Adakozol?
Rendszeresen írunk civil szervezetekről, amelyeket szerintünk érdemes támogatni. Miért teszünk így? Mert Magyarországon kevesen élnek jól (a jól élők közül sokan olvassák a Forbest), de nagyon sokan küzdenek mindennap. Ez így igazságtalan, és mindenkinek van egy kis felelőssége benne.

Írta: H. Tóth Judit

Tádé komótosan rója a köröket, harmincéves ló, vagyis már eléggé benne van a korban. A hátán a hatéves Botond törökülésben egyensúlyoz, Suri Szilvi távolról instruálja. Botond három hónappal ezelőtt még egyáltalán nem volt képes felemelni a lábát. Orvosai komoly rekonstrukciós műtétet javasoltak, de a család kapott pár hónap haladékot, hogy esetleg próbáljanak ki valamilyen fejlesztést. A lovasterápiával annyira sikerült megnyújtani a kisfiú belső combizmait, hogy nagy eséllyel megússza a műtétet.

Botond egyike annak az évi százhúsz–százötven gyereknek, akik Budapesten a Zabszalma Lovasterápia-központba járnak egyéni vagy csoportos terápiára, Tádé pedig egyike annak a tíz lónak, akik segítik őket. Szilvi, a Zabszalma alapítója és szakmai vezetője mindennap látja azokat a parányi javulásokat, amik hosszú hónapok alatt hatalmas fejlődéssé adódnak össze.
A lovasterápia hatásos gyógymód az autizmussal élő, figyelemzavaros, idegrendszeri fejlődésből eredő nehézségekkel, illetve magatartási, viselkedési, tanulási problémákkal küzdő és mozgásukban korlátozott gyerekeknek. A módszertan hatásossága miatt hatalmas az érdeklődés: évente három–négyszázan szeretnének bejutni a foglalkozásokra. Bár nagy a várólista, Szilvi azt mondja, előbb-utóbb mindenkit tudnak fogadni.

A lovasterápia a ló és a rajta ülő gyerek együttes mozgására épül. Az állat lép, billeg, halad, és ahhoz, hogy a gyerek megtartsa magát a hátán, egyensúlyoznia kell. Vagyis a ló mozgása stimulálja a középfülben levő vesztibuláris rendszert, az egyensúlyi központot.
„Az egyensúlyi rendszer mindennek az alapja – magyarázza Szilvi. – Erre épülnek szépen sorban az idegrendszer érésének egyes fázisai. Először a nagymozgások – mászás, kúszás, járás, futás –, majd a finommozgások, azaz például a kéz ujjainak összehangolt mozgása, aztán a beszéd, utána a gondolkodási funkciók. Ha az alapok, tehát az egyensúly és a nagymozgás nincsenek rendben, nem lehet rájuk felépíteni a további funkciókat.”

A terápiába jövő gyerekeket lóháton diagnosztizálják. Rögtön kiderül, ha valakinek az egyensúlyközpontjával van a probléma, ilyenkor képtelen megtartani a törzsét, félrecsúszik a ló hátán, vagy nem tud keresztező mozdulatokat csinálni. Utóbbi Szilvi szerint azért fontos, mert ez az alapja a későbbi írás- és olvasási készségnek, a diszlexia, diszgráfia ennek a képességnek a fejletlenségéből adódik.

Sok mozgásfejlesztésre szoruló gyerek keresi meg Szilviéket, van, aki négy-öt évesen még nem tud lábra állni. A ló mozgásmintája hasonlít az emberéhez, azaz előrehaladó és rotáló, így a hátán ülve, azzal együtt mozogva a gyerek átveszi ezt a mozgásmintát. Három–hat hónap után a gyerekek elkezdenek felállni, aztán járni, ami Szilvi szerint tényleg csoda, hiszen akkorra már éveket töltöttek el mindenféle mozgásfejlesztésben. A mozgásterápiához illesztik a kognitív fejlesztést is, miközben a gyerek ül a lóháton, mondókáznak, báboznak, labdáznak. Ezzel igyekeznek minél több módon stimulálni az idegrendszert.

Nagyon jó eredményeket érnek el a beszéd indításában és fejlesztésében is. Itt is arra az elvre építenek, hogy ha helyre kerül az egyensúly, a járás, akkor szinte magától beindul a beszéd. Figyelemzavaros, ADHD-s gyerekek fejlesztésében is hatékony a lovasterápia, mivel nagyon sok mindenre kell egyszerre figyelniük.

Az elért eredményekben Szilvi személyiségének is óriási szerepe van. Nagy empátiával és türelemmel fordul a gyerekek, családjuk és a segítő állatok felé is, miközben végtelenül természetes és laza. Ottjártamkor 38 fokos a hőség a lovardában, alig van árnyék, még gondolkodni is nehéz. A délutáni foglalkozások után ülünk le beszélgetni, közben több gyerek is odajön hozzánk. Érdeklődve hallgatnak, van, aki kérdezősködik, hogy mit csinálunk. Egy kislány jégkrémet kér, más a törölközőjét keresi a hűsító szabadtéri tusolás után. Szilvi mindenkinek válaszol, senkit sem küld el.

Sikerélmény hatszáz kilóval
Szilvi kora gyerekkora óta szoros kapcsolatban van a lovakkal. Abádszalókon volt családi nyaralójuk. „Megérkeztünk nyár elején a szüleimmel – meséli –, és augusztus végéig gyakorlatilag nem láttak, mert az egész nyarat a szomszédságban lévő lovardában töltöttem.” Aztán egészen más pályát választott, kommunikációs szakértő, újságíró lett. A magyarországi médiaviszonyok átalakulása és a családalapítás azonban arra sarkallta, hogy legyen B terve.
Szeretett volna egy olyan szakmát, hogy ha úgy alakul a helyzet, megszerzett tudását külföldön is hasznosítani tudja. Adott volt a lóimádat, elvégezte hozzá a gyógypedagógiai, majd a lovasterapeuta-képzést. Először párhuzamosan csinálta az újságírással. Bérelt az állatkertben egy kisebb területet és egy lovat, kiképezte, aztán ahogyan egyre sokasodtak a hozzá forduló családok, vett még egy lovat. Aztán főállású lovasterapeuta lett.

Szilvi maga képezi ki – hosszú hónapok alatt – a Zabszalma terápiás lovait, akik ma már tízen vannak. Azt mondja, csak nagyon stabil idegrendszerű, nyugodt állat jó alapanyag, és még így is rengeteget kell tanítani nekik, hogyan őrizzék meg minden körülmény között a hidegvérüket. Nem ijedhetnek meg például a hirtelen felbukkanó tárgyaktól, mozdulatoktól, az éles hangoktól, fényektől. „Minden olyan helyzetet modelleznünk kell, ami egy terápiás foglalkozáson előfordulhat. A tréningen például babakocsit tologatva zörgetek a lovardában, színes héliumos lufit eregetek a lovak mellett, karikát gurítok feléjük, labdát pattogtatok.” A lónak és a terapeutának egy nagyjából kétszáz feladatból álló vizsgán kell együtt átmenniük, csak ezután minősül a ló terápiás lónak, ekkor kezdődhet a munka a gyerekekkel.

A lovasterápia a gyerekek önbizalmát is nagyban erősíti. „Van egy hatszáz kilós állat, első látásra nagy és félelmetes. De ha megtanulod, hogyan érj hozzá, hogyan pucold le, etesd, irányítsd, az hatalmas sikerélmény, boldogság. Ezért nagyon jó szorongásoldó. Ráadásul a ló ringása nagyon megnyugtató, szinte méhen belüli élményt ad” – mondja Szilvi.

A Zabszalmába járt egy zárt rehabilitációs intézményben gyógyuló lánycsoport is. A drog- és alkoholhasználat mellett már nagyon fiatalon prostitúcióra kényszerítették őket, és családon belüli erőszakot szenvedtek el. A lányok kezdetben nagyon féltek a lovaktól, ezért arra törekedtek, hogy csökkentsék félelemérzetüket, bizonytalanságukat, és növeljék önállóságukat. Így erősítsék bennük: „Egyedül is meg tudom csinálni.” Egy év alatt ezek a fiatalok megtapasztalták, hogy hatásuk van valamire, ami először nagynak és félelmetesnek tűnik, és kezdtek önbizalommal jönni-menni a lovardában. A terápiából kikerülve egyikük azóta már a lovardában segít, és többségük is folytatta a lovaglást, vagy lovakkal dolgozik.

Tartanak foglalkozásokat intézményi keretek között, olyan autizmussal élő gyerekeknek is, akiről lemondtak a szüleik, vagy egykeresős szülők gyerekeinek. Azért, hogy a rászoruló családoknak, gyerekeknek kedvezményes vagy ingyenes foglalkozásokat tartsanak, Szilviék támogatókat keresnek, pályázatokat írnak, kampányolnak. A lovasterápia ugyanis az egyik legköltségesebb terápia, hiszen egyszerre három munkatársra van szükség: a lóra, a lovat vezető asszisztensre, valamint a terapeutára, aki instruál.

Zabszalma Alapítvány
Alapítás:
2015
A csapat:
8 terápiás munkatárs,
4 önkéntes
Éves költségvetés:
25–28 millió forint
Mit kezdenének 10 000, 100 000 és 1 000 000 adománnyal?
 10 000 
Tíz ló egyhavi
alma- és répaadagját fedezné.
100 000
Két rászoruló család tíz-tíz lovasterápiás foglalkozását finanszíroznák belőle.
1 000 000  
Család nélkül, intézményben nevelkedő tíz gyerek lovasterápiáját fizetnék belőle hat hónapig.