Takács Szabolcs nyolc évvel ezelőtt felmondott a munkahelyén, nyugdíjazta magát, azóta a megtakarításainak hozamaiból és szerelemprojektjeiből él. A harmincas nyugdíjas blog és előadásai a covid óta szünetelnek, ő feleségével és gyermekével – már negyvenen túl – egy Tolna megyei faluban telepedett le. Meglátogattuk.
Miért pont Tolna megye? Innen származom. Hatodikig ebbe a faluba jártam iskolába, majd innen ingáztam Bonyhádra gimnáziumba, az egyetem alatt itt töltöttem a nyarakat. Ezután húsz évet éltem, éltünk Budapesten. A feleségemmel egyetértettünk: ha gyerekünk lesz, el akarunk költözni, bár akkor még nem tudtuk, hova. Amikor egyéves lett, próba jelleggel egy évre leköltöztünk a Balatonra. Nagyon bevált, de közben rá kellett jönnünk, mekkora segítség, ha a nagyszülők is aktívan részt vesznek az unokájuk életében, viszont tudtuk, egyikünk szülei sem fognak miattunk elköltözni, nekünk kell közel lennünk hozzájuk. Végül az én szülőfalum mellett döntöttünk.
Hogyan telik egy napod? 6:30-kor kelek, kávét készítek a feleségemnek, reggelit a gyerkőcnek, elviszem oviba. A napok felében itthon maradok, olvasok, kertet rendezek, jógázok, jógát oktatok, a napok másik felében lemegyek a családi cég irodájába.
Dolgozol? Néhanapján igen. Van jógaoktatói képesítésem, keddenként közösségi jógaórákat tartok a faluban. Mivel nagyon szeretek vezetni, régebben el-eljártam kamionozni, és hol többet, hol kevesebbet, de besegítek építőanyag-fuvarozással foglalkozó családi cégünknek is. Ezt a céget még 91-ben alapították szüleim, egy ideig öcsém vezette, most már testvéreimmel hárman visszük.
Elsősorban külföldi vendégeit teszi boldoggá a Nagykörút melletti Tati, de őket úgy tűnik, eléggé.
Majdnem egész napos brunch, közvetlenül a termelőktől beszerzett alapanyagok (ezt ígéri a farm to table önmeghatározás), hangsúlyosan magyar fogások, Michelin-ajánlás: mindez egy szállodákkal alaposan megszórt környéken, a Blaha Lujza tértől egy sarokra. Vannak arra mutató jelek, hogy a Tatiban elsősorban nem a mi törzshelyünket akarják összehozni, de közben a koncepció jól hangzik, a visszajelzések lelkesek: rápróbálunk egy ebéddel.
Kora délután még a teljes brunchlap, de már az étlap vacsorafogásainak egy része is elérhető – utóbbiak azonos áron az estivel. Odabent rusztikus-urbánus díszlet és rusztikus-urbánus felszolgálók fogadnak minket, néhány épp ebédjét költő magyar médiavezető, valamint a Petőfi rádió 2013-as lejátszási listája, amit az ott töltött másfél óránk alatt csak egy rövid időre vált fel valami liftzene. A magyarpop-maraton óvatos reményt ébreszt: kicsi az esély, hogy ez valami kultúrmisszió lenne a folyamjáró hajókról kiszálló turistáknak, akiknek egyesével akarják elmagyarázni, hogy a séf fiatalkorát van szerencsénk hallgatni. Talán egyszerűen csak számítanak a helyi vendégekre. A helyes megfejtés valószínűleg csak annyi, hogy a stábból valaki nagyon szeret Halott Pénzre dolgozni.
Az étlap brunchos része nagyon derék módon nem a Benedek tojás, lazac, hollandi vonalon mozog, hanem emelt fővel magyarkodik, kőrözöttől és tepertőkrémtől omletten át a töltött bundáskenyérig. Kora délután ehhez már nem teljesen vagyunk hangulatban, de a sült kolbásznak és a lángosnak bizalmat szavazunk, valamint a csirkepaprikás meg a rántott csirke mellől a gulyáslevesnek és a vegán tökfőzeléknek. (Számos a húsmentes opció, reggeliből is.) A gulyásleves biztató kezdet. Kellemesen sűrű a lé, és szétmállott zöldségek helyett roppanósra meghagyott, gondosan lepirított zöldségekkel találkozunk. Lángosból indíthatnánk kevésbé radikálisan éttermesített tejfölös-kolbászos ügyekkel, de mi rábökünk a kacsamájas-zakuszkásra, ha már odatették. A lángos puhább, így óhatatlanul olajosabb a vágyainknál. Tört tökmag van még a májdarabkákon és a paprikakrémen, és azt nem mondanánk, hogy az alkatrészek között nyílt háború van, de eszelős harmónia sincs. Leginkább a zakuszka miatt, ehelyett utólag – ha már brunch, és ha már kacsamáj –, akár valamilyen fanyarabb gyümölcsszószt is el lehetne képzelni.
A sült kolbász: sült kolbász – nézünk össze, házi magos mustárral, mindkettő más minőség, mint a szemközti hentesnél lehet, de azt is rögzítjük, hogy a jövőben nem étteremben fogjuk keresni az ilyesmit, minthogy talpán állni képes magyar ember számára nincsen rá egyértelmű ok. A jégkásás állagú és egy füstös oldalízt is villantó paradicsomfagylaltnál próbálunk menni a geggel, felfogni avantgárd savanyúságnak, elolvasztani a kolbászon vagy elképzelni kenyéren, de minden értelmezési kísérletünk visszapattan. „Másoké is vissza szokott” – mondja a pincér, amikor kérdezzük, mi lett volna az elképzelés. Érdekes volna tudni, ezt elárulták-e már a konyhának.
A tökfőzeléket határozott ajánlásra választjuk, és meg is szavazzuk a nap legjobb ételének. A főzelék krémes, a közepén borecetben marinált cukkinispagetti, a répás-borsós zöldségfasírtok is könnyedek, itt minden működik, és az ilyennel könnyű engem lekenyerezni. Kíváncsian bevállalunk zárásnak egy szezonális gyümölcsragut ígérő pitét, ami meglepően messzire lóg ki a koncepcióból. Hamarabb látnánk egy teadélután zsúrkocsiján egy olyan országban, ahol van teadélután, és van zsúrkocsi, mint itt, és ezen az sem segít felülemelkednünk, hogy meglepő eréllyel kell kaszabolni a tömör tésztát, a vastagabb pontokon nem is sikerül.
Mindenkit nem szalajtanánk azonnal a Tatiba, de külföldi vendéget simán. Ők aznap és az online felületeken is egységesen elégedettnek tűnnek, a beltér fotója alapján egyből el tudják dönteni, hogy ez kell nekik, vagy egy kockásabb abrosz valamelyik budai dombon. Mellettük a vegák és a vegánok helyében figyelnénk intenzívebben, meg akkor, ha valaki szenvedélyes brunchfogyasztó, és olyan helyet keresne vagy mutatna, ami nem lehetne Európában bárhol.
Tati Budapest VII., Dohány u. 58-62. A teszt időpontja: 2024. szeptember 18.
Ezt ettük: Gulyásleves: 3480 Kacsamájas lángos: 2980 Vegán tökfőzelék: 4880 Sült kolbász: 4980 Tati pite: 2780 Két kávé: 1580 Egy limonádé: 1490 Szervizdíj: 3104 Összesen: 25 274 forint
Jeremy Clarkson autós műsorvezető simán a világ legjobb útjának nevezte a transzfogarasi utat, amivel tudnék vitatkozni, de mondott már nagyobb hülyeséget is. (A klímaváltozásról például azt: „Mi a baj vele? Ha el is vesztjük Hollandiát, vannak más helyek, ahol lehet nyaralni.”) Abban viszont igaza van, hogy egészen elképesztő látvány, és bizonyos szögekből nézve tényleg páratlan. Kedvencem, amikor a léghűtéses […]
Vannak ösztönösen jól eltalált márkanevek. A 30-as nyugdíjas ilyen volt. Kit ne érdekelne, hogyan lehet már harmincas éveidre annyi pénzt keresni, hogy megélj a kamataiból. Tele voltak az előadótermek, kattintották a cikkeket. Engem is magával ragadt ez a tudatosság és célra tartás, de mindig érdekelt, vajon mi lesz a harmincas nyugdíjassal a negyvenes éveire. Takács Szabolcs eltűnt a nyilvánosság elől, azt […]
Tudós családba született, és kemény csatát kellett vívnia a szüleivel, hogy a tánc neki ne csak hobbi, hanem hivatás lehessen. Duda Éva grandiózus operettek, musicalek, szabadtéri produkciók koreográfiájával robbant be, majd független társulatot alapított. Azóta eltáncolták A kis hercegtől a Faunon át még Frida Kahlo életét is, és már nemzetközi fesztiválokon is ezrek tapsolnak akrobatikus és mozgóképes elemekkel ötvözött kortárstánc-előadásaiknak.
