Kicsit kifőzdés hangulatban, hullámzó kiszolgálás mellett egyáltalán nem kifőzdés ételek érkeznek Huszár Krisztián és társainak szerdánkénti globalista örömkonyhájáról. – A baszk habzóborból kérnék egy pohárral.– Az sajnos elfogyott.– Kár, érdekesen hangzott, de akkor a magyarból.– Abból most csak üveggel tudok hozni.– Akkor egy sima spanyol fehérbort – ezen a ponton már totózok a nem túl hosszú borlapon.– Az a másik, ami kifogyott. […]
Kicsit kifőzdés hangulatban, hullámzó kiszolgálás mellett egyáltalán nem kifőzdés ételek érkeznek Huszár Krisztián és társainak szerdánkénti globalista örömkonyhájáról.
– A baszk habzóborból kérnék egy pohárral. – Az sajnos elfogyott. – Kár, érdekesen hangzott, de akkor a magyarból. – Abból most csak üveggel tudok hozni. – Akkor egy sima spanyol fehérbort – ezen a ponton már totózok a nem túl hosszú borlapon. – Az a másik, ami kifogyott. Ebből van – mutat a pincér arra a sorra, ahol Szentesi József pázmándi–budafoki ritkafajta-mágus Zengő Öcsije olvasható. – Az milyen? – kutatok az emlékeimben. A zengő újabb, szórványosan fellelhető fajta, írtunk róla és Szentesiről is, de a konkrét darab nem hagyott bennem elég mély nyomot tíz évvel ezelőtt, jól jönne az emlékeztető. – Sajnos nem ismerem, a fajtáját sem tudom – hangzik a túlontúl is őszinte válasz.
Kérek egy szódát, és az ételekbe bele sem bonyolódva inkább azokból is rendelek, de közben elgondolkodom, mi értelme van így a táblára csíptethető, sima A/4-es borlapnak, amit újranyomtatni is könnyű, meg azt is lehetne írni helyette az előző oldalra, a kombuchák meg a csapolt sör alá, hogy aktuális borainkról érdeklődjön. Ahogy szerintem azt is valid vállalni, hogy vesződjön más a sok hülye borral, ez egy sörös hely – mindnek több értelme lenne.
Írta és fotózta: H. Tóth Judit Mintha Az Ezeregyéjszaka legszebb meséibe vagy egy paradicsomi állapotot idéző fantasy díszletei közé csöppennél. Ramadán idején ugyanez turistatömegek nélkül. Megvolt a teljes útiterv, elintéztünk mindent, aztán véletlenül rájöttünk, hogy az egész márciusi ománi utazásunk az egy hónapos szent ünnep időszakára esik. És Ramadán idején a muszlimok napkeltétől napnyugtáig böjtölnek. A turistáknak lefordítva: gyakorlatilag bezár […]
Írta és fotózta: H. Tóth Judit
Mintha Az Ezeregyéjszaka legszebb meséibe vagy egy paradicsomi állapotot idéző fantasy díszletei közé csöppennél. Ramadán idején ugyanez turistatömegek nélkül.
Megvolt a teljes útiterv, elintéztünk mindent, aztán véletlenül rájöttünk, hogy az egész márciusi ománi utazásunk az egy hónapos szent ünnep időszakára esik. És Ramadán idején a muszlimok napkeltétől napnyugtáig böjtölnek. A turistáknak lefordítva: gyakorlatilag bezár az ország. Az üzletek, éttermek csak este nyitnak ki, nyilvános helyen étkezni és inni nem lehet. Még a munkavégzés is takarékon.
A kezdeti sokk után rájöttünk, hogy valójában ez kivételes lehetőség, hogy utazásunk egy hete alatt megmerítkezzünk Omán kultúrájában és szokásaiban. Bár nem öltöttem fel a nők tradicionális, egész testet takaró fekete viseletét, az abaját, az ott létünk alatt végig igyekeztem tiszteletben tartani az öltözködési szabályokat, és már az első nap természetessé vált, hogy a szállodában elfogyasztott bőséges reggeli után csak a vacsora következzen. Inni meg a kocsiban.
A ráhangolódás azért is ment könnyen, mert hamar kiderült: az omániak nagyon kedves és nyitott emberek. Úgy tűnik, hogy ezt a tulajdonságukat az országimázs részévé is szeretnék tenni, mert már a főváros, Maszkat repülőterére érkezőket Mohamed próféta mondata fogadja egy óriási feliraton: „Ha Omán népéhez érkezel, ők sohasem fognak megsérteni vagy durván viselkedni veled.”
Keleti mese Az ötmilliós Omán nagy része sivatag, pár évtizede még az itt élő törzsek egyszerű életét élte. Aztán az 1970-ben trónra került és 2020 elején elhunyt Kábúsz szultán függetlenítette az országot az Egyesült Királyságtól, és nagyszabású modernizálásba kezdett. Ennek révén a legeldugottabb hegyi faluba is tökéletes minőségű utakon juthatunk el, továbbá ingyenes és jó színvonalú az egészségügy és az oktatási rendszer.
Gyakorlatilag nincs bűnözés, jólét van, rend és tisztaság. Az omániak nem fizetnek személyi jövedelemadót, jó fizetésért, főként az állami szférában dolgoznak – a nők is –, vagy vállalkozásuk van. Az ománi jólétet, a fejlődést az ország kétmilliónyi vendégmunkása szolgálja ki, ők az olajiparban, az egyre gyarapodó építkezéseken és a vendéglátásban dolgoznak.
Az ország egészen más utat választott az olajkészletei adta fejlődésre, mint a szomszédos, hasonló tulajdonságokkal bíró Egyesült Arab Emírségek. Nyoma sincs a pénzközpontú hivalkodásnak, a megalomán épületeknek, tizenkét emeletesnél magasabbak nem is húzhatók fel az országban. Annál inkább hangsúlyozzák kulturális hagyományaikat és természeti értékeiket, Omán ezáltal maradt meg autentikus keleti mesevilágnak, nélkülözve a giccset és odavonzva az ökoturizmus egyre több gyakorlóját.
A főváros, a másfél millió lakosú Maszkat vakítóan fehér, alacsonyabb épületeivel ötven kilométer hosszan nyúlik el a tenger és hegyek közé szorítva. Felfedezéséhez mindenképpen szükség van autóra, mert látnivalói szétszórt helyeken vannak, tömegközlekedés pedig gyakorlatilag nincs. A város utcái a Ramadán miatt teljesen néptelenek voltak, olyan volt a hangulat, mintha valami apokalipszis sújtotta volna.
Szerencsére a nevezetességeket meg lehetett nézni, de csak néhány turista lézengett rajtunk kívül. Maszkat fő látványossága a nagymecset. Csak érzékeltetve az ománi rendezettséget, a szabad terek márványburkolatát állandóan vakítóan fényesre tisztítják, így a turisták nagy része, mivel a mecsetben amúgy is le kell venni a cipőt, mezítláb járja be az óriási épületegyüttest.
Maga a mecset hatalmas belső csarnokával egyszerre húszezer embert képes befogadni. Kristálycsillárja és 1,7 millió csomóval kézzel készített, huszonegy tonnás perzsaszőnyege a világ legnagyobbika volt, amikor 2001-ben elkészült. Mivel azonban az Arab-félsziget országai szeretik döntögetni a világrekordokat, a 2007-ben Abu-Dzabiban megnyitott mecset a második helyre taszította ezeket az ékességeket.
Ugyancsak első volt a régióban a maszkati opera, mivel az építtető szultán a klasszikus zene és művészetek nagy kedvelője volt, külön páholya is lett. (Természetesen ezután Dubaj és Abu-Dzabi is megépítette a maga monumentális zenei központját.) Hogy megadják a rangját, sorra adják a kilincset egymásnak a világsztárok, ottjártunkkor éppen a Placido Domingo által vezényelt Traviata díszletei készültek az áprilisi előadásra. Mintha varázsütésre történne, délután 5 óra körül mozgolódni kezdett a város. Élelemmel megrakott szatyrokat cipeltek a kinyíló boltokból, futárok lefóliázott ételcsomagokat pakoltak az autókba, utcai asztalokat terítettek. Ínycsiklandozó ételszag kezdett terjengeni városszerte. Aztán napnyugtakor egyszer csak a város minden zugában megszólalt a müezzinek imára hívó éneke. Szinte hátborzongató, földöntúli hangon, erőteljesen zengve, kánonba fonódva söpört végig téren és időn. Ilyenkor veszi kezdetét az iftár, az ünnepi vacsora. Bár ezt családi körben ünneplik, ha invitálnak, nem érdemes kihagyni.
Éppen Nizvában, Omán ősi fővárosában, a város erődjében bóklásztunk, amikor utolért minket a böjt vége. Kiderült, hogy a turistalátványosság minden dolgozója egyazon családnak a tagja, vagyis a jegyárustól a szuvenírbolt eladójáig mindenki csapot-papot hátrahagyva rakodta ki az ételeket az előre elkészített asztalokra, szőnyegekre, és minket is vendégül láttak. Mivel a nemek külön étkeznek, a nők között foglaltam helyet. A hagyomány szerint a böjtöt vízzel, labannal (joghurthoz hasonló ital), gyümölccsel és három szem datolyával törik meg. Utána a férfiak elmennek imádkozni a mecsetbe, aztán jöhet a komolyabb lakoma. Az omániak, amellett, hogy vallásosak, nagyon hagyománytisztelők is. Minden ománi férfi ropogós, patyolatfehér földig érő ruhában, a disdasban jár, fejükön kis hímzett sapka, a kummah. Némelyikük övén még ott lóg a görbe handzsár is. Büszkék a kultúrájukra, és azt is éreztem, hogy szeretnék eloszlatni az iszlámról élő sztereotípiákat.
Kábúsz szultán nagymecset
Kábúsz szultán nagymecset
Betérve az Iszlám Kulturális Központba, más turisták híján kimerítő érvelést kaptunk az idegenvezetőtől, miszerint Mohamed próféta, Jézus és Ábrahám tanításai mind ugyanazokról az értékekről szólnak, ennek egy kis ajándékcsomaggal is nyomatékot adott. Az biztos, hogy mindenféle teológiai magyarázaton túl az omániak nyitottsága és kedvessége önmagában is újraértékeltette bennem, amit az iszlámról eddig gondoltam.
Később a sivataghoz utazva, betértünk egy rejtélyes módon a semmi közepén nyitva tartó kisboltba innivalóért, és szóba elegyedtünk a fiatal férfi eladóval. Amikor arról kérdeztük, hogyan bírja a böjtöt, azt magyarázta, hogy a Ramadán nem csak erről szól. Nekik ez a megnyugvás, a rossz gondolatok elűzésének és az akaraterő fejlesztésének is az időszaka. Őt meg az érdekelte, hogy mi ezt hogyan csináljuk…
Mutrah bazár
Mutrah bazár
Mutrah Ramadan Mubarak , azaz Áldott Ramadánt!
Mutrah Ramadan Mubarak , azaz Áldott Ramadánt!
Iftár női körben Nizwában
Iftár női körben Nizwában
22,5 milliárd dollár Omán igazi szépségei a városoktól távol, a hegyekben és a sivatagban tárulnak fel. A ritka, de kiadós esőzések nyomán a hegyekből lezúduló vizek megszámlálhatatlan sivatagi vízmosást – vádit – vájtak ki. Tavaszra ugyan kiszáradnak, de egy-egy mélyebb és szűkebb folyóvölgyben a sziklák között édenkerti hangulatú pálmafaoázisok és lenyűgöző, szűk vagy medencévé kiszélesedő patakmedrek bújnak meg – szabadon fürödhetünk bennük.
A fővárostól 150 kilométerre Nizva ősi városa visszarepít az időben, és remek bázis a túrákhoz. Az egyik leglátványosabb úti cél a Dzsebel-Samsz hegyen a Közel-Kelet Grand Canyonjának hívott Vádi-al-Nahr. Meredek sziklafalának természetes párkányán négy kilométer hosszan végigfutó „Balcony Walk”-ot szintén csak néhány turista – és némi tériszony – táraságában jártuk végig.
Néhány kisebb váditúra után értünk Vádi-ban-Halidhoz, az egyik legszebbnek tartott oázishoz és folyóvölgyhöz. Az egyébként tényleg csodaszép helyen a Ramadán idején is nyitva tartó étterem és Insta-kompatibilis fotókat hajszoló turistahad fogadott. Óriási kontraszt volt az addigi békés és az ország szokásait tiszteletben tartó élményekhez képest.
Mi lehet itt, amikor nincs ünnep, morfondíroztam. Félő, hogy az ott látottak előrevetítik annak a kormányzati programnak a hatásait, amivel Omán 2040-ig 22,5 milliárd dollár turisztikai bevételt akar elérni. Ennek részeként épül fel például Maszkattól nem messze a Trump International luxushotellánc új egysége és egy golfpálya is.
A váratlanul jött sokkhatás miatt nem sokat időzve a helyen, átmentünk a közeli Vádi-Haverbe. Itt a sziklákon átmászva, majd leereszkedve, a víz által kialakított természetes medencékhez jutottunk, és háboríthatatlanul élvezhettük a remélhetőleg még hosszú ideig tartó paradicsomi állapotokat. Közben azon gondolkodtam, bárcsak ne vesznének el a fejlesztések nyomán Omán annyira szerethető értékei.
A hegyekből a sivatag felé véve az irányt, sorra bukkantak fel a leglehetetlenebb helyeken – akár a sziklás kősivatag közepén is – óriási házak alkotta települések, a garázsok előtt drága autókkal. Sivatagi szállásadónk később adott rá magyarázatot: minden nagykorúságát elérő ománi állampolgár kap egy telket az államtól abban a tartományban, ahol él, akár mindentől távol eső helyen is. A házak pedig azért több száz négyzetméteresek olykor, mert az ománi családok és népes rokonságuk szüntelen egymást látogatják, kell a tér.
Az utolsó két napot a sivatagban töltöttük, a Wahiba Sands anglicizált nevű régió számos táborának egyikében. A tökéletes csendet, a csillagos égbolt nyugalmát csak az zavarta meg, hogy napközben 36–38 fok volt, és a beduin stílusban berendezett sátor már reggel elviselhetetlen volt. Nem véletlenül, már csak két hét volt a szezonzárásig, ezután csak rosszabb lesz, májustól augusztus végéig nem ritka az 50 fokos hőség sem. Ebben az időszakban, aki teheti, délre megy Szalála környékére, ott enyhébb az időjárás.
Wahiba Sands sivatag, napfelkelte
Wahiba Sands sivatag, napfelkelte
Vádi Bani Khalid
Vádi Bani Khalid
Wahiba Sands – sivatagi tábor
Wahiba Sands – sivatagi tábor
Tippek Odajutás: Átszálással például Dubajon, Abu-Dzabin, Isztambulon keresztül, nettó repülési idő: 7 óra Vízum: 14 napig nem kell Időeltolódás: +3 óra Pénznem: ománi rial, 1 rial 963 Ft Szállásköltség (Ramadán idején 20–25 százalékkal olcsóbbak a hotelek): Maszkat: 4* hotel kb. 15 000 Ft/fő/éj Nizwa: 12 000 Ft/fő/éj Étkezés (indiai, pakisztáni, afgán, bangladesi és más nemzetközi konyhát kínáló éttermek): ételek átlagosan: 0,8 rial frissen készített gyümölcsitalok: 1 rial Alkohol nincs, csapvíz fogyasztható. Autóbérlés (az összes nemzetközi lánc megtalálható, de sok helyi cég is van): napi ár: 20 000 Ft Érdemes négykerék-hajtású autót bérelni, ha a hegyekbe vagy a sivatagba megyünk. Beszélt nyelv: arab, mindenki beszél valamilyen szinten angolul SIM kártya: reptéren vásárolható egyhetes kártya több szolgáltatónál, kb. 6000 Ft Konnektor: brit típusú, átalakítót vinni kell
Nem is kérhettünk volna izgalmasabb időpontban bebocsátást a holdosok legendás heti titkos gyűlésére, mint amit az élet – és Donald Trump – elénk sodort. Mit csinál egy alapkezelő csapata, amikor éppen összeomlanak a világ tőzsdéi? Hogy néz ki ez az évtizedek óta gyakorolt intellektuális szeánsz, amit úgy hívnak: agyvihar? túléltük, majd elmélyültünk az általuk kezelt alapok grafikonjaiban, […]
Írta: Árvai Eszter Tavaly háromszor akartam felmondani” – mondta egy felsővezető ügyfelem. Nem panaszkodott. Csak kimondta. „A gyerekem már nem is kérdezi, mikor érek haza” – mondta egy másik. „Járok terápiára, de a kollégáim előtt úgy kell tennem, mintha minden rendben lenne” – vallotta be a harmadik. Négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon. Júniusban Nagy Szabolcs tér […]
Pörög, kreatív, nagyra nőtt, és még magyar is. Amelyik márka kimarad, lemarad: követhető példák az itthoni TikTokról. Balazs Kicks868 ezer követő16 millió lájk„A népszerűséghez inkább a TikTok tett hozzá” – ezt a kiskörúti cipőkirály,Pachert Balázs mondta még 2023-ban a Forbes Flow-n. Másfél milliárd forintos, sok százezer követős sneakerbirodalmának mérete magáért beszél. Instagramját 2019 nyarán indította el, és mint […]
A magyar gazdaság megszokott útvonalán haladt az első negyedévben: újra elnapolták a repülőrajtot, romlottak a kilátások. Donald Trump bónusznak elhozta az őrületet, a soha nem látott bizonytalanságot. A Forbes negyedéves makrogazdasági összefoglalója. Az év eleje még feszült várakozással telt, senki sem tudhatta, hogy a visszatérő amerikai elnök mit gondol komolyan abból, amit kampányában beígért. Amint beiktatták, már látszott, hogy sok mindent, […]
A Hold Alapkezelő tele van izgalmas karakterekkel és sztorikkal, nem kérdés, jó (és egyre jobb) üzlet, iszonyatos mennyiségű pénzt kezelnek, ami címlapon is jól mutat, a vezérigazgató pedig egykor a Forbes 30 sikeres 30 alatti fiatalt bemutató összeállításában is szerepelt. Mégsem ezért gondoltuk, hogy címlapon a helyük. Sokkal inkább azért, mert a Hold által kezelt 1200 milliárd annak is a sikermutatója, […]
Holló Gáborral, a Hírkereső és a Kapu.hu különc milliárdosával interjúzni nem, csak beszélgetni lehet. Tervezett kérdéseimből a negyvenedik percben még egyet sem tettem fel, de beszéltünk vegasi bulikról, nárcisztikus vezetőkről, nemnövekedési kapitalizmusról, mérgező munkakultúráról és kihagyott lehetőségekről. Mit tud Vegas ilyen jól, hogy a legjobban megfogott egész Amerikában?Én jól szét tudtam választani a helyet, ahol élek, attól, ahol szórakozom. A striptől tíz […]
