Írta: Nagy Szabolcs

35 fok van. Légy száll az arcomra, felriadok, már vagy ötödször az utóbbi órában. Ütött-kopott székről lógatom a lábam a húsfeldolgozó üzem feletti kis irodában, próbálom nem halálra unni magam. Apa a libamáj áráról vitatkozik a társaival.

Négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon. Márciusban
Halácsy Péter tér vissza!


Kocsiban ülünk. Apa láncdohányzik. Megint rákérdez, hogy tetszik az új alsós osztálytársam. Lelkesen mesélni kezdek, de felpillantva látom, már megint a cégen jár az agya. Tekintete távolba réved, száznál se váltott még fel hármasból. Gondolom, megint gond van a piacon.
Nyári szünet. Szikrák repkednek, legidősebb húgommal több évtizednyi gépzsírt flexelünk a felújítandó gabonasilóról. Mellettünk több tíz liternyi Hammerite. Metálzöld, természetesen, az a legolcsóbb. Apa szerint jót tesz, ha megtapasztaljuk a cégben, milyen is az igazi munka. Nem értünk egyet. Arról beszélünk, milyen szuper lesz, ha pár hét múlva végre hazamehetünk Budapestre játszani a legújabb számítógépes játékunkkal.