„A következő cikkben meg azzal támadnak, hogy mennyi pénzt keresek!” – tárja szét a kezét Tiborcz István, a mozdulattól kilátszik a zakó alól az ingére hímzett monogramja. Másfél órája beszélgetünk, nem először szakad fel belőle a független – vagy ahogy ő hívja, ellenzéki – sajtó iránti ellenszenve. Most mégis itt ül velem szemben, épp ingatlanbirodalmának üzleti modelljéről kérdezem, amiről nemrég írta meg a HVG, hogy a cégek fele veszteséges. Hosszan válaszol, sűrűn újratölti a vizespoharát, viccesen megjegyzi, az a nagy problémája, hogy túl sokat beszél.

A sajtónak célzott méltatlankodás után Warren Buffett-félidézettel fordítja komolyra a szót: „Az idő a jó cégek legjobb barátja, a rossz cégeknek meg a legnagyobb ellensége. Nézd, ha én ezt az épületet el akarnám adni, már most nagyon sok pénzt tudnék keresni vele.” Ingatlanbirodalmáról szereti hangsúlyozni, hogy nem sprintet fut, hanem maratont. Most is ezt hangoztatja: hosszú távon gondolkodik, kizárólag top lokációkba fektet, és minden híresztelés, vagyonos földbirtokos családja és a miniszterelnökhöz fűződő rokoni szál ellenére a maga lábán áll.

Tiborcz valóban kilóg a kurzusmilliárdosok közül. A család tagja. Az új tőkésgeneráció által intézményesített szofisztikált vagyonszerzés és vagyonelrejtés módszereit használja. Jogilag támadhatatlan, már amennyit ez egy, a jogi környezetet politikai eszköznek is használó politikai rendszerben jelent.

Nemzetközi porondon is építi az üzletemberimidzsét, üzletei többnyire életképesek. Az utóbbi években számos stratégiai szektorban lett nagybefektető, egyik érdekeltsége, a Gránit Bank éppen tőzsdére megy (lapzártánkig a részvényjegyzés sikeresen lezárult), amivel azt is vállalja, hogy a piac mondjon róla ítéletet nap mint nap.

Bő tíz éve szerepel a nyilvánosságban, de amíg eleinte a cégeiben sem jelent meg tulajdonosként, mára már ad interjúkat a vele barátságos médiumoknak, és a Linkedinen is aktív. Mindenki tudja róla, hogy ő a vő. Neve köznevesült, arcképe mémesedett, de üzleti karakteréről kevesen tudnak. Sokáig ő sem segített, hogy máshogyan legyen.

„Mint ugye a jó pap is holtig tanul, azt a döntést hoztam, hogy habár nem szeretek szerepelni, elfogadom, hogy szerepelnem kell, és el kell mondanom a narratívámat, mert különben nem fogják leírni azok, akik abban érdekeltek, hogy mindenféle sejtetéseket írjanak.”

Palatin
Nem sokkal korábban négyen szaladunk át a Dorothea Hotel műemlék oszlopcsarnokán. Hárman öltönyben, én kissé ázottan a havas esőtől. A hotel egyik vezetője és egy PR-tanácsadó diszkréten követnek, előttük sétálunk Tiborcz Istvánnal. Interjúra jöttem, de a hotel hetedik emeletén a Palatin Suite-be érve a bemutatkozás után Tiborcz azt mondja, előbb körbevezetne.
Úgy döntünk, tegeződünk. Kicsit mindenki zavarban van, ő engem enged előre a liftben, őt a többiek. Gyors helyzetértékelés után nem azzal töröm meg a jeget a találkozás harmadik percében, hogy rámutatok a helyzet szürrealitására. A fejemben mégis az jár, hogy a miniszterelnök veje szóba állt egy független újságíróval, miután évekig figyelmen kívül hagyta, néha kétségbe vonta a független sajtó munkáját. Így lenne normális, a normális most mégis rendkívülinek érződik.

Kedvenc helyein vezet körbe. Megmutatja a három épület találkozásánál kialakított belső udvart. Szédítő belmagasság, az üvegtető alatt valóságos botanikus kert, Zsolnay kerámiák szó szerint a padlótól a plafonig, Operába illő csillárok. Elbüszkélkednek vele, hogy nem gondolták volna, de a belső udvarra néző szobák népszerűbbek, mint a budapesti panorámára nyílók. Körülöttünk Breuer Marcell-székeken népművészeti motívumokkal díszített párnák.

Haladunk tovább, a falakon Tombor Zoltán fotós Doro­thea-illusztrációi: fiatal lányok monarchiakori öltözékben, de hol Adidas papucsban, hol fejhallgatóval, hol tetoválással. A sky barba tartunk, aznap este nyit, a személyzet pakol, nagy a nyüzsgés. Néhányuknak leesik, ki jelent meg, ezt szórakoztató összenézésekkel, kikerekedett szemekkel konstatálják. Tiborcz kezet fog pár emberrel, de körbenézni alig van időm, sarkon is fordul. A körpanorámát és a mennyezetről lógó, óriási üvegbúrákba tett papírliliomokat tudom csak felfogni.

Visszaérünk a tetőszintre, fentről járjuk körbe az üvegtetőt, amit a belső udvarból alulról láttunk. Az egyik erkélyajtó tövében elhullott galamb, váratlan folt a pazarnak szánt prezentáción. A lakosztály felé sujtásmintás padlószőnyeg süpped a lábunk alatt, a hotel vezetője úgy tűnt el a séta után, hogy észre sem vettem.

A Dorothea lenyűgöző. A látványt csak a kontextus rombolja. Az a kontextus, amiben másfél milliárd forint közpénzt költött a magyar állam, hogy Tiktok-influenszerekkel népszerűsítse többek között a családi koronaékszert. Amiben Orbán Viktor kormányának legfontosabb idei uniós rendezvényére, az EU-csúcsra érkező delegációknak kedvezményekkel ajánlottak itt szállást. Amiben a miniszterelnök veje harmincnyolc éves korára 150 milliárd forintos vagyont halmozott fel olyan ütemben, amire csak a milliárdoslistánk másik híres Orbán-közeli szereplője volt képes. Az, hogy mindketten váltig állítják, önerőből történt. Vagy az, hogy Tiborcz ingatlanbirodalmában mégis lépten-nyomon állami segítségre bukkanunk.

Az első Tiborcz
Egyik ágról orvos, másik oldalról ügyvéd és bíró felmenői vannak. A Tiborcz név csak a 2010-es évektől lett arról ismert Szombathelyen és környékén, hogy a legkisebb fiú elvette Orbán Ráhelt. Előtte apai nagyapja, Tiborcz Sándor, a neves baleseti sebész volt a leghíresebb családtag. A nagyapa a frontszolgálat és az orosz hadifogság után élete végéig praktizált és végzett társadalmi munkát például a helyi Vöröskereszt elnökeként vagy a Vas megyei Tudományos Ismeretterjesztő Társulat alapítójaként.

1987-es halálakor a szombathelyi orvosközösség hosszú közleményben emlékezett meg róla, „a fejlődő szakma harcos képviselőjéről”, „a párját ritkító egészségművelőről”. Tiborcz doktor a betegeket már 1949-ben külön kórtermekben helyezte el a sérülésük szerint, ezzel megalapozta azt a baleseti osztályt és traumatológiát, ami a vezetésével alakult meg 1953-ban, a megyében először. Nevét ma is alapítvány, oktatási központ és egy belvárosi emléktábla őrzi.
A család azonban hamar felszámolta a szombathelyi mindennapokat. 1986-ban, amikor a késői gyerek, Tiborcz István Ferenc két testvér mellé megszületett, már Budapestre hozták haza a kórházból. „A 90-es évek elején már Olaszországba jártunk síelni, meg mindenfelé utaztunk a világban. Akkor is szerettem a szállodákat, mindig mindenhol szállodába mentünk” – mondja Tiborcz.

Bár láthatóan tisztában van a gyerekkora privilégiumaival, a részletekről nem lehet hosszan faggatni. Orvos nagyapjáról nincs sok emléke, egyéves volt, amikor meghalt. Családjának régi jobboldali múltját rövidre zárja: „A jobboldaliság nekünk az anyatejjel jött.” A 90-es évek politikai fordulatairól annyit mond: „Érdekes idők voltak, de gyerekkoromban nem érdekelt a politika.”

Eleinte Solymárra járt iskolába, de tizenkét évesen beíratták a pécsi Ciszterci Nagy Lajos Gimnázium hatosztályos tagozatába. A bentlakásos iskola zsúfolt emeletes ágyait és vegyes közösségét nehezen szokta meg a 12. kerület után, erről az emlékei is meglódulnak. „Szokatlan volt a helyzet, hiszen teljesen más miliőből jöttem, viszont nagyon sokat adott, hogy egy másik oldalról is megismertem a világot. Az egyik szobatársam egy pici ormánsági faluból származott, szerintem úgy tizennyolcan lakhattak ott, szegénynek két egyforma cipője sem volt, elképesztő szegénységből jött. Kezelni kellett a helyzeteket.”

Mindenki vállalkozott körülötte, és nem volt kérdés, hogy egyszer ő is belefog majd. Varrodatulajdonos édesanyja saját tervezésű ruháit nyugati határszéli butikoknak árulta, Tiborcz azt mondja, igen sikeresen. Apja ma is igazságügyi orvosszakértő, biztosítóknak dolgozik, de több évtizede építi a család mezőgazdasági érdekeltségeit is. Később ezek a cégek nemcsak az Orbán családhoz kapcsolódást hozták el, hanem a patinás Tiborcz név első botrányait is.

Megrettent lovak
A család 1993-ben alapított ES Hungary Kft.-je ma is működik. Jelenleg az apa, Tiborcz Sándor tulajdonában van, de régebben benne volt mindhárom gyereke, Péter, Eszter és István is. Jogelődje egy temetkezési cég volt, előbb üzlettársakkal, később önállóan a Tiborcz család üzemeltette az egyik legnagyobb temetkezési vállalkozást Budapesten.

1997-ben aztán megvettek egy tízhektáros birtokot a Fejér megyei Csabdinál, Budapesttől ötven, Felcsúttól alig tíz kilométerre, és a család elkezdte kiépíteni mezőgazdasági érdekeltségeit. Egyre több földet vettek, szarvasmarhát, szárnyast, sertést tartottak (egy ponton az apa rögeszméjének nyomán olimpiai versenylovakká akarták nevelni a birtok 42 lovát), majd a 2000-es évek közepére már mintegy negyvenhektáros lovardát és szabadidőparkot működtettek.

Tükröspuszta néven lett híres.
A helyiek furcsállották, hogy a családtagok külön autóval járnak a misére, és 2000-ben a Fejér Megyei Hírlap is beszámolt egy esetről, amiben egy helyi gazda csörtézett az „újgazdag” Tiborcz Sándorral. Tiborcz sorompóval zárta le a birtokát, így a többi földtulajdonos nem tudta megközelíteni szántóföldjeit. Tiborcz akkor azzal védekezett, hogy lovai félnek az elhaladó munkagépektől, majd kijelentette, hogy ő bizony megvenné azokat a földeket, ha a többi tulajdonos reális árat mondana.

Tükröspusztán és környékén először negyven, három évvel később százhúsz, mára legalább háromszázötven hektáros terület tartozik a Tiborcz családhoz, erről annak idején Orbán Viktor is elismerően nyilatkozott. „Istvánnal talán öt éve találkoztam először, a szüleit viszont már korábbról ismerem, édesapja orvos, jól működő gazdaságuk van” – mondta Orbán 2013-ban a Blikknek. Orbánék az egymástól tíz kilométerre lévő Csabdi és Felcsút társasági életében ismerték meg Tiborczékat.

A legidősebb testvér, Péter egy ideje újra használja az orvos nagyapa születési nevét, a Strobelt. Üzleti érdekeltségei főként Észtországba kötik, de Magyarországon is sűrű önéletrajzot szedett össze. Volt a Fejér megyei fideszes közgyűlés alelnöke, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium energetikai tanácsadója, a Mészáros Lőrinc-féle MKB Bank informatikai cégének felügyelőbizottsági tagja és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal informatikai fejlesztési főosztályvezetője is. Rajta kívül a család minden tagjához kötődnek földvásárlások vagy érdekeltségek.

A másodszülött Tiborcz Eszter 2012-ben 157 hektár bicskei föld bérleti jogát szerezte meg állami földbérleti pályázatokon, a pályázat indoklása szerint „az üzleti tervre kapható szubjektív pontoknak köszönhetően”. Tiborcz István 2020-ban 215 millió forint uniós támogatást kapott, apja 2021-ben 687 millió forintot. A sajtó által tíz éve nyomon követett, Tiborcz családhoz eljutó európai uniós támogatások mára jóval egymilliárd forint fölött járnak.

Egy, a mezőgazdasági szektorra rálátó, névtelenséget kérő forrásunk szerint ez a támogatási összeg kiugró, ha területalapú vagy egyszerűbb fejlesztésekre kapott (például zöldítési) támogatásról van szó. Indokolt akkor lenne, ha komplex projekteket (például zöldenergia-beruházásokat, öntözőrendszereket) valósítanak meg belőlük.

Tiborcz azt mondja, az ő kezdeményezésére álltak át biogazdálkodásra a családi földeken. Ez jelentős költségekkel jár, ugyanakkor apja többször részletezte a sajtó érdeklődésére, hogy mire fordítja a kapott támogatásokat. Az említett 687 millió forintot például erdőtelepítésre és új fajok gondozására, ami forrásunk szerint nem jár kiugró költséggel. Tiborcz Eszter digitalizációra és ökológiai gazdálkodásra kapott támogatást, a sajtónak két évtizedes mezőgazdasági vállalkozói múltjára hivatkozott. Tiborcz István azt nyilatkozta, nem használja fel a kapott uniós támogatást.
Egy több mint tízéves történetre azonban még nem adott a család észszerű magyarázatot. 2013-ban engedély nélküli fakivágás ügyében indult nyomozás a Tiborcz birtok körül, az egykori Népszabadság beszámolója szerint nagy értékű mezőgazdasági gépekkel irtották a Tiborcz Eszter két szántója között húzódó természetvédelmi terület akácosát, a rönköket pótkocsikra pakolták. A helyszínen dolgozó munkások azt mondták a lapnak, hogy Tiborczék bízták meg őket a fakivágással, és a gépek is hozzájuk tartoznak.

Az ügynek az időzítés adott különleges jelentőséget. Tiborcz István és a miniszterelnök legidősebb lánya, Orbán Ráhel akkor házasodtak össze. A háromszáz fős, hamisítatlan vidéki lagzit birkapörkölttel és éjféli töltött káposztával Tükröspusztán rendezték meg, és mint általában a híres esküvőket, nagy érdeklődés övezte. A menü és az italok tételein, a templom kifestésén túl azt is kiszúrták, hogy az ifjú pár az egyik fakivágásnál használt traktor előtt pózolt az egyik esküvői fotón.

Tiborcz azt mondja, hogy a két szántóföld határait akkor mérték ki hivatalosan, tagadja, hogy természetvédelmi terület lett volna az akácos, és azt mondja, ők adtak engedélyt a helyieknek, hogy a szántóföld területén lévő fákat eltávolítsák, és elvigyék tűzifának.

Fény derül
„Akkoriban eléggé foglalkoztatott az energiamegtakarítás, a zöldenergia – emlékszik vissza Tiborcz pályája kezdetére. – Sok projektet és kiállítást néztem meg Németországban és Ausztriában, ott hogyan használják. A napelemerőművekhez komoly tőke kell, én pedig megrögzött voltam abban a tekintetben, hogy nem a családi vagyonomból akarom elindítani a vállalkozásaimat, hanem a saját lábamon.”

Tiborcz húszas évei elején kezdett maga is vállalkozni, mellette először a debreceni jogi karra, majd a Károlira járt. Első fontosabb vállalkozásában Németországból importáltak olyan transzformátorokat, amikkel a hagyományos fényforrások feszültségszintjét tudták csökkenteni enyhébb fényerő, de nagyobb energiamegtakarítás mellett. A német cég termékét akarta eladni magyar gyárakba, de ott drágállották. Megállapodott a németekkel, hogy kap két évet kifizetni a transzformátorokat, beszerelik a magyar gyárakba, és a megtakarított energia bizonyos százaléka után szed jutalékot. A cég így lett sikeres, és Tiborcz haszonnal értékesítette a tulajdonrészét 2009-ben.

Joggal tűnik ismerősnek az üzlet, de az Elios csak néhány évvel később következett. Azt 2009-ben alapította az egyik barátjával, Erdei Bálinttal, ötven-ötven százalék tulajdonrésszel. A cég jó párszor nevet váltott, tulajdonosai is gyakran cserélődtek, de 2010 után új tulajdonost kaptak. Tiborcz István huszonévesen a Fidesz gazdasági hátországát egykor építő Simicska Lajossal került egy üzletbe, miután cégében többségi tulajdonos lett a Közgép.

Tiborcz azt mondja, ha Simicskától nem is, de a Közgéptől sokat tanult az üzletről. „Simicskával talán kétszer találkoztam életemben, de a Közgép akkoriban már nagy és profi cég volt. Menedzsmentjétől arról tanultam sokat, hogyan kell egy szerteágazó cégcsoportot irányítani.”
A Közgép végül 2013-ban kiszállt, aminek okáról Tiborcz azt gondolja, a sokféle tevékenységük mellett nem akartak egy ilyen kis céggel foglalkozni. Bár a kis cég árbevétele nyolcvanszorosára nőtt a Közgép beszállása után, Tiborcz azt mondja, örült a kiszállásnak. A sajtóban eddig megjelent magyarázatot, miszerint az vezetett a szakításhoz, hogy az Elios nem fizette ki az egyik alvállalkozóját, határozottan tagadja.

Az Elios hozta el Tiborcz első milliárdjait és első korrupciós botrányát is. A cég kiemelkedő sikereket ért el közbeszerzéseken, különösen a közvilágítás felújítására kiírt, többnyire uniós finanszírozású pályázatoknál. Az Elios tevékenységét azonban több településen is kritizálták, mivel az új LED-lámpák felszerelése után az ott élők szerint az utcák sokkal sötétebbek lettek, mint azelőtt voltak.

A minőségi problémák mellett felmerült az is, hogy manipulálták a közbeszerzési eljárásokat. Személyi összefonódások voltak a kiírók és a pályázók között, a feltételeket úgy határozták meg, hogy az Elioson kívül kevés cég tudott megfelelni, Tiborcz István neve egy hangfelvételen és egy EU-s korrupciós vizsgálatban vastag betűvel szedve is feltűnt.

Mivel a projektekhez uniós forrásokat is felhasználtak, az Európai Unió Csalás Elleni Hivatala (OLAF) vizsgálatot indított, és a megvizsgált harmincöt pályázatból tizenhétnél állapított meg szervezett csalási mechanizmust a kiírás során. Az OLAF a két év alatt elkészített jelentést továbbította a magyar hatóságoknak, azok elindították, majd négy hónap után megszüntették a nyomozást. Az ügynek semmilyen büntetőjogi következménye nem lett.

Tiborcz ezt elegendő magyarázatnak tartja. A nyilvános pénzügyi beszámolókra hivatkozva hangsúlyozza azt is, hogy az Elios piaci árazással és a piaci sztenderdeknek megfelelő árréssel dolgozott. Igaz, túlárazásra nem volt szükség, ha a pályázatokat eleve úgy írják ki, hogy csak az Elios lehet befutó – ahogy az OLAF egyik fő gyanúja állította. Azt mondja, minden dokumentációt megadtak az ügyészségnek. Az OLAF-eljárást „politikai indíttatású vizsgálatnak” tartja, ami „mindenféle valóságalapot nélkülözött”.

Sérelmezi azt is, hogy az uniós hatóság nem hallgatta ki az ügyben, pedig az ügyvédjén keresztül jelezte, hogy kéri a meghallgatását. Úgy gondolja, hogy értéket teremtett, hiszen az önkormányzati tulajdonba kerülő energiahatékony lámpákkal jelentős összegeket lehetett megspórolni a helyi költségvetésben.
A magyar költségvetés már nem volt ilyen szerencsés, a tizenhárommilliárd forintos projektet végül nem uniós forrásból, hanem a magyar adófizetők pénzéből finanszírozta a kormány. Az OLAF-nak így már nem volt beleszólása. Tiborcz István végül 2014-ben eladta az Eliosban lévő részesedését, a G7 akkori becslése szerint hárommilliárd forintért, és csendben építeni kezdte ingatlanos birodalmát.

Új stratégia
„Az Eliosban való részvételem és az abból való kiszállásom kapcsán megértettem, hogy Magyarországon a miniszterelnök családtagjaként nem foglalkozhatom bármivel. Olyan területet választottam, amely nincs semmilyen kapcsolatban állami és önkormányzati tenderekkel. Az ingatlanfejlesztés piacára léptem, ami nagyon régóta szintén ­foglalkoztatott.” Tiborcz ­2017-ben mondta ezeket az akkor már kormányközeli Origónak.

Pályája valóban különbözik Simicska Lajosétól vagy Mészáros Lőrincétől, nekik még közbeszerzésekkel kitömött építőipari tenderekre volt szükségük a gazdagodáshoz. Amikor Tiborcz az ingatlanbizniszbe belefogott, a Fidesz hatalma már elég stabil volt, hogy az állami segítség természetesnek tűnő legyen, és hogy elmosódjon a határ az általa teremtett és a neki adott között.

Adóalap-kedvezményt kapott azokon a piacokon, ahol építkezni kezdett. Állami vagy államközeli bankoktól kedvezményes hiteleket kapott. Páratlan informális befolyást tulajdonítanak neki – ha akarja, ha nem –, mert az üzleti szereplők is megtanulták, hogy ebben a rendszerben a NER akarata megkerülhetetlen. Magántőkealapokhoz jutott rejtett tulajdonosokkal – ezt a megoldást 2014-es törvénybe foglalásuk óta a politikai és az üzleti elit is gyakran használja (a magántőkealapok száma 2024 nyarán már elérte a százhetvenet, másfél éve még csak százhúsz ilyen alap működött).

2021-től Tiborcz kezdett túllépni az addig épített ingatlanos-turisztikai profilon, és a magyar üzleti élet jól működő, profitábilis vállalataiba szállt be. A Gránit Bankot még Demján Sándor alapította, de 2015 óta Hegedüs Éva vezérigazgató került fokozatosan többségi tulajdonba. A Gránit a szektor egyik legeredményesebb bankja lett, hétszázmilliárd forint körüli mérlegfőösszege volt, amikor 2021 végén váratlanul feltűnt a színen Tiborcz. ​​A BDPST Zrt.

megvásárolta a többségi Gránit Bank-tulajdonos, az E.P.M. Kft. túlnyomó részét, Hegedüs Éva tulajdonrésze másfél százalék körülire csökkent. A Gránit azóta tovább nőtt, és tőzsdére ment.
„Nem tartom piacosnak a Gránit tőzsdei bevezetését, különösen, hogy sem a ­Concorde, sem az Erste, sem az OTP nem állt mögé. Ezek a cégek végeznek komoly tőzsdei bevezetést, a Gránitét pedig Tiborcz másik érdekeltsége, az Equilor, illetve a Mészáros Lőrinc-féle MBH Bank intézte” – foglalta össze a véleményét egy forrásunk, aki az összefonódások és felvásárlások piacán meghatározó tanácsadó.

A Gránit tőzsdei részvényjegyzése 2024. december 13-án méretarányosan a magyar piacvezető OTP értékelésének kétszeresén, a nyugat-európai bankok több mint kétszeresén történt meg. A papírok iránt az intézményi befektetőkön kívül a vártnál nagyobb volt a lakossági érdeklődés is, de az igazi próba nem a jegyzés első napja, hanem a hosszú távú működés lesz. Piaci forrásunk szerint két út van a Gránit előtt: vagy állami intézmények kezdik el benne tartani a pénzüket, és az MBH mellé felnő egy újabb államközeli bank, vagy a nagytulajdonosok megülnek a részvényeken, és számottevő likviditás nélkül zajlik majd a kereskedés.

Tiborcz István és Hegedüs Éva elismerően nyilatkoztak egymásról. Tiborcz azt mondja, a bank növekedési terveihez tőkére volt szükség, és Hegedüs Évával, akivel már hosszú évekre nyúlt vissza az ismeretségük, elkezdtek egyeztetni a befektetésről. Hegedüs 2023-ban erről azt mondta egy nekünk adott interjúban (Forbes, 2023/3): „A pénzügyi befektetők keresése nagyon alapos munkát igényel, ez másfél-két év, nem megy egyik napról a másikra. Amikor jött ez a megkeresés, egyáltalán nem gondoltam reális alternatívának. Volt egy ajánlat, és akkor arról kellett dönteni, hogy elfogadom-e, vagy sem. Megállapodtunk, és ehhez tartjuk magunkat.”
Később Tiborcz megvásárolta az Equilor Befektetési Zrt.-t, majd a Grániton keresztül a Diófa Alapkezelőt, két eredményes és nyereséges pénzügyi céget működő struktúrákkal. A Diófából Gránit Alapkezelő lett, és a felvásárlás után az állami Magyar Fejlesztési Bank az egyik tőkeprogramján keresztül ötvenmilliárd forintot juttatott az alapkezelő által kezelt egyik magántőkealapnak, harminc százalék magántőke-hozzájárulással.

2023 elején Európa egyik legeredményesebb fuvarozó cége, a Waberer’s kapott új főtulajdonost. Az alapító Wáberer György érdekeltségébe tartozó vagyonkezelő kiszállt a Waberer’s International logisztikai cégből. Részvénycsomagját Tiborcz István vette meg, ezzel szavazati aránya 52,01 százalékra nőtt a cégben. A Waberer’s az utóbbi egy évben két nagy akvizíciót is megvalósított, Szerbia egyik legnagyobb disztribúciós cégét és a Posta Biztosítókat is felvásárolta.

„A regionális logisztikai piac erősen versengő piac, ahol a Waberer’snek korlátozottak a növekedési lehetőségei, persze lehet, hogy születik egy megállapodás az elosztóközpontot Budapesten működtető kínaiakkal, hogy innentől mindent a Waberer’sszel szállítsanak” – mondta az üzleti tanácsadó forrásunk. Majd hozzátette: „Tiborcz István és a hozzá hasonló üzleti köröknél erősen látható, hogy a rendelkezésükre álló hatalmas vagyonnal igyekeznek működő üzleti struktúrákba bevásárolni magukat, ezzel a likviditásukat és az üzlet látszatát is fenntartják. Vannak iparágak, ahol van elérhető cég ilyen feltételekkel, és van, ahová sohasem engednék be őket a tulajdonosok.”

Több piaci forrást is megkerestünk, segítsenek megérteni, hogyan keres Tiborcz befektetési célpontokat, és hogyan dolgozik a csapata. Volt, akiről azzal pattantunk le, hogy „teljes a sötétség”. Egy másik forrásunk szerint: „A mainstream piaci szereplőktől elzártan, egyéni ügyleteket csinálnak a saját tempójukban, a saját embereikkel, a csapat többnyire equilorosokból és gránitosokból áll.”

Tiborcz erről annyit mond, hogy a célpontok felderítésén önálló akvizíciós csapattal dolgoznak, ez kiegészül egy állandó jogi csapattal, de azt állítja, hogy az esetek túlnyomó többségében őket találják meg az ügyek. „Körülbelül tizenöt százalékban van olyan, hogy mi kezdeményezünk egy akvizíciós célponttal tárgyalásokat.” Tiborcz a politika és az üzlet összefonódását természetesnek és nem magyar sajátosságnak tartja, példának Elon Musk beavatkozását hozza fel Donald Trump kampányába.

Azt mondja, üzlettől függ, hogy megéri-e igénybe venni a magántőkealap vagy ingatlanalap konstrukciókat, és hogy az érdekeltségébe tartozó ingatlanalapokban nem az ő pénze van, hanem a kisbefektetőké. A magántőkealapokban lévő vagyon pedig annak befektetőié, őket ugyanúgy védi a banktitok, mint bármelyik számlatulajdonost, és ezt tiszteletben kell tartani. Ahogyan, mint mondja, ők is tiszteletben tartják a jogszabályokat.

Személyes üzleti imidzsét azonban továbbra is inkább a hotelbiznisz, a luxusipar határozza meg. Míg forrásaink – és elmondása szerint is – a felvásárolt stratégiai cégekben hagyja a menedzsmentet dolgozni (a Gránitban és a Waberer’sben nem is voltak túl nagy személyi változások a tulajdonosváltás után), addig szállodáinak tervezésébe a legapróbb részletekig belefolyik. A BDPST cégcsoportnál több ezer négyzetméteres, ikonikus történelmi épületek is vannak.

A HVG gyűjtése szerint a BDPST százharmincöt leányvállalata közül hatvankettő volt veszteséges 2023-ban. Tízmillió forint feletti vesztesége harminc cégnek volt, közülük tizenhatnál százmilliósnál is nagyobb volt a mínusz. Tiborcz kitart amellett, hogy a műemlék-felújítás és szállodaüzemeltetés hosszú távon térül meg, és addig vállalja az egyes cégek finanszírozását.
Különösen a hotelszegmens teljesített rosszul. Bár többnyire van látható, sokszor növekedő árbevétel, a cégek mégis veszteséget termelnek. Így volt ez a tokaji Andrássy-kúriánál és a Botaniq Turai Kastélynál is. Utóbbi 2024 végével meg is szűnt hotelnek lenni, átalakítják az üzleti modellt, és inkább rendezvényeknek adják ki az egykori Schossberger-kastélyt. „Sok olyasmivel foglalkozik, ami nemes cél is lehetne, de Magyarországon üzletet csinálni luxus műemlék palotákból irreális – mondta egy, az építész szakmához közeli forrásunk. – Nullásra ki lehet hozni vér és veríték árán, de akkor meg a hetedhét országra szóló ­üzletemberimidzs alól lóg ki a lóláb, és kerül elő megint az a kérdés, hogy más életben maradna-e ilyen üzleti portfólióval.”

Közben a fő cégnek számító BDPST Zrt. stabilan nyereséges, 2021 és 2023 között 12,21, illetve nyolcmilliárd forint profitot könyveltek el. Ebben a cégben azonban az ingatlanoknak csak kis része van, inkább más cégeket és pénzügyi eszközöket birtokolnak, és az eredmény nagy részét is ezek adják. Osztalékot is innen vesz fel tulajdonosa.

Az osztalék azért is fontos kérdés, mert 2023 nyarán tárta fel a G7, hogy 2019 és 2022 között több mint 27 milliárd forint került át osztalékelsőbbségi részvényekkel egy pécsi cégen keresztül Jellinek Dániel cégcsoportjától Tiborcz Istvánéhoz. A felek másfél éves hallgatása után Jellinek Dániel 2024 végén beszélt először erről a Telexnek, igaz, mindössze azt hangsúlyozta, hogy ez nem egy jóval szorosabb kapcsolat jele közte és Tiborcz között, hanem „transzparens osztalékfizetés a tulajdonosoknak egy olyan ügyben, amihez az államnak nem volt köze.” Tiborcz még kevesebbet mondott ugyanerről: „Mivel itt több cég, több tulajdonos érintett, üzleti titkot nem szeretnék másokról kiadni.”

Zongoralecke
„Amikor megismertem, nem volt rutinja angol nyelven tárgyalni, ma már ez nem probléma” – mondja róla egyik ismerője. Tiborcz környezetéből több üzleti szereplővel beszéltünk, szerintük összességében udvarias, kellemes társaság és tehetséges vadász. Többen hozzátették azonban, hogy több év ismeretség után sem mondhatják, hogy igazán sok mindent tudnának róla, így azt sem tudhatják, hogy harmincnyolc évesen úgy döntött, hogy heti kétszer zongoraórákat vesz.
„Aki szeret, az anélkül szeret, hogy életében egy mondatot beszélt volna velem. Aki meg nem szeret, az meg anélkül, hogy egy mondatot beszélt volna velem, nagyon nem szeret. Ezeket a szélsőségeket el kell fogadni, mert nem neked szól személyesen, hanem annak a pozíciónak szól, amiben te vagy. És te úgy kerültél ebbe a pozícióba, hogy apósod a miniszterelnök” – reflektál a helyzetére.

Azt mondja, az összefonódásokat nemcsak a nyilvánosságban igyekszik kerülni, hanem a családi találkozókon is, üzleti döntésekben nem kéri ki apósa véleményét. „Az én spektrumom nem összehasonlítható az ő spektrumával. Amikor szerdán Hszi Csin-pinggel, pénteken Donald Trumppal tárgyal, és a kettő között még Erdoğannal, akkor a vasárnapi ebédnél nem jut eszembe az üzleti dolgaimmal terhelni.”