Soha nem látott pénzhegyek mozdulhatnak meg, és kereshetnek maguknak új helyet, miután az inflációkövető állampapír (PMÁP) kamatozása jövő év elején húsz százalék közeléből öt százalék alá zuhan. Ami egy cseppet se vonzó, hiszen a forintos lakossági állampapírok között a biztos sereghajtó pozíciót jelenti.

Mindez annak a következménye, hogy az elmúlt években átéltünk egy brutális inflációs megugrást, és volt egy állampapír, ami ezt követve fizetett, illetve fog fizetni kamatot. Már 2021 őszétől számos cikkben foglalkoztunk a Forbes.hu-n és itt a magazinban is azzal, hogy nagyon ritka lehetőség lesz az az évi negatív reálhozamok pótlására, hogy egy kockázatmentes állampapír gigantikus hozamot kínál a rá következő két évre. Az egyik legnépszerűbb, 2022 januárjában megjelent cikkünk címében benne volt a lényeg: két évre 35 százalékos hozam kockázatmentesen, ki tud ennél jobbat?

Meglepően lassan haraptak rá a lehetőségre a befektetők, tavasszal még elég lassan csordogáltak át a pénzek a tutiba, őszre aztán annyira beindult a verk­li, hogy az állam meg is ijedt az egyre nagyobb állományra jutó kamatfizetési kötelezettségétől. 2023 novemberében egy mozdulattal kihe­rélték a papírt, elvették inflációkövető jellegét, onnantól nem lehetett 2024-re majdnem húsz százalékot fizető PMÁP-ot venni. Aki viszont időben beszállt, 2025 elején szembesül a dilemmával, hogy mit is csináljon a pénzével, miután leszüretelte a 35 százalékot.

A PMÁP kamata ugyanis – a sorozatok döntő többségénél az év első hónapjaiban esedékes kamatforduló után – olyan pocsék szintre esik, hogy szinte irracionális benne maradni. Idén úgy néz ki a magyar inflációs pálya, hogy az év közepi kiseggelés után már felfelé tart, csakhogy a PMÁP kamatozása az éves átlagos inflációhoz van kötve, ez pedig 3,8 százalék körül várható. A PMÁP-sorozatok többsége 0,5–1,5 százalék közötti prémiumot fizet, tehát a 2026 elejéig tartó időszakra fizetendő kamat már csak 4,0–5,5 százalék közöttre várható. Ennél minden ma kapható állampapír markánsan többet kínál, a 6,5–7 százalék reális a következő hónapokban is.
A lényeg tehát, hogy szinte biztosan racionális döntés átpattanni valami másba – és persze nem csak állampapír van a világon. Már a tavaszi kamatfizetésekkor látszott, hogy csak nagyjából a kapott összegek felét fektetik vissza a megtakarítók állampapírba, a többit máshova viszik, leginkább befektetési alapokba. Hasonló arányra számít jövő tavasszal az MNB is, csakhogy most extrém nagy, 1800 milliárd forintnyi tőke- és kamatfizetésről van szó, ami után 6500 milliárdnyi PMÁP-állomány marad. Ennek nagy része is távozhat.

Hová? Az évek óta jól muzsikáló befektetési alapokba biztosan jelentős átcsoportosítás lesz, külföldre is menni fog egy kisebb hányad, de a legérdekesebb kérdés az ingatlan. Két év csend, messze infláció alatti áremelkedés után most újra éledezik a piac, ráadásul maga az állam is éleszti, a bármi áron GDP-növekedést hajszóló Nagy Márton még a nyugdíj-megtakarítások egy részét is át akarja csatornázni ingatlanba, ami a keresletet erősíti.

Az árak átlagban és lassan már emelkednek, az is felmerül dilemmaként, hogy nem érdemes-e már valamivel kamatforduló előtt kipattanni a PMÁP-ból, ha egy jó ingatlanpiaci vételi lehetőségbe botlunk? Havi nagyjából 1,5 százalék kamatról mondunk le, de ennyit egy jó vétellel simán lehet hozni a lakáspiacon – főleg amúgy is emelkedő trendben.