„Könyvelő Ruthie.”
Egymás között így nevezték az FBI-ügynökök Ruth Madoffot. Találóan, hiszen Bernie Madoff felesége – majd hatvankét éven át voltak házasok – úgy hazudott a 60 Minutes hírmagazinban, mint maffiózó a tanúk padján. Ritka alkalom volt, férjénék 2008-as halála óta nemigen adott interjút.
Írta: Richard Behar / Fordította: Zsadon Béla
A 2011-ben sugárzott műsorban azt mondta Morley Safernek, hogy 1961 és 1963 között ugyan recepciós és könyvelő volt a Bernard L. Madoff Investment Securities (BLMIS) vállalatnál, de aztán csak fiainak felnevelésével foglalkozott. „Aztán amikor a fiúk ott kezdtek dolgozni – mondta –, és a közelben laktunk, lett ott egy irodám, onnan intéztem lakberendezési meg háztartási dolgokat, hajóbérleti számlákat, ilyesmiket. De 1963 után sohasem voltam én a könyvelő.”
A Ponzi-módszernél szokásos módon Bernie Madoff is a korábbi „befektetők” által bezsebelt gigantikus nyereségeket lengetve csalogatta a friss pénzt. De ahhoz, hogy az évről évre átvert ügyfelek mégis elégedettek legyenek, több ügykezelői fifika kell, mint gondolnánk. És egyes (Ruth kézírását tartalmazó) pénzügyi dokumentumok mellett akkori alkalmazottak is tanúsítják, hogy Ruth bizony rengeteget foglalkozott néhány zűrös ponzis bankszámla karbantartásával évtizedekkel 1963 után is – egészen 2008 elejéig, a buborék kipukkanásáig. „Emlékszem, a 60 Minutes-adást nézve azt gondoltam, te jó isten!, ez hazudik, letagadja a cégben betöltött szerepét” – csattan fel Lisa Baroni, a Madoff család és alkalmazottaik ügyében folyó nyomozást éveken át felügyelő egykori ügyész. „Nem mondott igazat!”
Hogyan lehet az MI-t övező villámgyors innovációt és a szabályozói, etikai kérdéseket egyensúlyba hozni úgy, hogy ne gátoljuk a fejlődést, kivált az adatbiztonság terén?Tilesch György: Jelenleg minden MI-szabályozói testület ezzel küzd, legyen az nagyvállalati, állami vagy nemzetek fölötti szereplő. Az Egyesült Államok próbálja tartani magát az innovációbarát, önkéntes alapú megfelelési megoldásokhoz, míg az EU a kockázati alapú reguláció mellett […]
Hogyan lehet az MI-t övező villámgyors innovációt és a szabályozói, etikai kérdéseket egyensúlyba hozni úgy, hogy ne gátoljuk a fejlődést, kivált az adatbiztonság terén? Tilesch György: Jelenleg minden MI-szabályozói testület ezzel küzd, legyen az nagyvállalati, állami vagy nemzetek fölötti szereplő. Az Egyesült Államok próbálja tartani magát az innovációbarát, önkéntes alapú megfelelési megoldásokhoz, míg az EU a kockázati alapú reguláció mellett tette le a voksát. Kína értelemszerűen a pártszervezetből induló felső szabályozói nyomást erőlteti. Egyelőre nem látni, melyik út fog dominálni.
Milyen konkrét lépéseket lehet tenni, hogy minimalizáljuk az MI-modellek – például demográfiai vagy rasszalapú – elfogultságát különböző témákban? Erik Slooten: Az MI-modellek elfogultsága tréningadatokból származik. A nagy nyelvi modellek önmagukban nem akarnak elfogultságot tanúsítani, de az őket tanító emberekben élnek ilyen hajlamok. Az emberi előfeltételezések is olyan vélt vagy valós információkon, következtetéseken alapulnak, amiket az emberek életük során megéltek.
A strukturálatlan adatok velejárója, hogy magukban hordozzák ennek az emberi előítélet-halmaznak a nyomait. Így fontos ezeket az adatokat tisztítani, vagy a modelleket úgy alakítani, hogy mindig a legszélesebb adatforrásra támaszkodva adjanak választ. Nagyon nehéz feladat, megoldásra vár.
T. Gy.: Az elfogultságra jó példa: az Amazon kísérleti, MI-alapú HR-eszköze 2018-ban landolt a kukában. Hogy miért? Miután a modellt a cégnél betöltött összes pozíció megismerésével tanították, csak fehér férfi munkavállalókat akart felvenni. Előítéletes volt? Nem, csupán az Amazon dolgozóinak túlnyomó többsége fehér férfi volt a cég története során.
Mik az etikai és praktikai megfontolások amögött, ha valaki mentálhigiénés céllal kommunikál MI-botokkal? T. Gy.: Ha a páciensnek tényleg mentális betegsége van, a csetbotnak körülbelül annyi értelme van, mintha a hűtővel diskurálna. A valódi mentális gyógyuláshoz érzelmi, intellektuális támaszra van szükség, ezt egyelőre még mindig csak hús-vér terapeuta tudja megadni. Azonban rengeteg megoldás létezik, ahol az MI egyfajta life coachként lép fel, és különböző szokások kialakítására trenírozza a felhasználókat, akár a mentális zavarral élőket is. Hasznosnak hasznos, de attól még aggaszt a trend, hogy csetbotoktól várunk lelki támaszt, mintha spéci tamagocsik lennének.
E. S.: Ellenkező állásponton vagyok. Rengeteg a megbízhatatlan szakember a mentálhigiénés piacon, akik sablonmegoldásokat próbálnak adni, pedig specializált MI-vel akár páciensre szabottan lehetne skálázhatóan gyógyítani. Vagy itt van a magányos felhasználókra specializálódott catfishing problémája – mennyivel jobb lenne, ha ezek a sérülékeny emberek a gondolataikat személyes MI-asszisztenssel tudnák megbeszélni! Ami pont azt mondja el nekik, és úgy, ahogy akkor arra szükségük van, és még csak nem is anyagi kizsákmányolás reményében.
Tilesch György kiterjesztettintelligencia-guru (augmented intelligence, ő ezt érti AI alatt), valamint Erik Slooten, a Deutsche Telekom IT Services volt vezérigazgatójának tapasztalataira támaszkodva indult el az EY regionális MI-tanácsadói üzletága, az EY AI Confidence – méghozzá budapesti központtal. Az alkalomhoz illően ChatGPT-vel írattam kérdéseket, ezt pötyögtem be neki: „Újságíró vagy. Lehetőséged van a világ vezető MI-szakértőivel beszélgetni. Milyen kérdéseket tennél fel nekik a témában?” Az interjú hosszabb (csetbotmentes) változata a Forbes.hu-n!
Sikerrel zajlott le a GOLDBECK munkavállalóinak dedikált Create Together elnevezésű konferencia. Az idei esemény nem csak a figyelemre méltó témák és előadók, illetve az ismét színre lépő MI-alapú moderátor miatt volt különleges, hanem azért is, mert a CEE South-hoz ezúttal a CEE North is csatlakozott, tovább növelve a régiós közösség létszámát. Egy hely, ahol a […]
Cseh és szlovákiai testvérlapjaink friss milliárdoslistával jelentkeztek. Nézzük az első tíz-tíz helyezett becsült vagyonát, és hogy hányszor körözik le vele a magyar gazdagokat. Spoiler: elég sokszor.
Megszállottan követem az amerikai elnökválasztást, leginkább a New York Times online kiadásán és a podcastjain, kiegyensúlyozva némi Fox News-zal. Nem tudom levenni a szemem a telefonomról, ahogy a gigantikus választási gépezetek minden negyedik évben rekordokat döntő összegekből dübörögnek, hogy a végén pár emberi gesztus vagy botlás, egy-két mondat elbillentse jobbra vagy balra a választást. A tétet és izgalmakat fokozza, ha egy választás […]
Virtuális irodák, felhők, közösségi terek ide vagy oda, az íróasztal még mindig stabil pont, még azoknak is, akik fejlett technológiai megoldásokra (is) támaszkodva alkotnak, dolgoznak, építik karrierjüket. Dizájnert, befektetőt és startuppert kérdeztünk az asztalánál – az asztaláról.
Gazsi Zoltán szenvedélyes közösség- és hálózatépítő, abban hisz, hogy ha jó emberekkel veszed körül magad, vagy összekötöd őket, abból csupa jó dolog fog születni. Óriási gyermeki kíváncsisággal, végtelen spontaneitással mindenütt kapcsolódásokat keres, és tornádó üzemmódban mutatja, mennyivel jobb lenne a világ, ha a cégvezetők mind úgy gondolkodnának, mint ő – vagyis nem kizárólag a profitszerzésen járna az agyuk. Alapítványokat támogat, motivációs beszédeket tart, jó ügyekről és együttműködésekről posztol, időnként szinte zavarba ejtőn személyesen.
Bár főállásban tizenhét éve vezeti az eisberg salátaüzemet, ma már szinte többen ismerik mint afféle Linkedin-evangelistát. Amióta pedig rákbeteg lett, azt hirdeti: élj úgy, hogy ne kelljen drasztikus arculcsapás ahhoz,
hogy felnyíljon a szemed, és életmódot válts.