Ha úgy vesszük, az utolsó oldalon lévő Hodász-interjú három mondatában minden benne is van ezzel a számmal kapcsolatban. Amíg pap volt, nem kellett az ügyfeleken annyit gondolkodnia, kapott egy templomot. Most, hogy tréner, meg kell küzdenie minden kliensért. Jövőre pedig? Reméli, növekedés lesz.

Itt az első magyar billiomos a magyar gazdaglisták történetében. Mészáros Lőrincnek, ha minden vállalati részesedését értékesíteni tudná és akarná (fontos félmondat volt!), becslésünk szerint 1241,8 milliárd forint landolhatna a bankszámláján. Ilyet persze így egyszerre nem tudna, és nem is akarna megtenni az egykori felcsúti polgármester, a miniszterelnök barátja, de a szám mégis mutatja, micsoda vagyonkoncentráció ment végbe az utóbbi tizennégy évben Magyarországon.

Különösen így van ez, ha ehhez még hozzászámoljuk Tiborcz István és pár további, jelentősebb üzleti előzmény nélkül a listára felkerülő milliárdos vagyonát. Az össz­érték könnyen elérheti a kétbillió forintot. És hogy az egyik fénytörésben ez valóban fekete-fehér, egy másikban mégis lehet szürke, amellett Nagy Elek (szintén listás!) érvel a vele készített interjúban.
Isten ments, hogy relativizáljam a (kisebb-)nagyobb, illetve a gigászi korrupciót. De azért még meghallgatjuk egymás érveit, szempontjait, és elgondolkodhatunk rajtuk. Szeretem így befogadni a világ sokszínűségét, és mivel azt is tudom, hogy én melyik nézőpontból akarom nézni az eseményeket (demokrácia, jogállam, kapitalizmus és nyugati orientáció), bele se szédülök az ilyen szellemi mutatványba.

A címlap most a miniszterelnök vejéről, Tiborcz Istvánról és Mészárosról szól, de az újság azért nem velük van tele. Már a gazdaglistán is lehet igazi Forbes-arcokat találni, mint amilyen a harmadik helyezett Felcsuti Zsolt, ő a listán a legmagasabbra jutó selfmade milliárdos.
Az Üzlet rovatban írunk Zaim Halukról, a török származású matrac- és ma már bútorkereskedőről, aki már a lányait is bevonta az üzletmenetbe. Ők nagyban tapasztalják, amit Hodász András most kicsiben érez: ha jó a portéka, jönnek az ügyfelek, de azért munkás, na.
2024 és 2025 fordulóján pedig mindannyian, akik ebben a magazinban megfordulnak, sőt mi, akik itt élünk, végül is csak azt kívánjuk: legyen 2025-ben növekedés. A többit a Jóistennel megbeszéljük, ki a templomban, ki máshol.