Állandó szituációlesben vagyok

 Adjatok egy évet! Ha megtalálom magam a budapesti színházi közegben, maradok, ha nem, ígérem, hogy visszamegyek Szegedre az egyetemre.” Ilyen alkut kötött Duda Éva a szüleivel a 90-es évek végén. Érettségi után felvették bölcsésznek, sőt közgáz szakra is, de ő inkább Budapestre költözött, és elkezdett Angelus Iván kurzusára járni a Budapest Tánciskolába.


Éva tudós családból származik, édesapja idősebb Duda Ernő molekuláris biológus, édesanyja Borsodi Anna neurokémikus, mindketten az MTA doktorai, és bátyja, Ernő is a biotechnológiában tevékenykedik (a maga területén különös és különösen sikeres figura: Forbes, 2023/6). Amellett, hogy a kultúra, a zene és a képzőművészet szeretete mindig fontos volt a családnak, az, hogy Éva művészi pályát választ majd, nem volt benne a szülők elképzeléseiben. Ő azonban már akkor rámenős volt. Beleegyezett, hogy felvételizik az egyetemre, de csak azért, hogy zöld utat kapjon. Aztán rögtön a főváros felé vette az irányt.


Szerencsés egybeesés volt, hogy hosszabb szünet után éppen a következő szeptemberben indult újra koreográfus szak a Magyar Táncművészeti Egyetemen. Lázba jött, elkezdett bőszen tanulni, és fel is vették. A szülők pedig szkeptikusan ugyan, de azt mondták: így, hogy lesz a lányuknak diplomája, végül is oké lehet ez a pálya.