A száz év elteltével is családi tulajdonban lévő Lyreco nem csak az irodaellátási termékek beszerzési és ellátási láncának szakértője – mára piacformáló szereplővé vált fenntarthatósági kezdeményezéseivel és ügyfélközpontú szolgáltatásaival. Mikulas Herskovic, közép-európai vezérigazgató a Forbesnak elárulta: jelenlegi legfontosabb törekvéseik közé tartozik az, hogy minél fenntarthatóbb irodai megoldásokhoz juttassák a vásárlóikat, vagyis 2026-ra a teljes forgalom 90 […]
A száz év elteltével is családi tulajdonban lévő Lyreco nem csak az irodaellátási termékek beszerzési és ellátási láncának szakértője – mára piacformáló szereplővé vált fenntarthatósági kezdeményezéseivel és ügyfélközpontú szolgáltatásaival. Mikulas Herskovic, közép-európai vezérigazgató a Forbesnak elárulta: jelenlegi legfontosabb törekvéseik közé tartozik az, hogy minél fenntarthatóbb irodai megoldásokhoz juttassák a vásárlóikat, vagyis 2026-ra a teljes forgalom 90 százalékát a Sustainable Selection termékei tegyék ki.
Az alapoktól a gondoskodó sokrétű ügyfélmegoldásokig
„A Lyreco küldetése, hogy átfogó termékkínálatával, egy napos házhoz szállítással, és az ügyfelek iparágához és méretéhez igazított megoldásaival minden munkahelyi szükségletet kielégítsen, így a dolgozók arra koncentrálhassanak, ami igazán fontos” – mutatott rá a cégvezető. A Lyreconál eredetileg olyan irodaszerekkel foglalkoztak, mint nyomtatók, tollak, papírok vagy jegyzetfüzetek, de a kínálat azóta több, mint 12.000 termékre bővült és kialakult egy úgynevezett „one-stop shop” üzleti modell, amely által csökkenthetőek az ügyfelek költségei, redukálható a szénlábnyom, valamint növelhető a hatékonyság és leegyszerűsíthető a költségek ellenőrzése.
Az általános irodai termékek, számítástechnikai eszközök, bútorok, vendéglátóipari és higiéniai megoldások mellett Magyarországon a Nespresso Professional kizárólagos disztribútoraként biztosítjuk ügyfeleinknek a munkahelyi minőségi kávéélményt.”
Reggelente a munkahelyemre érve, a recepciónál szép, színes fal fogadott. Rajta nyolc gondosan megfogalmazott érték mondta el, miért lesz itt jó nekem. Nem mondom, hogy mindegyiknél megdobbant a szívem, de volt köztük egy kedvencem. Itt a harmadik Forgó-csapat! Szeptembertől új négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon egy éven át. Nem azért, mert jó voltam benne, sokkal inkább, mert […]
Reggelente a munkahelyemre érve, a recepciónál szép, színes fal fogadott. Rajta nyolc gondosan megfogalmazott érték mondta el, miért lesz itt jó nekem. Nem mondom, hogy mindegyiknél megdobbant a szívem, de volt köztük egy kedvencem.
Itt a harmadik Forgó-csapat! Szeptembertől új négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon egy éven át.
Nem azért, mert jó voltam benne, sokkal inkább, mert nem. Pedig nagyon vágytam rá. „Merj különbözni”, hirdette. Leírás is volt hozzá, de nekem makacsul azt jelentette, hogy ne féljek. Kérdőjelezzek meg dolgokat, mondjam el a véleményem, gyomorgörcs nélkül. Pontosabban ennek ellenére is. Nehéz kanyar volt, nem így nőttem fel, nem ezt láttam magam körül. Vajon hány vezető küzdhet ugyanezzel?
Nagyot fordult a világ, amikor egy nagyobb terület vezetőjeként nemcsak több feladatért, de jóval több emberért lettem felelős. Hamar jött a jelzés, hogy itt a perfekcionizmus, a biztosra menés, a megfelelési kényszer nem játszik. Vagy csak olyan kompromisszumok árán, amilyeneket az én gyomrom már nem vesz be. Muszáj volt hát beleállni és jobban hinni magamban. Hiszen félelemből nem lehet vezetni.
De embereket motiválni sem. Nem működik, mert olyan súlyos mellékhatása van a kreativitásra, az őszinteségre, a problémamegoldásra vagy akár a kritikus gondolkodásra, amit egyetlen cég sem engedhet ma meg magának. Jó vezetőnek lenni sohasem volt sétagalopp, de ma nehezebbnek tűnik, mint valaha. Egyenes út a kiégéshez, ha valaki csak úgy sodródik az árral. Egyre növekvő nyomás alatt kell kevesebből többet elérniük, hozni a célokat, biztosítani az innovációt, motiválni a (helyi, virtuális és hibrid) csapataikat. Úgy, hogy közben teret adnak az egyéni véleményeknek, erősítik a sokszínűséget, befogadó környezetet teremtenek, és növelik a munkatársak elkötelezettségét. Rugalmasan, coacholva, fáradhatatlanul. Vajon hogy marad erejük a mai vezetőknek a fenti elváráscunami mellett gondolkodni, akár még újítani is? Megkérdőjelezni, egyet nem érteni, új megoldásokat javasolni? Időt szánni a csapataikra? Kevés ilyet látok, pedig fontos lenne. Nemcsak azért, mert emberibb környezetben jobb dolgozni, de azért is – tetszik vagy sem –, mert a tudásalapú gazdaságban jobban függünk csapatainktól, mint valaha. A csend sokba kerül.
Nincsenek jó passzban a vezetők, pedig a fejlesztésükben nincs hiány. Annak ellenére, hogy elképesztő pénzt, 366 milliárd dollárt ölünk globális szinten a képzésükbe (igen, nem ütöttem mellé, kb. Chile teljes GDP-jét!), a vezetők még mindig nem érzik magukat elkötelezettnek. Hetven százalék túlhajszoltnak, alulértékeltnek gondolja magát, nyolcvan százalék azt állítja, hogy nem produktív feladatokkal tölti az idejét, és riasztó, hogy kétharmad azt kívánja, bárcsak ne kellene emberekkel foglalkoznia. Ha ők így éreznek, hogyan éreznek vajon azok, akiket vezetnek?
Mit tudnak azok a vezetők, akiknek mégis megy? Egy 366 milliárd dolláros problémát nem lehet négyezer karakterben megoldani, biztos, hogy nem egyváltozós az egyenlet. Szívesen írnám, hogy majd jobb lesz, vagy hogy legalább az eszement tempó mérséklődik. De nem hiszem. Legfeljebb mi, vezetők tudunk tudatosan lassítani. Több nemet mondani, a telefont lenémítani, jobban fókuszálni, változtatni. Merni máshogyan csinálni.
Egyre többször jön szembe a slow productivity fogalma. Oximoronnak hangzik – lehet a lassú gyors? Ez a koncepció megkérdőjelezi azt a vállalati kultúrát, ahol a látszólagos elfoglaltság felülírja az értelmes, mély, koncentrált munkát, ahol a mindenre igent mondás a dicsőség jelképe, és ahol a hatékonyság mércéje a minőség helyett a mennyiség. Koncentrált figyelem, tudatos tempó, a minőség iránti megszállottság jellemzi, és eszköztárával talán egy lépéssel közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy visszanyerjük az időnket. Ezáltal talán az embereinkkel való kapcsolódásra is több idő jut.
A tények azt mutatják, hogy a régi módszerekkel nem megy, a vezetők – és beosztottjaik – jobban szenvednek, mint valaha. Talán tényleg itt az ideje, hogy egy jóval tudatosabb vezetés irányába váltsunk. Ahol a kevesebb több, és a lassú valóban lehet gyors.
A szerző szervezetfejlesztő, nemzetközi MindGym-facilitátor, korábbi IKEA-felsővezető.
Induljon a 2024/25-ös etap, októberben jön a következő szerző!
Nagyjából ezer boltjuk van világszerte, mégis ragaszkodnak hozzá, hogy amit csak lehet, kézzel készítsenek. Azt mondják, így előbb kibuknak az esetleges gyártási hibák, és könnyebb innovatívnak lenni. Meg amúgy is a handmade jelző a brit Lush egyik szexepilje, a pucér samponokon, pezsgő fürdőbombákon és harsány parfümökön túl. A dél-angliai üzemcsarnokokban augusztusban már nekikezdtek a halloweeni és a karácsonyi portékáknak – miközben hangosan szólt a Kisstől
az I Was Made for Loving’ You Baby.
Tomáš Čupr szerint életének fő műve a Rohlik. Nem is jár már boltba – jó, néha, ha Spanyolországból dolgozik. Tíz év alatt építette fel ötországos internetes bevásárlóbirodalmát tizenhétezer termékkel, és valami olyasmit is árul, amit a hagyományos üzletek nem igazán tudnak: időt.
Magyar webshopjuk, a Kifli.hu pár év alatt lett a legforgalmasabb online szupermarket Magyarországon, love brand lett a kiflis furgonokból és papírszatyrokból. A piacon bőven van tér a fejlődésre, cserébe komoly emberi áldozatokat követel a brutális terep.
A Rohlik kőkemény munkahely, a rendkívüli eredményekhez gigászi elvárások társulnak. Az alapító-ügyvezető szerint ha a cégnek annyi, mindenki szomorú marad a végén, ő pedig háborúsból békeidős főnökké szeretne válni. Az e-kereskedelem régiós fellegváráig, Prágáig mentem, hogy a bázisukon tegyem fel a harmincharmadik leggazdagabb cseh milliárdosnak a kemény kérdéseket is, legyen szó alkoholizmusról vagy toxikus munkakörnyezetről.
Az eredetileg videójátékokhoz tervezett félvezető-alkatrészek funkcióváltásával az Nvidia leuralta a mesterségesintelligencia-csipek piacát. Most egy nyolcéves kis startup, a Groq eleve célorientáltan MI-funkciókra tervezett csipekkel száll versenybe a világ egyik legtöbbre értékelt vállalatával.
Amerikai elnökválasztás, Ukrajna még mindig háborúban, sőt már Izrael is, kényes budapesti és uniós erőviszonyok. Közben újra infláció, beragadt kamatok, elcsúszó deficit. Vannak kérdéseink.
Pénz, technológia, énidő. Három fontos téma, és még sok másik is őszi eseményeinken. Így fest nálunk az év vége, friss infókért, jegyekért irány a Forbes.hu!
