Ha az első határidő-módosítás nehezen ment, a második mélyebb nyomot hagyott bennem, a harmadik pedig… De kezdem az elején.A Dreher-szimfónia címen megjelent családregényem számomra váratlan sikere után belevágtam egy könyvsorozatba, de a Késmárki Bertalan kalandjainak második részére tett vállalásomat eddig nem tudtam tartani. Valamikor tavaly nyáron elúsztam, és csaknem egy évbe telt, mire utolértem magam. Kifogásom persze volt […]
Ha az első határidő-módosítás nehezen ment, a második mélyebb nyomot hagyott bennem, a harmadik pedig…
De kezdem az elején. A Dreher-szimfónia címen megjelent családregényem számomra váratlan sikere után belevágtam egy könyvsorozatba, de a Késmárki Bertalan kalandjainak második részére tett vállalásomat eddig nem tudtam tartani. Valamikor tavaly nyáron elúsztam, és csaknem egy évbe telt, mire utolértem magam. Kifogásom persze volt tengernyi, mentségem talán csak egy. De ahhoz, hogy azt az egyet magamnak is meg tudjam fogalmazni, kellett a szembenézés bátorsága. Ahhoz pedig, hogy kiírjam magamból, kellett a Forbes Forgó, ahol a szerkesztői instrukció szerint arról írhatok, ami leginkább foglalkoztat. Vágjunk bele.
A naponta tucatszám érkező „hogy vagy?” kérdésre rendre ezt a választ adom: „Ember nem lehet jobban.” Becsapom ezzel a világot? Semmiképpen, mert tényleg nem cserélnék senkivel. Olyan család vesz körül, amilyenért csak hálás lehetek, megtisztelő ügyfelek sora avat bizalmába, gyarapodó vezetői közösségeket látok magam körül az üzleti világban, előadások sorát tartom, számíthatnak rám a barátaim.
Vezetői elakadást hozott a június. Lent voltam – egyedül. Legalábbis így éreztem. A véletlenek összejátszottak, hogy megpróbáljanak kilendíteni innen. A tavaszról elhalasztott Gerecse50 teljesítménytúra egyszer csak előugrott a naptáramból. Egy kisebb társasággal mentünk volna, de mindenkinek akadt valami dolga. Vacilláltam, de végül belevágtam. Kelés hajnali négykor, ötven kilométer gyaloglás, 1400 méternyi szint – azt mondtam magamnak, hogy az időmnek […]
Vezetői elakadást hozott a június. Lent voltam – egyedül. Legalábbis így éreztem. A véletlenek összejátszottak, hogy megpróbáljanak kilendíteni innen. A tavaszról elhalasztott Gerecse50 teljesítménytúra egyszer csak előugrott a naptáramból. Egy kisebb társasággal mentünk volna, de mindenkinek akadt valami dolga. Vacilláltam, de végül belevágtam. Kelés hajnali négykor, ötven kilométer gyaloglás, 1400 méternyi szint – azt mondtam magamnak, hogy az időmnek 9-essel kell kezdődnie, amikor célba érek.
A lényeg azonban inkább ez volt: a feladat egyszerű, eljutni A pontból B-be. Nem kell gondolkodni, nem kell semmi mást csinálni, csak menni előre. Életemben nem csináltam még ilyet, nemhogy ötven, de öt kilométeren sem. Vonzott, hogy valamit tíz óráig kell nagy elánnal csinálnom, és nem kell közben senkivel beszélnem. Magunk maradtunk: én meg az elakadásom.
9 óra 58 perc. Az időmmel nem kellett a következő napokban hencegnem, mert három napig mankóval jártam. Mit hoztam magammal a túráról? A harmincadik kilométer után maradt a nettó fájdalom a bokámban, így a maradék húsz kilométer nekem nem az emelkedőkről és az egyre fogyó távról szólt, hanem az akaratról. Újra felfedeztem, hogy önmagában mire elég az elszánás.
Adatokat elemzünk, próbáljuk értelmezni, mi történik ebben a zajos világban, hogy merre van az előre, küzdünk – ahogyan Hodász András mondja – a futószalagon zajló élettel. Nálam talán most ez vitte el a fókuszt arról, hogy elhiggyem, az első dolog, hogy a célokat elérni akarni kell.
Elindult új podcastünk, és megtartottuk a 12. Forbes Flow üzleti fesztiválunkat. Több interjút is készítettem a stúdióban és a színpadon is. Alanyaim egy része – sikeres, befutott emberek – szabadkozva mondta, hogy „tudom, nagy szavak”, „ez most kicsit béna, olyan pátoszos”, amikor a rövid távú célokon felülemelkedve arról beszélgettünk, mi ad értelmet annak, amiért küzdenek. Mi hajtja őket? Ez a purpose, ahogy magamnak megfogalmaztam, valamivel kevesebb mint misszió, de több mint cél. A nagy szavakat az alkalom szüli, néha ki kell őket mondani.
Az én – hangosan szintén csak félszegen kimondott – purpose-öm, hogy megmentsem az újságírást. Ez ad értelmet, ez nem hagy nyugodni, ezen jár az agyam. Még így leírva is nagy szavak, nem? Egyedül nem fog menni, közösen igen. Az ötven kilométer arra is elég időt adott, hogy valóban elkezdjem gyakorolni a legnehezebb vezetői képességet: a szembenézést magammal, vagy ahogy Karafiáth Balázs mondja, befelé fordítom a kamerát. A célomhoz nem az fog közelebb vinni, ha hangosabban mondom majd a nagy szavakat, hanem ha máshogy állok azokhoz a döntéseimhez, amikről kiderül, hibásak. A hibákhoz, a rossz döntésekhez való hozzáállás lesz a vízválasztó.
Mérő László azért mindenkit megnyugtat: az is oké, ha nincs életcél, nem kell purpose mindenkinek. Értelmet adó projektek és lélek viszont nem ártanak.
A Merlin Communications úgy tudott alkalmazkodni az új kihívásokhoz, hogy a lényeg megmaradjon: az ügyfeleknek és nekik is kölcsönös elégedettséget okozzon a közös munka. Gondoljunk bele, hogy 25 éve még legmerészebb álmunkban sem gondoltuk, hogy egy napon Steve Jobs bemutatja a világ első okostelefonját, az internetre pedig még talán sokan múló hóbortként tekintet-tek. Innen nézve […]
A Brent hordónkénti ára újra elérte a 70 dolláros szintet, ami miatt további áremelkedésre lehet számítani a hazai kutakon. Mi történik? A Holtankoljak.hu előrejelzése szerint újabb áremelkedésre lehet számítani a magyarországi benzinkutakon csütörtöktől. Mennyivel? Azt írják, a benzin nagykereskedelmi ára 3, míg a gázolajé bruttó 5 forinttal emelkedik majd, ami megjelenhet a kutak áraiban is. […]
Berczeli András nagy álmokkal vágott bele a cégalapításba, ma már sok ponton máshogy csinálná. És arra is rájött, nem biztos, hogy ez az útja. Vagy nyerek, vagy tanulok. Most egy ilyen tanulós időszakon vagyok túl” – vonja le a következtetést az utóbbi évekről Berczeli András a Sprintform irodájában. Nem először találkozunk, de most először merengőbb a szokottnál, és nem […]
