Az első magyar bitconváltót elindító MrCoin és az első magyar bitcoin ATM-et beüzemelő Shinrai alapítója három éve Balin él. Debreczeni Barnabás huszonöt év után kiszállt a mókuskerékből, startupozni már biztosan nem menne vissza.
Miért döntöttetek úgy, hogy kiköltöztök? Ki ne döntene a stresszmentes élet mellett? Végigdolgoztam az elmúlt huszon-pár évet, alig pihentem, startupokat építettem, vagy segítettem nagyra nőni early employeeként (korai fázisban lévő startupok alkalmazottjaként – a szerk). Régen elhittem, hogy az egyetlen modell arra, hogy egy vállalkozással nagy hatást érjek el, és sok pénzt keressek, hogy gyorsan építek egy exponenciálisan növekvő startupot, amihez kockázati tőke kell, hogy a végén legyen egy unikornisom, amit aztán eladok egy óriásnak. De szépen lassan rájöttem, hogy ez a VC-knek (Venture Capital, kockázatitőke-befektető – a szerk.) szóló szilícium-völgyi startupos tech propaganda nem az egyetlen út, nem csak ez van.
Lehet mindent sokkal nyugodtabban is csinálni, nagyobb hatást elérni, pénzügyileg is jobban kijönni, akár sokkal később megőszülni, később kopaszodni, és lehet sokkal több időt tölteni a gyerekeiddel, a barátaiddal. Két éve jött el a pont, amikor azt mondtuk, hogy elég, kell egy kis pihenés. A gyerekeink világot kell, hogy lássanak, a fókusz teljesen más irányba terelődött.
Ez a fordulat szerinted mennyire életkor-, élethelyzetfüggő? Lehetett volna ezt az egészet már korábban is kevesebb stressz mellett csinálni? Mindig lehetett volna, csak senki sem szólt. Okos ember más kárán tanul, én nem voltam okos, mert a magamén tanultam meg, lehetett volna sokkal hamarabb is. Ez olyan, mint az ADHD-m: pár éve derült ki, és hirtelen minden megvilágosodott. Ha ez akkoriban közismert lett volna, és elmondta volna nekem valaki a suliban, hogy mások így tanulnak, te úgy tanulsz, mások így csinálják, de te inkább úgy csináld, akkor sokkal könnyebb lett volna az életem. Ilyen tanácsok hiányában kellett nekem harminc-akárhány év, hogy kifejlesszem a mindennapi érvényesülési stratégiáimat.
Nem vagy tankönyvi portfóliómenedzser. Nem óvatoskodsz, provokatív szövegeid vannak a Holdblogon vagy a Hold After Hours podcastban. Szándékos?Ezt részben a tánc hozta. Minden előadás egy fellépés, egy Powerpoint-prezinek, pláne egy podcastnek szórakoztatónak kell lennie, és az majd mellesleg lejön, hogy okos vagy, vagy sem. Sokáig én is olyan voltam, mint amilyen kép él a pénzügyi szektorról, de ezt […]
Nem vagy tankönyvi portfóliómenedzser. Nem óvatoskodsz, provokatív szövegeid vannak a Holdblogon vagy a Hold After Hours podcastban. Szándékos? Ezt részben a tánc hozta. Minden előadás egy fellépés, egy Powerpoint-prezinek, pláne egy podcastnek szórakoztatónak kell lennie, és az majd mellesleg lejön, hogy okos vagy, vagy sem. Sokáig én is olyan voltam, mint amilyen kép él a pénzügyi szektorról, de ezt szándékosan elengedtem, a podcast is meghozta azt a felületet, ahol megtehetem. Akinek nem tetszik, az mást hallgat.
Tánc, gazdaság, tőzsde, ez van a Facebook-profilod alatt. A tánc ilyen fontos? Nagyon. Bridzsben magyar bajnok voltam, de amikor tőzsdézni kezdtem, az annyira intenzív volt, hogy már nem tudtam bridzselni, kellett egy más típusú szórakozás. Swing, boogie-woogie, rock and roll, kicsi salsa, bachata, heti három-négyszer is akár, rengeteget tanít abban is, hogy hogyan legyél előadóművész.
Időnként DJ Balasy is vagy, ez hogy jött? Kipróbáltam magam, mert ha elmegyek egy buliba, sokszor csak a zenék hetven százalékát élvezem. Gondoltam, egyszer legyen már a száz százalék jó, de ahhoz nekem kell csinálnom a zenét. Nagy tanulság volt: a podcastben lehetsz extrém, de a dj-skedés más. Ott az kell, ami a pénzügyi szektorban egykor az öltöny és a nyakkendő volt.
Sokszor írsz olyat a Holdblogra, amivel aztán jó sokan vitatkoznak. Hát, sőt! Fel is háborodnak, még olyanon is, hogy ne vásárolj lakást, mert mi az, hogy az ingatlan nem jó befektetés. Néha mondják is, hogy írjak már olyat, amin nem háborodik fel senki, de annak semmi értelme, olyat bárki tud. Egyébként nem provokatívnak, hanem szórakoztatónak szánom, érzelmeket akarok felkavarni. Mindenki akkor figyeljen nagyon, amikor olyat hall, amit nem akar hallani! Abból tud tanulni.
Év elején már azt írtad, hogy el lehet kezdeni lakást venni. Most hogy vagy ezzel? Már nem üvöltően rossz befektetés. Mérsékelten fog emelkedni a piac, de már nincsenek olyan jó alternatívák. Ha egy befektetési eszköznél sok jel mutat egy irányba, arról lesz markáns véleményem. Üdvözítő, ha ez a lakáspiac, mert arra mindenki odafigyel. A másik ilyen a forint.
Miben tartod a pénzed? Nem lakásban, az nagyon rugalmatlan eszköz. Webkincstárban van a kockázatmentes rész, ezt javaslom mindenkinek, a bankbetétet senkinek. A kockázatosabb részt meg a saját alapomban (Hold Beat – a szerk.) és némi euróban tartom, mert most a forintnak lesz pocsék időszaka. Az alapom két és fél éve indult, most van 170 százalékon, a legjobb abszolút hozamú az országban ezen a távon. Nagy bánat ez a hallgatóimnak, mert növeli az önbizalmamat, és annak eddig se voltunk híján.
Még nagyobb arccal ülsz a mikrofon mögé? Inkább fordítva mondanám, ha rossz lenne a hozamom, az több szerénységet csempészne az adásokba.
Mennyire lesz pocsék időszaka a forintnak? A forintot most az tartja, hogy jó kedv és kockázatkeresés van a világban, de ha ez kifogy, az előző csúcs fölé is mehetünk. Aztán visszarendeződünk, de gyengülésnél zárnám a pozícióimat, és meglongolnám a forintot. Ez volt az előző pánikban is.
A kalapnak mi a sztorija? Anno azért vettem, hogy ha megizzadok, ne látszódjon a csapzott hajam. De hozzám nőtt. A tánc olyan kelléke, mint a dobosnak a dobverő. Ma is rajtam lesz.
Jánosdeák Attilának egyetlen munkahelye volt, amióta megkapta a közgazdászdiplomáját. Ma az Eli Lilly gyógyszeróriás legfontosabb európai központjának pénzügyi igazgatója. A cég árfolyama valósággal felrobbant az elmúlt években, hála az új, elhízás ellen is hatékony gyógyszerüknek.
Már vetítik a mozik Francis Ford Coppola új filmjét. A Megalopolisz a rendezőre jellemző, minden ízében nagyszabású, öntörvényű alkotás. Coppola több mint negyven évvel ezelőtt kezdte tervezgetni jövővízióját, és végül a saját pénzéből forgatta le. 120 millió dollárt invesztált a produkcióba. A legendás film- és borkészítővel húsz percet beszélgethettünk Zoomon: az interjú rögtön egy felszólítással kezdődött, és ha A Keresztapa rendezője szólítja fel az embert valamire, nincs mese, annak úgy is kell lennie.
