Kosz és káosz nélkül nincs igazán cool nagyváros, vallom az erősen vitatható tézist, egyszerűen a pezsgés és a szüntelen, dinamikus fejlődés kell hozzá, hogy különleges atmoszféra alakuljon ki. Athén tökéletesen igazolja ezt a tételt. Koszban és káoszban sincs hiány, miközben a nyugati kultúra és a demokrácia bölcsője, és ennek elég látványos nyomai is akadnak itt, elég csak az Akropoliszra gondolni, hogy az ember elámuljon: itt az időszámításunk előtti 5. században már elég komoly ingatlanberuházások voltak.

A kaotikus-zsúfolt belvárosból egészen fantasztikus kizökkenési lehetőséget kínál az Astir Palace. Mindössze félórányira (egy sztath­mosz, azaz két és fél szkhoinosz, vagy épp 150 (nem foci) sztadion távolságra – a daktülosz hüvelykre, orgüa ölre és pekhüsz könyökre való átszámítást már elengedném), a Vuliagméni-öbölben már nyoma sincs a turistahadnak. Itt már minden a gyönyörű kék tengerről és a nyugalomról szól.

Na meg a luxusról, amit ehhez kiválóan lehet párosítani, és ebben tökéletest nyújt a Four Seasons márka itteni képviselője. Szívesen mesélnék a környék nevezetességeiről, a Vuliagméni-tóról, Poszeidon templomáról és a többiről, ha sikerült volna kiszabadulnom a hotel varázsából. Csakhogy a medence, a zavartalan tengeröböl, a nagyon átgondolt és változatos gasztronómiai koncepció – élén a Michelin-csillagos, modern és nagyon kreatív, fine dining menüt kínáló Pelagos (Pélagosz) étteremmel –, no, meg a Nafsika (Nauszikaa) lakosztály teraszának kis medencéje egy későbbi látogatásra halasztotta a hotel kerítésén túli kirándulásokat.