„Na, akkor inkább beszéljünk a lovakról!” Ahányszor csak érzelmi ügyek, kellemetlennek ítélt témák kerültek elő egy családi együttlét alatt, Gazsi Zoli édesanyja rögvest biztonságos terepre váltott. A 70-es, 80-as évek Battonyáján – meg egyáltalán, faluhelyen – nem volt nagy divatja az őszinte, mély beszélgetésnek, ritkán hangzott el vacsoránál, hogy „fiam, ülj le, elmondok neked egy családi titkot”.
Idén tavasszal jelent meg első, nagyon őszinte hangvételű könyve az életéről, a vezetésről, a betegségéről, a családjáról. „Valahol ez is az ego: az embernek számít, hogy ha már nem lesz, mit hagy maga után. Normálisan két generáción át emlékszünk a felmenőinkre, ezzel legalább egy generációval megtoldottam.” A könyv bevételéből a Kórházsulit és a Zenével a Rákos Gyermekekért alapítványokat támogatja, ez lényegében az első magánadománya. „Jó érzés a cég pénzéből jótékonykodni, de még nagyszerűbb a magaméból tenni.”
Zoli nyolc éve veszítette el az édesapját, édesanyját pedig 2019 januárjában. Ugyanebben az évben, ősszel kezdődött a kálváriája a rákkal. Mégis egészen pár héttel ezelőttig azt hitte, hogy ő volt a családban az első rákbeteg. Amikor az idei májusi, ötödik operációja után elkezdett a kemoterápia mellett alternatív gyógymódokat is kipróbálni, arra jutott, hogy szeretné jobban megérteni családja dinamikáját. A tisztánlátás és a transzparencia mindig segít, gondolta, cégvezetőként is legendásan ez az egyik erőssége.
Nagymamájával 1967-ben.
Nemrég felkereste egykori battonyai szomszédasszonyukat, hogy beszélgessen vele a szüleiről, és legnagyobb megdöbbenésére azt tudta meg tőle, hogy édesanyja fiatalabb korában petefészekrákban szenvedett. Meg is operálták, éppen ez a szomszéd vitte be annak idején a szegedi kórházba.
