„Könyvelő Ruthie.”
Egymás között így nevezték az FBI-ügynökök Ruth Madoffot. Találóan, hiszen Bernie Madoff felesége – majd hatvankét éven át voltak házasok – úgy hazudott a 60 Minutes hírmagazinban, mint maffiózó a tanúk padján. Ritka alkalom volt, férjénék 2008-as halála óta nemigen adott interjút.
Írta: Richard Behar / Fordította: Zsadon Béla
A 2011-ben sugárzott műsorban azt mondta Morley Safernek, hogy 1961 és 1963 között ugyan recepciós és könyvelő volt a Bernard L. Madoff Investment Securities (BLMIS) vállalatnál, de aztán csak fiainak felnevelésével foglalkozott. „Aztán amikor a fiúk ott kezdtek dolgozni – mondta –, és a közelben laktunk, lett ott egy irodám, onnan intéztem lakberendezési meg háztartási dolgokat, hajóbérleti számlákat, ilyesmiket. De 1963 után sohasem voltam én a könyvelő.”
A Ponzi-módszernél szokásos módon Bernie Madoff is a korábbi „befektetők” által bezsebelt gigantikus nyereségeket lengetve csalogatta a friss pénzt. De ahhoz, hogy az évről évre átvert ügyfelek mégis elégedettek legyenek, több ügykezelői fifika kell, mint gondolnánk. És egyes (Ruth kézírását tartalmazó) pénzügyi dokumentumok mellett akkori alkalmazottak is tanúsítják, hogy Ruth bizony rengeteget foglalkozott néhány zűrös ponzis bankszámla karbantartásával évtizedekkel 1963 után is – egészen 2008 elejéig, a buborék kipukkanásáig. „Emlékszem, a 60 Minutes-adást nézve azt gondoltam, te jó isten!, ez hazudik, letagadja a cégben betöltött szerepét” – csattan fel Lisa Baroni, a Madoff család és alkalmazottaik ügyében folyó nyomozást éveken át felügyelő egykori ügyész. „Nem mondott igazat!”
A palotanegyedbéli Fiktív nagyon is valóságos: magabiztos, szerzői és újrainduló-formálódó állapotában is határozottan ajánlható. Most kell menni.
A Fiktív helyén, azonos néven régóta étterem áll a Krúdy utca sarkán, én is jártam korábbi változatában. A környék eddig sem volt elveszve, de mostanra, hogy a kerület körúton túli része is stabilan visszacsatlakozik a civilizációba, még erőteljesebben magára talált. Szombat este középoktóberben is elevenek a teraszok – egy kerület olyanoknak, akik hétköznap is budapestiek, miután a Ryanair elrepül.
A néhai Fiktívnek viszont lényegében csak a neve és a lokációja maradt meg: bisztrós dizájnnal, hangsúlyos bárpulttal és szerdától szombatig kapható degusztációs menüvel indították újra szeptember elején, a konyhán a jó nevű magyar konyhákban edződött Tatai Mártonnal. Ha jól követem, itt hagyták először elszabadulni, és vacsora közben nagyon hamar kiderül, hogy jó ötlet volt.
A ház kenyerét adó őskovászt számos forrásból éltetik, meséli Kovács Orsolya sommelier – Orsolya egész este jó ütemben adagolja a történeteket. A vajat belül sült hagymakrém, kívül fermentált zöldborsópor dobja fel, máris egy sztorival és ennyivel beljebb vagyunk. A következő üdvözlő falatban sziszifuszi módon kicsontozott, füstös kacsanyelv ül tócsnira halmozott tárkonyos, petrezselymes almakockákra, aztán paradicsom- és kápiavíz körít egy magában kicsit pasztellhatású, de a vibráló lét szépen ellenpontozó kecskejoghurtmousse-t a tényleges első fogásban.
A gombaesszenciát kis citromlé és némi fermentáció emeli el az egyneműségtől, a betétet meg a történet: egész éjszakára a hűlő grillen felejtett, magukban is esszenciává váló gombák adták hozzá az ötletet. Mindehhez egy tokaji szamorodni, tehát édes bor a meglepő, de működő pár. A töltöttkáposzta-parafrázisban tofu és aprókáposzta a töltelék a fermentált levélben, a leve írós, és földes felhangokat húz be némi mogyorókrém – nem az első és nem az utolsó fogás, ahol jól működnek az ellenpontok. Ehhez meg egy elzászi rizling járul. „Összekóstoltuk, és működött” – világítja meg Orsolya a filozófiát. Aztán frissítésnek édesköményhab és gyömbérsorbet jön egy kis tarte-ban. „Hideg lesz és csípni fog” – hangzik el róla a lényeglátó felkonferálás.
Eddigre engem nagyjából kenyérre lehetne kenni, úgyhogy az is belefér, hogy a tulajdonképpeni főétel nem telitalálat. Mintaszerűen irdalt és bőrére pirított pontyfilé következik – kacuobusi-, azaz tonhalpehely módjára pontypehelyalapra helyezett – éjsötét lében: ez a kombó működik. Jön még hozzá egy kapros tejfölhab, amiben puha csuszatészták és ropogós haltepertőkockák váltakoznak. Ez állagában némiképp magában is talányos, én a lepirított csusza, sűrű tejföl iskolájától nehezen vonatkoztatok el, de főleg a levessel nem egyértelmű mindezt összegondolni. Borpárja egy, a kapor mentén belőtt szűretlen, naturális kékfrankos (Bott Frigyes), itt azért kapkodni fogják a fejüket az egyik bevallott célcsoportot képező külföldiek, gondolom magamban. Később ezt a séffel is megbeszéljük. Pillanatnyi kizökkenés nélkül mondja, hogy ha másnap is van mire emlékezni, akkor célt ér – nyomot hagy – a konyha.
Fermentált bodzavirág, jeges sóska és sóskaramella-krém vezetik fel a lezárást: savanyú, hideg, vicces, az alapanyagokra nézve a nyár utolsó érintése. Az utolsó fogás mellé meg egy koktél szegődik, ami papíron nekem intő jelnek számítana, de itt ez is simán befelé pattan. A gin sour házi őszibarackléből, nádcukorszirupból és a mixer habaneroolajából (!) áll össze, ez egy gyömbéres-borókás, feketelimehéjjal megszórt, galagonyamézes, kalácsmorzsás barackchutney-t kísér el. Amilyen bonyolult ezt leírni, annyira vigyorogva lehet enni és inni, külön rá is kérdezek, van-e külön desszertséf, akit rendesen beoltottak a gejl ellen, vagy a séf keze ennyire biztos (utóbbi).
Szikiponty
Szikiponty
Vaj és fermentált zöldborsópor
Vaj és fermentált zöldborsópor
Káposzta, író
Káposzta, író
Meglepetésekkel teli, egyedi, könnyed, közben agyas, magabiztos és hangsúlyosan magyar a Fiktív, ahol egyedül voltam, és egy másodpercem nem volt unatkozni. Jó, hogy nevével ellentétben valós – lehetne ebben a városban mindenünk ilyen.
Fiktív Budapest VIII., Horánszky utca 27. A teszt időpontja: 2024. október 19.
Ezt ettem: Hétfogásos menü: 28 900 Egy kávé: 900 Szűrt víz: 500 Két pohár bor: 8000 Egy koktél: 4900 Szervizdíj: 4320 Összesen: 47 520 forint
Cseh és szlovákiai testvérlapjaink friss milliárdoslistával jelentkeztek. Nézzük az első tíz-tíz helyezett becsült vagyonát, és hogy hányszor körözik le vele a magyar gazdagokat. Spoiler: elég sokszor.
A magyar űrstratégiáról három, de inkább négy fontos kérdés merül fel. Kell-e űrprogram egy olyan országnak, amelyik vasutat se tud üzemeltetni? Számíthatunk-e bármilyen megtérülésre? Miért lett ez annyira fontos a magyar államnak? És vajon kiderül-e, hogyan nő a paprika az űrben?
1994. december 3-án a világ örökre megváltozott, de akkor még nem tudta senki. A Sony ezen a napon dobta piacra az első Playstation játékkonzolt, ami aztán harminc év alatt szép lassan maga alá gyűrte az egész iparágat. Harminc pontban meséljük el a konzolcsalád legendáját.
Az influenszerek véleménye, különösen a nagy elérésű tartalomgyártóké, sok esetben nagyobb befolyással bír bizonyos márkák, események megítélésére, mint a hagyományos média. A talent menedzsmenttel is foglalkozó PFR csoport ezt az trendet már 2014-ben felismerte. Csiszár Gergő vezetésével egy olyan működési modellt alakítottak ki, amiben bár a kreátorok kapják a központi szerepet, az együttműködések hatása mind […]