Az állam 18–20 évesen elengedi a kezünket, a tanulás lehetőségét
és felelősségét ránk hagyja.
A marketinges jógaoktatást, a cukrász vállalatirányítást, az újságíró programozást tanul. Azok az igazán sikeres emberek, cégek vagy társadalmak, akik a legrugalmasabban, leghatékonyabban kezelik a változást, és a leggyorsabban tanulnak. A tudásalapú gazdaságok versenyében a felnőttképzésnek is óriási szerepe van. Ki mennyire él vele? Beszédes statisztikáinkból kiderül, mekkora a lemaradásunk, és hogy a skandináv országok az oktatásnak ezen a területén is másik ligában játszanak.
Mi micsoda? Lifelong learning: minden életszakaszra kiterjedő tanulás
Lifewide learning: az élet teljes körére kiterjedő tanulás
Learning society: tanuló társadalom mint a kollektív felemelkedés intézménye
Visszapattanás és szolid felzárkózás látható a magyar számokban, de ezt a többségében külföldi nagyvállalatoknak köszönhetjük, a tudásintenzív kisvállalkozói szektor szinte teljesen hiányzik. Itthon és az EU-ban a 25–35 éves fiatalok közti különbség csökkent az elmúlt évben, de még mindig jelentős, a legkisebb lemaradás a Ratkó-unokák generációjában, a 45–55 éveseknél mutatkozik. A felnőttképzésben Európa-szerte hagyományosan több a nő, és volt időszak – 2010 előtt –, amikor a magyar nők fölénye az európai arányokat is bőven verte.
Mikor vettél vagy adtál el utoljára lakást?Nézd, én úgy vagyok ezzel, hogy van egy értelmezhető ingatlanállományom, tehát nem mostanában. Legutóbb 2012-ben. Vettél vagy eladtál?11-ben vettem, 12-ben eladtam. De mivel rajongok a pénzügyekért (Sándorfi Balázs a Bankmonitor alapító tulajdonosa – a szerk.), el tudom képzelni a pénzemet a pénzügyi megtakarítások között is, és nem vagyok megszállott az ingatlan irányába. Amikor 2014-től […]
Mikor vettél vagy adtál el utoljára lakást? Nézd, én úgy vagyok ezzel, hogy van egy értelmezhető ingatlanállományom, tehát nem mostanában. Legutóbb 2012-ben.
Vettél vagy eladtál? 11-ben vettem, 12-ben eladtam. De mivel rajongok a pénzügyekért (Sándorfi Balázs a Bankmonitor alapító tulajdonosa – a szerk.), el tudom képzelni a pénzemet a pénzügyi megtakarítások között is, és nem vagyok megszállott az ingatlan irányába. Amikor 2014-től 22-ig óriási felfutást láttunk, akkor sem gondoltam, hogy minden megtakarításomat odatenném. Egyrészt jó, ha van egy egészséges arány, másrészt az ingatlan rendkívül macerás tud lenni. Bármit hoz is a piac, én most sem tervezek vásárlást.
Tavaly októberben azt mondtad a Forbes Money Summiton, hogy jó pár év stagnálásra számítasz a lakáspiacon, és ez az árakra is igaz lesz. Most hogy látod? Reálértéken ma is ezt gondolom. A korábbi felfutásban voltak túlfűtöttségi jelek elsősorban a speciális támogatási rendszernek, a támogatott hitelelemeknek köszönhetően. Ez sokkal erősebb volt nálunk, mint máshol Európában, növelte a fizetőképes keresletet és húzta az árakat. Most ennek a túloldalán vagyunk. Hatalmas a költségvetési hiány, a CSOK és a babaváró átalakítása szűkítette a lehetőségeket, az új CSOK Plusz ezt nem tudja pótolni, így kiesett egy árfelhajtó erő. Közben van egy felhalmozott eladatlan állomány, aminek ki kell ürülnie.
Nem segít, hogy már 6–6,5 százalékon vannak a lakáshitelek? Sőt, prémium jövedelemmel hat százalék alatt is kaphatsz hitelt, de ettől önmagában nem robban fel az ingatlanpiac. Ez a kamatszint már nem rossz, de nem látom, hogy mitől menne érdemben lejjebb, és sokkal fontosabb, hogy 2022 és 2023 közepe-vége között lett 80 ezer meg nem valósult tranzakció. A hitelezés élénkülése segíthet felszívni az eladatlan állományt. De az áraktól nem várom, hogy reálértékben nőjenek. Az ingatlanpiac eleve nagy ciklusokban mozog, nincsenek gyors fordulatok, márpedig az előző ciklus csúcsa 2022 közepén volt. Még két év sem telt el. Ráadásul az EU országaiban a fővárosi ingatlanár-jövedelem hányados alapján Budapest a felső 25 százalék alján van. Nem olcsó.
Változtat bármin, hogy hamarosan több ezer milliárd forint kamatot kapnak azok, akik inflációkövető papírt vettek az elmúlt években? Csak a kamatokból kevesen tudnak ingatlant venni, inkább az lesz érdekes, ha a tőke is megmozdul, mert már nem érdemes állampapírban tartani. 2025 elejéig ez nem történik meg, mert 18,6 százalékos kamatból nem szállnak ki az emberek, de utána hozhat némi elmozdulást. Ezt legkorábban 2025 tavaszára várom, de a stagnálásból akkor sem feltétlenül törünk ki. Reálszinten elhúzódó fenekelésre számítok, és ez nem olyan nagy baj.
Most az a fejlövésem, hogy hozzá kell szoknunk egy kis lehűléshez. Még egy szám: már 2021-ben, ukrajnai háború és inflációs para nélkül is a hitelfelvevők 75 százaléka a legjobban kereső 40 százalékból került ki, rengetegen kiszorultak a piacról. Ezért is tenne jót a lehűlés, mert előbb-utóbb politikai feszkó lesz, ha már nem lehet normálisan lakást venni.
Már az államkincstárnál is vezethetünk nyugdíj-előtakarékossági számlát, méghozzá ingyen. Szerinted ez elég jó deal ahhoz, hogy az állampapírhozamokra hagyatkozz a következő húsz–harminc évben? Lenne pár kérdésem.
Írta: Nemes Dániel Az első cégem tőkeemelését szervező brókercég év végi partiján odajött hozzám egy nagydarab figura. 1999-ben járunk, többszörös milliárdos, simán csak Dezsőként mutatkozott be. Még nem sejtettem, hogy olyan pótolhatatlant tanulok tőle, amit a legfontosabb volna befektetőként megfogadnom. A közepébe vágott: ő is a cégem egyik leendő társtulajdonosa, azért száll be, mert hiába vagyok csak huszonkét éves, […]
Gulyás István egy százéves, használaton kívüli malomra, majd egy mellé vásárolt elöregedett, gépek nélküli kenyérgyárra alapozva építette fel a ma már csaknem harmincmilliárd forintos árbevételű Félegyházi Pékséget.
Horváth Krisztián, avagy Krúbi szinte azonnal belevitte a magyarokat a rosszba. Szövegeivel bármikor megégethette volna a kezét, vagy ész nélkül is elkezdhetett volna slágereket ontani. Helyette ritkán ad ki zenét, de ha igen, nemcsak a streaminglistákon, de az Arénában is hatalmasat gurít vele. A 29 éves pomázi srác nemrég 14 ezres telt ház előtt rappelt a banánról, és vált az új generáció sikersztorijává. Mindezt úgy, hogy hangzása egyre elborultabb, témái egyre mélyebbek, és túlmutatnak politikai fásultságán. Nem hiába, nála minden egy nagy terv része, öt évre előre tudja, mit akar.
