




Igazi magyar teljesítmények. Körülöttük forgott szeptemberben a második Afterwork eseményünk is. Legközelebb ünnepi köntösben folytatjuk, az időpont december 3., természetesen megint meló után!
Ha már megvetted, csak jelentkezz be!
Az adatok gyengék, a költségvetés rottyon, de közeleg egy újabb választás, növekedési álmodozással és egy sokadik gazdaságpörgető programmal kezdődik a felkészülés az osztogatásra. A Forbes negyedéves makrogazdasági jelentése.
Felbolydult a magyar gazdaságpolitika nyár végén és ősszel, hirtelen az egyik legfontosabb téma lett a gazdaságfejlesztés. Alacsonyan kezdtek repkedni a nagy tervek és mondások, hogy mire újra jön a választási osztogatás ideje, legyen miből szórni a pénzt a nép lába elé.
A nyilatkozatok és változtatási javaslatok sorrendje alapján az történhetett, hogy az egyszemélyes vezetésű ország szinte teljhatalmú gazdasági tótumfaktuma, Nagy Márton nyárra kénytelen volt belátni, hogy idén is mélyen alulteljesíti a magyar növekedés a tervezettet. Néhány hétig a magyarázkodás és értetlenkedés dominált, de elég gyorsan a tettek mezejére lépett, így őszre eljutottunk a szárnyaló magyar gazdaság jövőképéig (három–hat százalékos éves növekedés) és az ezt megalapozni hivatott huszonegy pontos javaslatcsomagig.
De érdemes még leragadni ott, hogy mi tréfálta meg amúgy nemcsak a minisztert, de (kevésbé) a piaci elemzőket is. A vártnál egyértelműen rosszabb teljesítmény egyik okára mondhatni, hogy tőlünk független külső tényező, az exportpiacaink, mindenekelőtt a német gazdaság vergődése. Ipari termelésünk hónapról hónapra a várt alatt maradt, de ez a magyar gazdaság irányultságának a következménye is.
Az autóipar, az akkugyártás túlsúlyozása visszaütött, erről sajtóhírek szerint már a kormányban is vita volt. Az előrejelzések többségével szembemenve kezdett idén zuhanórepülésbe az európai elektromosautó-értékesítés is, ez megint igen kedvezőtlen a magyar iparnak. A kínai villanyautókra kivetett uniós vám meg még csak most jön.
Az ipar és a beruházások vergődését részben kompenzálhatta volna a fogyasztás, és ez volt az a pont, ahol Nagy Márton láthatóan bepöccent. A magyarországi bérek a vártnál jobban nőnek idén, a tendencia kitartott a harmadik negyedévben is, de a gaz lakosság mégse kezdett költeni és adózni, pedig ez pörgethette volna a növekedést. Ennek az a fő oka, hogy az emberek még mindig rendkívül bizonytalanok, nem feledik el egyik pillanatról a másikra az előző két év inflációs sokkját, inkább visszaépítik tartalékaikat, megtakarítanak.
Ennek a bizonyos óvatossági motívumnak az enyhülését már az év elejétől várták a szakértők (ezen kezdett nyáron türelmetlenül rugózni a gazdasági miniszter is), de most már szinte biztos, hogy leghamarabb jövőre láthatjuk a jeleit. Ehhez képest üdítő volt, hogy idén legalább az infláció tankönyvileg viselkedett: ha nincs kereslet, kis tér marad az áremelésre, a vártnál is gyorsabban jött le szeptemberre a háromszázalékos jegybanki célsávig. Tegyük hozzá: innen az év végéig újra nőni fog, és az erőszakos GDP-hajkurászás is inflatorikus hatású.
Nyárra tehát Nagy Mártonnak szembe kellett néznie azzal, hogy elveszett egy újabb év. A tavalyi recessziónál kisebb mértékben bővül a GDP, és két év alatt a reálbérek is csak bő öt százalékkal nőnek, ami még nem indítja be a fogyasztást. Egy mezei évben ez elgurul, ügyes kommunikációval leplezhető a kudarc, de jövőre minden más lesz. 2025 még nem választási év, ám akkor kell megteremteni a pénzügyi mozgásteret ahhoz, hogy aztán megnyomhassák a szavazatszerzési célú kiadásokat.
Durva harapófogóba került a gazdaságpolitika, mivel a költségvetés helyzete szintén a vártnál sokkal rosszabbul alakult idén is. Az áfabevételek elmaradása már tavaly komoly gond volt, idén is keveset javult a helyzet. Hagyján, hogy a fogyasztás döglődik, egy része ki is vándorolt: nyáron már kénytelenek voltak a Temu-hatást számolgatni a szakértők, a teljes magyar online kiskereskedelmet felborította a kínai szolgáltató a rendkívül alacsony áraival. Az előző évek Európa-bajnok magyar inflációjának hosszú árnyékot vető hatásaként a határokhoz közel élők pedig mind többen kezdtek el átjárni vásárolni az alapvető termékek nem kis részét olcsóbban kínáló szomszédos országokba.
Közben a politikai nyomás is nőtt a mozgástér bővítésére: az elmúlt hónapokban kiderült, hogy az Orbán-kormány komoly kihívóval nézhet szembe 2026-ban, Magyar Péter pártja októberre hibahatárig közelítette meg a közvélemény-kutatásokban a Fideszt.
Nagy Mártonnak tehát pocsék költségvetési helyzetben, az uniós pénzek jelentős részéről lényegében lemondva, gyenge növekedési kilátások mellett kell felpörgetnie a gazdaságot annyira, hogy szórhassák a pénzt, de közben a hiánytúllépés se hozzon leminősítést, vagy okozza akár a forint látványos gyengülését.
Idén kétszer kellett megszorítani (főleg beruházások elhalasztásával és új különadókkal), hogy legalább a megemelt 4,5 százalékos hiánycél elérhető legyen, az elemzők úgy számolnak, hogy nagyjából ez a szint reális 2025-re is a ma ismert tényezők alapján. Tehát már a 3,7 százalékos kitűzött célhoz újabb szigorításokra lenne szükség, miközben éppen, hogy lazítást kíván a választási időszak.
Valószínűnek tűnik, hogy Nagy Márton teljes csúcsminiszteri felhatalmazást kap ahhoz, hogy ezt a csodát elérje, és az eddig a Pénzügyminisztérium alá tartozó területeket is átveheti, Varga Mihály pedig Matolcsy György mandátumának lejártával a jegybankelnöki székbe ülhet. Legalábbis elég egyértelműen erre célzott a miniszterelnök, és ezt a piacok szinte tényként kezelik.
Más dárdájával a bozótot
Finoman szólva is meghökkentő, hogy miután az elmúlt két évben a brutális csúcsról visszaeső infláción és a bérnövekedésen túl gyakorlatilag az összes makroadat gyászosan alakult, lazán bemondták, hogy most aztán jön a Kánaán, a három–hat százalékos növekedés. Ennek alapja a hirtelen bedobott „gazdasági semlegesség” – mérvadó közgazdászok szerint csak kommunikációs lózung. A huszonegy pontba szedett élénkítő csomagról igazából egy dolog látszik biztosan: más dárdájával próbálják verni a bozótot, vagyis úgy igyekeznek rövid távon növekedést (vele növekvő állami bevételeket, osztogatáshoz mozgásteret) csiholni, hogy nagyrészt másokkal finanszíroztatják.
Az erőltetett béremelés a cégeknek fáj majd, cserébe kapják az ígéretet, hogy majd nő a gazdaság, javul a költségvetés, és módot ad majd a munkáltatói adók csökkentésére. Csakhogy ez az elmúlt évek tapasztalatai alapján nehezen hihető el. A kkv-k kapnak ugyan újabb támogatási programokat beruházásra, külföldi piacra lépésre, vagy épp a digitalizáció segítésére, de a többségen ez mit se segít, ha a fő problémájuk az, hogy itthon nincs kereslet a termékeikre.
Szívesen élénkít Nagy Márton a bankok kontójára is. A nekik erősen javasolt ötszázalékos kamatplafonnal a pénzintézetek azt próbálják elérni, hogy a kedvezmény (a bankok szemszögéből nézve ez forrásköltség alatti kihelyezés, színtiszta veszteség) csak egy szűk körre, az első lakásukat vásárló fiatal párokra vonatkozzon. A növekvő állami adó- és illetékbevétel reményében nagyon rámozdultak a lakásépítések növelésére, a lakáspiac élénkítésére is.
Már attól újra beindulhat a lakáspiac, hogy a jövő év elején a kiemelkedő kamatukat nagyon rosszra cserélő inflációkövető állampapírokból százmilliárdokat terelhetnek át a magyar kisbefektetők. Erre jön még az az abszurd változtatás, ami a nyugdíjcélú megtakarítások felélésére buzdít azzal, hogy az önkéntes pénztári megtakarításokat az összes korábbi adóvisszatérítést megtartva átcsatornázhatóvá teszi a lakáspiacra (élénkítés a lakosság pénzéből).
Örömteli, hogy a kormány is felismerte végre a lakhatási válság problémáját, de erősen kérdéses, hogy a fiatalok lakáshoz segítése mennyire lehet sikeres, ha az ebbe az irányba mutató Airbnb-korlátozás mellett más módon még táplálják is a további áremelkedést.
Október végén még a részletek kidolgozása tart, illetve várja a piac, hogy milyen költségvetési javaslatot nyújt be a pénzügyminiszter. Végre nem tavasszal teszik ezt, hogy aztán ezerszer átírják a számokat, de most azt kommunikálják, hogy az amerikai választás eredményétől függ, hogy mivel terveznek. Senki se tudja, hogy mi lesz más, ha Trump, vagy ha Harris nyer, de az biztos, hogy októberben a növekvő globális kockázatok miatt a jegybank leállt a kamatcsökkentésekkel és azt mondják, ez több hónapig eltarthat. Ez legalább megállította a forint gyengülését a 400-as szintnél.
A kisgyerekeket is érdekli a pénz, a pénzzel kapcsolatos kérdések, de nem könnyű az ő nyelvükön elmagyarázni az alapokat sem. Az Erste és a Pagony közös kiadásában megjelent mesekönyv rengeteget segíthet ebben. Valószínűleg minden szülő került már abba a helyzetbe, hogy gyerekének el kellett magyaráznia: a pénznek bizony értéke van, azt meg kell keresni, a […]
A Fekete pont című film megrázóan mutatja be a magyar iskolák sok generációnak ismerősen nyomasztó hangulatát. Egy jelenet különösen megmaradt bennem. Juci néni, a lelkes és kreatív fiatal tanár modern módszerekkel próbálja megszerettetni a gyerekekkel az irodalmat. Aztán jön az agresszív apa, aki a semmiből, fogadóóra előtt tör be az osztályterembe, és követeli, hogy Juci néni csak a kötelező verseket, […]
Virtuális irodák, felhők, közösségi terek ide vagy oda, az íróasztal még mindig stabil pont, még azoknak is, akik fejlett technológiai megoldásokra (is) támaszkodva alkotnak, dolgoznak, építik karrierjüket. Dizájnert, befektetőt és startuppert kérdeztünk az asztalánál – az asztaláról.
Az üzleti alkalmazásokba és folyamatokba beépülő generatív mesterséges intelligenciával minden eddiginél gyorsabb tempóra váltott a digitalizáció, amit egyetlen szervezet sem halogathat tovább. Horváth Szilvia, az ELO Digital Office magyarországi képviseletének ügyvezető igazgatója beszél digitalizációról, mesterséges intelligenciáról, vállalati tartalomkezelésről, és hogy mindez miért különösen fontos a magyar kis- és középvállalkozások számára. Miért vált sürgőssé az üzleti […]