„Ez nem olyan, mint a füstölő kémény vagy a habzó patak, amit látunk és érzünk. Ezek nanométeres tartományban szennyező molekulák. Még mérni is nehéz őket, nemhogy elmagyarázni” – mondja Márkus Zsolt, az Endocare endokrinológiai központ társtulajdonosa és a Jemefy Technologies cégcsoport (Veresi paradicsom, Dymex, Cleanme.life) alapítója a hormonrendszerünket megzavaró anyagokról.

Az úgynevezett endokrin diszruptorok többféleképpen is becsapják a bonyolult hormonrendszert. Működésbe hozhatnak hormonreceptorokat, máskor blokkolni tudják bizonyos hormonok hatását, vagy csapdába ejtik a hormont, esetleg valamilyen kötő- és szállítófehérjén változtatják meg a helyzetét.

Eddig körülbelül ezerötszáz endokrin diszruptort fedeztek fel, de számuk a kutatások előrehaladásával egyre nő. Vannak ismertebbek, például egyes régi növényvédőszerek, műanyagadalékok (a korábban gyermekjátékokban is használt lágyítók, a ftalátok, valamint a biszfenol), de a mikro- (öt milliméternél kisebb) és ennek további bomlásából származó nanoműanyagok legalább ennyire ártalmasak. Utóbbiak önmagukban is képesek bevinni a szervezetbe bizonyos vegyületeket.

A biszfenol hiába endokrin diszruptor, sőt rákkeltő is, mégis tízéves huzavona volt, mire a műanyaggyártásban gyakran használt verzióját, a biszfenol A-t (BPA) kitiltották a játékokból és a cumisüvegekből. Egyéb termékekben ma is ott van. A kozmetikumok és a tisztítószerek is tele vannak diszruptorokkal (ilyenek az arckrémben a parabének), és a műanyag csomagolások is.
Az Egyesült Államokban sokat cikkeznek a „tartós szerves szennyezőnek”, „örökvegyszernek” (persistent organic pollutants, forever chemicals) bélyegzett perfluor- és polifluor-akril-származékokról (PFAS). Ezek az USA vezetékes ivóvízkészletének hatvan százalékában kimutathatók, az emberi szervezetben (és a környezetben) tartósan megmaradnak, és számos egészségügyi problémát okoznak.

Csak a végeredményt látják
„A modern környezet nem viszonyul túl barátságosan az emberhez. A civilizációs betegségek egy részéért az úgynevezett endokrin környezetszennyezők felelősek. A hormonális betegségek népbetegséggé váltak” – mondja Tűű László, az Endocare társtulajdonos orvosigazgatója.
Állatkísérletekben már kimutatták, hogy egyes környezetszennyező anyagoknak komoly negatív hatásuk van a belső elválasztású mirigyek rendszerére (az endokrin rendszerre), de az embert vizsgálni nem ilyen egyszerű. „A tudománynak be kell tudnia bizonyítani, miért káros az adott anyag – mondja Márkus Zsolt. – A hormonok és a diszruptorok is a vérben utaznak, ott kellene mérni őket, de ez nagyon nehéz. Amit jól látunk, az a végeredmény.” Magyarországon körülbelül háromszázezer pár küzd termékenységi problémákkal, vagyis mind a nők, mind a férfiak tizenöt százaléka meddő, illetve nemzőképtelen.

Imre Ruben, az Istenhegyi Géndiagnosztika Centrum meddőségi specialistája szerint nemcsak az endokrin környezetszennyezés, hanem a gyermekvállalási életkor kitolódása is termékenységet rontó tényező. A termékenységzavarral küzdő nőknél leginkább – a peteérésre és a ciklusra is kiható – hormonális okok állnak a háttérben.

A környezeti hatások miatt ösztrogéndominancia jellemző: a fogamzásgátlók egyes hatóanyagai (leginkább a szinte minden fogamzásgátlóban alkalmazott etinilösztradiol) változatlan formában ürülnek, vagyis nem bomlanak le, bekerülnek a vízhálózatba, és eljutnak mindenhová.

A táplálkozás is ösztrogéndominanciát okoz, mert nőtt a szójaalapú, illetve a magas fitoösztrogén-tartalmú élelmiszerek fogyasztása. Emiatt felborul a szervezet ösztrogén-progeszteron egyensúlya, és nem lesz szinkronban a peteérés és a méh nyálkahártyájának fejlődése, vagyis az embrió nem tud megfelelő időben beágyazódni.

Imre doktor azt tapasztalja, hogy a termékenységromlás a férfiaknál sokkal drámaibb, mint a nőknél. „Eddig nem nagyon láttam olyan rossz spermaképeket, mint az utóbbi egy-két évben.” A spermiumszám jó fizikumú, sportos, alapbetegség nélküli, húsz–huszonötéves férfiaknál sem éri el sokszor a milliliterenkénti 15 milliót. Még úgy sem, hogy ez már egy leszállított határérték, korábban 20 millió volt, normális esetben pedig 50–60 millió körül van.

Évek is eltelnek, mire a pár férfi tagja orvoshoz kerül, és kiderül, hogy nála van a probléma. Addig azonban a nő viseli a meddő stigmát, ami lelkileg is nagy teher. „Fontos elmondani ezeknek a nőknek, hogy ha figyelnek magukra, de 30–31 évesen nem esnek teherbe, az nem feltétlenül az ő hibájuk, mert az endokrin környezetszennyezés elkerülhetetlen” – mondja Tűű László.

A nőknél elvileg 38 éves korig nem csökkenhetne érdemben a termékenység, ugyanakkor az Endocare-nél a 30–38 éves korosztályból is sokan megfordulnak reprodukciós problémákkal. Ez világszerte igaz. Hiába vannak különbségek az életmódban az egyes országok között, az endokrin környezetszennyezés mindenhol jellemző. „Ezért is vagyunk biztosak benne, hogy ez az egyik oka a hormonproblémák egyre korábbi megjelenésének” – teszi hozzá Zsolt.

Szűk időablak és korai eltérések
Az emberek csak akkor törődnek a reproduktív egészséggel, amikor gyermeket szeretnének, de nem sikerül, mondja László. Általában a harmincas éveikben kezdenek neki, a próbálkozással eltelhet pár év, és csak utána kerülnek orvoshoz. A kivizsgálások is időigényesek, végül csak szűk időablak marad a problémák rendezésére. Az Endocare-nél eddig több mint tízezer baba megszületéséhez járultak hozzá vagy a hormonális problémák rendezésével, vagy – ahol ez nem oldotta meg a helyzetet – valamilyen asszisztált módszerrel.

„Sok olyan pár kerül a lombikközpontokba, akik elvileg nem lombikindokúak, csak kifutottak az időből, és nem lehet arra várni, hogy összejön-e természetes úton a terhesség – mondja László. – Sokan még mindig azt várják, hogy majd az orvos helyreállítja az egészségüket, holott ez nagyon kemény saját felelősség és saját tennivaló is.”

Célravezetőnek látná, ha fiatal felnőtt korában mindenki csináltatna egy átfogó hormonális kivizsgálást (a minden lényeges hormon szintjét megmérő, úgynevezett hormonpanel ára 200–250 ezer forint), amiből kiderül, hogy rendben van-e a hormonrendszere, és felderíthetők lennének olyan korai eltérések, amik ebben a fázisban, például egy pajzsmirigybetegségnél, még évekig nem okoznak tüneteket. Nőknél is jól vizsgálható a reproduktív kapacitás, és arra vonatkozóan is tanácsot lehetne adni, hogy milyen életkorig lehet kihúzni a terhesség vállalását, vagy amíg van egészséges petesejt, azt akár le is lehet fagyasztani.

Ha nem jön össze a várandósság, visszafizetik
A meddőség oka az esetek hetven százalékában hormonális, a maradék harminc százalék szervi eredetű, de ezek egy része is hormongondokból fakad. A hormonrendszert újra egyensúlyba hozni nem kevés idő. Ez a komplex folyamat – az endokrinológus, a belgyógyász, a dietetikus, a nőgyógyász, a biológus és az andrológus csapatmunkája – legalább három-négy hónapig, de akár két évig is eltart. Mivel a különböző hormonok sokféle folyamat karmesterei a testünkben, a termékenységi problémákon túl számos betegséget okozhatnak az endokrin környezetszennyezők. A különböző anyagcserezavarok (például cukorbetegség, elhízás), és pajzsmirigyproblémák is milliókat érintenek Magyarországon, előfordulásuk jelentősen nőtt az utóbbi húsz–harminc évben.

Például a pajzsmirigy autoimmun-betegségei közül a Hashimoto-betegség népbetegségnek számít a termékeny korú nők körében, de egyre inkább a férfilakosságban is. Az endokrin diszruptorok a gyerekeknél figyelemzavart is okozhatnak. Már embriókorban sem védettek a legkisebbek, mert kimutatták, hogy a méhlepényben is vannak mikro- vagy nanoműanyagok.
„Sok olyan probléma van, amit alá tudunk támasztani tudományos bizonyítékokkal, mégsem merjük kimondani, így nincsenek is annyira a köztudatban.” A tudomány még nincs azon a szinten, hogy minden endokrin környezetszennyezőről be tudja bizonyítani a káros hatásokat, de azon a szinten már van, hogy lássa, a másik oldalon hogyan váltak népbetegségekké korábban marginális betegségek.

Mit tehetünk az egészségünkért, ha az endokrin környezetszennyezők közül sokat egyszerűen nem tudunk elkerülni? Igyekezzünk magtartani normális testsúlyunkat, és mozogjunk! De ne csak úgy, hogy „ha marad idő”, hanem legyen elkülönített ideje a mozgásnak, mondja László. Friss, helyben készülő élelmiszereket fogyasszunk, és legjobban a vegyszermentessel járunk. A terhesség alatti életmód-tudatosság is nagyon fontos, mert ezzel legalább az anyagcsere-betegségek újratermelődését meg tudjuk akadályozni, és az ilyen várandósságokból született gyermekeknek lényegesen jobb egészségmutatóik lesznek.

Az Endocare-nél most két- és ötmillió forint közötti összegbe kerül a Garantált Gyermek Programban való részvétel (ha nem jön létre a várandósság, visszafizetik a pénzt), de Zsolt azt mondja, mivel rengeteg betegadatuk van, mesterséges intelligenciával is szeretnék fejleszteni a rendszerüket. Így pedig később az ár is lejjebb mehet. „Szeretnénk skálázni, de ehhez diagnosztikai támogatás kell, mivel az orvosi kapacitást nehéz sokszorozni, olyan sok a páciens.”