Ha valaki jobbat ígérne a bel-budapesti konfekció rámeneknél, azért önmagában felkerekednénk. Ha mellé vagány tapaszokat is, azokért pláne. És hogy erről a szokatlan pakkról még azt is le lehessen írni 2025-ben, hogy határozottan megéri? Idén részemről kurtára sikerült a nyaralás nyárra eső része, de nem irigykedem azokra, akik álló nyáron át a magyar tavaknál kergetik az őshonos (irónia!) nápolyi […]
Ha valaki jobbat ígérne a bel-budapesti konfekció rámeneknél, azért önmagában felkerekednénk. Ha mellé vagány tapaszokat is, azokért pláne. És hogy erről a szokatlan pakkról még azt is le lehessen írni 2025-ben, hogy határozottan megéri?
Idén részemről kurtára sikerült a nyaralás nyárra eső része, de nem irigykedem azokra, akik álló nyáron át a magyar tavaknál kergetik az őshonos (irónia!) nápolyi pizzákat és lazacderekakat, mert Budapest erőlködés nélkül dobott egy jobbat. Pedig elsőre nehéz eldönteni, hogy a Baross utca körúton kívüli szakaszára eső háznak erősen pozitív vagy inkább kicsit terhes a karmája: volt már itt Partizán-bázis, aztán a kultikus, egy éve elköszönő japán kocsmakajás Ensō.
És az utóbbi terét örökölve tavasszal itt nyitott ki a Yüme, amivel visszatértek a rámenek és társaik azon józsefvárosi falak közé, amiket dzsentrifikált hipszterül signature vintage-nek hívnának, de itt szerencsére szó nincsen ilyenről – szóval ütött-kopott az épület vakolata.
Napi szinten gyártod a digitális tartalmat, most viszont könyvet írtál Ez nem atomfizika – Útmutató egy jobb élethez címmel. Terápiás folyamat volt leülni és belefogni?Abszolút. Nagyon mélyek voltak bennem az édesanyámmal folytatott belső monológok, miközben írtam a könyvet. Felszínre kerültek vele kapcsolatban olyan témák és emlékek, amikről utoljára évekkel korábban beszéltem a pszichológusommal. Nagyon örültem, hogy az […]
Napi szinten gyártod a digitális tartalmat, most viszont könyvet írtál Ez nem atomfizika – Útmutató egy jobb élethez címmel. Terápiás folyamat volt leülni és belefogni? Abszolút. Nagyon mélyek voltak bennem az édesanyámmal folytatott belső monológok, miközben írtam a könyvet. Felszínre kerültek vele kapcsolatban olyan témák és emlékek, amikről utoljára évekkel korábban beszéltem a pszichológusommal. Nagyon örültem, hogy az írás ilyen reteszeket és elakadásokat nyitott meg bennem. Teljesen más rálátást kaptam most ezekre a személyiségemet formáló emlékekre, mint mondjuk öt–nyolc évvel ezelőtt, amikor még kezdő anya voltam.
Mennyire éled most meg, a könyv megjelenése után mindazt, amit írtál? Baromira. Például az imposztorszindrómát, amiről szó esik, erősen előhozza ez az élethelyzet. Hogy van-e nekem egyáltalán jogom tanácsot adni? És hogyan jövök ahhoz, hogy könyvet írjak? Ebben a helyzetben bizony nemcsak a tüneti kérdésekkel, a szindrómával kell újra és újra szembenéznem, hanem a mélyen bennem gyökerező elégedetlenséggel, amivel a mai napig küzdök – és szerintem nagyon sokan küzdünk.
És így naponta megerősödik bennem most is: a pozitív stressz is stressz. Az, hogy történik valami jó, nem azt jelenti, hogy az ember attól borzasztóan boldog. Persze az, de nem csak a boldogságot érzi. Azok a normatív krízisek, amikről a könyvben is szó esik, éppen úgy megjelennek az írásban, mint az anyaságban, a munkában, a karrierváltásban – bármelyikünk mindennapjaiban.
Más volt megnyílni a könyvedben a személyes érzéseidről és pszichés nehézségeidről, mint annak idején egy lényegében fikciós anyaszerepet eljátszani a kamera előtt? Nagyon más. A könyv személyes részeit feltárni igazi próbatétel volt. De pontosan tudtam, és kifejezetten azért is írtam ennyire személyesre, mert segítő szakember lévén tudom, hogy a saját élményeinken keresztül tudunk a legjobban kapcsolódni egymáshoz.
Ez erős hitelesítő tényező is. Persze, és segíti a befogadást. Még ha egyirányú kommunikáció is, mert én írom a könyvet az olvasónak, és az olvasó nem fog visszaszólni, vagy nem közvetlenül fog. De amikor eldöntöttem, biztos voltam benne, hogy mélyebb kapcsolódás jöhet létre azzal, ha a magam megéléseit osztom meg, mint ha a klienseimét mesélném el, anonimizálva.
Először állítjuk össze a bankok erősorrendjét – itt egyetlen mutatószámból, a mérlegfőösszegből indultunk ki. Mint minden listánknál, a mélyebb elemzést itt sem mellőztük. Azt a kérdést tettük fel: milyen a jövő bankja – ma? Összeállította: Fekete Emese és Zsiborás Gergő Jól bírják a nyomást A felpörgő lakossági hitelezés mellett jól hangzik, hogy a bankszektor 1,6 billió forint profitot termelt, de a szám csalóka. A bankok […]
Lánczi András vágyott egy függőágyra, úgyhogy rendelt száztízet. Így indult a Függőágy.hu abban az időben, amikor még alig páran láttak fantáziát az online kereskedelemben. András üzlete ma olyan, mint egy függőágyban eltöltött délután: stresszmentes. Lánczi András barátnője 2000 körül Mexikóból két függőággyal tért haza. „Se híre, se hamva nem volt itt abban az időben ilyesminek, sőt […]
Miközben a kormány hivatalosan üzletbarát környezetet hirdet, egyre szigorúbb ellenőrzést vezet be az országba irányuló külföldi befektetések fölött. Erre szolgál a befektetés-ellenőrzési rendelet (FDI), amihez most egy új, sokakat meglepő szabály is társult: az állam bizonyos esetekben elővásárlási jogot kap a kiszemelt cégekre. Tényleg veszélyes a külföldi tőke? Mi lesz a magyar cégekkel, ha elmarad a generációváltás? Interjú Szendrői Gáborral, a Concorde […]
Írta és szerkesztette: Vaszkó IvánSzámolta: Golovics MilánIllusztráció: Bárdos László Aki keményen dolgozik, a csúcson marad. Közéletesedik a szórakoztatóipar, de kérdés, profitálnak-e ebből a márkák is. Különszedtük az egyik legnépszerűbb popduót, látványos lett a különbség. Tévé, TikTok, színpad vagy mind a három. megkerülhetetlenek, profin csinálják, márka lett a nevükből, és a piac is komolyan veszi őket. Itt az új celeblista. Módszertan 1. Gyűjtésünket […]
