehet, vagy arra, ami a következő választás megnyerését szolgálja, például a médiagépezetre. Amennyiben nem lesz a közeljövőben kormányváltás – valószínűleg nem lesz –, gyanítom, hogy ez így fog menni. (Az interjú a kegyelmi ügy kirobbanásának elején készült, utána öt nappal mondott le Novák Katalin az elnöki tisztségéről – a szerk.)
Jön az orosz invázió harmadik éve. Háborús utánpótlás, nyugati támogatás, orosz területszerzés: rengeteg a kockázat, 2024 létfontosságú lehet Ukrajnának.
Sokkoló, mennyire keveset gondolok rá, hogy a szomszédban háború van. De amikor belegondolok, akkor sokkol, és félek a potenciális eszkalációtól. Két éve, amikor kirobbant, hetekig szorongtam. De meglep, milyen hamar hozzászoktam a környezetemmel együtt. Egyfajta tompaság van bennem. Úgy könnyebb sajnos, ha nem téged bombáznak.
Nyilván 2023 volt a Föld eddigi legmelegebb éve, az El Niño-jelenség pedig hosszú szünet után év közepén tetőzhet. Te is klímaszorongsz?
Ha valami hiteles forrásból olvasok róla, annyira kilátástalan minden, hogy inkább félredobom. Hogy mivel nyugtatom magam? Dinós gyerek voltam, imádom a több százmillió évet feldolgozó földtörténeti dokumentumfilmeket. Évmilliárdos viszonylatban olyan picik és jelentéktelenek vagyunk, hogy ja, lehet, hogy kipusztulunk, az élet meg megy tovább. Talán mi is zsákutca voltunk, és ki kellett halnunk, hogy valami más lehessen a helyünkön. Nem túl célravezető védekezési mechanizmus, hogy érzelmileg leválasszam magamat a problémáról, de nem tudom, mi lehetne hatékonyabb. Nyilván szelektíven gyűjtöm a hulladékot, na bumm!
