Elsősorban külföldi vendégeit teszi boldoggá a Nagykörút melletti Tati, de őket úgy tűnik, eléggé.
Majdnem egész napos brunch, közvetlenül a termelőktől beszerzett alapanyagok (ezt ígéri a farm to table önmeghatározás), hangsúlyosan magyar fogások, Michelin-ajánlás: mindez egy szállodákkal alaposan megszórt környéken, a Blaha Lujza tértől egy sarokra. Vannak arra mutató jelek, hogy a Tatiban elsősorban nem a mi törzshelyünket akarják összehozni, de közben a koncepció jól hangzik, a visszajelzések lelkesek: rápróbálunk egy ebéddel.
Kora délután még a teljes brunchlap, de már az étlap vacsorafogásainak egy része is elérhető – utóbbiak azonos áron az estivel. Odabent rusztikus-urbánus díszlet és rusztikus-urbánus felszolgálók fogadnak minket, néhány épp ebédjét költő magyar médiavezető, valamint a Petőfi rádió 2013-as lejátszási listája, amit az ott töltött másfél óránk alatt csak egy rövid időre vált fel valami liftzene. A magyarpop-maraton óvatos reményt ébreszt: kicsi az esély, hogy ez valami kultúrmisszió lenne a folyamjáró hajókról kiszálló turistáknak, akiknek egyesével akarják elmagyarázni, hogy a séf fiatalkorát van szerencsénk hallgatni. Talán egyszerűen csak számítanak a helyi vendégekre. A helyes megfejtés valószínűleg csak annyi, hogy a stábból valaki nagyon szeret Halott Pénzre dolgozni.
Az étlap brunchos része nagyon derék módon nem a Benedek tojás, lazac, hollandi vonalon mozog, hanem emelt fővel magyarkodik, kőrözöttől és tepertőkrémtől omletten át a töltött bundáskenyérig. Kora délután ehhez már nem teljesen vagyunk hangulatban, de a sült kolbásznak és a lángosnak bizalmat szavazunk, valamint a csirkepaprikás meg a rántott csirke mellől a gulyáslevesnek és a vegán tökfőzeléknek. (Számos a húsmentes opció, reggeliből is.) A gulyásleves biztató kezdet. Kellemesen sűrű a lé, és szétmállott zöldségek helyett roppanósra meghagyott, gondosan lepirított zöldségekkel találkozunk. Lángosból indíthatnánk kevésbé radikálisan éttermesített tejfölös-kolbászos ügyekkel, de mi rábökünk a kacsamájas-zakuszkásra, ha már odatették. A lángos puhább, így óhatatlanul olajosabb a vágyainknál. Tört tökmag van még a májdarabkákon és a paprikakrémen, és azt nem mondanánk, hogy az alkatrészek között nyílt háború van, de eszelős harmónia sincs. Leginkább a zakuszka miatt, ehelyett utólag – ha már brunch, és ha már kacsamáj –, akár valamilyen fanyarabb gyümölcsszószt is el lehetne képzelni.
Takács Szabolcs nyolc évvel ezelőtt felmondott a munkahelyén, nyugdíjazta magát, azóta a megtakarításainak hozamaiból és szerelemprojektjeiből él. A harmincas nyugdíjas blog és előadásai a covid óta szünetelnek, ő feleségével és gyermekével – már negyvenen túl – egy Tolna megyei faluban telepedett le. Meglátogattuk.
Miért pont Tolna megye? Innen származom. Hatodikig ebbe a faluba jártam iskolába, majd innen ingáztam Bonyhádra gimnáziumba, az egyetem alatt itt töltöttem a nyarakat. Ezután húsz évet éltem, éltünk Budapesten. A feleségemmel egyetértettünk: ha gyerekünk lesz, el akarunk költözni, bár akkor még nem tudtuk, hova. Amikor egyéves lett, próba jelleggel egy évre leköltöztünk a Balatonra. Nagyon bevált, de közben rá kellett jönnünk, mekkora segítség, ha a nagyszülők is aktívan részt vesznek az unokájuk életében, viszont tudtuk, egyikünk szülei sem fognak miattunk elköltözni, nekünk kell közel lennünk hozzájuk. Végül az én szülőfalum mellett döntöttünk.
Hogyan telik egy napod? 6:30-kor kelek, kávét készítek a feleségemnek, reggelit a gyerkőcnek, elviszem oviba. A napok felében itthon maradok, olvasok, kertet rendezek, jógázok, jógát oktatok, a napok másik felében lemegyek a családi cég irodájába.
Dolgozol? Néhanapján igen. Van jógaoktatói képesítésem, keddenként közösségi jógaórákat tartok a faluban. Mivel nagyon szeretek vezetni, régebben el-eljártam kamionozni, és hol többet, hol kevesebbet, de besegítek építőanyag-fuvarozással foglalkozó családi cégünknek is. Ezt a céget még 91-ben alapították szüleim, egy ideig öcsém vezette, most már testvéreimmel hárman visszük.
Eleinte a salesben segítettem pro bono, de mivel az építőipar akkoriban fellendülőben volt – és jó értékesítő voltam –, annyi új ügyfelünk lett, hogy a napi üzletmenetben is szükség lett rám. Ami tök jó, de nem azért nyugdíjaztam magam, hogy egy másik irodai munkába kezdjek, ezért úgy voltam vele, hogy kinevelek valakit magam helyett, és megyek vissza nyugdíjaskodni. Közben hazajött a harmadik tesónk is, aki addig egy másik fuvarozócégnél dolgozott, hogy segítsen, de még így is kevesen voltunk, elkezdtünk külsősöket is felvenni. Ez 2022-ig tartott. Lekonyult az ipar, visszamehettem nyugdíjasnak. Viszont a három év alatt megszerettem, hogy így hárman tesók csináljuk, ennek azért van egy romantikája, ezért nem szerettem volna végleg kiszállni. Volt időszak, amikor jobban belecsúsztam, de most már újra inkább nyugdíjasnak gondolom magam. Heti két-három-négy napot foglalkozom a céggel, akkor csinálom, amikor akarom, és a legkevésbé sem a pénzért.
Mitől munka a munka? Ha valamit csak a pénzért csinálsz. Ez testesíti meg a munka esszenciáját. Nem feltétlenül nekem, hanem a közbeszédben. Én azt veszem észre, hogy amikor az ember a munkájáról beszél, azt érti alatta, amiből neki a bevétele van, amiből finanszírozza a mindennapjait, a szükséges rossz.
Persze van az a harminc százalék, de lehet, hogy csak húsz, aki munkán a kiteljesedést és az alkotást érti, de ha én a hetven százalékkal szeretnék egy nyelvet beszélni, akkor a munka az, amiért fizetnek. Épp ezért úgy definiálom a korai nyugdíjazást, hogy csak olyan feladatokat vállalok el, és csak olyan alkotótevékenységet végzek, amiket akkor is végeznék, ha nem fizetnének érte.
Kezdetben azt mondtad, hogy az éves költségeid 25–30-szorosát kell megtakarítanod, hogy fenntarthatóan nyugdíjba vonulhass. Ez azt feltételezi, hogy nemcsak a befektetéseidet, de a költéseidet is pontosan követted, követed. Az elmúlt években volt, hogy átlépted a korlátodat? Erre nem tudok válaszolni, nagyjából három éve nem követem a költési korlátjaimat. A statisztikagyártásom vagyonom összegének a követésére redukálódott, ami implicite tartalmazza azt is, hogy költök, tehát a vagyonom csökken, de leginkább nem csökken. Egyrészt a hobbiprojektekből, a családi cégből is van bevételem, másrészt a befektetéseim sokkal jobban sikerültek annál, mint amire számítani lehetett – a részvényeim értéke nagyjából megháromszorozódott –, és ez megint óriási mozgásteret adott.
Mindehhez hozzájön, hogy a földrajzi arbitrázs nagyon működik, bizonyos költségek tekintetében a vidéki élet a budapesti fele. Most már jóval nagyobb a vagyonom, mint az éves költéseim harmincszorosa.
Korábban a klasszikus modell itt vidéken az volt, hogy az apa keresi a pénz, az anya otthon van a gyerekekkel, és elvégzi a házimunkát. Mi ezt nem akartuk. Felesben csináljuk az anyagiak előteremtését, és felesben csináljuk a háztartást, a gyereknevelést. Azt a legelején is hangsúlyoztam, hogy ez a megtakarítási modell egy kétkeresős háztartásra lett kiszámolva, így működik. Ahhoz, hogy ketten megéljünk, a feleségem jövedelme is kell, ezért ő dolgozott, ahogyan most is teszi home office-ból, heti egy napot jár be a budapesti munkahelyére.
És a gyerekednek, gyerekeidnek továbbadod ezt az önjáró family office-t? Nem biztos, hogy szeretném ezt a vagyont egy az egyben átörökíteni, nem akarnám, hogy a fiunk semmit se csináljon. A FIRE (Financal Independence, Retire Early – angol mozaikszó a korai nyugdíjazásra – a szerk.) életmód legnagyobb ajándéka, hogy összpontosítani tudsz, és kiteljesedhetsz anélkül, hogy a számlák kifizetésével problémád lenne.
Annyit szeretnék rá örökül hagyni, hogy fókuszálni tudjon, és megtalálja azt a dolgot az életében, amit ő is alkotásnak fog fel, de annyit nem, hogy végül ne csináljon semmit. Ha vállalkozni akar, vállalkozzon, ha művész szeretne lenni, legyen művész.
Mik voltak a legjobb befektetéseid? Az Apple-t kaptam el nagyon, amikor ezt az egészet elkezdtem, a portfólióm tíz százaléka volt Apple-ben, az kegyetlenül elszállt. Metát 120 dollár körül is vásároltam, ami most már 500 körül van, de a Richter is jól muzsikált, meg a Richter partnercége, az Abbvie is. Biztos van ebben tudás, de jelentős része szerencse volt, hogy ennyire sok helyen sikerült belenyúlnom jó befektetésekbe.
Nvidia? Mivel értékalapon keresek részvényeket, az Nvidia kívül esett a szűrőmön.
Vettél alapokat is? Hosszú távra nem, minden részvényt én választok ki. Sokat olvasok, az ötletet sokszor másvalakitől veszem, utána megcsinálom a saját kis researchömet is, és végül annak alapján döntök. Az ötleteket podcastekből, blogokból, hírlevelekből, más befektetők portfólióiból veszem. Nagyon kedvem a Holdblogot, a Falcon Method hírlevelét, néha nálatok is olvasok jó tippeket.
Piaci tudás nélkül is megvalósítható ez az életforma, például, ha az ember S&P500-at vesz? Igen. Különböző stratégiák vannak, van olyan ismerősöm, aki száz százalékban ingatlanban van, van olyan, aki száz százalékban ETF. Az én piaci tudásom ezt nem befolyásolta. Az befolyásolt, hogy a nyugdíjazásom óta mennyit nőtt a vagyonom. Amekkora hozamokat én realizáltam, azt kizárólag ingatlanbefektetéssel valószínűleg nem tudtam volna megcsinálni.
Hogyan veszed ki a befektetéseidből a casht? Van lakásom kiadva, az elkölthető jövedelmet termel, és a tartós befektetési számláim is úgy épülnek fel, hogy minden évben legyen, amelyik épp lejár. Eddig még nem kellett eladnom részvényt, jellemzően az osztalékok egy részét veszem ki, ezt az utolsó pár évben új fektetés helyett pénzpiaci alapokban tartom.
Vissza fogsz még térni a nyilvánosságba, mint a harmincas vagy most már negyvenes nyugdíjas? Amikor a blog elindult, óriási volt az érdeklődés, ez engem is meglepett. Azt hittem, ötszáz vagy ezer emberrel fogok beszélgetni az online térben, ennek ellenére telt házas, négyszáz fős előadásokat tartottam, volt, hogy kettőt egymás után. Most tizenhat ezer követője van az oldalnak, pedig öt éve nem írtam rá egy betűt se. Persze volt terhes része is, felismertek az utcán, bámultak a moziban, étteremben, jó volt kicsit elaltatni a projektet, de mivel szeretek írni, előadni, a színpadon állni, valamikor, valamilyen formában biztosan visszatérek.
Jánosdeák Attilának egyetlen munkahelye volt, amióta megkapta a közgazdászdiplomáját. Ma az Eli Lilly gyógyszeróriás legfontosabb európai központjának pénzügyi igazgatója. A cég árfolyama valósággal felrobbant az elmúlt években, hála az új, elhízás ellen is hatékony gyógyszerüknek.
A K&H idén kilencedik alkalommal díjazta azokat a hazai családi vállalatokat, amelyek üzleti magatartása, szemlélete iránymutató, valamint követendő példa lehet mások számára is. A K&H családi vállalatok kiválósági díjban ismét azok a cégek részesülhettek, akik a kategóriájukban kimagasló eredményt értek el. A K&H mindig is fontosnak tartotta a szoros partnerséget a családi vállalkozásokkal, amelyek a […]
Tudós családba született, és kemény csatát kellett vívnia a szüleivel, hogy a tánc neki ne csak hobbi, hanem hivatás lehessen. Duda Éva grandiózus operettek, musicalek, szabadtéri produkciók koreográfiájával robbant be, majd független társulatot alapított. Azóta eltáncolták A kis hercegtől a Faunon át még Frida Kahlo életét is, és már nemzetközi fesztiválokon is ezrek tapsolnak akrobatikus és mozgóképes elemekkel ötvözött kortárstánc-előadásaiknak.
