A szülői szerepeket újragondoló pszichiáter bővített kötete, a természetes gyógymódok és a hagyományos orvoslás szimbiózisa (vagy annak hiánya), illetve okos táplálkozás és cukorban szegény ünnepi lakomák – az elmúlt egy évben megjelent egészséges könyvekből válogattunk.
Írta: G. Tóth Ilda, Somogyi Szonja
Dr. Mangó Gabriella: A gyógyítás útjai Jaffa kiadó, 2024, 4499 forint Miről szól? „Itt bolyongunk a természetgyógyászati és orvosi gyógymódok útvesztőjében, és elfelejtjük, hogy a gyógyítás kulcsa a mi kezünkben van!” – írja egy ponton könyvében Mangó Gabriella. A háziorvos, természetgyógyász, influenszer – nem mellesleg hétgyerekes anya – arra tette fel az életét, hogy ebből az útvesztőből kisegítse, és a gyógyulás felé terelje a pácienseit. Tapasztalataiból tanulta meg, hogy a kétfajta orvoslás kiegészíti egymást, ezt a tudást adja át olvasóinak is korábbi kötetének kibővített változatában. Bemutatja a hagyományos kínai orvoslást, a tibeti gyógyászatot és a Magyarországon alkalmazott természetgyógyászati módokat. Mozgásterápia, reflexológia, aromaterápia mellett szó esik például köpölyözésről, apiterápiáról és fitoterápiáról is. Kinek ajánljuk? Annak, aki hisz benne, hogy a természetgyógyászat és az orvostudomány támogathatják egymást, és ehhez útmutatót keres. És annak is, aki még nem hisz benne, de hiteles forrásból szeretne informálódni róla.
Dr. Máté Gábor és Dr. Gordon Neufeld: A család ereje / Ragaszkodj a gyermekeidhez! Open Books, 2024 (bővített kiadás), 4999 forint Miről szól? A régi klasszikust új fejezettel egészítette ki a Kanadában élő magyar szerző. A covid óta ugyanis sokkolóan megugrott a mentális problémák száma a fiataloknál, ezért Máté Gábor még alaposabban elemzi az egészséges szülő-gyerek kapcsolatot. Útmutatót ad, milyen szerepre érdemes törekedniük a szülőknek a gyerekeik életében, és elmagyarázza, hogy a kortársak miért egyre fontosabbak fiatalkorban. Kinek ajánljuk? Kétségbeesett szülőknek, hátha picit megnyugszanak, hogy nincsenek egyedül.
Reggelente a munkahelyemre érve, a recepciónál szép, színes fal fogadott. Rajta nyolc gondosan megfogalmazott érték mondta el, miért lesz itt jó nekem. Nem mondom, hogy mindegyiknél megdobbant a szívem, de volt köztük egy kedvencem. Itt a harmadik Forgó-csapat! Szeptembertől új négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon egy éven át. Nem azért, mert jó voltam benne, sokkal inkább, mert […]
Reggelente a munkahelyemre érve, a recepciónál szép, színes fal fogadott. Rajta nyolc gondosan megfogalmazott érték mondta el, miért lesz itt jó nekem. Nem mondom, hogy mindegyiknél megdobbant a szívem, de volt köztük egy kedvencem.
Itt a harmadik Forgó-csapat! Szeptembertől új négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon egy éven át.
Nem azért, mert jó voltam benne, sokkal inkább, mert nem. Pedig nagyon vágytam rá. „Merj különbözni”, hirdette. Leírás is volt hozzá, de nekem makacsul azt jelentette, hogy ne féljek. Kérdőjelezzek meg dolgokat, mondjam el a véleményem, gyomorgörcs nélkül. Pontosabban ennek ellenére is. Nehéz kanyar volt, nem így nőttem fel, nem ezt láttam magam körül. Vajon hány vezető küzdhet ugyanezzel?
Nagyot fordult a világ, amikor egy nagyobb terület vezetőjeként nemcsak több feladatért, de jóval több emberért lettem felelős. Hamar jött a jelzés, hogy itt a perfekcionizmus, a biztosra menés, a megfelelési kényszer nem játszik. Vagy csak olyan kompromisszumok árán, amilyeneket az én gyomrom már nem vesz be. Muszáj volt hát beleállni és jobban hinni magamban. Hiszen félelemből nem lehet vezetni.
De embereket motiválni sem. Nem működik, mert olyan súlyos mellékhatása van a kreativitásra, az őszinteségre, a problémamegoldásra vagy akár a kritikus gondolkodásra, amit egyetlen cég sem engedhet ma meg magának. Jó vezetőnek lenni sohasem volt sétagalopp, de ma nehezebbnek tűnik, mint valaha. Egyenes út a kiégéshez, ha valaki csak úgy sodródik az árral. Egyre növekvő nyomás alatt kell kevesebből többet elérniük, hozni a célokat, biztosítani az innovációt, motiválni a (helyi, virtuális és hibrid) csapataikat. Úgy, hogy közben teret adnak az egyéni véleményeknek, erősítik a sokszínűséget, befogadó környezetet teremtenek, és növelik a munkatársak elkötelezettségét. Rugalmasan, coacholva, fáradhatatlanul. Vajon hogy marad erejük a mai vezetőknek a fenti elváráscunami mellett gondolkodni, akár még újítani is? Megkérdőjelezni, egyet nem érteni, új megoldásokat javasolni? Időt szánni a csapataikra? Kevés ilyet látok, pedig fontos lenne. Nemcsak azért, mert emberibb környezetben jobb dolgozni, de azért is – tetszik vagy sem –, mert a tudásalapú gazdaságban jobban függünk csapatainktól, mint valaha. A csend sokba kerül.
Nincsenek jó passzban a vezetők, pedig a fejlesztésükben nincs hiány. Annak ellenére, hogy elképesztő pénzt, 366 milliárd dollárt ölünk globális szinten a képzésükbe (igen, nem ütöttem mellé, kb. Chile teljes GDP-jét!), a vezetők még mindig nem érzik magukat elkötelezettnek. Hetven százalék túlhajszoltnak, alulértékeltnek gondolja magát, nyolcvan százalék azt állítja, hogy nem produktív feladatokkal tölti az idejét, és riasztó, hogy kétharmad azt kívánja, bárcsak ne kellene emberekkel foglalkoznia. Ha ők így éreznek, hogyan éreznek vajon azok, akiket vezetnek?
Mit tudnak azok a vezetők, akiknek mégis megy? Egy 366 milliárd dolláros problémát nem lehet négyezer karakterben megoldani, biztos, hogy nem egyváltozós az egyenlet. Szívesen írnám, hogy majd jobb lesz, vagy hogy legalább az eszement tempó mérséklődik. De nem hiszem. Legfeljebb mi, vezetők tudunk tudatosan lassítani. Több nemet mondani, a telefont lenémítani, jobban fókuszálni, változtatni. Merni máshogyan csinálni.
Egyre többször jön szembe a slow productivity fogalma. Oximoronnak hangzik – lehet a lassú gyors? Ez a koncepció megkérdőjelezi azt a vállalati kultúrát, ahol a látszólagos elfoglaltság felülírja az értelmes, mély, koncentrált munkát, ahol a mindenre igent mondás a dicsőség jelképe, és ahol a hatékonyság mércéje a minőség helyett a mennyiség. Koncentrált figyelem, tudatos tempó, a minőség iránti megszállottság jellemzi, és eszköztárával talán egy lépéssel közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy visszanyerjük az időnket. Ezáltal talán az embereinkkel való kapcsolódásra is több idő jut.
A tények azt mutatják, hogy a régi módszerekkel nem megy, a vezetők – és beosztottjaik – jobban szenvednek, mint valaha. Talán tényleg itt az ideje, hogy egy jóval tudatosabb vezetés irányába váltsunk. Ahol a kevesebb több, és a lassú valóban lehet gyors.
A szerző szervezetfejlesztő, nemzetközi MindGym-facilitátor, korábbi IKEA-felsővezető.
Induljon a 2024/25-ös etap, októberben jön a következő szerző!
Egyre több az ADHD-s gyerek, és nem a modern kütyük teszik azzá őket. Tárnok Zsanett klinikai szakpszichológus, neuropszichológus, a Mindennapi Pszichológia Magazin felelős kiadója segít eligazodni: mik az ADHD tünetei, okai, és mit tehetnek a szülők?
Suri Szilvi lovaglással töltötte gyerekkorában a nyarakat, később egy karrierváltás után lett lovasterapeuta. Megalapította a Zabszalma Lovasterápia-központot, ahol sokféle fejlődési zavart kezelnek eredményesen. Olyan gyerekeknek is segítenek, akiknek a szülei a foglalkozásokat
nem tudnák finanszírozni.
Számos tényező gátolja, hogy magyar cégek az igazán nagy nyugati játékosokkal egy asztalhoz kerülhessenek. Ebben segíthet a hagyományos értékeket egy multi erőforrásaival vegyítő BH Group frissen megalapított magyar leánycége, amely bevett nyugati partnereinek keres Magyarországon új lehetőségeket. Több mint három évtized telt el a rendszerváltás óta, Magyarország és a magyar cégek pedig az uniós csatlakozással […]
