Nem csökken a befektetési alapok népszerűsége, kezelt vagyonuk hónapról hónapra új csúcsra ér. Nagyon nem mindegy viszont, hogy milyen típust választunk, épp most van őrségváltás a vegyes és a tavaly felrobbanó kötvényalapok között – nem véletlenül.
A befektetési alapok népszerűsége töretlen, az utóbbi években egészen minimális hullámzásokkal tart a friss pénzek beáramlása az alapokba, és ezen az sem változtatott, hogy bő egy éve már extra 13 százalékos elvonás (szociális hozzájárulás) terheli a hozamukat, hacsak nem ingatlanalapokban vagy tartós befektetési számlán (tbsz) tartjuk a pénzünket. Érdekesen változik ugyanakkor, hogy épp melyik alaptípus népszerű – ebben most is egy fordulópont látszik. Ezért is érdemes áttekinteni a három legkapósabb alaptípus utóbbi évekbeli teljesítményét és kilátásait.
A kötvényalapokból épp most szeretnek ki a befektetők – és alapvetően jól teszik. Főleg annak fényében, amit az elmúlt harminc évben gyakran láttunk: a befektetők hajlamosak nem a kilátások, hanem a visszamenőleg látott hozamok alapján venni és eladni, ebből pedig elég gyakran és sokaknak kerekedett ki méretes bukó. Az utóbbi másfél évben azonban nem ez történt: az alapkezelők és befektetőik ügyesen kihasználták az infláció miatt elszálló hozamszint tavalyi markáns csökkenését.
Pedig a tipikus mintázat az, hogy jó piaci hangulatban, enyhén csökkenő állampapírpiaci hozamok idején a kötvényalapok szép hozamot produkálnak, ez pedig csábítja az új vevőket. Aztán rendszeresen jön egy kisebb-nagyobb válság, amikor a piaci hozamszint elindul felfelé. Ez a meglevő kötvényeket leértékeli, az alapok hozama romlik, gyakran negatívba megy át. Egy idő után ez kifejezetten irritálja a befektetőket, elkezdik kivonni a pénzüket.
Nagyon komoly felfordulás, szokatlanul nagy pénztalicskázás várható jövő év elején a piacon, az inflációkövető állampapírból kizúduló több billió forint kereshet magának új helyet.
Soha nem látott pénzhegyek mozdulhatnak meg, és kereshetnek maguknak új helyet, miután az inflációkövető állampapír (PMÁP) kamatozása jövő év elején húsz százalék közeléből öt százalék alá zuhan. Ami egy cseppet se vonzó, hiszen a forintos lakossági állampapírok között a biztos sereghajtó pozíciót jelenti.
Mindez annak a következménye, hogy az elmúlt években átéltünk egy brutális inflációs megugrást, és volt egy állampapír, ami ezt követve fizetett, illetve fog fizetni kamatot. Már 2021 őszétől számos cikkben foglalkoztunk a Forbes.hu-n és itt a magazinban is azzal, hogy nagyon ritka lehetőség lesz az az évi negatív reálhozamok pótlására, hogy egy kockázatmentes állampapír gigantikus hozamot kínál a rá következő két évre. Az egyik legnépszerűbb, 2022 januárjában megjelent cikkünk címében benne volt a lényeg: két évre 35 százalékos hozam kockázatmentesen, ki tud ennél jobbat?
Meglepően lassan haraptak rá a lehetőségre a befektetők, tavasszal még elég lassan csordogáltak át a pénzek a tutiba, őszre aztán annyira beindult a verkli, hogy az állam meg is ijedt az egyre nagyobb állományra jutó kamatfizetési kötelezettségétől. 2023 novemberében egy mozdulattal kiherélték a papírt, elvették inflációkövető jellegét, onnantól nem lehetett 2024-re majdnem húsz százalékot fizető PMÁP-ot venni. Aki viszont időben beszállt, 2025 elején szembesül a dilemmával, hogy mit is csináljon a pénzével, miután leszüretelte a 35 százalékot.
A PMÁP kamata ugyanis – a sorozatok döntő többségénél az év első hónapjaiban esedékes kamatforduló után – olyan pocsék szintre esik, hogy szinte irracionális benne maradni. Idén úgy néz ki a magyar inflációs pálya, hogy az év közepi kiseggelés után már felfelé tart, csakhogy a PMÁP kamatozása az éves átlagos inflációhoz van kötve, ez pedig 3,8 százalék körül várható. A PMÁP-sorozatok többsége 0,5–1,5 százalék közötti prémiumot fizet, tehát a 2026 elejéig tartó időszakra fizetendő kamat már csak 4,0–5,5 százalék közöttre várható. Ennél minden ma kapható állampapír markánsan többet kínál, a 6,5–7 százalék reális a következő hónapokban is. A lényeg tehát, hogy szinte biztosan racionális döntés átpattanni valami másba – és persze nem csak állampapír van a világon. Már a tavaszi kamatfizetésekkor látszott, hogy csak nagyjából a kapott összegek felét fektetik vissza a megtakarítók állampapírba, a többit máshova viszik, leginkább befektetési alapokba. Hasonló arányra számít jövő tavasszal az MNB is, csakhogy most extrém nagy, 1800 milliárd forintnyi tőke- és kamatfizetésről van szó, ami után 6500 milliárdnyi PMÁP-állomány marad. Ennek nagy része is távozhat.
Hová? Az évek óta jól muzsikáló befektetési alapokba biztosan jelentős átcsoportosítás lesz, külföldre is menni fog egy kisebb hányad, de a legérdekesebb kérdés az ingatlan. Két év csend, messze infláció alatti áremelkedés után most újra éledezik a piac, ráadásul maga az állam is éleszti, a bármi áron GDP-növekedést hajszóló Nagy Márton még a nyugdíj-megtakarítások egy részét is át akarja csatornázni ingatlanba, ami a keresletet erősíti.
Az árak átlagban és lassan már emelkednek, az is felmerül dilemmaként, hogy nem érdemes-e már valamivel kamatforduló előtt kipattanni a PMÁP-ból, ha egy jó ingatlanpiaci vételi lehetőségbe botlunk? Havi nagyjából 1,5 százalék kamatról mondunk le, de ennyit egy jó vétellel simán lehet hozni a lakáspiacon – főleg amúgy is emelkedő trendben.
Majoros Zita először grafikai ötleteit szerette volna termékekre applikálni, lényegében ebből született meg a Printa ruhamárka tizenöt éve. Már akkor is fontos volt a hulladékmentesség és a fenntarthatóság, amikor az még nem volt divatos törekvés. Ma a Netflixen is felbukkan Printa cucc, méghozzá Benedict Cumberbatch viseli.
Jánosdeák Attilának egyetlen munkahelye volt, amióta megkapta a közgazdászdiplomáját. Ma az Eli Lilly gyógyszeróriás legfontosabb európai központjának pénzügyi igazgatója. A cég árfolyama valósággal felrobbant az elmúlt években, hála az új, elhízás ellen is hatékony gyógyszerüknek.
Már vetítik a mozik Francis Ford Coppola új filmjét. A Megalopolisz a rendezőre jellemző, minden ízében nagyszabású, öntörvényű alkotás. Coppola több mint negyven évvel ezelőtt kezdte tervezgetni jövővízióját, és végül a saját pénzéből forgatta le. 120 millió dollárt invesztált a produkcióba. A legendás film- és borkészítővel húsz percet beszélgethettünk Zoomon: az interjú rögtön egy felszólítással kezdődött, és ha A Keresztapa rendezője szólítja fel az embert valamire, nincs mese, annak úgy is kell lennie.
