Alighanem értjük

Majdnem egész napos brunch, közvetlenül a termelőktől beszerzett alapanyagok (ezt ígéri a farm to table önmeghatározás), hangsúlyosan magyar fogások, Michelin-ajánlás: mindez egy szállodákkal alaposan megszórt környéken, a Blaha Lujza tértől egy sarokra. Vannak arra mutató jelek, hogy a Tatiban elsősorban nem a mi törzshelyünket akarják összehozni, de közben a koncepció jól hangzik, a visszajelzések lelkesek: rápróbálunk egy ebéddel.


Kora délután még a teljes brunchlap, de már az étlap vacsorafogásainak egy része is elérhető – utóbbiak azonos áron az estivel. Odabent rusztikus-urbánus díszlet és rusztikus-urbánus felszolgálók fogadnak minket, néhány épp ebédjét költő magyar médiavezető, valamint a Petőfi rádió 2013-as lejátszási listája, amit az ott töltött másfél óránk alatt csak egy rövid időre vált fel valami liftzene. A magyarpop-maraton óvatos reményt ébreszt: kicsi az esély, hogy ez valami kultúrmisszió lenne a folyamjáró hajókról kiszálló turistáknak, akiknek egyesével akarják elmagyarázni, hogy a séf fiatalkorát van szerencsénk hallgatni. Talán egyszerűen csak számítanak a helyi vendégekre. A helyes megfejtés valószínűleg csak annyi, hogy a stábból valaki nagyon szeret Halott Pénzre dolgozni.


Az étlap brunchos része nagyon derék módon nem a Benedek tojás, lazac, hollandi vonalon mozog, hanem emelt fővel magyarkodik, kőrözöttől és tepertőkrémtől omletten át a töltött bundáskenyérig. Kora délután ehhez már nem teljesen vagyunk hangulatban, de a sült kolbásznak és a lángosnak bizalmat szavazunk, valamint a csirkepaprikás meg a rántott csirke mellől a gulyáslevesnek és a vegán tökfőzeléknek. (Számos a húsmentes opció, reggeliből is.)
A gulyásleves biztató kezdet. Kellemesen sűrű a lé, és szétmállott zöldségek helyett roppanósra meghagyott, gondosan lepirított zöldségekkel találkozunk. Lángosból indíthatnánk kevésbé radikálisan éttermesített tejfölös-kolbászos ügyekkel, de mi rábökünk a kacsamájas-zakuszkásra, ha már odatették. A lángos puhább, így óhatatlanul olajosabb a vágyainknál. Tört tökmag van még a májdarabkákon és a paprikakrémen, és azt nem mondanánk, hogy az alkatrészek között nyílt háború van, de eszelős harmónia sincs. Leginkább a zakuszka miatt, ehelyett utólag – ha már brunch, és ha már kacsamáj –, akár valamilyen fanyarabb gyümölcsszószt is el lehetne képzelni.