Carl Kostyálnak a svéd, a német és az olasz az anyanyelve, bár édesapja magyar volt. Felmenői között a neves Sotheby’s aukciósház egyik fejével Carl is a művészeti vonalat vitte tovább: Londonban, Stockholmban és Milánóban van galériája. És nagyon jó szeme a fiatal tehetségek megtalálásához. Közben nem feledkezett el olyan zseniális magyar festőkről sem, mint Maurer Dóra vagy Bak Imre.
„Még Párizsban vagy?” „Nem, már itthon, Milánóban” – mondja Carl, miközben láthatóan egy étterem kertjéből jelentkezik be a párizsi út miatt két nappal elhalasztott online interjúnkra. Amennyire kihallom, tökéletes olaszsággal rendel kólát és ebédet, és amíg kihozzák az ételt, a zöldben sétálva mesél.
Közös nyelvünk az angol, de neki tulajdonképpen három másik anyanyelve van: svéd édesanyjától a svédet, anyai családjától a németet tanulta, az olasz pedig onnan jön, hogy kisiskolás volt, amikor Stockholmból Milánóba költöztek. Carl most is ott él feleségével, Katharine Kostyál művészettörténész kurátorral, lányukkal, Juliával, valamint ikerfiaikkal, Lászlóval és George-dzsal.
Az interjú második felvonásában maradék kérdéseimre már az irodájából, Gina Beevers görög–amerikai festő látványos, egyszerre nyolc kirúzsozott szájat ábrázoló, Hilarisad című képe elől válaszol. Közben néha meg kell szakítani a beszélgetést, amikor kollégájával olaszul beszéli meg a sürgős intéznivalókat.
Gerendai Károly bízik a sikerben, pedig az egész cégcsoportot bedöntheti az új fundining projekt, a Vibe Budapest. Ajánló a
Forbes.hu-ról.
Mosolygó fiatal pár szambázik el az asztalok között, a terem közepén a dobos pergő kézmozdulatokkal egészíti ki a DJ diktálta afro techno ritmusokat. Modern fénytechnika cikázik a falakon, az óriás fényfákká változó oszlopokon. A Costes csoport, avagy Gerendaiék a fundining első fecskéjét hozták el Budapestre, étterem és szórakozóhely rég elfeledett együttesét.
„Remélhetőleg már kezdéstől be tudjuk durrantani a helyet. Ha nem bíznánk benne, nem vállalnánk ekkora kockázatot” – mondja. Nagyjából 2-2,5 milliárd forintos éves forgalomra számít a helytől. „Most a cégcsoportunk összes többi eleme csinál ekkora forgalmat. Ha a Vibe Budapest hozza a számokat, az alapvető stabilitást ad a csoportnak, és megtámasztja az egyéb projekteket is, de ha ne adj’ isten, nem jól működik, bedöntheti az egész céget is. Sok pénzt lehet így bukni.”
Gerendai mellett Ruff Dávid executive séf.
Fél éve még 800 millió forint körülire lőtték be a befektetés mértékét, mostanra 1,25 milliárd forintról van szó. Gerendai szerint 800 millió volt csak a kivitelezési költség, ebben még nem voltak benne a konkrét nyitási költségek, az árukészlet, a marketing.
A Széchenyi téri Spenótház (Roosevelt 7/8 irodaház) aljában kialakított étterem szórakozóhelynek sem a Budapesten megszokott klasszikus táncparkett. Vacsora előtt, után és közben legfeljebb félóránként valamilyen különleges show-elem szórakoztatja a vendégeket. Artisták, kolumbiai táncosok, akrobaták mutatnak be különféle mutatványokat és rövid, pár perces előadásokat.
„Visz magával a műfaj, ha megérzed az ízét. Kevesen vannak, akiknek ne jönne be. Én speciel nem bírom elviselni – próbálja túlharsogni a latinos ritmusokat. – De ebben a közegben én is máshogyan viszonyulok hozzá. Sok hasonló helyen jártam külföldön, az atmoszféra miatt még én is jól érzem magam ezzel a zenével. Pláne az, aki még alapból kedveli is.”
Bíró Szabolcs vegyészmérnök az olajiparból nyergelt át a vitaminkészítésre, és néhány év alatt milliárdos céget épített fel étrendkiegészítő-gyártásból. Pedig azt mondja, elsősorban játszik, amikor a Wise Tree Naturals termékeket fejleszti, és csak mellesleg keres pénzt a szenvedélyével. Így az sem zavarja, ha többet kell fizetnie egy-egy összetevőért, ha az jobb minőségű. Vitaminipar című könyvében éppen arra mutat rá, hogy ezt nem minden piaci szereplő tartja fontosnak. Sőt.
Palocsay Gézának nem csak a CV-je izgalmas, pedig az Árukeresőtől a Jófogáson át a félresikerült pepitás kitérőig volna miből mazsolázni. Az egyik, ha nem a legtapasztaltabb magyar digitális szakember egy csomagküldő óriás csúcsstratégájaként talált újra alkotói teret.
