Egyetlen ügyféllel indult el a rendszerváltás után, ma negyedmillió embert etet, és a régió legnagyobb szereplője a közétkeztetésben a Delirest. Két éve a magyar ügyvezető és a pénzügyi igazgató kivásárolta az angolokat, és az új tulajdonosok most azon is dolgoznak, hogy rávezessék a fogyasztóikat az egészséges életmódra.
A közétkeztetésről általában az iskolai és kórházi menzák sejlenek fel mindenki előtt, egy kis ablakon át kinyúló konyhásnénikézzel és beazonosíthatatlan tartalmú levessel. Persze ez a piac is sokat fejlődött, sőt vannak már éttermi minőségű ágai is.
2002-ben sok kicsi mellett három nagy cég foglalkozott közétkeztetéssel Magyarországon: a brit Compass csoport (hozzájuk tartozott az Eurest is), a francia Sodexo (őket az étkezési jegyekről, illetve a magyar kormánnyal több mint tíz évig vívott pereskedésről is ismerhetjük), illetve az amerikai Aramark. Az Eurest inkább azokra a helyekre koncentrált, ahol pénz is van, a gyárakra és a multikra.
„Nem válságmenedzselni hívtak, hanem azért, hogy segítsem őket növekedni” – idézi fel Nyerges János, hogy mivel kereste meg őt 2001-ben, az akkor már tíz éve a magyar piacon működő Eurest. János eredetileg villamosmérnöknek és közgazdásznak tanult, kalandos karrierutat járt be addig. A rendszerváltás előtt dolgozott a győri Rábánál, volt vezérigazgató egy szabadalmi ügyekkel foglalkozó részvénytársaságban, a rendszerváltás után indított autómosót és mezőgazdasági vállalkozást is. Utóbbi azért volt különösen meghatározó az életében, mert a svájci Knorr beszállítója lett.
„Itt tanultam meg igazán – mondja –, mi az, hogy minőségi szolgáltatás, hogyan kell úgy vinni egy vállalkozást, hogy egy nemzetközileg is elismert cég elfogadja a termékeinket.” Az így szerzett kapcsolatoknak köszönhetően felfigyelt rá az akkoriban legnagyobb hazai közétkeztetőnek számító Sodexo is. Öt évet töltött a kereskedelmi igazgatói poszton, aztán a konkurens Eurest átcsábította ügyvezetőnek, hogy rázza fel a vállalatot.
Szabó Szilárd és Nyerges János
Szabó Szilárd és Nyerges János
A Sodexo akkoriban látványosan nőtt, így János tudása aranyat ért. Ráadásul a verseny nem is volt olyan erős, mert a Sodexo inkább az iskolai étkeztetésben volt érdekelt. Utólag látszik, hogy a számítás bejött: irányítása alatt az árbevétel a tizenötszörösére nőtt. Az ügyfélszerzésben segített a multilét, a Compass csoport részeként könnyen megtalálták a hangot a munkavállalóik étkeztetésével törődő nemzetközi vállalatokkal.
„Sokat számít, hogy milyen a háttér, egy nagy multinak egy másik nagy, tőkeerős multi jó választás partnernek” – mondja a Delirest pénzügyi igazgatója. Szabó Szilárd Nyergeshez hasonlóan régóta dolgozik a cégnél, közgazdászként végzett, gyakorlatot az Egyesült Államokban szerzett, ma résztulajdonos is.
Az, hogy a magyarországi partnerkör döntő többsége multi, és az árbevétel 85 százalékát a nagy nemzetközi cégeknek nyújtott szolgáltatások adják, válságállóvá téve az Eurestet. Ráadásul az évek során egyedül maradt, mert időközben a Sodexo és az Aramark is kivonult az országból. Bár az étkeztetés nem ördöngösség, bőven van és volt mit fejleszteni az infrastruktúrában és az ételek külalakjában, tálalásában is. „A hagyományos, ételablakos osztásnál először az ablakot bontottuk le – mondja Szabó Szilárd –, az étel kijött az eladótérbe, megjelentek a kiszolgálópultok, aztán sok technológiai elemet kihoztunk a konyhából, így látványossá vált a főzés. Ma már a szedd magad elv keretében mindenki annyit ehet, amennyit kíván, olyan összetevőkből, ami neki ideális.”
A multinacionális háttér multinacionális ízléssel párosul, így volt, hogy koreai szakácsot kellett felvenniük. De mivel koreai szakács fehér holló, végül csak Csehországból sikerült átcsábítani egyet. „Nagyon változatos igényekre kell megoldást nyújtani – így János –, ráadásul a táplálkozási szokások is átalakulóban vannak. Egyre többen váltanak flexiteriánus (hússzegény) étrendre, növekszik a vegetáriánusok és vegánok száma is. De egy üzemen belül is eltérhet, hogy mit enne egy fizikai munkás és egy ügyvezető, nekünk mindenkit ki kell tudnunk szolgálni.”
Káoszból lehetőség A válságállóságot már kétszer is letesztelték, 2008-ban és 2020-ban is turbulenssé vált a gazdasági helyzet. „Azt szoktam mondani, hogy mi vagyunk a magyar gazdaság leghitelesebb barométere, nálunk azonnal látszik a foglalkoztatottság változása – mondja Szilárd. – A tálcaértéken látjuk, ha elfogy az emberek pénze. Aki levest, főételt és desszertet is szokott enni, először a desszertet hagyja el, aztán a levest. A 2008-as válság egyébként a mi bevételeinket csak 2011-ben érintette, akkorra elfogytak az emberek a tartalékai, és elindultak az elbocsátások is.” A céget a covid sem tudta megreccsenteni, hiszen az üzemek nem álltak le. Egyedül az irodai étkeztetés borult fel a home office bevezetésével, de még ez sem okozott nagy gondot.
2022-ben azonban olyan fordulat jött, amire nem számítottak. Miután Oroszország megtámadta Ukrajnát, az agresszió a nemzetközi befektetőknek az egész régiót kockázatossá tette. A Compass úgy döntött, kivonul Magyarországról, Romániából, Szlovákiából és Csehországból is, de a felépített cégbirodalmat felajánlja kivásárlásra a magyar ügyvezetésnek. „A gondolattal sokat játszottunk, de amikor ez élesben megtalált, az nagyon más volt. Sok álmatlan éjszakát okozott” – mondja János. Az átállásban sok kockázat volt, főleg azért, mert amikor egy jól felépített multis háttér eltűnik, az olyan, mintha a csontváz távozna a testből.
A Compass még a márkanevet sem hagyta meg, így miután beleegyeztek a kivásárlásba, először is át kellett nevezni a céget Eurestről Delirestre. „Az első évben csak a cég működtetéséhez szükséges hátteret építettük újra, közben meg kellett tartanunk a menedzsmentünket itthon és külföldön, valamint újra asztalhoz kellett ülni a partnereinkkel, de már a multis háttér nélkül” – sorolja János. A multik jól fogadták, hogy a két magyar lett az új tulajdonos, véráldozatok nélkül sikerült átmenteni az ügyfélkört a Deliresthez, azóta két év alatt 33 százalékot bővült az árbevétel.
A kivásárlás egyben azt is jelentette, hogy így tisztán magyar tulajdonú a régió legnagyobb, majdnem negyedmillió embert étkeztető hálózata. Jelenleg a cseh a legnagyobb piacuk, noha nincsenek monopolhelyzetben, mert ott még képviselteti magát az itthonról már évekkel ezelőtt kivonuló amerikai Aramark, illetve több nagy helyi vállalkozás is foglalkozik még étkeztetéssel. Romániában viszont a magyarországihoz hasonló állapotok vannak, ott is sikerült megszerezni a piacvezető pozíciót. „A jövőben nagy lehetőség van a facility managementben, vagyis létesítményüzemeltetésben. A potenciális ügyfelek sokszor nem szeretik, ha a főtevékenységük mellé még bejön más fókusz, így nem akarnak foglalkozni a takarítással, étkeztetéssel.”
„Könyvelő Ruthie.”
Egymás között így nevezték az FBI-ügynökök Ruth Madoffot. Találóan, hiszen Bernie Madoff felesége – majd hatvankét éven át voltak házasok – úgy hazudott a 60 Minutes hírmagazinban, mint maffiózó a tanúk padján. Ritka alkalom volt, férjénék 2008-as halála óta nemigen adott interjút.
Írta: Richard Behar / Fordította: Zsadon Béla
A 2011-ben sugárzott műsorban azt mondta Morley Safernek, hogy 1961 és 1963 között ugyan recepciós és könyvelő volt a Bernard L. Madoff Investment Securities (BLMIS) vállalatnál, de aztán csak fiainak felnevelésével foglalkozott. „Aztán amikor a fiúk ott kezdtek dolgozni – mondta –, és a közelben laktunk, lett ott egy irodám, onnan intéztem lakberendezési meg háztartási dolgokat, hajóbérleti számlákat, ilyesmiket. De 1963 után sohasem voltam én a könyvelő.”
A Ponzi-módszernél szokásos módon Bernie Madoff is a korábbi „befektetők” által bezsebelt gigantikus nyereségeket lengetve csalogatta a friss pénzt. De ahhoz, hogy az évről évre átvert ügyfelek mégis elégedettek legyenek, több ügykezelői fifika kell, mint gondolnánk. És egyes (Ruth kézírását tartalmazó) pénzügyi dokumentumok mellett akkori alkalmazottak is tanúsítják, hogy Ruth bizony rengeteget foglalkozott néhány zűrös ponzis bankszámla karbantartásával évtizedekkel 1963 után is – egészen 2008 elejéig, a buborék kipukkanásáig. „Emlékszem, a 60 Minutes-adást nézve azt gondoltam, te jó isten!, ez hazudik, letagadja a cégben betöltött szerepét” – csattan fel Lisa Baroni, a Madoff család és alkalmazottaik ügyében folyó nyomozást éveken át felügyelő egykori ügyész. „Nem mondott igazat!”
Akkoriban senki sem gondolt bele „Könyvelő Ruthie” TV-nyilatkozatába, de a zsaruk már legalább 2009 óta tisztában voltak az igazsággal. Legfontosabb informátoruk Madoff kulcsembere, Frank DiPascali volt. „Amikor arról kérdeztük, mi volt Ruth dolga a BLMIS-nél, Frank rájött, hogy Ruth volt az, aki a Chase 703-at »egyeztette«” – figyelte meg a DiPascalit 2009-ben kihallgató FBI-ügynök, aztán feljegyezte egy bizalmas összefoglalóban, ügynökségi zsargonban 302-esben. (A Madoff-piramis tizenöt évig tartó kutatása alatt legalább százoldalnyi ilyen 302-eshez jutottam hozzá.) A „703” annak a JPMorgan Chase-folyószámlának volt a fedőneve, amiről gyakorlatilag az összes Ponzi-pénz kiáramlott. (Az „egyeztetés” – reconciliation – ebben az összefüggésben a bankszámlakivonatok, illetve a be- és kifizetések vállalati nyilvántartásainak összeigazítását jelenti.) Más szóval Ruthnak kellett gondoskodnia róla, hogy a számok stimmeljenek, a könyvelés rendben legyen. Bár Bernie is, Ruth is váltig erősködtek mindig, hogy Ruth nem tudott semmiről semmit, érdemes felidézni, hogy Madoff 703-as számlája volt a Ponzi. Csak 1986 és 2008 között a 703-as számla körülbelül 150 milliárd dollár betétet és átutalást fogadott, majdnem az egész összeg befektetőktől jött. (Madoff piramisjátéka mindazonáltal 68 milliárd dolláros Ponzi-rendszernek számít, mert amikor végül bíróság elé állították, ekkora összeg kísértett az ügyfelek számlakivonatain.)
Egyetlen nap legalább százmillió dollár sasszézott veszett tempóban a Chase-számla és Madoff egyik legnagyobb befektetője között oda-vissza. Mi járt Ruth fejében, amikor nap mint nap ellenőrizte – állítása szerint „lakberendezési meg háztartási dolgok és hajóbérleti számlák intézésére” használt – céges irodájának számait? Középiskolás kora óta kiváló matekos hírében állt, az a veszélyesen záporozó pénzforgalom szemet kellett, hogy szúrjon neki. Sohasem kérdezte erről a férjét? Erről sohasem beszélt. DiPascali emlékei szerint Ruth gyakran „kérdezett rá beváltatlan vagy rossz sorszámú csekkekre”. De 2008-ban, hónapokkal a Ponzi összeomlása előtt DiPascali meglátása szerint Ruth visszavett szerepvállalásából.
DiPascali ugyan korrupt volt – tízrendbeli csalásban vallotta magát bűnösnek, ítéletre várva vitte el a tüdőrák 2015-ben –, de mint informátort, nagy becsben tartották a zsaruk. Több mint négy éven át, legalább hetvenöt hosszú kikérdezés tapasztalatai alapján a nyomozók azt mondták, hogy sohasem kapták hazugságon. És egyáltalán nem ő volt az egyetlen alkalmazott, aki elmondhatta, hogy Ruthnak sokáig volt köze a 703-as számlához. 2018-ban Eric Lipkin, egy magát okirathamisításban bűnösnek valló BLMIS-alkalmazott arra a kérdésre, hogy 1992-es belépése után mennyi ideig végezte Ruth a könyvelést, azt válaszolta: „Végig. Meglehetősen sokat volt bent az irodában.”
A „Könyvelő Ruthiet” beáruló BLMIS-alkalmazottak nem mindegyikét találták bűnösnek. A Madoff Five [a bűncselekményekért elítélt öt alkalmazott] perében volt egy tanú, aki ellen sosem emeltek vádat. Winifred Jackson több mint tíz évig dolgozott a Madoff Securitiesnél, és besegített a 703-as könyvelésénél. Jackson szerint amikor 1987-ben belépett, Ruth volt a legfőbb egyeztető. „Értett a számok átvezetéséhez, és ha kellett, kiigazításokat hajtott végre.” Ebből persze nem következik, hogy Ruth tudta, hogy férje egy Ponzi-rendszert működtet. Erre nincs bizonyíték. Akkor miért hazudott a könyvelésről a 60 Minutes-interjúban? És tekintettel erre a hazugságra, hogyan és miért adjunk a szavára bármi lényeges ügyben?
„Nem volt benne az üzletben – erősködött Bernie a szerzőnek abból a börtönből, ahol százötven éves büntetését töltötte. – Nem vádolták meg semmivel. Még csak nem is nyomoztak a dolgai után.” Az igazság azonban az, hogy nagyon is folyt nyomozás Ruth Madoff ellen.
Bár lehet, hogy Ruthnak csekély szerepe volt a csalásban, apja, Saul Alpern könyvelő lépten-nyomon felbukkan a Ponzi eredettörténetében. Első befektetői közül nem egynek Saul mutatta be Bernie-t az 1960-as évek elején. „Saul volt az inkubátor – mondja a Madoff letartóztatása után a családot nyomozó akkori FBI-ügynök, Steven Garfinkel. – Ahogy egy szilícium-völgyi kockázatitőke-befektető hozza össze a tech embereket, úgy szedte össze Saul a széltolókat.” Ruth és fiai, Mark és Andrew ragaszkodtak hozzá, hogy először 2008. december 10-én – a Bernie letartóztatása előtti napon – hallottak a csalásról, állítólag akkor vallotta be nekik a cég ünnepi partijára indulóban. Elbeszélésük szerint Bernie azt mondta, hogy valamikor a következő héten feladja magát, mire a fiúk azonnal feladták magukat. Bár sok nyomozó kamunak tartotta a sztorit – Madoff azért rendezte volna meg, hogy fiai törvénytisztelő polgároknak tűnjenek –, soha semmi sem mutatta, hogy hazugság volna.
Akárhogy is volt, az biztos, hogy Ruth nem viselkedett valami hősiesen. Azonnali reakcióképpen felvett 10,5 millió dollárt az egyik BLMIS-hez kapcsolt számlájáról. (Három héttel korábban már kivett ötmilliót.) Nyilván nem fogta fel – vagy nem törődött vele –, hogy férjének beismerése azzal jár, hogy a játékot azonnal abba kell hagyni, nincs több céges hitelkártya, nincs több pénzfelvétel a becsapott befektetőknek visszajáró tőkéből.
A „fiúk”, ahogy általában beszéltek róluk, hasonlóképpen rá se hederítettek az apjuk által megkopasztott ártatlan, bár kapzsi befektetőkre. Mindketten a végsőkig hangoztatták ártatlanságukat – Mark 2010-ben öngyilkos lett, Andrew-val limfóma végzett 2014-ben – tízmilliókért küzdve Irving Picarddal. Picard volt az a bíróság által kinevezett vagyonkezelő, aki az ellopott milliárdok zömének visszaszerzését felügyelte. Sőt: ahhoz is ragaszkodtak, hogy több mint százmillió dollár elmaradt kártérítésre is jogosultak. Csak 2017-ben, nyolc évvel azután, hogy apjuk beismerte bűnösségét, állapodtak meg örököseik Picarddal abban, hogy kipengetnek 23 millió dollárt.
Bernie letartóztatása után a Madoff család egyetlen tagja sem kereste fel az ügyészséget, és nem ajánlották fel együttműködésüket. Bernie állítólagos vallomása után se Ruth, se Peter Madoff, Bernie testvére, a vállalat megfelelőségi főnöke, nem csinált semmit.
Az akkor FBI-ügynök Garfinkel nyomozott a Madoff fiúk ügyeiben is, és szerinte az ügyészségnek vádat kellett volna emelnie ellenük. „Ó, ez nyilvánvaló – mondja ma is. – Mark öngyilkossága előtt közel jártak a vádemeléshez. Azt hittem, megvan hozzá a bizonyíték. Nem feltétlenül arra, hogy tudták, ez egy Ponzi-piramis, de arra igen, hogy tudták, hogyan hasznosítsák a befektetési tanácsadói [Investment Advisory, IA] számláikon folyó tranzakciókat.” Mark és Andrew számláin rendszeresen bukkantak fel hamis vagy visszadátumozott értékpapír-adásvételek. Hamisított számlakivonatok is készültek, valahányszor jelentős vagyoni fedezetet kellett személyes ingatlanvásárlásaikhoz felmutatniuk. Ezeket a hamis iratokat a BLMIS-es trading deskjüknél adták ki a fivéreknek.
***EXCLUSIVE ACCESS*** Financier Bernard Madoff (R) and his wife Ruth Madoff at their Montauk beach house during July 1980 in Montauk, NY. (Photo by GI/BM/Getty Images)
***EXCLUSIVE ACCESS*** Financier Bernard Madoff (R) and his wife Ruth Madoff at their Montauk beach house during July 1980 in Montauk, NY. (Photo by GI/BM/Getty Images)
Szerelem és pénz
„Ruth nem volt kimondottan szívélyes – mondja egy egykori Madoff-alkalmazott. – És ha beszélnek valamelyik barátjával, ők is ezt fogják mondani. Nem volt ölelkező típus. Nagyon előkelő tudott lenni. Nem volt híján minden melegségnek, de távolságtartó, szertartásos volt.”
Szerelem és pénz „Ruth nem volt kimondottan szívélyes – mondja egy egykori Madoff-alkalmazott. – És ha beszélnek valamelyik barátjával, ők is ezt fogják mondani. Nem volt ölelkező típus. Nagyon előkelő tudott lenni. Nem volt híján minden melegségnek, de távolságtartó, szertartásos volt.”
Végül azonban az ügyészek úgy ítélték meg, hogy nincs elég minden kétséget kizáró bizonyíték rá, hogy a Madoff fiúk tudták: gazdagságuk egy hatalmas csalásból fakad. A „szándékos vakságot”, vagyis bűncselekmények tudatos figyelmen kívül hagyását nehéz a bíróságon bebizonyítani. Az azonban tagadhatatlan, hogy minden bizonnyal tudhatták. Mindketten rendelkeztek reális piaci tapasztalatokkal. Mi több, dokumentálva van, hogy a BLMIS fennállásának utolsó évtizedében majdnem 800 millió dollárt tettek át a kamu befektetési üzletágból a fiúk által – Peter nagybácsi felügyelete alatt – személyesen kezelt, feltehetően törvényes kereskedelmi egységekbe. Ezek az üzletek aztán még azokban az években elvéreztek. A BLMIS egységeit egyre jobban átjárta a pénzügyi vérfertőzés, és végül semmi sem maradt tiszta.
2005-ben az értékpapír- és tőzsdefelügyelet (a SEC), egyik vizsgálatának részeként, iratokat kérő faxot küldött Bernie-nek, többek között néhány alkalmazott elektronikus levelezését kérték, köztük a fiúkét is. Erre buzgó iratmegsemmisítő szeánsz következett, mesélte DiPascali a nyomozóknak. A „problémás” mailek megsemmisítésének Andrew, Mark, Peter és utóbbi Shana nevű lánya (a cég megfelelőségi szakértője) láttak neki. Problémás volt minden olyan mail, határozta meg DiPascali az FBI-nak, amelyik IA-ügyfélre utalt, vagy amelyik további vizsgálatra késztethette az auditorokat. Peter Madoff végül bűnösnek vallotta magát adócsalásban és abban, hogy hamisan vallott a SEC-nek. (Tízéves börtönbüntetéséből nagyjából kilenc évet húzott le, 2020-ban szabadult.) Shana éppenhogy, de megúszta a vádemelést. Év elején sikerült elérni telefonon, de nem volt hajlandó semmit sem elárulni a BLMIS-es napokról. „Túlvagyok rajta – mondta. – Most nagyon jó helyem van, és nem hiányzik, hogy visszagondoljak arra az időre.”
DiPascali azt is hangsúlyozta az FBI-nál, hogy a Ponzi-piramis működtetésének mindennapi dolgait gyakran „Andrew, Peter és Mark, sőt bárki más BLMIS-es előtt” beszélték meg Bernie-vel. „Nem voltak tabutémák. Nem használtunk titkos nyelvet, kódolt kifejezéseket.” DiPascali emlékei szerint, ha szólt Madoffnak, hogy gondban van az ügyfeleknek kívánatos kamu nyereség összehozásával, Bernie közölte, hogy „hát, menj vissza, nézd meg a tegnapi nyitót, és használd azt!”. Aztán Andrew-hoz fordult, és megkérdezte: „Mit művelt tegnap a piac?” Minden tapasztalt trader tudta, hogy a részvények utólagos összeszedegetéséről beszél, és hogy ezekre a korábbi árakra alapozza csalárd „adásvételeit”.
„Ennyi volt, kifújtam” – mondta Bernie DiPascalinak 2008-ban, a letartóztatása előtti napokban. „Az egész biznisz átverés volt.” Egy héttel később DiPascali benyitott Bernie irodájába, és mint az FBI-nak elmondta, tanúja lett Bernie és Peter beszélgetésének a BLMIS történetéről. „És arról hogyan nyúlik vissza a csalássorozat egészen [az első két nem családtag befektetőig a 1960-as években]. Peter nem látszott meglepődni semmin.”
Ami a most nyolcvanhárom éves Ruth Madoffot illeti, egy New York környéki idősotthonban él, és ma is vannak támogatói. „Szeretem Rutht” – mondta 2011-ben Elaine Solomon, Bernie egykori titkárnője, aki később Peter Madoffnál dolgozva fejezte be pályafutását. „Szerintem ebben az egészben Ruth volt a legnagyobb áldozat. Ezek az emberek, akik azt mondják, hogy Ruthnak tudnia kellett… Hát, tudod, kerülj az ő helyzetébe, mielőtt ilyeneket mondasz valakire. Elveszített mindent. Életének ötven évig tartó szerelmét. A fiait, a barátait.”
Még szociopatának minősített férje is kijelentette, hogy nagyon sok mindent megbánt. „Borzasztó, mit műveltem” – mondta Bernie az egyik börtönbeli interjún. „Sose bocsájtom meg magamnak. De nem így terveztem. Ha így lett volna – tette hozzá kuncogva –, jobban csináltam volna.”
Ne csak nagy és nyereséges céget építs, hanem hosszú távon fenntarthatót, társadalmilag is hasznosat, értékalapon működőt. Ezt vallják a Bridge Budapest közösség tagjai, akik már negyedik éve ajánlanak egymásnak (is) könyveket. Az idei Üzleti Booklistről válogattunk.
Tavaly a listán szereplők ötöde képtelen volt a növekedésre, idén a trend megfordult: száz cégből mindössze tizenhétnek csökkent a becsült értéke 2022-ről 2023-ra. A top 100 idén majdnem 6,5 billió forintot ér összesen, ami jelentős, harmincszázalékos növekedés egy év alatt. Továbbra is húz az építőipar, növekedésükben dominálnak az állami megrendelések, és elképesztő számokat produkáltak az üzlet és a politika metszeténél hizlalt cégcsoportóriások, mint amilyen Tiborcz Istváné és Mészáros Lőrincé. Azonban még mindig bőven akad olyan nemzetközileg is sikeres, itthon mégis ismeretlen cég, amelyik üzleti bravúroknak, okos növekedésnek, innovációknak köszönhetően tartozik az élvonalba. Jó őket megmutatni.
Az agrárszektor teljesítményének visszaesésére és az ágazatban lezajló változásokra reagál innovatív, digitális megoldásokkal a Kramp, így biztosítva a mezőgazdaságban és az építőiparban dolgozó ügyfelei növekedését, amihez nem csak nemzetközi alkatrész nagykereskedőként, hanem szakmai partnerként is hozzájárul. Bedekovits Csaba, a Kramp Hungary kereskedelmi igazgatója az agrárszektor jelenlegi kihívásairól és az azokra adott válaszlépésekről is beszélt. Szót […]
Szabó Szilárd és Nyerges János
