A hormonális betegségek világszerte népbetegséggé váltak. Mit tehetünk, ha a hormonrendszerünk működését felborító anyagok a méhlepénytől az elviteles műanyag dobozokon át a csapból kiengedett ivóvízben, de még a levegőben is ott vannak? Márkus Zsolttal és Tűű Lászlóval, az Endocare Kft. társtulajdonosaival beszélgettünk az endokrin környezetszennyezésről és a meddő párok esélyeiről.
„Ez nem olyan, mint a füstölő kémény vagy a habzó patak, amit látunk és érzünk. Ezek nanométeres tartományban szennyező molekulák. Még mérni is nehéz őket, nemhogy elmagyarázni” – mondja Márkus Zsolt, az Endocare endokrinológiai központ társtulajdonosa és a Jemefy Technologies cégcsoport (Veresi paradicsom, Dymex, Cleanme.life) alapítója a hormonrendszerünket megzavaró anyagokról.
Az úgynevezett endokrin diszruptorok többféleképpen is becsapják a bonyolult hormonrendszert. Működésbe hozhatnak hormonreceptorokat, máskor blokkolni tudják bizonyos hormonok hatását, vagy csapdába ejtik a hormont, esetleg valamilyen kötő- és szállítófehérjén változtatják meg a helyzetét.
Eddig körülbelül ezerötszáz endokrin diszruptort fedeztek fel, de számuk a kutatások előrehaladásával egyre nő. Vannak ismertebbek, például egyes régi növényvédőszerek, műanyagadalékok (a korábban gyermekjátékokban is használt lágyítók, a ftalátok, valamint a biszfenol), de a mikro- (öt milliméternél kisebb) és ennek további bomlásából származó nanoműanyagok legalább ennyire ártalmasak. Utóbbiak önmagukban is képesek bevinni a szervezetbe bizonyos vegyületeket.
A biszfenol hiába endokrin diszruptor, sőt rákkeltő is, mégis tízéves huzavona volt, mire a műanyaggyártásban gyakran használt verzióját, a biszfenol A-t (BPA) kitiltották a játékokból és a cumisüvegekből. Egyéb termékekben ma is ott van. A kozmetikumok és a tisztítószerek is tele vannak diszruptorokkal (ilyenek az arckrémben a parabének), és a műanyag csomagolások is. Az Egyesült Államokban sokat cikkeznek a „tartós szerves szennyezőnek”, „örökvegyszernek” (persistent organic pollutants, forever chemicals) bélyegzett perfluor- és polifluor-akril-származékokról (PFAS). Ezek az USA vezetékes ivóvízkészletének hatvan százalékában kimutathatók, az emberi szervezetben (és a környezetben) tartósan megmaradnak, és számos egészségügyi problémát okoznak.
Szocioökológiai kísérlet zajlik Ferencvárosban: eltart-e az érdeklődő fiatal polgárság egy áramvonalasan működő, útkereső bisztrót. El kéne.
Közepesnél kisebb üzlethelyiség a Mester utcában, bent pár tucat hely meg még néhány további az inkább tálaló-, mint bárpultnál: ennél bőven vannak nagyobb alapterületű gíroszosok is látótávolságon belül. Alighanem a nyár elején nyílt És Margarita alapítói sem álmaik helyiségének látják, hanem olyannak, ami elérhető volt a környéken, és amiből megpróbálták a legtöbbet kihozni. Nagyobb a konyha, mint a vendégtér: ha valaki szélesebb mozdulatokkal eszik vagy sok tányért kell vinni, a pincér már oldalazva jár.
A kicsi konyháról egyrészt nappal menüztetnek, másrészt rövid és sűrűn változó étlappal visznek a környéken fel nem lelhető, egyéni bisztrókonyhát: egy leves, négy, megosztásra szánt méretű (annál egyébként nagyobb) főétel, két desszert, jó estét.
Az irány egyrészt határozottan és biztos kézzel franciás – szerintem ez a legerősebb pont, akár sokkal vállaltabban lehetne rá támaszkodni, pláne, mert egy sarokra van a fennállása alatt általunk is méltatott, nagypolgáribb, a törölközőt nemrég bedobó Petrustól. (Ki gondolná, hogy a franciás szív Budapesten nem Bel-Budán, hanem Közép-Ferencvárosban akar a leghevesebben dobogni.) Másrészt szerzői keverék: magyar ízemlékek, keleti reflexiók.
Mi hideg, tejszínes póréhagymalevest eszünk, borecet teszi jótékonyan többdimenzióssá, meg az üdvözlőfalatnál, a marinált dinnyénél is előkerülő fekete szezámmag. Aztán kérünk a hely slágerételéből, a töltött paprikából, és szomorúan lemondunk az előző napi étlapon még szereplő ongletsteakről. Helyette thai padlizsánt és provence-i bárányragut rendelünk.
A paprikát körítő lé lecsóalapú, de paradicsomosabb, érdemben savasabbra is hagyják, mint az otthoni töltött paprika paradicsomszószát szokták. A paprikába darabos pürévé dolgozott lencse kerül, ami tök jó ötlet, mellette néhány pirult fél krumpli – ez nem annyira triviálisan éttermi étel, mint amennyire gátlástalanul enném otthonra rendelve, dobozból, de hústalanul is simán finom, és ezáltal van egy térítő faktora.
A padlizsán ízének egy részét általában minden konyha el akarja tüntetni, az És Margaritában még ki is emelik a derekas lepirítással és a rajta hagyott héjjal. A kesernyésség megosztónak bizonyul, de a za’atar fűszerkeverékes fetakrém nem. A hozzá adott jókora kovászos kenyérszeletet kicsit tanácstalanul méregetjük, aztán kapóra jön az este legjobb ételéhez, a zöldfűszeres, zamatos bárányraguhoz, amit szabálytalan méretű fehérbabok körítenek, és egy szép darab füstölt hús is mélyít. Desszertünk pohárban jön, az édeskésre sütött savanyú joghurt hiánypótló, rajta a narancslekvár megint nem középutas megoldás, és megoszt, a pirított morzsa helyénvaló.
A hely identitásának ez csak az egyik fele, de a másik, a natúrboros irányultság egyáltalán nem átütő. Ha mi nem nézünk utána, a kínálatot nem kötik az orrunkra, nem tukmálják, ami nem baj, de egy határozottabb kalauzolás nem állna rosszul a vállalásnak. Ilyen szerkezetű étlappal és viszonylag kevés székkel lehetne szelíd eréllyel gondolkodni a vakmerő vendégek helyett, és jelezni, hogy három főétel egyszerre nem fog az asztalra és belénk férni, találjunk ki egy sorrendet. Erre késve jövünk rá, és addigra már mindegy, mellettünk ugyanezt ismétlik meg hárman, négy étellel.
Úgy általában a hely még belakásra vár, amit én azzal kezdenék, hogy kb. harmadára tompítom a fényeket — vacsora után egy közeli borbárban folytatjuk, és az első gondolatunk az, hogy az ottani atmoszférában mennyivel jobban elidőznénk az És Margarita ételei fölött. Szóval ez egyelőre inkább vagy, mint és: az És Margaritában még nem állt össze minden, de nagyon az elején vagyunk még. Én szorítok nekik, mert minden kerületbe (megyeszékhelyre) kéne két ilyen, amit az érdeklődő polgárság tart el. A mostani, nagyon baráti áraik mellett pedig az is simán oké, ha egyelőre nem egy valamelyest már sztenderdizált estéért megy az ember, hanem csak kíváncsian vacsorázni egyet.
És Margarita Budapest IX., Mester u. 46. A teszt időpontja: 2024. augusztus 1. Ezt ettük: Vichyssoise: 1850 Thai padlizsán, fetakrém, za’atar: 3350 Töltött paprika, lecsócoulis: 3950 Provence-i bárány: 5150 Sült joghurt: 2050 Gyümölcsfröccs: 850 Mentes víz: 700 Két pohár bor: 3300 Borravaló (önként!): 2300 Összesen: 23 500 forint
A folytonosságban, a hagyományok őrzésében és a világ változásaihoz való éber igazodásban hisz Parragh László. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke a helyi vállalkozókkal való közvetlen kapcsolattartásban, a vállalkozásfejlesztés „házhoz vitelében” látja a kis- és középvállalkozások erősítésének, versenyképességük növelésének zálogát. Az elnök a területi kamarák, a helyi közösségek aktivitását mint értéket a jövőben még […]
Egy jaguárdémon civileket formál át a bosszú angyalává – erről szól Fliegauf Bence filmje, amit a napokban forgattatok. Mit keres ebben egy pszichiáter?Ez nem a pszichiáterség miatt van. Sándor Palika rendező hívott egyszer egy párbajozó kis szerepre a Vándorszínészekben, azt mondta, azért, mert annyira őrült a fejem. A mostani filmben valóban egy pszichiáter-szakértőt kell eljátszanom, és az egyik jelenetben összekapok a riporterrel, […]
Vannak az életben olyan jó dolgok és jó dealek, amik nem titkosak, de nincsenek nagy dobra verve, így különösen kedvesek. Mondok két példát. A háznak, amiben lakunk, az utcáról is elérhető udvarán áll egy óriási fügefa. Minden nyáron várom az augusztust, mert tudom, hogy rajtam kívül alig szed valaki a fáról, én viszont imádom a fügét, és oda […]
Istvánkó Beáta a különleges kortárs képzőművészeti kiadványokra építette fel könyvesboltját, bevételéből pedig simán futtatott egy nonprofit galériát is. Az ISBN most költözik, és szélesebb profilban bizonyítja, hogy a kortárs művészet nem köldöknézős műfaj. Ferrarira azért még nem futja belőle.