Több évtizedes hagyomány, hogy a Szentes környéki termelők egy központba viszik a termésüket. A Délkertész ma az ország legnagyobb zöldség-nagykereskedője, Nagypéter Sándor elnöksége alatt már nemcsak beszállítani akar, hanem életérzést is átadni. Vagányat.

„Ha valaki Kelet-Közép­Európában a paprikára gondol, automatikusan a szentesi paprika jusson eszébe. Ez a nagy álmom” – mondja Nagypéter Sándor, miközben az Árpád Masterplant Kft. diffúz üvegházába tartunk Szegvárra. Húsz éve dolgozik a Délalföldi Kertészek Szövetkezetében (Délkertész). Könyvelőként kezdett, de már hat éve ő az elnök. Lendületesen beszél, amolyan vezetői buzgalommal, hogy minél több információt tudjon minél gyorsabban átadni. Büszke lendülete akkor vált csak lassabb és mondhatni barátibb tempóra, mikor elmondom, hogy véletlenül épp az ő szentesi paprikájukat csomagoltam reggel a szendvicsembe.
Tavalyi húszmilliárd forintos forgalmával a Délalföldi Kertészek Szövetkezete az ország egyik legnagyobb zöldség-nagykereskedője. Szentes harminc kilométeres körzetéből 450 termelő 150 hektárnyi területéről jön a központba az az áru, amit aztán öt kiskereskedelmi lánc – Lidl, Tesco, SPAR, Penny, Auchan – üzleteiben árulnak.

„Az a sikerünk titka, hogy a legkisebbektől a legnagyobbakig össze tudjuk fogni a termelőket. Mert ennek itt már hagyománya van” – mondja Sándor. Az 1870-es években bolgárkertészek települtek erre a vidékre, és meghonosították az öntözéses, intenzív termesztést. Magukkal hozták az étkezési paprikát, technológiájukat átvették a helyi kertészek. Legalább hatvanéves hagyomány az is, hogy a termelők egy helyre hozzák be a terméseiket, hogy optimalizálják az értékesítést. Az 50-es években alakultak ki az első szakszövetkezetek, üzemi méretű fólia- és üvegháztelepek létesültek. Már 1970-ben itt volt Európa legjelentősebb, termálvízzel fűtött fólia- és üvegháztelepe.

A rendszerváltás környékén a termelőszövetkezetek még a Korai Zöldségtermesztési Rendszer részeként működtek, egyik ilyen tag volt a mai Árpád Agrár Zrt. is. „Az ő tulajdonukba került a mostani telephelyünk, ők pedig ma az egyik legnagyobb beszállítónk.”

A körzet elsősorban nem gyümölcstermelő terület, bár akad alma és őszibarack, jellemzőbbek a zöldségfélék: paprika, paradicsom, uborka, káposztafélék. A szabadföldön termesztett karfiol, a gyökérzöldségek és a gumósok ma már háttérbe szorultak, most már élen jár a növényházi, fóliás termesztés, magyarázza Sándor. A melegágyi ter­mesztéssel kihúzható a termesztési idő, mert kihasználhatóvá válik a helyzeti előny: Szeged és Szentes térsége a legtöbb napsütéses órával rendelkező területekhez tartozik Magyarországon, a napfény pedig mindennél fontosabb.

Erre vagyunk mi
„Nemsokára jön az első réteg árnyékoló festék az üvegre, majd a nyár közeledtével még egy réteg. Ősszel, amikor enyhül a hőség, lemossuk.” Ezt már az üvegház márciusi nyarában magyarázza nekem Szabics Krisztián üvegházvezető. Közben sárga hátizsákom körül egy poszméh kering vizslatóan. Kint nagyjából tizenöt fok, idebent párás koranyári, huszonöt fok feletti meleg.

A három méter magasra húzott paradicsomszárak alsó fürtjein már vöröslenek a paradicsomok, épp ma helyezik fel a fürttartókat. Ezek akadályozzák meg, hogy a súly ne törje le az egész ágat. Kókuszágyon, kőzetgyapotkockából nőnek ki a növények, a decemberi ültetés első terméseit látjuk – hozzájuk érni szigorúan tilos. Mire a cikk megjelenik, már a boltokban lesznek.

A Délkertészt 2002-es megalakulásakor a két évvel később esedékes uniós csatlakozástól várható kiemelt támogatások ígérete indította be. Az elavultak helyett új technológiákat, korszerű logisztikai telephelyet és modern eszközöket akartak a helyi termelők. Az elérhetővé váló források kihasználásához az EU által szabályozott termelésszerveződésre volt szükség.

Nagy kérdés volt, milyen formát válasszanak. „A legnagyobb termelő, az Árpád Agrár Zrt. döntése nyomott nagyot a latban, a nagyságára utal, hogy végül a demokratikus működési elv mellé tette le a voksát. Mert tudta jól, hogy hosszú távon az a lényeg, hogy a legkisebbek és a legnagyobbak érdekei egyaránt érvényesüljenek. Egy ilyen közösség csak így működik.”

A termelői értékesítő szervezetben (tész) minden tag, legyen a termelés kétharmadát adó zrt., vagy egy alig ötszáz négyzetméteren dolgozó kistermelő, azonos értékű szavazattal rendelkezik. A belépési díjban van persze eltérés, jelenleg az egyéni vállalkozók, őstermelők félmillió, a társas vállalkozások két és fél millió forintot fizetnek. Mindenkinek ugyanazon jogok mellett kell teljesítenie a kötelezettségeit. Ehhez a Délkertész adja az infrastruktúrát, a szaktanácsadói hálózatot és a monitorozást, sőt a jogi, adózási, termesztéstechnológiai továbbképzéseket is.

A műtrágyát, a fóliát és a palántát is a tész adja induláskor, a termelőnek csak száznapos halasztott fizetéssel kell kifizetnie, ez a lehetőség a minőség fenntartását szolgálja. „Enélkül az első szedésre már teljesen ki lenne égve anyagilag. Inkább finanszírozzuk mi, hogy a minőségi munkára tudjon koncentrálni – mondja Sándor. – Egy termelői szervezetnek ez is a feladata, nem csak megvesz és elad. Akkor egyszerű felvásárló lenne.”

A komplex szolgáltatáscsomagnak az is része, hogy a friss piaci termékeket 21 vagy 30 napra fizetik ki a termelőnek – az áruházláncok jellemzően 30−35 napra, a külföldi felvásárlók 45−90 napra. „Egy kistermelő, de talán egy nagyobb sem biztos, hogy egyedül képes homogén árualapot megfelelő mennyiségben, hónapokon át szállítani az áruházlánc feltételeit teljesítve – mondja Sándor. – Erre vagyunk mi, ehhez adjuk a technológiát. Nálunk azonos elszámolási időszakon belül, ugyanazért a minőségért ugyanaz a termelői kifizetői ár jár mindenkinek. Minden zöldségnek meg kell felelnie a legmagasabb elvárásoknak, mert átvételkor még nem tudjuk, melyik kiskereskedelmi áruházlánchoz visszük tovább. Ezért a legszigorúbbat vesszük alapul.”

Magasabb az ár belföldön
A 450 termelői taggal nagyjából 350 család van a Délkertész kötelékében. Ez nemcsak 350-szeres kockázat: minden szedés kockázattal jár, hiszen a folytontermő fajtáknál minden szedés után növényápolás következik. A termesztési naplóban követik, hogy minden kezeléskor megfelelő volt-e a tápanyag-utánpótlás, a vízminőség, az alkalmazott technológia.

Kilencvenöt százalékban integrált növényvédelmet alkalmaznak. A környezetbarát megközelítéssel úgy oldják meg a kártevők okozta problémákat, hogy közben a lehető legkisebbre csökkenjenek a környezetre és az egészségre gyakorolt ​​nem kívánt hatások, ne károsodjanak a hasznos szervezetek. Erről is részletes naplót kell vezetniük a tagoknak, az eredményből pedig rendszeresen mintát vesz a tész.

Nagypéter Sándor az ösztönzőkben hisz, egy-egy újítás, ami olykor plusz terheket, felelősséget és extra papírmunkát okoz a termelőknek, ellenállásba ütközik. A minőségbiztosítási napló vezetéséért például kilónként egy forinttal emelkedett az átvett termés ára, a biológiai növényvédelemre is kaptak minőségi felárat. „A legszigorúbb előírásokhoz igazodunk, ezért a termékeinkben a szermaradékok szintje legfeljebb a hivatalosan engedélyezett határérték egyharmadát érheti el” – mondja Sándor.

Maczelka Márk, a SPAR Magyarország kommunikációs igazgatója szerint is komoly integrátori szerepet töltenek be a hazai piacon a Délkertészhez hasonló tészek, aminek eredménye a költséghatékonyság és a versenyképesség. Az alkalmazott modern technológiák és fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok nemcsak a hatékonyságot növelik, hanem a környezeti terhelést is csökkentik.

A szentesi logisztikai és kereskedelmi telephely, ahol 2003 óta működik a Délkertész, mindössze 4,5 hektáros volt az első, 2,4 milliárd forintos bevételű években. És akkor is, amikor jóval több áru fordult meg itt, és 18 milliárdot produkáltak. Ehhez a mennyiséghez azonban már bővíteni kellett: háromról tizenhat rámpára növelték a tagi átvétel helyet – itt válogatnak, osztályoznak –, hűtőházat építettek és 2022-re elkészült az új komplex logisztikai csarnok, amivel megduplázták a logisztikai teljesítményüket.

Az össztermelés tavaly 56 ezer tonna volt, ebből 24 ezer tonna a friss piaci, a többi ment például az Univer termékeibe. „Ha értékében nézzük, a 19,1 milliárd forintból csak 1,8 milliárdot hozott az ipari termelés.” Az ipari célú paradicsomnak például 45 forint körül volt a kilónkénti alapára, az ár a zöldség édességétől függ.

Exportjuk nagyrészt a kelet-közép-európai régióra koncentrál, Csehországba, Szlovákiába szállítanak. „Ez a teljes eladásunknak csak 15–20 százaléka. Ennek nagyon egyszerű oka van: magasabb az ár belföldön, mint külföldön.” A korábbi évtizedek nagy paprikafelvásárlója, Németország például szerinte az olcsóságra megy, előnyben részesítik most az észak-afrikai szállítmányokat. Ezt Márk szavai is alátámasztják: „Egy időben a magyar terméket preferálták a vásárlók még akkor is, ha az valamennyivel drágább volt. Most azonban sokkal árérzékenyebbek és a döntéseknél a származási ország elé került az ár.”

Jön a lecsó
Az utóbbi két évben nagyjából 120 beruházási projektjük volt, többségük termelőkre szabott egyéni fejlesztés. Van, akinek új tápoldat-adagoló berendezésbe, másnak párásító berendezésbe invesztáltak. „Azon dolgozunk, hogy mindenkinél tompítsuk a klímaváltozás hatásait, ami az önköltségeiket is csökkentheti.” A tész állami és uniós támogatások felhasználásával finanszírozza a szükséges berendezés felét, másik felét a termelő részletekben is fizetheti.

„Azt mondták rám, az elnök úr bolond, ez soha a büdös életben nem fog megtérülni” – kuncog Sándor, amikor a napelemekről kérdezem. 2023-ra két körben megépült az egy megawattos napelemparkjuk. Az energiaválság közepén lett hőszivattyú is, ennek köszönhetően mára 80–85 százalékban kiváltják a gázt. Az energiafelhasználás csökkentése mellett elkezdtek lebomló kötözőanyagokat használni, Sándor éppen központi megoldást keres a növényi szármaradványok komposztálására, felhasználására. Új termékekben gondolkodik, ahogy a kertészetekben a kukába kerülő műanyaghulladékok és a nem hibátlan termések esetében is.

„Bűnnek tartom kidobni a fogyasztható zöldségeket, csak mert apró hibájuk miatt nem csúsznak át az áruházak kritériumrendszerén. Csak három százaléknyi az így kidobandó termék, de évi 25 ezer tonna árunál már nem kevésről beszélünk. És ugyanígy megvan ez a három százalék a termelőnél is.”

Mivel nemrég beindították a hagymaágazatot is, minden adott – paprika, paradicsom, hagyma – Sándor következő terve, egy lecsó alaptermék kialakításához. „Csak addig vagyunk működő- és versenyképesek, amíg vannak termelőink. Ennek is fenntarthatónak kell lennie” – utal rá, hogy a kertészeké öregedő társadalom, és ezt a problémát nem lehet a szőnyeg alá söpörni. „Vonzóvá és perspektivikussá kell tenni a szakmát, ezt pedig nem lehet ezeréves infrastruktúrával, olyan gyakorlókertekkel, ahol a 80-as években megállt az idő.”

Ezért is építenek kísérleti kutatókertet, és indítanak mentorprogramot az Alföldi Agrárszakképzési Centrummal (ASZC) és a Bartha János Kertészeti Technikum és Szakképző Iskolával. Az őszre elkészülő kertben gyakorlati tudásra tehetnek szert a tanulók, ha pedig elkezdenek dolgozni is, a szükséges eszközök beszerzésében is segít nekik a Délkertész.

„Mindig azt mondogatták, a mezőgazdaságra mindenkinek szüksége van, minek azt még reklámozni is. Szerintem pedig a Coca-Colából kell kiindulni, hiszen talán egy Afrika legeldugottabb pontján élő busman is tudja, mi az, ha meglát egy üveggel. Ezt akarom elérni a szentesi paprikával is” – mondja a 2014 óta hungarikumnak számító legkelendőbb termékükről. Marketingjét már belökték, a szentesi vagányok zölségfiguráknak saját oldaluk is lett. Életérzést akarnak velük átadni. És megalkották a Délkertész himnuszát is az Aurevoir zenekarral.