Jánosdeák Attila egy sportos Chevrolet Berettával parkolt be a Webber International University kampuszára. A magán­egyetem a floridai Tampa és Orlando között nagyjából félúton, a Crooked Lake partján található. Attila 2003-ban, akkor még csupán egy bőrönddel és egy tenisztáskával, sportösztöndíjjal jött ide a grazi egyetemről – ahol közgázt tanult – egy félévre. Végül három szemeszter lett belőle.

A nagybetűs amerikai életet élte: mint a teniszcsapat megbecsült tagja beutazta az Államokat, közben szerzett egy mesterdiplomát. Pedig mindez visszalépést jelentett neki. Grazban önálló albérlete volt, jó kocsival, tanult, közben dolgozott a helyi teniszklubban. „Ebből sokat leadtam Floridában. Ketten voltunk egy kis koliszobában, a tusoló közös volt, kint a folyóson, a kaja borzasztó. Négy-öt évet léptem vissza életszínvonalban, de nem mondanám, hogy nem csinálnám meg újra.” Amerika először volt fontos állomás az életében, de nem utoljára.
Értelmiségi szülők gyermeként nőtt fel Keszthelyen, ahol a 80-as, 90-es években – az idejáró német turisták miatt – élénk teniszélet volt. Az ország a rendszerváltás sokkjából ébredezett, amikor Attilát édesapja levitte a helyi teniszklubba. Nem lett csúcsjátékos, de az országos elitben ott volt. A szülők úgy döntöttek, tanuljon külföldön, lásson világot, így került a Borg Monsbergerbe, egy grazi sportakadémiára.

„Edzéstervünk volt, ott kellett lenni az edzéseken, de tanulásban sem engedték a linkeskedést.” Ugyan Keszthely közel volt, de ekkor még úgy tartotta a kapcsolatot a családdal, hogy a kollégiumi folyosó végén kikiabálták a nevét, ha otthonról hívták. Tizennégy évesen igazi mélyvízbe került. „Alkalmazkodnom kellett, azt hiszem, ebben azóta is jó vagyok.” A Borg nem versenyistálló, stabil alapokat adott azoknak is, akik nem lettek profi sportolók. Attila elvégezte a teniszedzői képzést, a helyi klubban iskolásoktól nyugdíjasokig sok mindenkivel foglalkozott. Coach volt a pályán, és ez hasznos tapasztalat lett. A klubban követték, hogy kinél hány játékos marad egy-egy kurzus után.

„Nem volt elég csak megtartani az edzést, oda kellett tennem magam.” Ekkor még versenyzett, így tudta megcsípni a sportösztöndíjat Amerikába. A Webber nem volt kiemelkedő egyetem, de tudta, hogy az ottani teniszligában megállja majd a helyét. A jelentkezéshez akkor még VHS kazettát is kellett küldenie a játékáról. Az elsődleges célja nem a sport volt, hanem a nyelvtanulás. Grazba visszatérve befejezte hatéves egyetemi pályafutását, egy osztrák és egy amerikai diplomával. Hirtelen a munkaerőpiacon találta magát, és azt gondolta, erős a CV-je. Ausztriában nem talált munkát, így 2005 környékén körülnézett Budapesten is. Egy Lilly nevű céghez is bejelentkezett, fogalma sem volt, kik ők, de elég gyorsan behívták interjúra.

Akkor vagy sikeres, ha a csapatod is az
Jövőre lesz húsz éve, hogy elemző lett az Eli Lilly budapesti egységénél. Csupán pár év után – huszonkilenc éves korában – kínálták fel neki a pénzügyi igazgatói posztot. A Lilly Hungáriának akkor tízmilliárdos forgalma volt, százötvenen dolgoztak ott, Attila alá nagyjából tizenketten tartoztak.

A Prozactól a Mounjaróig •
Az Eli Lilly gyógyszeróriás jövőre lesz 150 éves, a legrégebbi a világ tíz legértékesebb vállalata közül, jelenleg 860 milliárd dollár a piaci kapitalizációja. Olyan gyógyszerek fűződnek a nevükhöz, mint például a depresszióra fejlesztett Prozac. Korábban sem volt kis cég, az értéke azonban sokszorosára nőtt, főleg az utóbbi három évben. Ekkor kapta meg az engedélyeket, és vitte piacra a Mounjarót. A cukorbetegek kezelésére készült szer – megfelelő, egészséges életmód mellett – súlycsökkenést is okoz. A diabétesz amúgy régóta fontos területe a cégcsoportnak.

A Lilly abból a szempontból tipikus amerikai vállalat, hogy ha huszonkilenc évesen vezető pozíciót ajánlanak valakinek, akkor arra igent kell mondani, nincs gondolkodási idő, nincs mellébeszélés. Abból a szempontból viszont atipikus multi, hogy a pénzügyet közel tartják a cégvezetéshez – igaz ez a helyi képviseletekre is. Nemcsak egyfajta számlázó-kontrolling csapat, hanem stratégiailag is kiemelten kezelt terület.

A cég globális vezetői között sokan vannak, akik pénzügyi elemzőként kezdték, akárcsak Attila. Ma Firenzében a legnagyobb európai hub pénzügyi igazgatója, húsz ország tartozik hozzá, a feladat nagyon komplex. Innen feljebb, már csak Indianapolisban, a központban van pozíció a 43 ezer főt foglalkoztató cégcsoporton belül.

A Lilly nagyon tudatosan hozza helyzetbe a tehetségeket, és méri fel, ki érdemes még nagyobb bizalomra. „Úgy van felépítve, hogy akkor vagy te is sikeres, ha a csapatod is az, ebben egymásra kell támaszkodnotok, de ez visz előre mindent. Ez win-win.”
2010-ben azzal hívták fel Attilát, hogy Indianapolisban a treasury osztályra keresnek valakit. Ez megint olyan ajánlat volt, amire nem lehetett nemet mondani. A treasury alapvetően azért felel, hogy a vállalat pénzügyileg egészséges legyen: jusson forrás a hatékony működésre, de legyen közben elég likviditás is. A Lillyn belül különös jelentősége van, kis túlzással, aki a treasuryt átlátja, az belelát a globális vállalatbirodalom lelkébe is. „B terv nem volt. Megvolt bennem, hogy merek nagyot álmodni. Attól nem féltem, hogy nem menne, a karrierutat meg egyre jobban tudtam tervezni a cégen belül.”

Kompetitív akart maradni. Nem egy kifejezett pozíciót akart elérni, hanem annak a lehetőségét, hogy mindig felmerüljön a neve, ha magasabb szintre vezetőt keresnek. Az amerikai kiküldetés részben visszalépés volt, nem volt csapata, operációban vett részt, de látták, hogy mobil, és egyre sokoldalúbb lett. „Vissza­ültem az iskolapadba, de megérte.”

Négy év Amerika után jött Törökország, majd egy genfi kitérővel Firenze. Utóbbi már olyan pozíció volt, amit ő is kívánt, és letett már annyit az asztalra, hogy figyelembe vegyék, mit szeretne. A feladat megdolgoztatta, a firenzei dómot három hónap után látta először. De már hat éve, hogy kinevezték – ennyi időt még egyetlen állomáshelyén sem töltött.

„Alkalmazkodnom kellett, azt hiszem, ebben azóta is jó vagyok.”

Harminc dollár volt a részvény, most kilencszáz felett
„Amikor a céghez kerültem, csináltam egy kosárcsapatot, Gila Monsters volt a nevünk” – meséli. Ennek lassan húsz éve. A gila, vagy más néven viperagyík (Heloderma suspectum) elég fontos szereplő az elhízás elleni gyógyszerek történetében. Ennek mirigyéből nyerték ki először a GLP-1 fehérjét. Az EU-ban immár a cukorbetegség és az elhízás ellen is engedélyezett Mounjaro (tirzepatide) két olyan hormont utánoz, amelyeket a vékonybél evés után választ ki: ebből az egyik a GLP–1, a másik a GIP. Ezek növelik az inzulinszintet, hogy eltávolítsák a cukrot a vérből, így hatásos a cukorbetegség kezelésére – ugyanakkor egyfajta mellékhatásuk, hogy teltségérzetet keltenek, elnyomják az étvágyat. Az inzulinnal korábban épp az volt a probléma, hogy súlygyarapodást okoz, ami újabb egészségügyi kockázatokkal jár.

A Mounjarót az USA-ban és Európában is engedélyezték, mint elhízás elleni szer (Amerikában utóbbi Zepbound néven került forgalomba).
Az utóbbi három évben a fogyasztó gyógyszerek piaca valósággal felrobbant. Persze orvosi siker, hogy a cukorbetegek lefogyhatnak, de a piacon a hiúság hajtotta fel az árfolyamot. Ki ne akarna egyszerűen és gyorsan fogyni?

„Nagyon szokatlan, hogy egy gyógyszer emberek millióinak fantáziáját ragadja meg” – mondja Michael Kleinrock, az IQVIA Institute egészségügyi elemzőcég kutatási igazgatója. Az ő előrejelzésük szerint 2030-ra 150 milliárdosra nőhet a fogyasztószerek piaca. A lendületes növekedést mutatja, hogy tavaly még csak százmilliárdos becslést adtak. És ezen a piacon jelenleg ketten osztoznak, a Lilly és a Novo Nordisk. A többiek még évekre vannak attól, hogy bármilyen termékkel a piacra lépjenek, viszont akkorra már olyan nagy lesz a torta, hogy az új versenytársak is elférnek majd az asztalnál.

Attila azt mondja, az, hogy a cég a világ egyik legértékesebbje lett, plusz nyomást gyakorol rá. De nem a 860 milliárd dollár nyomja a vállát. „Nem lehetünk egy nagy mamut, ahol mindenki két pénzzel szórja a pénzt, csak azért, mert jól megy.” Óriási menedzsmentfeladat, hogy agilis maradjon a cég. A farmaszektor alapvetően ciklikus, hiába szól most minden a sikerről, jöhetnek szerényebb évek is, és ezt pontosan tudják.

A Lilly a fogyasztó gyógyszereket nem számolva is komoly, két számjegyű növekedést tudott felmutatni az elmúlt negyedévekben. A pipeline erős, több lábon állnak. Attila szerint a közép-nyugati amerikai mentalitás, a cég DNS-ébe ivódott józanság is a földön tartja őket: hasonló erőforrásokat felhasználva akarnak jóval többet eladni.

„Az MI a kutatás-fejlesztés mellett talán a pénzügyre fogja a legnagyobb hatást gyakorolni a szervezeten belül. Ez még gyerekcipőben jár, de hamar meg fog változni.” A csekély hozzáadott értékű munkafolyamatokat a beszerzéstől az ajánlatkérésig már képes kezelni a technológia, és sokkal hatékonyabb is. Egyre több folyamatot fog majd idővel átvenni.

Az elmúlt három év hatalmas növekedése behozott olyan távlatokat, amikben még bőven lát feladatot. Ha lesz is újabb ajánlat cégen belül, akkor az már nem Európáról fog szólni, ott már a legmagasabb szinten van. „Amíg lesznek emberek, akiktől tudok tanulni, és akikre fel tudok nézni, biztosan lesz előttem előrelépési lehetőség.”

Amerika izgatja. Amikor először került ki, harminc dollár körül jegyezték a Lilly-részvényeket. Noha korábban még a cég születésnapjain is osztottak részvényeket, nem volt téma a folyosón, kinek hány papírja van. Ma kilencszázhúsz dollár felett van az árfolyam. „Az időm nagy része ma azzal telik, hogy hogyan coacholok embereket: hogyan dolgozom ki a karrierútjukat. A feladatom tulajdonképpen az, hogy az emberek hogyan lépnek előre. Ez azért hálás munka.”