Még a legzöldebb forgatókönyvvel se lehet másfél fokra levinni a felmelegedést, csak ha az emberiség önként alacsonyabb életszínvonalra vált – aminek semmi jele. Varró László, a Shell globális üzleti környezetért felelős alelnöke, a globális szcenárióelemző csapat vezetője szerint a mesterséges intelligencia óriási változást hoz az energiabiztonságban is. De melyik forgatókönyv mentén érvényesülnek legjobban a zöld szempontok?  

Alig két év után új globális energetikai kitekintéssel rukkolt elő a Shell szcenárió­elemző csapata. Ennyire sűrűn nem szoktak frissíteni, ezek szerint jelentősen változtak a világban a kilátások? 
A mély bizonytalanságok elemzése a feladatunk, és nincs belőlük hiány. Az utóbbi öt évben, gyakorlatilag a covid óta, rengeteg a változás. Előtte még szinte unalmas volt az életünk, aztán jött a háború és a begyorsuló technológiai változás. Negyven éve a fosszilis energiahordozók aránya az energiamixben 82 százalék volt, pár éve ebből lett 81, de még most is 80-nál tartunk. Ami viszont előttünk áll, teljesen más, még a legkonzervatívabb feltételezések mentén is gyorsuló ütemű technológiai változást látunk.  

De mintha már láttunk volna hasonlót. Más a mostani, mesterséges intelligenciától várt változás, mint például amit pár éve a blockchain technológiától reméltek sokan?
Ebben biztos vagyok. Öt éve láttunk nagy lelkesedést a blockchain és a metaverzum kapcsán, de az már egyértelmű, hogy az AI sokkal szerteágazóbb és nagyobb hatású. A háború felborított a második világháború óta alapvetőként kezelt dolgokat. A Krím félsziget elfoglalása után például készített az EU egy energiabiztonsági elemzést, és a sok szcenárió között annak egészen minimális esélyt adtak, hogy nem fog jönni orosz gáz Európába, de azt gondolták, ha mégis bekövetkezik, nem lehet ellene védekezni.

Ehhez képest bekövetkezett, költségvetési oldalról kellemetlen volt az árrobbanás, meg kellett egy kis szerencse is az időjárással, de az a lényeg, hogy nem volt áramszünet Európában, és mindenki tudott fűteni, nem volt energiahiány. Ráadásul jócskán megváltozott a vezető hatalmak Kínához fűződő viszonya, és most az USA–Európa-viszony is új dimenziókba kerül. Tényleg nagyon felpörögtek az események.
Sok elemzőcsapat éves ritmussal dolgozik, minden évben ugyanakkor publikálják a kitekintőiket. Mi más módszerrel működünk, mondhatnám, Keynest követjük, aki azt mondta, hogy „when facts change, change your mind”. Annyit változtak a körülmények, hogy ideje volt frissítenünk a szcenáriókat.

Legutóbb kettő volt, most három lett. Miért?
Azt vizsgáljuk, hogy a geopolitikai, energiabiztonsági és klímavédelmi megfontolások milyen interakcióban vannak egymással. Alapból megtartottuk a korábbi két szcenáriót, közülük az archipelagos (szigetvilág) az, ahol ezek a megfontolások konfliktusba kerülnek. A világ szétesik nem kooperáló szigetekre, a biztonság értelmezése visszatekintő, a világ ragaszkodik a jól megértett, hagyományos energiarendszerhez. Ez egy alacsony bizalmi szintű világ.

A másik szcenáriónál, ami a korábbi kitekintésünkben a sky, most a horizon nevet kapta, az energiabiztonsági és a klímamegfontolások erősítik egymást. Ennél a társadalom a fosszilis energiára épülő rendszert tekinti biztonsági kockázatnak, úgyis mint importfüggőséget, vagy ahogy Oroszország az energetikai bevételeit használja a háborúja finanaszírozására. A következtetés itt az, hogy már csak biztonsági okokból is érdemes tiszta energiába beruházni. 

Közben viszont tavalyra egyértelművé vált, hogy az, ami most az AI kapcsán történik, óriási horderejű. Korábban nem merült fel, hogy csináljunk például blockchain-szcenáriót, mivel annak nincs világot megváltoztató hatása. Most viszont világos jelei vannak, hogy az AI új általánosan használt technológiává válik.

Ahogy a villany az 1920-as években, átitatja a gazdaság minden szegmensét, és termelékenységi forradalmat hoz a nagyvállalatoknál. Fontos volt, hogy megvizsgáljuk, hogy ha az AI valóban beivódik a társadalom minden szegmensébe, hogyan változtatja meg az energiaipar és a klímaváltozás történetét. Ezért készítettük el a harmadik szcenáriót.

Az AI kapcsán megjelent harmadik pályát surge-nek neveztük el, most találtam ki a magyar nevét, legyen áradat. Itt is magasabb GDP-növekedés várható, de a világban nagyon egyenlőtlen eloszlással. Vannak, akik felkészületlenek, a két kritikus faktor az oktatás színvonala, illetve, hogy a társadalmi intézmények mennyire fogadják el, illetve támogatják az innovációt. Előbbiben Európa jól áll, utóbbiban lemaradt Amerikától. 

Mesterséges intelligenciával vagy anélkül, ha hajszoljuk a növekedést, az energiafelhasználás is nő, ha meg biztonsági okokból maradunk a fosszilisnál, szintén nem sokat léptünk előre bolygómentés ügyben. Elérhetők a klímacélok a különböző szcenáriók mentén? 
A világ energiafelhasználásánál az igazán nagy számok nem a tech szektor fogyasztásából jönnek. Az adatközpontok persze sokat fogyasztanak, de az utóbbi tíz évben az amerikai villamosenergia-­fogyasztásra vonatkozó előrejelzések mégis mindig lefelé jöttek, most tér vissza a növekedési üzemmódba. A nagy számok a fejlődő világban jönnek, abból, hogy sok millió család belép a középosztályba, vesz hűtőgépet, légkondit, és nyaralni jár. Jakartában ma a lakások tizenkét százaléka légkondis, AI nélkül előrejelezhető a hatalmas növekedés.

A másik tényező az, ahogy a technológiai változás gyorsul az energiaszektorban. A nap mellett az akkutárolás és más modulárisan gyártható technológiák lesznek a nyertesek. A digitális technológia át tudja lendíteni a villamosenergia-rendszert az energiaszabályozási problémákon. 

De mit tesz ehhez hozzá, hol gyorsít az MI?
Drámai javulást látunk abban, hogy a villamos­energia-rendszer mennyi megújulót tud kezelni ellátásbiztonsági problémák nélkül. Tároláshoz, kiegyenlítéshez az akkutelepítés elkezdődött, de a drámai javulást a szoftveroldalon látjuk.

A közlekedésben az elektromos autó lehet nyertes, de lehet probléma is attól függően, hogy a fogyasztók hogyan használják. Nem sokan fogják a garázsban pont akkor tölteni, amikor elkezd fújni a szél, amikor alacsonyabb az ár, de az AI segít a valós idejű szabályozásban.

A harmadik: a ma még pilot formában létező technológiáknál az AI gyorsítja az innovációs folyamatot, leginkább az anyagtudományok, új nukleáris technológiák, illetve a szén-dioxid levegőből történő kivonása lesz fókuszban. Ezek olyanok, hogy a természettudományos alapjait értjük, de az AI-nak nem is kell Einsteinként természettudományos forradalmat kirobbantania, hanem egyszerűen a világos tudományos alapokat segít lefordítani működőképes technológiára, gyorsítja az innovációs folyamatot.

Miért kedvezőbb a klímacélokhoz az MI vezérelte surge forgatókönyv, mint a szigetvilág?
A surge-ben eleinte jóval erősebb az energiafogyasztás, a megújuló jól szerepel benne, de van szerepük a konvencionális forrásoknak is. Fontos és gyakran mondom a kollégáimnak, hogy száz éve olaj- és gáziparról beszélünk, most viszont el kell kezdenünk inkább gáz- és olajipart emlegetni, mert a legdrámaibb változások a villamos energiában történnek, és erre a földgáz jobban van pozicionálva. A villamosenergia-szektorban minden olyan kérdésre, ami úgy kezdődik, hogy mi történik, ha – például egy atomerőmű csúszik, vagy szárazság miatt kiesnek a termelésből a vízerőművek –, a válasz az, hogy földgáz.

Kibocsátáscsökkentés szempontjából nyilván a horizon lenne a legkedvezőbb, kérdés, reálisan megvalósítható-e?
Ebben a szcenárióban az emberiség a klímaváltozást egzisztenciális kockázatnak tekinti, ezért ennél a belső égésű motorok betiltása, a villamos rendszer gyors átépítése szerepel. Beépítve a technológiai és műszaki korlátokat az az eredmény, hogy még a horizon is túllövi a másfél fokos limitet, a felmelegedés 1,7-en éri el a csúcsát, utána csökken. A túllövés nélküli másfélhez a világ szén-dioxid-kibocsátásának többet kellene csökkennie minden évben, mint amikor a covid miatt bezárt a fél világ.

Nekünk nincs olyan szcenáriónk, amivel ez megvalósítható lenne, pontosabban azokban, amikben ez megtörténik, nemcsak technológiai és infrastruktúra-változás van, hanem az emberek vállalják, hogy önként alacsonyabb életszínvonalra váltanak. A helyzet az, hogy a Shell mindennap több millió fogyasztót lát el, és eddig az adatokban a leghalványabb jele sincs annak, hogy erre az emberek hajlandók lennének.

Mi alapján választanak az országok irányt, hogy melyik szcenáriót közelítve haladnak?
Van, ahol nincs választás. Ukrajnában nagyon komoly digitális fejlődés van, például ahogyan a drónokat használják, abból az amerikai hadsereg is tanulhat, de sajnos minden ilyen potenciálját az ország most kénytelen a honvédelembe csatornázni. A történelem ott eldöntötte. Ideális esetben ez társadalmi értékválasztás kérdése tud lenni, Nyugat-Európa például nagyon tudatos a világ többi részéhez képest, magas prioritást ad az energiaátmenet megvalósítására.

Észak-Amerika azért is érdekes, mert vannak olyan régiók, ahol az európai vonalat követik, de az USA nagy részén, némi egyszerűsítéssel ott, ahol republikánus kormányzás van, más az attitűd. Úgy kereszteltük el, hogy innovation wins. Ez viszont nem azt jelenti, hogy háttérbe szorulnak a megújulók, a három állam, ahol az energiamixben a legnagyobb a nap és a szél aránya, Trump-szavazó.

Azzal szoktam viccelődni a liberális beállítottságú amerikai kollégákkal, hogy az adatok alapján a megújuló energia republikánus dolog. Aminek persze többféle oka van, földrajzi viszonyok, a texasi napsütés, a wyomingi szél, a befektetőbarát üzleti környezet. Ha ugyanis át akarunk állni megújulóra, az masszív infrastrukturális fejlesztést igényel, és ehhez üzletbarát, beruházásbarát kormányzás kell. Lehet, hogy a politikai retorikájuk más, de ha egy befektető jön, pénzt hoz, ráadásul még a farmerek kapnak egy kis pénzt a szélturbinák elviseléséért, ott semmi bajuk nincs a fejlesztésekkel.

Magyarországot hova helyezhetjük?
Nem véletlen, hogy a magyar kormány szimpatizál a jelenlegi amerikaival, hiszen a fenntarthatóság kérdésköre itt sem jelenik meg hangsúlyosan a kormányzati kommunikációban, de közben a napenergiának nálunk magasabb az aránya, mint Spanyolországban. 

A szelet viszont üldözik.
Valóban kisebb hangsúlyt kapott, de azt el kell fogadnunk, hogy az ország adottságai sokkal inkább a napnak kedveznek. Európa legnagyobb geotermikus fejlesztései is Magyarországon vannak, Budapesten az elektromos autók töltőhálózata sokkal jobb, mint számos nyugat-európai fővárosban. Tehát ami befektetés, ami üzlet, azok egész szépen muzsikálnak Magyarországon. 

A két hozzáállás közti nagy különbség, hogy a „green dreams” országok próbálják bevonni a fogyasztókat, az „innovation wins” pedig kínálati oldalról működik: legyen a fogyasztónak olcsó és bőséges energiája, ebben is hasonlít az USA republikánus része és Magyarország.

Ha most kezdenék összerakni a szcenáriókat, mi lenne benne más a legfrissebb fejlemények tükrében? Például az USA kicsekkolni látszik Európa védelmi rendszeréből.
Ez nagyrészt be van építve a szigetvilág szcenárióba. Ott a napenergia növekedése lelassul, mert Kína domináns pozícióban van a szükséges eszközök gyártása terén, az egész napértéklánc kilencven százaléka Kínában van. Az alacsony bizalom, a kereskedelempolitikai feszültség miatt az egyes országok próbálják replikálni a kínai értékláncot, de nem tudnak versenyképesek lenni, nem egyszerű azt pótolni.

Beépítettük a szcenárióba, hogy az országok használják a hazai szenet, ami ma a világ szén-dioxid-kibocsátásának harminc százaléka. Ez tehát komoly klímapolitikai probléma, ugyanakkor geopolitikai biztonsági megoldás. Egy bizalmatlan világban nehéz a kormányokat arról meggyőzni, hogy ettől szabaduljanak meg.

Szoktuk nézegetni, mi lehet a tökéletes szimbóluma valamelyik szcenáriónak, és a szigetvilágnak ilyen volt az az eset, amikor az a német kormány, amiben koalíciós partner a zöld párt, 2023-ban rohamrendőrséget küldött a társaival egy lignitbánya ellen tiltakozni próbáló Greta Thunbergre. Ha ez a pálya, akkor sok fejlődő ország nagyon sok szenet fog még elégetni. 

Trump nyomán tehát nőtt a valószínűsége, hogy többen ragadnak a szigetvilágban?
Mi most Európában beszélgetünk, ahol a diskurzus az Ukrajna, Oroszország, Amerika, Európa négyszögről folyik. Itt a nap lelassul, a szél jól muzsikál, aminek van pozitív importfüggőség-csökkentő hatása, de a nagyon drága és nehéz ipari dekarbonizációs célkitűzések nem valósulnak meg időben, mert ezekre nincs kellő politikai szándék, meg a védelmi kiadások bővülésével költségvetési forrás sincs. 

Amerikának nincsenek közvetlen védelmi problémái, minden a digitális innovációról szól, a technológiai versenyről Kínával. Van vita az orosz–ukrán háborúhoz való hozzáállásról, de legtöbben úgy gondolják, hogy az regionális biztonsági kérdés, a technológiai versenyben élen járás viszont a hosszabb távú stratégia része.

Sokatmondó, hogy amikor Európában adok elő, azt mondják a surge szcenárióról, hogy az milyen érdekes gondolatkísérlet, aztán arról kapom a kérdéseket, hogy mit gondolok Ukrajnáról és az orosz gázról. Amerikában pedig olyan kérdéseket kapok, hogy elemeztük-e azt, hogy Texasban az átviteli hálózat elbír-e annyi adatközpontot, amennyit a nagy tech cégek létre akarnak hozni. 

Most a legnagyobb kérdés, hogyan ér véget a háború. A másik, hogy milyen energiapolitikát visz majd Trump. Az világos, hogy sok beruházást akar, támogatja az olaj- és gázipart, látjuk a kilépést a párizsi klímaegyezményből, miközben az első Trump-kormányzás idején több szélturbina létesült, mind a Biden-adminisztráció idején, az az időszak a megújuló beruházások fénykora volt. Az viszont biztos, hogy Kínában olyan momentuma van a tiszta energiának, hogy az bizonyosan folytatódni is fog.

De még mindig Kína a legnagyobb szennyező.
Tény, hogy a szén-dioxid-kibocsátása a legmagasabb a világon, de a legtöbb elemző figyelmét elkerülte, hogy Kína net zéró célját maga Hszi Csin-Ping jelentette be, ez az ő személyes vállalása. Ennek pedig a kínai politikai kultúrában van hatása. Az összes lényeges tisztaenergia-technológia esetében, mint nap, szél, nukleáris, elektromos autózás, Kína már nagyságrendileg akkora vagy akár picit előrébb is tart, mint Európa és az USA együtt.

Ha azt nézzük, hogy a kínai szuper­expresszvonat-hálózat hány embert juttat el mekkora távolságra, az megfelel a globális légiközlekedés hat százalékának. Ennyi kibocsátást spórolnak ahhoz képest, mintha ez a forgalom légi úton menne. Azt tehát már nem lehet mondani, hogy a növekedési céljai mellett Kína ignorálná a zöldítés problémáját.