Carl Kostyálnak a svéd, a német és az olasz az anyanyelve, bár édesapja magyar volt. Felmenői között a neves Sotheby’s aukciósház egyik fejével Carl is a művészeti vonalat vitte tovább: Londonban, Stockholmban és Milánóban van galériája. És nagyon jó szeme a fiatal tehetségek megtalálásához. Közben nem feledkezett el olyan zseniális magyar festőkről sem, mint Maurer Dóra vagy Bak Imre.
„Még Párizsban vagy?” „Nem, már itthon, Milánóban” – mondja Carl, miközben láthatóan egy étterem kertjéből jelentkezik be a párizsi út miatt két nappal elhalasztott online interjúnkra. Amennyire kihallom, tökéletes olaszsággal rendel kólát és ebédet, és amíg kihozzák az ételt, a zöldben sétálva mesél.
Közös nyelvünk az angol, de neki tulajdonképpen három másik anyanyelve van: svéd édesanyjától a svédet, anyai családjától a németet tanulta, az olasz pedig onnan jön, hogy kisiskolás volt, amikor Stockholmból Milánóba költöztek. Carl most is ott él feleségével, Katharine Kostyál művészettörténész kurátorral, lányukkal, Juliával, valamint ikerfiaikkal, Lászlóval és George-dzsal.
Az interjú második felvonásában maradék kérdéseimre már az irodájából, Gina Beevers görög–amerikai festő látványos, egyszerre nyolc kirúzsozott szájat ábrázoló, Hilarisad című képe elől válaszol. Közben néha meg kell szakítani a beszélgetést, amikor kollégájával olaszul beszéli meg a sürgős intéznivalókat.
Dabiz Muñoz madridi étterme a minimalizmus
szöges ellentéte.
Újra és újra visszatérek Dabiz Muñoz három Michelin-csillagos, madridi éttermébe. Jelenleg „csak” a negyedik a világ ötven legjobb éttermének listáján, de tavaly már a dobogóra is feljutott, és nem teljesen értem, miért, de nagyon tetszik. Nem volt ez mindig így: az első alkalommal – miután annyi foodie-havertól végighallgattam, hogy a séf a világ legjobbja – inkább kicsit zavarba jöttem az élménytől. Nem tudtam hova tenni, hogy egy negyvenéves férfi miért nyújtogatja a nyelvét, miért van punk(os) frizurája, és miért kérdezi a kedélyes nagybácsi külsejű, egyébként kiváló sommelier, hogy „are you ready to rock?!”, miközben az étkezés mellé főleg Vivaldi szólt…
Aztán a következő látogatások során sikerült megszabadulnom a kezdeti elvárásoktól és felismertem, hogy sok minden a nagyon őrült múlt öröksége, de időközben sokat szelídült a koncepció. Ami állandó: a minőség és a szédítően bőséges választék, igazi terülj, terülj asztalkámnál érzi magát a vendég, pedig ebben a kategóriában egyre kevésbé kell már odafigyelnie a mennyiségekre, ha tartani szeretné a súlyát.
Itt viszont már az egyes fogások is gyakorlatilag több fogásból állnak, a minimalizmus szöges ellentéte zajlik: minden tányér tele színekkel, ízekkel, alapanyagokkal, minden asztalon sok-sok tányér, gyakran még az asztal mellé is jut egy-két kiegészítő fogás, mondjuk egy Salvador Dalít idéző gólyalábú elefánton… Mindez persze a közösségi médiában is nagyot megy, Dabiznak egymillió követője van csak Instagramon, és ezzel még alaposan el is törpül a szintén celeb tévés felesége mellett, aki ennek a háromszorosáig jutott.
Itt keresd!
DiverXO
C. del Padre Damián, 23
Madrid, Spanyolország
Menü: 450 euró/fő
Itt keresd!
DiverXO
C. del Padre Damián, 23
Madrid, Spanyolország
Menü: 450 euró/fő
Nade mit is lehet enni a repülő disznókkal, óriáshangyákkal és más bizarr lényekkel sűrűn dekorált étteremben? A kérdés inkább úgy lenne helyes, hogy mit nem? Egy-egy étkezés felér egy földrajzórával kombinált biológiaórával, amit helyettesítés miatt a hírhedten szürrealizmusrajongó rajztanár tart meg. Hedonista, avantgarde és punk egyszerre, amitől még Salvador Dalínak is égnek állna a bajsza. Olyan ételekkel, mint a Goában ébredő galíciai homár, serpenyő aljáról kikanalazott vaddisznóborda, al dentére főtt tengeri uborka, gyufaszálnyi bébiangolnák, sült kacsakagyló, tengeri sügérből Oreo, cevichéből ázsiai fagyi, tejberizs fehérborssal és szarvasgombával, cilinderekben liftező mocsigombócok.
Aki gasztronómiai enciklopédia nélkül megérti az alapanyagok, fűszerek, receptúrák jelentős részét, joggal lehet nagyon büszke magára, a többiek pedig csak élvezzék a rock’n’rollt…
Ha úgy vesszük, az utolsó oldalon lévő Hodász-interjú három mondatában minden benne is van ezzel a számmal kapcsolatban. Amíg pap volt, nem kellett az ügyfeleken annyit gondolkodnia, kapott egy templomot. Most, hogy tréner, meg kell küzdenie minden kliensért. Jövőre pedig? Reméli, növekedés lesz. Itt az első magyar billiomos a magyar gazdaglisták történetében. Mészáros Lőrincnek, ha minden […]
Nem azért ragadt meg Budapesten, mert küzdős ember, Magyarországot más miatt szereti. Indulás a Kaukázusból, landolás egy csúnya őszi napon még éppen a rendszerváltás előtt, disznóbulik Ankarában és minőségi matracokra épített üzlet. Zaim Haluk huszonötéves biznisze és egy új bútormárka, amit már ikerlányai visznek.
Nagy Elek, a 34. leggazdagabb magyar nem tartja cégcsoportját sem a rendszer kedvezményezettjének, sem mellőzöttjének. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara frissen megválasztott elnökét az Uber visszahozásának háttere mellett arról is kérdeztük, hogy holt tart cégcsoportjánál a generációváltás, illetve mennyire van eltérítve a magyar gazdaság.
