Istvánkó Beáta a különleges kortárs képzőművészeti kiadványokra építette fel könyvesboltját, bevételéből pedig simán futtatott egy nonprofit galériát is. Az ISBN most költözik, és szélesebb profilban bizonyítja, hogy a kortárs művészet nem köldöknézős műfaj. Ferrarira azért még nem futja belőle.
„Nem akarsz inkább párnaboltot?” Istvánkó Beának egyik barátnője, Eszter tette fel a kérdést, miközben a sokadik körüket rótták a nyolcadik kerületi Rákóczi tér és a Víg utca 2. között nehéz könyveket cipelve. Nagy kapkodásban voltak. A kortárs képzőművészeti kiadványokat áruló és nonprofit galériaként is működő ISBN 2017 januárjára tervezett megnyitóját egy hónappal korábbra kellett hozni. Beát felkérték egy könyvvásár lebonyolítására, és azzal a feltétellel vállalta el, ha az már az új könyvesboltjában lesz. Az esemény bombabiztos premiert ígért az ISBN-nek, bár megnyitásának hírét sokan kétségekkel fogadták. „A 20. században könyvesbolt? Sok sikert!”
A december 12-i megnyitó előtt egy héttel Bea még nagyban falat festett, a félszuterén helyiséget hősugárzókkal, olajradiátorokkal szárította, hogy mire megjönnek a vendégek, ne legyen brutális a páratartalom. A négyszáz kiadvánnyal induló ISBN alapkészlete a falak kiszáradásáig Bea ötödik emeleti, negyvennégy négyzetméteres garzonjában időzött.
Hét évvel később, az ISBN új helyén, a Baross utca 42.-ben ülünk, az interjú idején még egy hónap van hátra az augusztus végi nyitásig. Könyvek helyett most borosüvegek sorakoznak. „Volt egy kis előbuli, a barátainkkal teszteltük, milyen lesz a hangulat – mondja Bea. – Nagy álmom volt, hogy kihozzam a földfelszínre a boltot.” A profil is módosul, a könyvesbolt marad, a klasszikus fehér kockás kiállítóteret viszont videós kiállítások, workshopok, vásárok és rendezvények váltják fel.
Egy jaguárdémon civileket formál át a bosszú angyalává – erről szól Fliegauf Bence filmje, amit a napokban forgattatok. Mit keres ebben egy pszichiáter?Ez nem a pszichiáterség miatt van. Sándor Palika rendező hívott egyszer egy párbajozó kis szerepre a Vándorszínészekben, azt mondta, azért, mert annyira őrült a fejem. A mostani filmben valóban egy pszichiáter-szakértőt kell eljátszanom, és az egyik jelenetben összekapok a riporterrel, […]
Egy jaguárdémon civileket formál át a bosszú angyalává – erről szól Fliegauf Bence filmje, amit a napokban forgattatok. Mit keres ebben egy pszichiáter? Ez nem a pszichiáterség miatt van. Sándor Palika rendező hívott egyszer egy párbajozó kis szerepre a Vándorszínészekben, azt mondta, azért, mert annyira őrült a fejem. A mostani filmben valóban egy pszichiáter-szakértőt kell eljátszanom, és az egyik jelenetben összekapok a riporterrel, akit Gulyás Marci alakít.
Azért is szeretek például filmezni, zenélni vagy előadni, mert a napi hét-nyolc óra terápiás munkában az én érdekeim és szükségleteim háttérbe kell, hogy szoruljanak. Néha hadd engedjem őket kicsit előre.
Lesz folytatása A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról című sikeres kötetednek? Nagyon sok elpazarolni való, tötymörgős idő kellene az íráshoz, nem lehet fél órákra leülni, és ez hiányzik. Téma pedig lenne bőven: hogyan bánunk egymással, jól vagy szadisztikusan, és mitől romlanak el a személyes kapcsolataink és a csoportjaink.
Nem deprimál, amit a közéletben látsz? Fenntartok egy kis helyet az optimizmusnak, valahol itt a bal pitvarban. Egyébként nagyon sok egyéni és családtörténeti komponense van, hogy valaki hogyan tud pozitív maradni. Az anyai nagyszüleim bajor hadifogságba kerültek egy kisgyerekkel és egy születendő gyerekkel, és vidáman, szinte standupolva tudtak arról mesélni, hogy a hadifogságban néha nem jutott amerikai csokoládé. Hogy egy nagyon híres szerzőt idézzek: legyünk bátorak!
Milyennek látod a magyar társadalom pszichés állapotát? Borzasztónak. Traumatizált országban élünk, ahol a jó dolgok nem tudnak tartósan fennmaradni. Mindig elő lehet húzni valami sérülést, az meg fogékonnyá tesz minket rá, hogy beletörődjünk helyzetekbe. Másrészt van egy kis szabadságharcos öntudatunk, amit egy-egy ügyes politikus arra irányít, amerre szeretne. Ott bujkál bennünk a lázadás, amit lehet akár a labancok, nyugat, akár kelet felé fordítani. Persze az autoriter rendszerek máshol sem állnak vesztésre.
Magyar Péter felbukkanása némi eufóriát okozott a társadalom egy részében. Ő afféle katalizátor, kicsit felszabadítja az optimizmusunk földdel teljesen megrakott sírját.
Nem bántottak még a véleményedért? Büszke feketelistás vagyok, egy csomó önkormányzat nem hív már például szerepelni. Volt, hogy hat nappal a műsor előtt kaptam egy levelet, hogy váratlan koncepcióváltás történt. Már szoktam szólni, ha felkérnek, hogy aludjanak rá, mert kellemetlen lesz utólag visszalépni.
Sokan felismernek az utcán? Igen, és általában kedvesek velem az emberek. Nemrég egy fesztiválon odajött hozzám valaki, hogy „itt állunk öten, és tudjuk, hogy ki vagy: fodrász!”. Negyedóra múlva megszólít egy lány, hogy nem jön rá, ki vagyok. Mondom: fodrász. Erre felkiált: „Tudtam!” Nagyon jól szórakoztam. Tehát érdemes sok pszichológiai és közéleti dologról beszélni évekig, mert akkor felismernek, hogy fodrász vagy.
Kaáli Nagy Géza a magyar lombikkezelések atyja, harmincezer gyermek születhetett meg intézeteiben. Öt éve nagy ígéretekkel adta el intézményhálózatát az államnak, de ebből a távlatból úgy látja: nem került jó kezekbe a meddőségkezelés.
Ki gondolná, hogy ennyien vannak, és már ekkorák? Persze nem mindegyik komplett kórház, sok a valamilyen speciális területtel foglalkozó, vagy csak járóbetegeket ellátó intézmény, de egyre több a magát klinikának valló vidéki szolgáltató is. Szaporodnak, mert tömeges igény van rájuk. Az ötven legnagyobb, és még öt trend a magánegészségügy piacán 2024-ben.
Nagyjából ezer boltjuk van világszerte, mégis ragaszkodnak hozzá, hogy amit csak lehet, kézzel készítsenek. Azt mondják, így előbb kibuknak az esetleges gyártási hibák, és könnyebb innovatívnak lenni. Meg amúgy is a handmade jelző a brit Lush egyik szexepilje, a pucér samponokon, pezsgő fürdőbombákon és harsány parfümökön túl. A dél-angliai üzemcsarnokokban augusztusban már nekikezdtek a halloweeni és a karácsonyi portékáknak – miközben hangosan szólt a Kisstől
az I Was Made for Loving’ You Baby.
A hormonális betegségek világszerte népbetegséggé váltak. Mit tehetünk, ha a hormonrendszerünk működését felborító anyagok a méhlepénytől az elviteles műanyag dobozokon át a csapból kiengedett ivóvízben, de még a levegőben is ott vannak? Márkus Zsolttal és Tűű Lászlóval, az Endocare Kft. társtulajdonosaival beszélgettünk az endokrin környezetszennyezésről és a meddő párok esélyeiről.
