Tóth Attilának természetes volt, hogy hétvégén fel kell hordani két tonna tápot az istállóba, és néhány naponta, még napfelkelte előtt ki kell hordani másfél tonna trágyát. Ebben nőtt fel. Főiskola alatt már tudta, hogy a családi gazdaságot szeretné továbbvinni, most harmincezer tyúkja van, és százötven partnert szolgál ki tojással. Attila szülei, amióta fiuk az eszét tudja, […]
Tóth Attilának természetes volt, hogy hétvégén fel kell hordani két tonna tápot az istállóba, és néhány naponta, még napfelkelte előtt ki kell hordani másfél tonna trágyát. Ebben nőtt fel. Főiskola alatt már tudta, hogy a családi gazdaságot szeretné továbbvinni, most harmincezer tyúkja van, és százötven partnert szolgál ki tojással.
Attila szülei, amióta fiuk az eszét tudja, komplett gazdaságot vittek a ház mögötti területen. Sertést tartottak, csirkét neveltek, nyulat hizlaltak, ősszel pedig bejött a krizantém. Mindent maguknak csináltak, Attila az apját végtelen munkabírású ezermesternek írja le, aki, ha kellett, háromszáz négyzetméteres, kétszintes pajtát épített. Édesanyja pedig nagyon jól kommunikált, az ő temperamentuma alapozta meg a környéken a család jó hírét. A piacról mindenki ismerte Mancsóékat – a Tóth családot csak így emlegették a környéken. Anyja Attilát is mindig bátorította, hogy legyen szókimondó, bízzon magában, és ne féljen meglépni, ha valamit jónak lát.
Gazdaság vagy gazdagság Tizenötévesen ő szúrta le a hízót disznóvágáskor, és már főiskolás éveiben tudta, hogy a családi vállalkozást szeretné továbbvinni. „Nem éltünk egyáltalán nagy lábon, de láttam, hogy ebből tisztességesen meg lehet élni, meg tetszett is, hogy lehet a magunk feje után menni.”
Mindössze 240 km a két legtávolabbi pontja között, autóval és romantikus vonatozással is bejárható, de Srí Lankát érdemes kicsit ráérősebben kóstolgatni. 01:55. Szakadó esőben érkezés Colombóba, Srí Lanka fővárosába. Nem ezt ígérték a gyönyörű fotók, valahogy egy ilyen szép helyet csakis napsütésben tudtam elképzelni. Mostanáig. A városnézésre is rányomja persze a bélyegét az idő, a pár éve épült Lotus-torony […]
Mindössze 240 km a két legtávolabbi pontja között, autóval és romantikus vonatozással is bejárható, de Srí Lankát érdemes kicsit ráérősebben kóstolgatni.
01:55. Szakadó esőben érkezés Colombóba, Srí Lanka fővárosába. Nem ezt ígérték a gyönyörű fotók, valahogy egy ilyen szép helyet csakis napsütésben tudtam elképzelni. Mostanáig.
A városnézésre is rányomja persze a bélyegét az idő, a pár éve épült Lotus-torony 356 méteres kilátójából is bizonyára szebb a kilátás a városra és az óceánra, amikor lehet bármit is látni, így nincs más megoldás, mint valami fantasztikus étellel kárpótolódni. A fővárosban erre a legjobb megoldás a legendás Ministry of Crab, ahol a fantasztikus, édeskés húsú, Srí Lanka-i tarisznyaráké a főszerep. Félkilóstól kétkilósig rendelhető, utóbbi crabzilla néven fut, és komoly feltűnést kelt még errefelé is.
Trópusi modernizmus
Trópusi modernizmus
created by dji camera
Sokféleképpen elkészítve kínálják, de az igazán autentikus az őshonos feketeborsos változat – a feketebors évszázadokon át a fűszerek királyának számított. A csilit csak később telepítették be a szigetre, ennek ellenére nagyon érdemes egy másik rákfajtát csiliszószban megkóstolni, így teljes az élmény. A helyiek nagyon büszkék még a rákmájból készült előételükre, de ezt mi magyarok, a libamájunk ismeretében bízvást kihagyhatjuk.
Mivel az eső még jó pár napig kitartott, sikeresen vigasztalódtam a nagyszerű lankai konyha hagyományos, szinte mindenhol fellelhető, kellően fűszeres és csípős ételeivel a tojásból készült hoppertől a metélttésztaalapú kottu rotin (egy nagyon fűszeres, zöldséges-húsos, feldarabolt lapos kenyérrel tálalt egytálételen) át a helyi „pörköltig”, vagyis a rice and curryig. Utóbbit „lumprais” formájában, azaz hatalmas banánlevélbe csomagolva-gőzölve is feltétlenül érdemes kipróbálni. Mint ahogy érdemes két étkezés között alaposan körülnézni is a szigeten.
Az építészet rajongóinak a trópusi modernizmus legnagyobb alakjának épületei jelentik majd a legtöbb örömöt: Geoffrey Bawa csupa olyan házat tervezett, ahová legszívesebben azonnal beköltöznénk – szépek, funkcionálisak, és valóban az ott élők komfortját tartják szem előtt. A jó hír, hogy erre van is esély, igaz, csak átmenetileg, és nagyon előre kell hozzá gondolkozni. Bawa magának kialakított Number 11 lakóházának egyik részlegét szálláshelyként is üzemeltetik, lefoglalható a Bookingon – őrült mázlival.
Élményeim toplistájának második helyét a csodás déli teaültetvények foglalják el, és a helyi vonatozás. Többek közt az 1897 méteren fekvő Pattipola állomás, és például a Halpewatte Tea Factory, ahol részletes információkkal is szolgálnak a britek által bevezetett haszonnövény termesztéséről és feldolgozásáról. Nem nagyon létezik csodálatosabb illat, mint amikor egyszerre több tonna teát pörkölnek a közvetlen közeledben. A sok gasztronómiai program és kényelmesebb városnézés után jöhet némi kalóriaégetés: a Little Adam’s Peakre nevéhez méltó módon mindössze fél óra alatt fel lehet sétálni, de azért így is komolyabb erőfeszítést igényel, és egészen fantasztikus panorámával ajándékozza meg a látogatót. Frissítővel nem kell készülni: félúton meglepően remek kávé, a csúcson frissen csapolt kókuszlé fogyasztható, biológiailag lebomló csomagolásban.
Ami a szálláshelyeket illeti, nehéz párat kiválasztani a fantasztikus hotelek közül, de a Geoffrey Bawa tervezte Jetwing Lighthouse – „Srí Lanka Szentendréje”, Galle közvetlen közelében – feltétlenül erős tipp, nemcsak az enteriőrje és az épület, hanem a csodálatos strandja és kilátása miatt is. Hasonlóan kívül-belül gyönyörű a Lunuganga, Bawa egykori tóparti nyaralója, ennek megfelelő szeretettel és gondossággal kialakítva. Néhány szerencsés maga is kipróbálhatja ezt a luxust, és élvezheti a nyugalmas kertben tett óriási séták relaxáló hatását. Egy harmadik fantasztikus lokáció, csak épp hegyek között, a dzsungel tőszomszédságában a koloniál stílusú Mountbatten Bungalow butikhotel Kandyban. A természet rajongóit örökös madárcsicsergéssel, gyönyörű naplementékkel, kiváló konyhával várja, de az épített környezet se rossz a dzsungelre néző medencével.
Hajdu-Pásztor Petra beleszeretett a nagy tengerjárókba, majd miután megtalálta a tökéletes üzlettársát, Tóth-Máté Ákost, bő három év alatt 1,3 milliárdos cégértékig repítették hajós utakat közvetítő vállalkozásukat, a ClicknCruise-t. Mentorként is működő angyalbefektetőkkel a háttérben kezdik a skálázást, a nemzetközi terjeszkedést. Látott már utazásai során többször is szép nagy óceánjáró hajót, de Hajdu-Pásztor Petrának jó darabig egyáltalán nem keltették fel az érdeklődését […]
Ha ingatlanbefektetés, kilencvenkilenc százalék egyből lakásra gondol, pedig az ingatlanpiac ennél sokkal több. Telkek, garázsok, tavak és erdők, mi van még eladó? TelkekStratégiai jószág. Árdinamikája általában együtt mozog a lakásárakéval, de van, amikor jócskán elválik tőlük. Az egyik ilyen eset, amikor a telek környékén gazdaságélénkítő beruházás valósul meg. Egy új vidéki gyár például felértékelheti telkünk árát, hiszen a vállalatnak […]
Divattrendek, színházajánló, terápia szabad tánccal, némi csillogás és az ötven legbefolyásosabb magyar nő a legfrissebb különszámban. Varga EszterSok évtizedes, szűkebb szakmai beágyazottságán túl a tévé, azaz a Cápák között című műsor két évadában vállalt befektetői szerep hozott neki széles ismertséget. Címlapinterjújában mesél a befolyásról, és arról, hogy miért nincs igazuk azoknak a vezető beosztású nőknek, akik azt gondolják, hogy nekik […]
KÉRDEZETT: Ács Gábor és Zsiborás Gergő Sokszor az eladók magukat verik át azzal, hogy egy szám beleragad a fejükbe. De meddig nőnek a lakásárak? Mi lesz azokkal, akiket a piac kiáraz a lakhelyükről? Balla Ákos a piac minden szegmensét átlátja, és a lakhatási válságról azt mondja: ez tényleg válság, És a válság szót húzzuk háromszor alá. De van sok ötlete is, olyanok […]