Az első magyar bitconváltót elindító MrCoin és az első magyar bitcoin ATM-et beüzemelő Shinrai alapítója három éve Balin él. Debreczeni Barnabás huszonöt év után kiszállt a mókuskerékből, startupozni már biztosan nem menne vissza.
Miért döntöttetek úgy, hogy kiköltöztök? Ki ne döntene a stresszmentes élet mellett? Végigdolgoztam az elmúlt huszon-pár évet, alig pihentem, startupokat építettem, vagy segítettem nagyra nőni early employeeként (korai fázisban lévő startupok alkalmazottjaként – a szerk). Régen elhittem, hogy az egyetlen modell arra, hogy egy vállalkozással nagy hatást érjek el, és sok pénzt keressek, hogy gyorsan építek egy exponenciálisan növekvő startupot, amihez kockázati tőke kell, hogy a végén legyen egy unikornisom, amit aztán eladok egy óriásnak. De szépen lassan rájöttem, hogy ez a VC-knek (Venture Capital, kockázatitőke-befektető – a szerk.) szóló szilícium-völgyi startupos tech propaganda nem az egyetlen út, nem csak ez van.
Lehet mindent sokkal nyugodtabban is csinálni, nagyobb hatást elérni, pénzügyileg is jobban kijönni, akár sokkal később megőszülni, később kopaszodni, és lehet sokkal több időt tölteni a gyerekeiddel, a barátaiddal. Két éve jött el a pont, amikor azt mondtuk, hogy elég, kell egy kis pihenés. A gyerekeink világot kell, hogy lássanak, a fókusz teljesen más irányba terelődött.
Ez a fordulat szerinted mennyire életkor-, élethelyzetfüggő? Lehetett volna ezt az egészet már korábban is kevesebb stressz mellett csinálni? Mindig lehetett volna, csak senki sem szólt. Okos ember más kárán tanul, én nem voltam okos, mert a magamén tanultam meg, lehetett volna sokkal hamarabb is. Ez olyan, mint az ADHD-m: pár éve derült ki, és hirtelen minden megvilágosodott. Ha ez akkoriban közismert lett volna, és elmondta volna nekem valaki a suliban, hogy mások így tanulnak, te úgy tanulsz, mások így csinálják, de te inkább úgy csináld, akkor sokkal könnyebb lett volna az életem. Ilyen tanácsok hiányában kellett nekem harminc-akárhány év, hogy kifejlesszem a mindennapi érvényesülési stratégiáimat.
Majoros Zita először grafikai ötleteit szerette volna termékekre applikálni, lényegében ebből született meg a Printa ruhamárka tizenöt éve. Már akkor is fontos volt a hulladékmentesség és a fenntarthatóság, amikor az még nem volt divatos törekvés. Ma a Netflixen is felbukkan Printa cucc, méghozzá Benedict Cumberbatch viseli.
„Régebben, amikor nem kapott ez ekkora hangsúlyt a piacon, sokkal radikálisabb voltam. Fárasztó lehettem a vevőimnek, akik ha nem is kérdeztek semmit, biztosan kaptak tőlem egy kiselőadást.” Majoros Zita már gyerekkorában megélte a klímaszorongást, pedig ez a 80-as években még nem volt általános. Felnőtt fejjel az üzletében is meg akarta osztani a tudást. „Nem értettem, hogy miért nem foglalkozik ezzel senki. Aztán amikor egyre többeknek lett fontos a környezettudatos divat, én is kicsit lehiggadtam.”
Zita Szerbiában nőtt fel, és huszonegy évesen jött Budapestre, hogy mesterdiplomáját a Képzőművészeti Egyetemen szerezze meg. Beleszeretett a szitanyomásba, a képgrafika szakon diplomamunkájának médiuma is ez lett. Az inspirációja mindig a magyar főváros volt. „Aki itt született, talán nem is látja ennyire különlegesnek vagy varázslatosnak. A 7. kerület is nagyon becsípődött nálam.”
Első üzletét, a Boltot a Kertész utcában nyitotta még 2006-ban, majd miután az bezárt, 2009-ben meglett a Printa a Rumbach Sebestyén utcában. Az első kollekció fő célja az volt, hogy a Zita fejében létrejött grafikai ötleteket termékekre applikálja. Lényegében ebből született meg a Printa mint ruhamárka. „A szokásoshoz képest ez kicsit fordított folyamat volt. Először lett egy hely, ahol a termékeinket akartuk bemutatni, aztán az egész branddé alakult.”
Zita többes számban beszél, mivel a Printát Claudia Martinsszal, egy brazil fotóssal alapította. Közös ismerősük révén találkoztak már korábban is, de akkor kezdték együtt szőni a terveket, amikor első gyerekük születésekor a kórházban újra összefutottak. Együtt babáztak, aztán üzlettársakká is váltak. Claudia galériát szeretett volna, Zita ruhákat, kávézót, szitanyomást és a márkája fejlesztését. A közösen töltött öt évben a Printa multibrand store volt: mivel a saját termékek még nem töltötték meg az üzletet, magyar és külföldi tervezőknek is teret adtak. Egy idő után Zita úgy érezte, a maga útját szeretné járni, így kivásárolta tulajdonostársát. „A magyarországi piacon a 2010-es évek elején nagyon sok dizájnüzlet volt, és gyakorlatilag megegyezett a kínálatuk. Ebből szerettem volna kikerülni azzal, hogy erősítek a saját tervezésű dolgok irányába” – mondja.
Ebben az időszakban Zita egyre aktívabban terelgette az embereket a zerowaste életmód felé. Ebbe az irányba vitte a ruhakollekcióit is, a művészet kicsit kikerült a fókuszból. Új anyagokat keresett, amiket a csapat hulladékmentesen szab és varr. Vagyis egy anyagdarabot teljes mértékben felhasználnak, semmilyen szabászati hulladék nem keletkezik.
Miközben a tervezői asztala mellett, printtervek, kész ruhák és kerámiák között ülve beszélünk, Zita többször is felemlegeti a neki dolgozó kollégákat. Az önállósodás éveiben bővített csapatot, megtanult vállalkozónak és főnöknek lenni. Utóbbiban, úgy érzi, fejlődésre szorul. „Kikészítem őket” – mondja őszinte önkritikával a hangjában. Impulzív, érzelmei által vezérelt embernek tartja magát, közben túlzottan konfliktuskerülő.
Az utóbbi öt évben – mire ezt meséli, már feltűnt, hogy Zita ötéves periódusokban látja a cégét – tudatosabb üzletvezetővé igyekszik válni. Gyerekei már elég nagyok (tizenhét és tizenöt évesek), így több energiát fordíthat a Printára. Business coachhoz jár, fejleszti magát. Azt mondja, sokszor hozott elhamarkodott döntéseket, például 2013-ban, amikor üzletet nyitott Bécsben. „Nem voltunk felkészülve rá, nem lehettem egyszerre két helyen. Két év után bezártunk. Bár most tudnám jobban csinálni, hatalmas költséggel járna egy üzletnyitás, már nem vállalnám.”
Majoros Zita ma is maga tervezi a ruhák nagy részét, mind az ő ízlését tükrözik.
Szeretem, hogy enyém a kontroll A Printa közönségét kilencven százalékban a külföldi turisták alkotják, csupán tíz százalékban magyarok. Gazdasági krízisben indultak, amikor a hazai közönség nem volt erre nyitott. Mire 2013-ban elkezdtek komolyabban törődni a marketinggel, addigra már túl sok volt a hasonló márka. A webshopot hat évvel később indították el, és elkezdtek a magyar közönségre is célozni. Szerencsére, mert így a covid felvértezettebben érte őket. A járvány alatt előkerültek a magyar vásárlók, fontossá vált a hazai vállalkozások támogatása. „Aztán amikor szép lassan visszajöhettek a turisták, a magyarok megint eltűntek. Nagyon szeretjük a törzsvevőinket, de ha csak ők lennének, ezt régóta nem tudnám csinálni.”
„Még mindig sokakban élnek itthon a magyar tervezőkkel kapcsolatos félelmek. Félnek, hogy biztosan drágák a ruháik, kiegészítőik, és emellett elérhetetlenek és megközelíthetetlenek. Én is mindig dolgozom ezeknek a tévhiteknek a ledöntésén” – mondja Korn Anita televíziós kreatív producer és dizájnmenedzser, a Ruhastory alapítója. Egy rendezvényen ültünk le beszélgetni, ahol épp teljes Printa öltözékben vezette a műsort. „Például ezt a szettet, ami rajtam van, tökéletesen az igényeimre szabták a Printában, és ez nem csak az én kiváltságom. Ez is hozzátartozik a fenntarthatósághoz, hiszen csak akkor fogsz igazán szeretni és sokáig hordani egy ruhadarabot, ha valóban jól áll.”
Zitában sosem merült fel, hogy külső tőkét vonjon be a Printába, hogy nagyobbra nőhessenek. Inkább haladnak apró lépésekben, és fenntartják a status quót. „Szeretem, hogy enyém a kontroll, és hogy része vagyok a folyamatoknak, nem akarom kiadni a kezemből” – mondja. Azért vannak tervei. Erősíteni akarja a divat és a művészet közötti kapcsolatot, utóbbi jelenlétét az üzletben. Újra galériát tervez nyitni, ahol fiatal művészek mutathatnák meg munkáikat. Közben persze követi a legújabb trendeket is, de nem a divatban, hanem a fenntarthatóság új eszközeiben. Legutóbb például Horvátországban talált olyan textilnyomó üzemet, ahol biopamutra környezetbarát festékkel nyomnak. Alapvetően is organikus textilsztenderdeknek megfelelő festékeket, pigmenteket használnak, az alapanyagok is GOTS (Global Organic Textile Standard) minősítésűek.
„A törekvés a fenntarthatóságra mostanra már alapkövetelménnyé vált – mondja Anita. – Bár egy divatmárkát szinte lehetetlen teljesen fenntarthatóan működtetni, a Printa hozza a maximumot. Zitáék szakadatlanul fejlődnek, keresik az innovációkat, miközben dizájnban is mindig újat mutatnak, nem csak a technológiákban.”
A Netflixen is láthatunk Printa-nyomatokat. A Benedict Cumberbatch főszereplésével részben Budapesten forgatott Eric című sorozathoz készítettek néhány pólót. A vízbázisú festékkel nyomott ruhadarab a digitálisan nyomottal ellentétben nem csillog be a felvételeken, rengeteg utómunkától mentve meg a készítőket.
„Mindig van egy kattanásom. Találok egy anyagot, ami nagyon érdekel, és abból dolgozom” – mutatja Zita az upcycling ruhákat, az úttörőtáborból begyűjtött takarókból készített kabátokat, a férfiingekből és farmerekből varrott női ruhákat, kabátokat. Ezek az újrahasznosított anyagokból készülő termékek csak az üzletben kaphatók, a webshopra kizárólag az új alapanyagúak kerülnek, mivel azoknál garantálható a minta, a széria folytonossága.
Zita egy ponton előhúzza kedvenceit a fogason sorakozó ruhadarabok közül. Például a teljesen natúr pamutból készült nadrágot és pulóvert, alapanyagukat egy törökországi cégtől szerzi be. Igazi nyerspamut-szín, semmilyen kémiai folyamaton, se festésen, se fehérítésen nem esett át. A ruhák mind az ő ízlését tükrözik, nagy részüket ő tervezi. Olyan itt nincs, amit maga ne venne fel.
Már vetítik a mozik Francis Ford Coppola új filmjét. A Megalopolisz a rendezőre jellemző, minden ízében nagyszabású, öntörvényű alkotás. Coppola több mint negyven évvel ezelőtt kezdte tervezgetni jövővízióját, és végül a saját pénzéből forgatta le. 120 millió dollárt invesztált a produkcióba. A legendás film- és borkészítővel húsz percet beszélgethettünk Zoomon: az interjú rögtön egy felszólítással kezdődött, és ha A Keresztapa rendezője szólítja fel az embert valamire, nincs mese, annak úgy is kell lennie.
Nagyon komoly felfordulás, szokatlanul nagy pénztalicskázás várható jövő év elején a piacon, az inflációkövető állampapírból kizúduló több billió forint kereshet magának új helyet.
Szétrobbant fej, lebénult nyelv, zsibbadt agy – a hongkongi étteremben minden a csiliről szól, és ez jó. Miután túl van az első sokkon a vendégek szervezete.
Írta: Nagy Szabolcs Szerintünk menned kéne. Ezt nem tudod megugrani.” Ezekkel a szavakkal végződött az első startuprodeóm. A Tresorit alapítói, vezetői ültek velem egy kis tárgyalóban az első rendes irodánkban. Pár évvel a később sikeresen exitáló kiberbiztonsági startup indulása után voltunk, épp erősen küzdöttünk azért, hogy minél több üzleti ügyfélnek értékesítsünk. Ez történetesen nekem mint marketingvezetőnek lett volna […]
Lakást adni, venni tipikusan olyan ügy, ahol eladó, vevő, no pláne még a közvetítő is jól akar járni. Nem csoda: sok pénzről, milliókról, életünk vagyontárgyáról van szó. Szinte mindig legalább annyira érzelmi döntés, mint amennyire racionális, az utóbbit támogatjuk most meg negyven jó tanáccsal. A három kulcsszó: felkészültség, tudatosság, korrektség.
