Mennyire tűnik valószerűnek, hogy valaki derékig vízben állva birkózik egy kifejlett velociraptorral, és a hasát megszúrva mintát vesz belőle? Nagyjából ezt láttam, annyi különbséggel, hogy a velociraptorok kihaltak, a tokhalak meg túléltek, de attól még ők a halak dinoszauruszai, rendkívül ősi élőlények. És ennek megfelelően néznek is ki a furcsa szájukkal és hátukon lévő csontvértekkel. Nem a Jurassic World egyik bizarr epizódjának a forgatását látogattam meg, hanem a Bajcshal Kft. nevelő- és feldolgozóüzemét Kisbajcson. 

Kevesen foglalkoznak itthon tokokkal, kaviár pedig Magyarországon csak Kisbajcsról származik. Ennek az az egyik oka, hogy a tok érzékeny és problémás hal, a másik, hogy legalább tíz évig kell nevelni, mire megfelelő mennyiségű és minőségű kaviárt ad. Addig etetni kell őket, és vigyázni kell a nőstényekre. Nem véletlen, hogy rendkívül óvatosan vizsgálják őket.

Éppen a válogatásra érünk oda, amikor egy tűvel mintát vesznek a halak hasában levő ikrákból. Ez az utolsó stádium, itt már nem elég az ultrahangos vizsgálat (ami pontosan úgy néz ki, mint a kórházakban a terhesgondozáson). Ahhoz, hogy pontosan meg lehessen határozni az ikraszemek méretét és színét, meg kell szúrni a halakat. Nagyon szűk időablak áll rendelkezésre, hogy elcsípjék a megfelelő ízvilágot. Közvetlenül a szaporodás előtt több ikra lesz a halban, de annak az íze már teljesen más.