Gábor kisbefektető 1996-ban megvette élete első részvényét. Jól eltervezte a nagy napot: félig ünneplőben csattogott be választott brókercége irodájába, sorba ült vagy másfél órát, hogy írásban sok példányban megadhassa a vételi megbízást. Másnap aztán megkapta az értesítést: teljesült a megbízása, néhány tégla a Richter gyógyszergyár falából immár az ő tulajdonát képezi.
Gábor kisbefektető több éven át tudatosan készült a nagy lépésre. Eleinte banki kamatvadászként pallérozódott, hordta szépen oda csekélyke megtakarítását, ahol többet adtak érte. Aztán jött a Bokros-csomag, nagy inflációs elszállás, amihez képest a mostani PMÁP-őrület is kismiska – harminc százalékot fizettek az állampapírok. Mire ez lecsengett, beindult a tőzsde, hősünk pedig már évek óta hetente kiolvasta a Kápé magazint és a tőzsdei híreket, gyűjtve az önbizalmat, hogy egyszer ő is megpróbálja.
Amikor már tőzsdézgetett, rendkívül bosszantotta, hogy sokkal kevesebb információhoz jut, mint az üvegfal túloldalán kereskedő brókerek. Ha jöttek a gyorsjelentések, félretetette az újságosnál az egyetlen Matökét (Magyar Tőkepiac – itt jelentek meg a cégek hivatalos közlései, beszámolói). Lassan elérte, hogy már telefonon szóba álljanak vele a brókerek, és kereskedés közben is megbízást adhasson.
Fia, Balázs kisbefektető azt se tudja, mi az a bróker. Megnézi a Redditen, hogy mik a hírek, és milyen a közhangulat, aztán ha úgy érzi, öt gombnyomással a telefonján bezsákolja valamelyik menő részvényt. Poénból minden tíz százalék esésnél vesz a Revoluton egy kis bitcoint, a csúcsokon meg elkezdi adagonként kimérni, és körberöhögi azokat, akik kihasználják a két évre 35 százalékot adó PMÁP-ot.
Világos, hogy a technológiai fejlődés teljesen átalakította azt is, ahogyan az emberek befektetnek, de vajon a most huszonéveseknek könnyebb is lett a dolguk azért, hogy elérjék pénzügyi céljaikat? A választ Török Gábor politikai elemző is megirigyelhetné: egyrészt igen, másrészt meg nem.
Nem, mert sokkal nagyobb arányban vannak köztük, akiknek kilátástalan annak a fő pénzügyi célnak az elérése, ami Magyarországon kitartóan a legfontosabb: a saját lakás megszerzése. (Hogy ez sose volt könnyű, és kinek, hogy sikerült, arról cikkünk a 86. oldalon.) Teljesen más esélyekkel indul, aki kap pénzügyi támogatást otthonról, vagy csak a lakhatása van megoldva. Hogy egy átlagfizetésből hány év alatt lehet megvenni egy átlagos lakást, az utóbbi húsz évben szinte végig nőtt, sok fiatal párnak a fél élete megy majd rá, hogy eljussanak a saját lakásig és emellett nem lesz más megtakarításuk.
Abból a szempontból ugyanakkor könnyebb a dolguk, hogy a megtakarítás, a befektetés nemcsak sokkal könnyebb lett harminc év alatt, de jóval olcsóbb is. A megalapozott döntéshez szükséges információkhoz is ingyen vagy nagyon kis költséggel juthatunk hozzá a neten, és persze a tranzakciós díjak is a töredékükre zsugorodtak. Ez természetesen a hozamunkat növeli.
Mindenekelőtt és mindenkinek: tbsz, tbsz, tbsz
De hogyan változtak maguk a piacok, a kereskedés? Hosszabb távon érdemleges hozamot nehéz elérni részvények nélkül, de érvényesek-e még a régi tőzsdei alapvetések? André Kostolany valószínűleg elégedetten csettintene, ha látná, hogy amit a tőzsdepszichológiáról írt, örök. A részvényeknek meghatározható az értékük, ettől az árfolyam eltér annak függvényében, hogy épp a kapzsiság vagy a félelem az erősebb a piacon, de ahogy a kutya is előreszalad vagy lemarad a gazdájától, mielőtt visszatér hozzá, úgy az árfolyamok is előbb-utóbb tükrözik a cégek értékét.
Az a befektető nyer, aki jól méri fel, hogy a vállalatok értékével kapcsolatos várakozások hogyan változnak majd. De nem kell bajlódni a kiválasztással. Ezt a feladatot jobb profikra bízni, illetve hosszabb távon bőven elég minőségi részvényekbe, az őket leképező indexekbe fektetni. Tíz éven túl nincs olyan időszak, amin az elmúlt száz évben ne az jönne ki, hogy jól járt velük a türelmes befektető.
Persze az is szüntelenül változik, hogy melyik piacok értékeltségi szintje milyen, köztük a különbség hogyan alakul. Az európai részvények például jóval alacsonyabb értékeltségi szinteken forognak hosszú ideje, mint az amerikaiak, sokan várják is az olló záródását, de a piacok máshogy gondolják.
Ha csak a világ vezető részvénypiacát nézzük, a Wall Street most, történelmi csúcson, a historikus értékeltségi átlagnál valamivel magasabb előretekintő P/E (árfolyam-per-nyereség) mutatót produkál. Ez optimizmust sugall, meg benne van az esély, hogy ha sérül a rózsás jövőkép, lesz egy jókora visszaesés, de hosszabb távon azok se járnak valószínűleg rosszul, akik ma kezdenek jól működő cégek részvényeiből gyűjtögetni. Mivel a legifjabb generáció még nem látott igazi tőzsdekrachot, benne van a pakliban, hogy jön egy pánikszerűvé fokozódó eladási hullám, és a gyengék elhullanak. Ezt azonban szinte biztosan vételre, részvényarány-növelésre lesz érdemes kihasználni.
Hiába gyorsult fel a kereskedés, jöttek a robotok, majd a covidban komoly pénzekkel kitömött fiatalok, csak kicsit nőttek a kilengések, a piaci törvényszerűségek a Wall Street minőségi részvényeinél lényegében ugyanúgy működnek, mint évszázadok óta.
Külön kell ettől választani a nehezen meghatározható értékű a piaci termékeket, illetve azokat, amelyek teljesen értelmetlenek és értéktelenek, de tömegek játszanak velük. A mémrészvények, mémcoinok lufifújásaiban az nyer, aki jól ítéli meg, hogy lesz-e a nagy semmire vevő magasabb áron is. (Cikkünk a mémrészvényekről és befektetőikről a 90. oldalon.) De ez eleve rövid távú spekuláció, semmi köze ahhoz, hogy a mai fiatalok elérik-e pénzügyi céljaikat.
Ahhoz, hogy a lehető legnagyobb pénzügyi megtakarítást tudjuk felhalmozni, nem változott a legfőbb jótanács: kezdjük minél korábban, és fektessünk be okosan. Nincs ebben semmi ördöngösség, csak egyszerű tudatosság, odafigyelés van. Minél korábban kezdünk félretenni, annál jobban tud halmozódni a hozam, ez tiszta sor. A legjobb, ha havonta fix összeget erre szánunk, plusz ha akad több, esetileg megtoldhatjuk. A mibe és hogyan pedig attól függ, hogy milyenek vagyunk.
Nézzünk mélyen magunkba, vizsgáljuk meg, mennyi időt szánunk rá, mennyire akarunk elmerülni a befektetési döntéshozatalban. Ha érzünk affinitást magunkban, vehetünk magunk is részvényeket, részvényalapokat, de ki lehet próbálni a kereskedést technikai alapon, hátha működik. Ha másra bízzuk, ott vannak a profi alapkezelők, vagy fektessünk magunk tág portfóliókba, indexekbe.
Fiatalon is kell, hogy legyen a befektetéseinknek kockázatmentes része, ezt legjobb saját kézben tartani. A magyar állampapírokat ugyanis ingyen adhatjuk-vehetjük a kincstárnál, ráadásul a velük elért hozam adómentes. Emellett amíg az ország tartós lecsúszó-alulteljesítő pályán van, mindenképp érdemes részben devizában is megtakarítani.
Ha már ennyire fejlett lett a technológia, természetesen célszerű mindent online és olcsón intézni, de ha szükségünk van segítségre, megtaláljuk – csak fizetni kell érte. A költségszintünkre mindig figyelni kell, ha az elején nem dobálunk el értékes százalékokat, sokkal nagyobb lesz sok év múltán a hozam. Ha a lehető legkevesebbet akarunk magunk bajlódni a befeketéseinkkel, egyszer akkor is érdemes időt szánni rá, hogy megértsük, majd kihasználjuk a különféle kedvezményeket.
Mindenekelőtt és mindenkinek: tbsz, tbsz, tbsz. A tartós befektetési számla az alap, hogy a befektetésen elért hozam öt év után adómentes legyen. Ha az állam olyan szabad felhasználású kedvezményes hitelt ad, amit könnyű magasabb hozammal megforgatni, ezt is kár kihagyni. Ha már a nyugdíj-előtakarékosságnál tartunk, bűn nem kihasználni a személyi jövedelemadó visszatérítések lehetőségét önkéntes nyugdíjpénztáraknál, vagy épp nyugdíj-előtakarékossági számlán.
Az jó, ha mindig a szemünk előtt lebeg, hogy a támogatások rendszere bármikor változhat, addig markoljuk fel őket, amíg lehet. Közben pedig nagyon úgy fest, hogy sok jóra az állami rendszerből nem számíthatnak a nyugdíjasok, az, hogy idős korunkban milyen anyagi lehetőségeink lesznek, fiatalon eldől, létfontosságú az előtakarékosság. Ha pedig jönnek a gyerekek, a nekik nyíló babakötvényt is érdemes minden évben hizlalni, ezzel hozzátéve némi állami támogatást is.
Szólhatnak tehát bármekkorát a legfrissebb menő befektetések, az óriási digitalizációban is a régi lemez szól: ugyanazok az alapszabályok érvényesek a profi megtakarítással kapcsolatban, mint harminc éve – azzal pedig, hogy sokkal olcsóbb és egyszerűbb lett a befektetés, a legjobb, ha a mi hozamunkat növeljük és még egy csomó időt is nyerünk.
