A luxusipar az egyik legkülönösebb logikájú iparág: minél kevesebbet adsz el, annál értékesebb a céged, minél többet kell várni a termékedre, annál jobban nő az árfolyamod, és minél régebbi egy luxusholmi, annál többet fizetnek érte a másodpiacon. Orbók Ilonával, az ország nagybetűs luxusipar-szakértőjével a Forbes Money Summit színpadán beszélgettünk. Íme, hat fontos tanulság.Mennyi pénzről beszélünk?
1500 milliárd euró. Ekkora a globális luxusipar mérete, nagyjából ennyit költenek a világon a fogyasztók luxusipari termékekre, szolgáltatásokra vagy részvényekre. A vásárlók, befektetők számát 400 millióra becsülik, de a vagyonfelhalmozás nagyon koncentrált: hat–nyolcmillióan vannak, akik a teljes iparági árbevétel negyven százalékát adják. Vagyonuk válságálló, többségük leginkább termékekbe fektet: órát, táskát, ékszert, autót, műtárgyakat vásárol, vagy luxusutazásokra, luxuséttermekre költ.
Az iparág sajátossága, hogy részvényekben és árucikkekben egyaránt többszörözhető a vagyon, ami pedig magát a luxuscégek értékelését illeti, kimagasló iparági szorzók jellemzők. Míg más ágazatokban az EBITDA egy számjegyű felszorzásával dolgoznak a vagyonbecslők, itt nem ritka, hogy harminc–negyvenszeres szorzót használnak.
Hol van a luxusvilág központja?
Földrajzilag is erős a koncentráció: a luxusmárkák nyolcvan–kilencven százaléka Franciaországból és Olaszországból származik, a maradék tíz-húsz százalékon Svájc, Amerika és Ázsia osztozik.
Nagy konglomerátumok uralják a piacot, a három legnagyobb szereplő az LVMH Moët Hennessy Louis Vuitton, a Kering csoport és a Richemont. Mindegyik cégcsoport több tucatnyi márkát tömörít, cégértékük öszesen több száz milliárd euróra rúg.
A luxus luxusa
Ha egyetlen márkát (monobrandet) kell megnevezni, mint a luxus luxusát, az egyértelműen az Hermés. Ennek a cégnek az értékelésénél tényleg negyvenszeres az iparági szorzó, az Hermés ugyanis kizárólag a luxuspiramis tetejére, a már emlegetett hat–nyolcmillió topfogyasztóra fogad.
Tipikusan az a márka, ami nemcsak mint részvény lehet jó befektetés, hanem például a táskáival is nagy profitra lehet szert tenni. „Tíz perc alatt háromszoros hasznot realizálhatsz” – mondja Orbók Ilona, ám ez kevesek kiváltsága. Termékeinél nagyon magas a belépési küszöb (női táskáknál mondjuk négy–tízezer dollár, 1,5–3,7 millió forint), és rendkívül nehezen is lehet hozzájuk jutni.
A paradoxonok világa
A luxusipar logikája teljesen más, mint bármely más ágazaté. „Hol van az, hogy úgy kell nagyobb árbevételt elérned, hogy kevesebbet adsz el? Hol van még olyan, hogy minél régebbi a termék, annál értékesebb?” – teszi fel a költői kérdéseket Orbók Ilona.
A luxuscikkeknél teljesen általános, hogy akár többéves várólisták vannak, így például az az alapszabály sem állja meg a helyét, hogy az autószalonból kigördülő autó rögtön a felét éri csupán. A Ferrari legújabb városi terepjárójához például hiába lenne meg a pénzed, roppant nehéz újonnan hozzájutni, ezért van az, hogy egy használt luxusautó még több pénzbe kerül, mint az új.
De az órák, táskák, ékszerek másodpiacán sem ritka az új árak többszöröse, kérdés, befektetésnek ez már mennyire éri meg. „Az értékét valószínűleg őrzi – mondja Ilona –, de igazán nagy értéknövekedés akkor következik be, ha elsőként tudsz hozzájutni ezekhez a termékekhez.”
Mit mutat a tőzsde?
Érdemes ránézni a három legnagyobb piaci szereplő árfolyamára. A párizsi tőzsdén jegyzett LVMH Moët Hennessy Louis Vuitton az utóbbi öt évben hatvan százalékot emelkedett, grafikonja – az iparági sztenderdekhez képest – viszonylag stabil. Az ugyancsak Párizsban forgó Kering csoport közben 514-ről 234 euróra, gyakorlatilag a felére esett, és ha csak az elmúlt évet nézzük, akkor is majdnem lefeleződött. A zürichi tőzsdén forgó Richemont megint csak 69 százalékos pluszban van ötéves távlatban (és az elmúlt éve is plusz húsz százalék), ha meg még ráadásképpen megnézzük az Hermés grafikonját is, ott egyenesen 216 százalékos felívelést látunk, vagyis több mint megháromszorozódott a részvények értéke.
Ebből azt lehet leszűrni, hogy a nem a legfelső, legszűkebb, legvagyonosabb réteget, hanem az úgynevezett aspiráló fogyasztókat megcélzó cégek erősen ingadozó árfolyammal mozognak. Az ő fogyasztóik évente csak egyszer-kétszer vásárolnak luxuscikkeket, gazdasági válságok, bizonytalanságok, a geopolitikai kockázatból fakadó negatív kilátások idején lejjebb adják. Olyankor (és ez van egy ideje most) már nem a luxus-, hanem a prémium szegmensben vásárolnak – ez látszik például a Kering csoport árfolyamán.
Azoknak viszont, akik arra a bizonyos hat–nyolcmillió emberre, a csúcsok csúcsfogyasztóira lőnek, nagyon jól és stabilan nagyon jól megy válságoktól, inflációtól vagy háborús aggodalmaktól függetlenül.
Honnan tudod, hogy nem hamis?
A hamisított luxustermékek piacát is mérik, mert mérhetően nagy: négymilliárd euróra becsülik. És nemcsak gagyi replikák vannak, hanem az eredetihez megszólalásig hasonló utánzatok, ráadásul drágák is, körülbelül az eredeti felébe kerülnek. Ennek a biznisznek Kínában van a központja, és már arra is vannak szakosodott cégek, akik bevizsgálják a luxustermékeket. Igaz, megvásárlás után.
Nagyon körültekintőnek kell tehát lenni, ha nem első kézből (márkaboltból, gyártótól) vásáról valaki, és nagyon utána kell nézni az egyes márkák sajátosságainak. Ilona egyik bennfentes intelme: „Ha egy Hermés táskát úgy hirdetnek, hogy van hozzá certifikát és garancia, az egész biztos, hogy hamisított. Az Hermés sosem ad ki ilyet.” Mennyi pénzről beszélünk?
1500 milliárd euró. Ekkora a globális luxusipar mérete, nagyjából ennyit költenek a világon a fogyasztók luxusipari termékekre, szolgáltatásokra vagy részvényekre. A vásárlók, befektetők számát 400 millióra becsülik, de a vagyonfelhalmozás nagyon koncentrált: hat–nyolcmillióan vannak, akik a teljes iparági árbevétel negyven százalékát adják. Vagyonuk válságálló, többségük leginkább termékekbe fektet: órát, táskát, ékszert, autót, műtárgyakat vásárol, vagy luxusutazásokra, luxuséttermekre költ.
Az iparág sajátossága, hogy részvényekben és árucikkekben egyaránt többszörözhető a vagyon, ami pedig magát a luxuscégek értékelését illeti, kimagasló iparági szorzók jellemzők. Míg más ágazatokban az EBITDA egy számjegyű felszorzásával dolgoznak a vagyonbecslők, itt nem ritka, hogy harminc–negyvenszeres szorzót használnak.
Hol van a luxusvilág központja?
Földrajzilag is erős a koncentráció: a luxusmárkák nyolcvan–kilencven százaléka Franciaországból és Olaszországból származik, a maradék tíz-húsz százalékon Svájc, Amerika és Ázsia osztozik.
Nagy konglomerátumok uralják a piacot, a három legnagyobb szereplő az LVMH Moët Hennessy Louis Vuitton, a Kering csoport és a Richemont. Mindegyik cégcsoport több tucatnyi márkát tömörít, cégértékük öszesen több száz milliárd euróra rúg.
A luxus luxusa
Ha egyetlen márkát (monobrandet) kell megnevezni, mint a luxus luxusát, az egyértelműen az Hermés. Ennek a cégnek az értékelésénél tényleg negyvenszeres az iparági szorzó, az Hermés ugyanis kizárólag a luxuspiramis tetejére, a már emlegetett hat–nyolcmillió topfogyasztóra fogad.
Tipikusan az a márka, ami nemcsak mint részvény lehet jó befektetés, hanem például a táskáival is nagy profitra lehet szert tenni. „Tíz perc alatt háromszoros hasznot realizálhatsz” – mondja Orbók Ilona, ám ez kevesek kiváltsága. Termékeinél nagyon magas a belépési küszöb (női táskáknál mondjuk négy–tízezer dollár, 1,5–3,7 millió forint), és rendkívül nehezen is lehet hozzájuk jutni.
A paradoxonok világa
A luxusipar logikája teljesen más, mint bármely más ágazaté. „Hol van az, hogy úgy kell nagyobb árbevételt elérned, hogy kevesebbet adsz el? Hol van még olyan, hogy minél régebbi a termék, annál értékesebb?” – teszi fel a költői kérdéseket Orbók Ilona.
A luxuscikkeknél teljesen általános, hogy akár többéves várólisták vannak, így például az az alapszabály sem állja meg a helyét, hogy az autószalonból kigördülő autó rögtön a felét éri csupán. A Ferrari legújabb városi terepjárójához például hiába lenne meg a pénzed, roppant nehéz újonnan hozzájutni, ezért van az, hogy egy használt luxusautó még több pénzbe kerül, mint az új.
De az órák, táskák, ékszerek másodpiacán sem ritka az új árak többszöröse, kérdés, befektetésnek ez már mennyire éri meg. „Az értékét valószínűleg őrzi – mondja Ilona –, de igazán nagy értéknövekedés akkor következik be, ha elsőként tudsz hozzájutni ezekhez a termékekhez.”
Mit mutat a tőzsde?
Érdemes ránézni a három legnagyobb piaci szereplő árfolyamára. A párizsi tőzsdén jegyzett LVMH Moët Hennessy Louis Vuitton az utóbbi öt évben hatvan százalékot emelkedett, grafikonja – az iparági sztenderdekhez képest – viszonylag stabil. Az ugyancsak Párizsban forgó Kering csoport közben 514-ről 234 euróra, gyakorlatilag a felére esett, és ha csak az elmúlt évet nézzük, akkor is majdnem lefeleződött. A zürichi tőzsdén forgó Richemont megint csak 69 százalékos pluszban van ötéves távlatban (és az elmúlt éve is plusz húsz százalék), ha meg még ráadásképpen megnézzük az Hermés grafikonját is, ott egyenesen 216 százalékos felívelést látunk, vagyis több mint megháromszorozódott a részvények értéke.
Ebből azt lehet leszűrni, hogy a nem a legfelső, legszűkebb, legvagyonosabb réteget, hanem az úgynevezett aspiráló fogyasztókat megcélzó cégek erősen ingadozó árfolyammal mozognak. Az ő fogyasztóik évente csak egyszer-kétszer vásárolnak luxuscikkeket, gazdasági válságok, bizonytalanságok, a geopolitikai kockázatból fakadó negatív kilátások idején lejjebb adják. Olyankor (és ez van egy ideje most) már nem a luxus-, hanem a prémium szegmensben vásárolnak – ez látszik például a Kering csoport árfolyamán.
Azoknak viszont, akik arra a bizonyos hat–nyolcmillió emberre, a csúcsok csúcsfogyasztóira lőnek, nagyon jól és stabilan nagyon jól megy válságoktól, inflációtól vagy háborús aggodalmaktól függetlenül.
Honnan tudod, hogy nem hamis?
A hamisított luxustermékek piacát is mérik, mert mérhetően nagy: négymilliárd euróra becsülik. És nemcsak gagyi replikák vannak, hanem az eredetihez megszólalásig hasonló utánzatok, ráadásul drágák is, körülbelül az eredeti felébe kerülnek. Ennek a biznisznek Kínában van a központja, és már arra is vannak szakosodott cégek, akik bevizsgálják a luxustermékeket. Igaz, megvásárlás után.
Nagyon körültekintőnek kell tehát lenni, ha nem első kézből (márkaboltból, gyártótól) vásáról valaki, és nagyon utána kell nézni az egyes márkák sajátosságainak. Ilona egyik bennfentes intelme: „Ha egy Hermés táskát úgy hirdetnek, hogy van hozzá certifikát és garancia, az egész biztos, hogy hamisított. Az Hermés sosem ad ki ilyet.”
Tóth-Harsányi Kornéllal, a Costes csoport magyarországi vezérigazgatójával Galambos Márton főszerkesztő beszélgetett. Igazi nagypályás vendéglátós, most Gerendai Károly étterembirodalmát építené hatalmasra. Augusztusban Melis Dóra írta meg álomszerű felemelkedését.
