Magánpraxis, üzletek, szabadalmak, dollármilliók. Miért akart az amerikai álomból Magyarországra visszajönni, idehozni az autógyűjteményét, és múzeumot nyitni?
A globalizált világban majdnem mindegy, hol él az ember. Egy kivétellel. Ez az egyetlen része a világnak, ahol lehet magyarul beszélni. Valakinek ez nem számít, de nekem felemelő. Ez a nyelvem, beszélem, művelem – képzelje, verseket is írok! Ráadásul abban a korban vagyok, amikor az ember már szeret beszélgetni.
A magyar társadalommal való kapcsolat volt a fontos a Kaáli Intézet megalapításakor is?
Amerikai sikereimen felbuzdulva és az Amerikát megjárt ösztöndíjasaim inspirálására jött az ötlet, hogy érdemes lenne a külföldön már bevált ambuláns lombikbébiprogramot Magyarországon is meghonosítani. 1992-ben megalapítottuk a Kaáli Intézetet, azóta harmincezer magyar gyermekkel gyarapítottuk a családokat és nemzetünket. Akkoriban sűrűn megfordultam itt, élveztem a rendszerváltás utáni felszabadult légkört.
A Kaáli Intézet – bár akkor még 90 ezer forintot kellett fizetni az eljárásért – nem térült meg rögtön. Ez okozott konfliktust a befektetőkkel?
A befektetőtársak kizárólag a gyors profitban és meggazdagodásban voltak érdekeltek. Én tapasztalatból tudtam, hogy egy egészségügyi intézmény és egy komoly orvosi praxis kiépítéséhez idő kell. Ők féltek, hogy elvesztik a befektetésüket, ezért inkább eladták nekem. Más szemlélet uralkodott Magyarországon, mint amit én amerikai állampolgárként és vállalkozóként ismertem.
