Amine Ghanemnek, a Dom Pérignon borászának a champagne sokkal több mint egy ital, egyszerre a precizitás és az érzelmek kifejeződése.
Egy olyan világban, amelyben a pezsgő határozottan trendi, hogyan látja a champagne szerepét? Mit képvisel a Dom Pérignon? Sokkal több, mint egy jól hangzó márkanév. A történetünk egy szerzetessel, az hautvillers-i apátság 1668-ban kinevezett pincemesterével, Pierre Pérignonnal kezdődött. Nem ő a pezsgő feltalálója, mert senki sem találta fel a pezsgőt, de ő a lelki atyja, minden ekkor kezdődött. A mi szerepünk a múlttal való kapcsolat fenntartása. Az a cél, hogy harmonikus, az érzelmekre ható pezsgőt alkossunk.
A borkészítésben, mint minden iparágban, fontosak az aktuális trendek. Hogy lehet ezt összeegyeztetni egy történelmi márkával? Hogyan egyensúlyoznak az örökség és az innováció között? Történetünk alapvetően egy nagy fordulattal, egy komoly felfedezéssel indult. Champagne régióban már korábban is termeltek bort, az atya egyik legnagyobb újítása az volt, hogy a vörös szőlőből kíméletes, több szakaszban végrehajtott préseléssel lényegében fehérbort állított elő. Ez a bátor kísérlet lett a modern pezsgőkészítés alapja.
A márka két alappillére ma is a hagyomány és az innováció, közöttük egyensúlyozunk. Az innovációhoz tartozik az is, hogy meghallgatjuk, és fontos tényezőként kezeljük fogyasztóink visszajelzéseit. Szeretnénk alkalmazkodni a gasztronómia, az ünnepek, az élet kiemelt pillanataihoz, de ugyanígy innovációra sarkall minket a klímaváltozás is.
Brutálisan rossz negyedéves GDP-adat ébresztette fel növekedési álmából a kormányt. 2025-ben abban bízhatnak, hogy a legújabb élénkítőcsomag és a jegybankelnöki székbe teleportált Varga Mihály majd segít. Ha a forint további romlása nem mutat fityiszt.
A Forbes negyedéves makrogazdasági összefoglalója.
Utoljára Navracsics Tiboron szórakoztunk ilyen jól, amikor hosszú ideig minden héten a következő hónapra ígérte a megegyezést az uniós pénzekről. Így kommentálta a harmadik negyedéves GDP-adat megjelenése után egy banki makroelemző, hogy Nagy Márton gazdasági miniszter is mindig jövőre várja a nagy fellendülést. Az október végén érkező nagyon gyenge növekedési adat épp azért keltett nagy visszhangot, mert nem sokkal előtte indította a kormány a kampányt az új gazdaságpörgető akciótervéről, és kezdett el a miniszterelnök is három–hat százalékos növekedést vizionálni már 2025-re.
Ez pedig kísértetiesen emlékeztet arra, amit Nagy Márton 2023 novemberében jövendölt a következő évre. „Az idei nulla százalék körüli gazdasági növekedést követően a kormány intézkedéseinek eredményeképp 2024-ben újra dinamikus pályára állhat a gazdasági növekedés – mondta akkor –, így visszatérhet a
korábbi években megszokott négyszázalékos, illetve afeletti növekedési ütem.” A második negyedéves GDP-adat alapján azonban ismét drasztikusan lefelé kellett módosítani a várakozásokat, jó, ha összejön a négy helyett 0,5 százalék. Július és szeptember között 0,7 százalékkal ment össze a magyar gazdaság, ezzel újra technikai recesszióba süllyedt, mivel az előző negyedév/negyedév adat is negatív előjelű volt. Arra, hogy az előző kilenc negyedévből hatot csökkenő GDP-vel abszolválja a magyar gazdaság, a pesszimistább elemzők se számítottak még 2022-ben.
A vártnál sokkal gyengébb teljesítményért a miniszter általában a német gazdaság szenvedését okolja, ez valójában csak egyetlen összetevő a sok közül. Tart az európai járműipar mélyrepülése, de az is igaz, hogy a komoly reálbérnövekedés ellenére továbbra se nagyon indul be a fogyasztás, illetve ahol némi fellendülés látszik, az a napi fogyasztási cikkek területe, miközben a tartósakra továbbra sincs kereslet – vagy csak forintban nincs, mert a Temuról rendelnek az emberek.
A szolgáltatások bővülése is szinte leállt, 0,1 százalékról szólt az adat, de ami előre nézve is talán a leglehangolóbb, az a beruházások 3,2 százalékos csökkenése. Arra utal, hogy a nagyon gyenge üzleti bizalom és kereslet mellett a versenyszférában a cégek nem éreznek komoly ingerenciát arra, hogy fejlesztésekre, bővítésekre fordítsanak forrást.
A pocsék GDP-adat beesése előtt az elemzői konszenzus még az volt, hogy a 2025-ös növekedést illetően a három–hat százalékos kormányzati várakozás alsó széle teljesen reális, bár decemberben már inkább 2,5 százalékot valószínűsítettek a független szakértők. Az érdemi bérdinamika valóban lendíthet valamit a fogyasztáson, az inflációkövető állampapírból várhatóan 2025 elején kiáramló százmilliárdok egy részét is elkölthetik a háztartások, és persze picit számíthatnak a kormányzati növekedésösztönző intézkedések is.
MÉG EL SE FOGADTÁK, MÁR BORUL A kormány novemberben 3,4 százalékos növekedésre alapozva, 3,7 százalékos hiánycéllal nyújtotta be a 2025-ös költségvetést a parlamentnek, tehát még el se fogadták, már borulni látszik. Emlékezetes, hogy a korábbi években érthetetlen módon már tavasszal megszavazták a büdzsét, hogy aztán módosítgassák – az eredeti 2024-esből se valósul meg gyakorlatilag semmi. Most az amerikai választásra hivatkozva tértek vissza a korábban és mindenhol megszokott őszi elfogadáshoz, de már belengették, hogy jövőre újra a tavaszt veszik célba – mert csak.
A következő költségvetésért már Nagy Márton felel majd, miután hivatalossá vált, hogy Varga Mihály pénzügyminiszterből márciusban, Matolcsy György mandátumának lejárta után jegybankelnök lesz. Az önálló Pénzügyminisztérium ismét megszűnik, beolvad a Nemzetgazdasági Minisztériumba, Varga pedig olyan kulcsembereket visz magával az MNB-be, mint a költségvetésért felelős államtitkár Banai Péter Benő, illetve az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) vezetője, Kurali Zoltán.
Az időzítés egyáltalán nem szerencsés, az ÁKK nagy szakmai feladat előtt áll, tavasszal úgy kell lemenedzselnie az inflációkövető állampapírból induló sok százmilliárdos kiáramlást, hogy nem zuhan be túlzott mértékben a lakossági finanszírozás aránya, de a kamatkiadások se maradnak magasan.
A negyedév során az MNB leállt a kamatcsökkentésekkel, újra csak kivívva Nagy Márton haragját. Év végére az lett a konszenzusos várakozás, hogy Matolcsy regnálása alatt már nem is nyúlnak a kamatokhoz. Az infláció ugyan az év vége felé a vártnak megfelelően felfelé mozdult, de a maginflációval nincs probléma, a gyenge gazdasági alapfolyamatok indokolhatnának lazább monetáris politikát. Csakhogy a forint bejelzett: az előző negyedévben még megfogta a 400-as szint, novemberben viszont vígan elnyargalt 415-ig.
A magyar pénz alulteljesítése látványos a régióban, uniós pénz továbbra sincs, ebből az év végén biztosan és végleg elbukott az ország több százmilliárd forintot. A jegybank nem kockáztathatja a forintgyengülés begyorsulását, ami nemcsak meglökné az inflációt, de annak a veszélyét is növeli, hogy a lakosság egyre nagyobb összeget vált devizára, és visz ki az országból.
Decemberben két hitelminősítő ellentétes irányba módosított az ország hitelbesorolásának kilátásán, az új évben pedig az lesz a legnagyobb kérdés, hogy az eddiginél jobban belazul-e a jegybank abban a pillanatban, amikor Varga Mihály mosolyogva besétál a bejárati ajtón.
Törékeny helyzetben jön a váltás. Vargával szemben kimondva-kimondatlanul az a kormányzati elvárás, hogy az akadékoskodó és – szerintük – a túl magas kamattal a növekedést gátoló Matolcsy után jobban lebegjen a szeme előtt a választásokhoz közeledve egyre erősebb GDP-pörgetési kényszer. Izgalmas lesz látni, hogy vajon mekkora forintgyengülést tolerál majd a Varga-féle jegybank, illetve bizalmat szavaz-e a piac az MNB-nek a váltás után is.
Vagyonba született, orvos- és ügyvéddinasztia sarja. Vagyonba házasodott, Orbán Viktor miniszterelnök elsőszülött lányát vette feleségül. Üzleti imidzsét a luxusra építi, tárházában a NER másfél évtizedének tanulságai összpontosulnak. Ízlése kifogástalan, tehetséges vadász. Arról, hogy hogyan üzletel élesben, mégis kevesen tudnak. Tiborcz István portréja.
Nagy Elek, a 34. leggazdagabb magyar nem tartja cégcsoportját sem a rendszer kedvezményezettjének, sem mellőzöttjének. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara frissen megválasztott elnökét az Uber visszahozásának háttere mellett arról is kérdeztük, hogy holt tart cégcsoportjánál a generációváltás, illetve mennyire van eltérítve a magyar gazdaság.
Az a lényeg, hogy hasson a krém, mindegy, mi van ráírva. Soós Adrienn szerint a vásárlóknak ez a legfontosabb. Ezért mindegy is, hisz-e valaki a Schüssler-féle ásványisó-terápiában, vagy sem. Erre épített több mint tíz éve kozmetikai márkát.
Átvették a vezetést a népszerűségi listán az abszolút hozamú alapok, és biztos komoly pénzbeáramlásra számíthatnak az állampapírból átcsoportosítás idején is. Hogyan működnek, és csinálnak pénzt a legjobb magyar portfóliómenedzserek? Bemutatjuk az elmúlt időszak sztáralapjait és kezelőiket.
Bíró Szabolcs vegyészmérnök az olajiparból nyergelt át a vitaminkészítésre, és néhány év alatt milliárdos céget épített fel étrendkiegészítő-gyártásból. Pedig azt mondja, elsősorban játszik, amikor a Wise Tree Naturals termékeket fejleszti, és csak mellesleg keres pénzt a szenvedélyével. Így az sem zavarja, ha többet kell fizetnie egy-egy összetevőért, ha az jobb minőségű. Vitaminipar című könyvében éppen arra mutat rá, hogy ezt nem minden piaci szereplő tartja fontosnak. Sőt.
