Ez kemény saját felelősségés tennivaló

„Ez nem olyan, mint a füstölő kémény vagy a habzó patak, amit látunk és érzünk. Ezek nanométeres tartományban szennyező molekulák. Még mérni is nehéz őket, nemhogy elmagyarázni” – mondja Márkus Zsolt, az Endocare endokrinológiai központ társtulajdonosa és a Jemefy Technologies cégcsoport (Veresi paradicsom, Dymex, Cleanme.life) alapítója a hormonrendszerünket megzavaró anyagokról.

Az úgynevezett endokrin diszruptorok többféleképpen is becsapják a bonyolult hormonrendszert. Működésbe hozhatnak hormonreceptorokat, máskor blokkolni tudják bizonyos hormonok hatását, vagy csapdába ejtik a hormont, esetleg valamilyen kötő- és szállítófehérjén változtatják meg a helyzetét.

Eddig körülbelül ezerötszáz endokrin diszruptort fedeztek fel, de számuk a kutatások előrehaladásával egyre nő. Vannak ismertebbek, például egyes régi növényvédőszerek, műanyagadalékok (a korábban gyermekjátékokban is használt lágyítók, a ftalátok, valamint a biszfenol), de a mikro- (öt milliméternél kisebb) és ennek további bomlásából származó nanoműanyagok legalább ennyire ártalmasak. Utóbbiak önmagukban is képesek bevinni a szervezetbe bizonyos vegyületeket.


A biszfenol hiába endokrin diszruptor, sőt rákkeltő is, mégis tízéves huzavona volt, mire a műanyaggyártásban gyakran használt verzióját, a biszfenol A-t (BPA) kitiltották a játékokból és a cumisüvegekből. Egyéb termékekben ma is ott van. A kozmetikumok és a tisztítószerek is tele vannak diszruptorokkal (ilyenek az arckrémben a parabének), és a műanyag csomagolások is.
Az Egyesült Államokban sokat cikkeznek a „tartós szerves szennyezőnek”, „örökvegyszernek” (persistent organic pollutants, forever chemicals) bélyegzett perfluor- és polifluor-akril-származékokról (PFAS). Ezek az USA vezetékes ivóvízkészletének hatvan százalékában kimutathatók, az emberi szervezetben (és a környezetben) tartósan megmaradnak, és számos egészségügyi problémát okoznak.