Rábai József vadászat közben halgazdaságra akadt. Mondhatni, impulzusvásárlás volt, a hely hangulata és szépsége vonzotta be. Ma Kisbajcsról származik az egyetlen magyar kaviár, és a Bajcshal Kft. adta a 2016-os Bocuse d’Or-döntő kecsegéit is. És akkor még ott vannak a sügérek, a csuka, a harcsa, no, meg a pisztráng.
Mennyire tűnik valószerűnek, hogy valaki derékig vízben állva birkózik egy kifejlett velociraptorral, és a hasát megszúrva mintát vesz belőle? Nagyjából ezt láttam, annyi különbséggel, hogy a velociraptorok kihaltak, a tokhalak meg túléltek, de attól még ők a halak dinoszauruszai, rendkívül ősi élőlények. És ennek megfelelően néznek is ki a furcsa szájukkal és hátukon lévő csontvértekkel. Nem a Jurassic World egyik bizarr epizódjának a forgatását látogattam meg, hanem a Bajcshal Kft. nevelő- és feldolgozóüzemét Kisbajcson.
Kevesen foglalkoznak itthon tokokkal, kaviár pedig Magyarországon csak Kisbajcsról származik. Ennek az az egyik oka, hogy a tok érzékeny és problémás hal, a másik, hogy legalább tíz évig kell nevelni, mire megfelelő mennyiségű és minőségű kaviárt ad. Addig etetni kell őket, és vigyázni kell a nőstényekre. Nem véletlen, hogy rendkívül óvatosan vizsgálják őket.
Éppen a válogatásra érünk oda, amikor egy tűvel mintát vesznek a halak hasában levő ikrákból. Ez az utolsó stádium, itt már nem elég az ultrahangos vizsgálat (ami pontosan úgy néz ki, mint a kórházakban a terhesgondozáson). Ahhoz, hogy pontosan meg lehessen határozni az ikraszemek méretét és színét, meg kell szúrni a halakat. Nagyon szűk időablak áll rendelkezésre, hogy elcsípjék a megfelelő ízvilágot. Közvetlenül a szaporodás előtt több ikra lesz a halban, de annak az íze már teljesen más.
A Fekete pont című film megrázóan mutatja be a magyar iskolák sok generációnak ismerősen nyomasztó hangulatát. Egy jelenet különösen megmaradt bennem. Juci néni, a lelkes és kreatív fiatal tanár modern módszerekkel próbálja megszerettetni a gyerekekkel az irodalmat. Aztán jön az agresszív apa, aki a semmiből, fogadóóra előtt tör be az osztályterembe, és követeli, hogy Juci néni csak a kötelező verseket, […]
Írta: Halácsy Péter
Írta: Halácsy Péter
A Fekete pont című film megrázóan mutatja be a magyar iskolák sok generációnak ismerősen nyomasztó hangulatát. Egy jelenet különösen megmaradt bennem. Juci néni, a lelkes és kreatív fiatal tanár modern módszerekkel próbálja megszerettetni a gyerekekkel az irodalmat. Aztán jön az agresszív apa, aki a semmiből, fogadóóra előtt tör be az osztályterembe, és követeli, hogy Juci néni csak a kötelező verseket, a munkafüzet feladatait tanítsa. Ne kreatívkodjon, ne térjen el a megszokottól. Juci néni pár másodpercig próbál magyarázkodni, de a szülő hangja egyre fenyegetőbb. Nincs már helye diskurzusnak, az apuka szerint a tanterv szigorú követése az egyetlen módja, hogy a gyerek sikeres felvételit írjon a hatosztályos gimnáziumba.
Négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon. Decemberben új szerző jön!
Az apa csúnyán beszél Juci nénivel, és ez a viselkedés végigkíséri az egész filmet. Azt látjuk, hogy az emberek konfliktusos helyzetben mennyire természetesnek veszik a durva beszédet, a másik eltiprását. Ezért is olyan kényelmetlen a film. Most mégsem a mindennapi bántásokról akarok írni – hanem hogy a rendszer maga szüli a konfliktust.
A múlt századi felvételi követelmények és a hatosztályos, az általános iskolát lefölöző kisgimnáziumok anomáliái olyan helyzetet teremtenek, amiben a szülők és tanárok szemben állnak egymással. Ez nem szimplán a rossz kommunikáció vagy a személyes viselkedés problémája, hanem strukturális hiba következménye, és szinte elkerülhetetlenné teszi a konfliktusokat.
A felvételin nem a tudás élvezete vagy annak gyakorlati haszna számít, nem az élethez szükséges boldogságot és egészséget támogató képességek, de még csak nem is a munkaerőpiacon keresett kompetenciák a fontosak. Ehelyett az a feladat, hogy a diákok képesek legyenek – általában iskola utáni időben, külön tanárral – begyakorolni a zárt kérdésekben megfogalmazott, algoritmusokra és lexikális tudásra épülő feladatokat. A feleletválasztós tesztek, a zárt kérdéseken alapuló vizsgák a 20. században terjedtek el, különösen az ipari forradalom és a tömeges oktatás igényeinek hatására. Az Egyesült Államokban például a Scholastic Aptitude Test (SAT) és más hasonló vizsgák azzal a céllal jöttek létre, hogy objektíven, mérhetően értékeljék a diákok teljesítményét. Az objektivitás és mérhetőség iránti vágy természetes reakció abban a társadalomban, amelyik nagy tömegeket próbál hatékonyan, „igazságosan” értékelni. Magyarország is ezt az utat követte, a központi felvételik, az érettségi is ezt a mintát követik.
A rendszer azonban figyelmen kívül hagyja modern világunk egyre fontosabb képességeit – a soft skilleket. A kreativitás, a kritikai gondolkodás, az érzelmi intelligencia, a csapatmunka mind elengedhetetlenek a munkaerőpiacon vagy a mindennapi életben. Ezeket a zárt kérdésekre épülő tesztek nem mérik, így a szülők és a szülőknek megfelelni próbáló tanárok sem követelik igazán a fejlesztésüket. Ehelyett a rendszer a lexikális tudásra, a begyakorolható feladatokra helyezi a hangsúlyt. A diákok sokszor unalmas, élettelen információkat memorizálnak ahelyett, hogy élvezettel tanulnának. Velünk szemben számos helyen felismerték már, hogy ez nem elegendő a diákok potenciáljának mérésére. Az Egyesült Királyságban esszékkel, motivációs levelekkel, portfóliókkal kell bizonyítani felkészültségüket a felvételiken, de hasonló feladatokkal, projektmunkákkal dolgoznak Finnországban, Hollandiában és Franciaországban is, amivel lehetőséget adnak a diákoknak, hogy mélyebb gondolkodást, érvelési készségeket mutassanak be.
A magyarok mindig is kreatívak voltak, és azok is maradnak. Az oktatási rendszer azonban nem követi a modern világ igényeit, és ezzel egyre veszít a relevanciájából. Ha az iskolák nem alkalmazkodnak, háttérbe fognak szorulni a fontos képességek fejlesztésében. Ezért kellene megszabadulnunk a jelenlegi központi felvételi vizsgától. Alakítsuk át általános iskolai záróvizsgává, kötelező kisérettségivé, amire a diákok együtt készülnek az osztályban, és így mindenki ugyanolyan feltételekkel zárhatná az iskolát. Mindenki tisztában lenne az elvárásokkal, Juci néni és a szülők nem kerülnének konfliktusba. Még jobb lenne, ha a gyerekek középiskolai felvételijét az általános iskolai eredmények, ajánlások és projektek alapján döntenénk el, jobban értékelve az egyéni teljesítményt és képességeket. Ez nemcsak a gyerekek terheit csökkentené, hanem a kreativitás és az egyedi képességek fejlődésének is kedvezne. A valódi tudásuk kerülne előtérbe, és nem az, amit bemagoltak.
A szerző a Budapest School magániskola, valamint a Prezi társalapítója.
A Forgó eddigi tagjai: Árvai Eszter, Nagy Szabolcs, Halácsy Péter.
A Forbes.hu rovata, nem csak e-kereskedőknek. Hírek, iparági pletykák, mérések, elemzések, túlélési stratégiák Vaszkó Ivánnal, a Forbes főmunkatársával.
Telt házzal futott a harmadik Money Summit rendezvényünk a Corinthia Budapestben. Nem győztük kapkodni a fejünket a magyar pénzügyi világ fontos arcainak jótanácsai közt, íme tíz tanulság.
Igazi magyar teljesítmények. Körülöttük forgott szeptemberben a második Afterwork eseményünk is. Legközelebb ünnepi köntösben folytatjuk, az időpont december 3., természetesen megint meló után!
Egyetlen ügyféllel indult el a rendszerváltás után, ma negyedmillió embert etet, és a régió legnagyobb szereplője a közétkeztetésben a Delirest. Két éve a magyar ügyvezető és a pénzügyi igazgató kivásárolta az angolokat, és az új tulajdonosok most azon is dolgoznak, hogy rávezessék a fogyasztóikat az egészséges életmódra.
