„Gépeket gyártunk, és fémet munkálunk meg” – így foglalja össze a Strigon szerszámgépgyártó tevékenységét Szabó Zoltán tulajdonos. Egy nagy múltú, mára kétmilliárd forintos árbevételű, vásárlóit a világpiacon megtaláló családi vállalkozás sztorija, a fővárostól alig egy órára.
„Ez nálunk nem számít túl nagynak – mondja kis mosollyal Szabó Zoltán, a Strigon Esztergomi Szerszámgépgyártó ügyvezetője és tulajdonosa, miközben az egyik modern gyártócsarnokukban sétálunk, és egy általam hatalmasnak titulált gépre mutat. – Itt szereljük össze az általunk tervezett és gyártott gépeket. Amikor elkészült, a vevő itt átveszi tőlünk, majd szétbontjuk a fő egységekre, úgy szállítjuk el. Akkora gépek, hogy csak több teherautóval lehet őket mozgatni. Ez Törökországba kerül majd, ez a másik egy kőtörő berendezés része lesz egy német bányában. Az a nagy gép Szlovákiába, a komáromi hajógyárba megy, ahová húsz éve már szállítottunk marógépet.”
A város határában, egy kívülről minden feltűnést nélkülöző ipartelepen járunk, már több mint száz éve készülnek itt mindenféle szerszámgépek. „Ha egyszerűen kell megfogalmazni, hogy mivel foglalkozunk, azt mondom, gépeket gyártunk, és fémet munkálunk meg.” A Strigon Esztergomi Szerszámgépgyár különös cég, legalábbis Magyarországon nem sok hasonló élte túl a 20. századot. Alapjait még 1919-ben rakta le az Angliában tanuló fiatal, tehetséges mérnök testvérpár, Petz Lajos és Petz Béla, nevüket ma is utca viseli, a gyártól nem messze. A Petz testvérek különböző gépek és vasöntvények gyártásába fogtak, olyan sikeresen, hogy 1923-ban már Svájcba exportáltak.
A céget 1948-ban államosították. Ekkoriban a Szerszámgépipari Művek esztergomi marógépgyáraként működött, még a rendszerváltáskor is hatszáz fővel. A szocialista nagyvállalati érában főleg kisebb gépeket gyártottak, de nagyobb szériában. Ekkoriban került a gépek oldalára az Esztergom római nevéből származtatott Strigon név, amivel még a nyugati piacokon is meg tudtak jelenni, ami nem sok magyar vállalatnak sikerült. A márkanév ma sem cseng rosszul a szakik körében: csak kíváncsiságból megnéztem a Jófogáson, a cikk írásának pillanatában négy gép van fent, egyik ára sincs 350 ezer forint alatt.
Úttörő, modern cirkusz ihlette revüs szórakozást és olyan vacsorákat kínál a pesti belváros új attrakciója, a Vibe, amelynél a biztonsági játéktól a kifejezetten érdekes fúziós-halas dolgokig terjed az – egyébként még bővülő – étlap.
Nagyot vállaltak a több mint százszékes, Széchenyi téri üzlethelyiségbe fektető Gerendai Károly és társai. A Costes atyja épp a Forbes.hu-nak adott interjújában beszélt róla, hogy egy jól látható méretű hitel társul a gondolathoz, és igazán kellemetlen lenne, ha problémás kölcsönné válna. Mást is mondott: a Vibe-bal a mulatók világa tér vissza úgy száz év pihenő után, de ezúttal nem annyira Párizs, hanem mondjuk, Ibiza vagy Dubaj felől. Ezt a nyitás előtti sajtóbemutatón olyan kolumbiai táncosok idézték meg, akiknek nem azért csillogott a bőrük, mert túl sok textilt halmoztak rá.
Világos ajánlat, de minket olyannyira inkább a konyha érdekel, hogy szándékosan a lehetséges legkorábbi pénteki időpontra lövünk, ami hat órát jelent. Annyiban máris célt ért a pozicionálás, hogy látunk öltönyös társaságokat, látjuk többgenerációs család felnőttjeit, meg, mondjuk, közvetlen szomszédainkat, a három, vidám középkorú hölgyet, akik aszerint osztják magukat két részre, hogy kik jártak már idén Dubajban, és ki az, aki még csak járni fog.
Gerendai Károly szerint ennek az étteremhullámnak a globális alapkonyhája a perui–japán fúziós nikkei, amit ő magában túlontúl bevállalósnak gondolna Budapestre, de az étlap azt tükrözi, hogy a pánázsiai vonzalmakat nem sikerült a konyhán kívül tartani. Van burger, de vaszabis, a csirke édes-savanyú, és a séfajánlat egyik oldala kizárólag – leegyszerűsítve – szusikból áll. Ez minket különösebben nem zaklat fel, utóbbi irányból kezdünk válogatni.
Először is mangalicasonkás-rákos tekercset – a házi, szarvasgombás majonézhez hasonlóan parádés. Aztán egy Magyarország tengertől és a párizsi Rungis piactól való távolságát árcímkéjével is tükröző cevichét – a dresszingbe jóféle mustár, a rákok és polipok közé uborka és mangó is kerül, és mindegyik gondolat valid. Majd fűszeres tintahalat kérünk: a bundája ropog, de a hal nem lesz gumis, és a csilis-fokhagymás szószon némi savanyú uborka teker egyet, megint csak a megfelelő irányba. Végül avokádós-angolnás szusi jön parmezánropogóssal. Ha ez eddig egy Közép-Európával felütött nikkei, az engem rendszeresen tudna érdekelni.
A terjedelmes bárpulthoz terjedelmes, egyedi koktélkínálat társul. Elemeit egy barcelonai világbajnok fejlesztette és tanította be, ez ügyben a tesztcsapat koktélbarátabb tagja pincérünkhöz fordul útmutatásért, és egy olyan red mule a jutalma, amit úgy díszít rozmaringág, hogy ízben ne, illatban mégis minden kortyban ott legyen a zöldfűszer, mármint a málnavíz és a tequila mellett.
Red mule
Red mule
12 spice calamari
12 spice calamari
Unagi-cheese roll
Unagi-cheese roll
Passion brulée
Passion brulée
Ham & shrimp roll
Ham & shrimp roll
Utóbbi sokkal fogékonyabbá tesz minket felszolgálónk lendületes és közvetlen stílusára, amit egy vízparti csárdában hamarabb találnánk otthonosnak, de kinézünk a kirakaton túlra, a Lánchíd felé, és elgondolkodunk: vajon nem ott vagyunk-e egy posztmodern változatban. Borokról ugyanő azt mondja, menjünk az új-zélandi sauvignon blanc-nal, később a magyar ginnel készült gin & tonicot a kék színnel adja el, a hely saját Negroni variációjáról meg azzal beszél le, hogy a Negronit már kitalálták egyszer, hova variáljunk.
Egyébként nekem kenyerem az egyenes beszéd, szóval nem vitatkozunk, csak azon, milyen saláta kell a főételeink mellé. A juzus-szezámos friss kevert saláta helyesnek bizonyult, a hely téliesebb hangulatú sajátja már sok lett volna a jóból, ahogy főételből is elég lenne egy a mi kezdésünk után. A pirított, hússal töltött tésztabatyukról meg a kijevi csirkéről egyaránt az derül ki, hogy azért ezek a biztonsági választások, a gjózák krémes szójaszósza és a – helyesen – combból készült csirkegolyók közötti, üdítő cukkinispagetti hagy csak bennünk érdemi nyomokat.
És aztán a passiógyümölcsös, friss créme brulée, ami előtt már rákezd a dj, és leveszik a fényeket is, hogy a közben feltűnő, lángoló cilinderes artista jobban érvényesüljön. Mindenki el tudja dönteni, az ilyesmi hozzáad-e az estéjéhez: mi az előételek ízével a szánkban, de a koktélokat a tervezettnél tempósabban felhajtva távozunk, hogy kávét majd inkább hazafelé, máshol. Akinek viszont stílusa az ilyesmi, akár válogatott steakekkel, grillételekkel vagy a terjedelmes kóstoló menük egyikével, a koktéllapon körbe lépdelve is elidőzhet néhány órát a szakaszosan meg-meginduló műsor alatt.
Vibe Budapest V., Széchenyi István tér 8. A teszt időpontja: 2025. január 25. Ezt kértük: Ham & shrimp roll: 3900 Seafood ceviche: 9500 Unagi-cheese roll: 4900 12 spice calamari: 5000 Beef gyoza: 9500 Chicken Kijev: 8500 Yuzu sesame salad: 2800 Passion brulée: 3500 Agárdi gin-tonic: 4500 Negroni: 4600 Red mule: 6200 Egy pohár bor: 3400 Egy mentes víz: 1150 Szervizdíj: 10 118 Összesen: 77 568 forint
A covid évében alakult meg, két évvel ezelőtt megjelent Magyarországon, és rögtön berobbant a magyar befektetők egyik kedvencével. Észt cég, londoni központ, magyar ügyfélszolgálat, globális befektetési platform és sok friss tanulság a piacról – Andres Kittert, a Lightyear európai igazgatóját kérdeztük.
A JTI Hungary 17 éve meghatározó szereplője a hazai dohánypiacnak, ahol hagyományos dohánytermékeket és potenciálisan csökkentett kockázatú alternatívákat kínál, miközben komoly adóbevételt generál, jelentős mértékben hozzájárulva a nemzetgazdasághoz. A fogyasztói szokások folyamatosan változnak, így nagyobb teret adunk a hevített dohánytermékeknek, miközben egyre hangsúlyosabb a társadalmi felelősségvállalásunk – emelte ki a japán gyökerekkel rendelkező nemzetközi vállalat, […]
43 Forbes-licenc magazin jelenik meg világszerte. Hat kontinensen, 69 országban, 31 nyelven teljesítik közös küldetésüket: a vállalkozói kapitalizmust ünneplik, annak minden formájában.
Ömlik a gigakamat a kisbefektetőkre, közben Trump épp felrúgja a fél évszázados világrendet. Móricz Dániel, a Hold Alapkezelő befektetési igazgatója arról is beszél, hogy mikor váltanak devizára a magyar megtakarítók, illetve változnak-e a profik befektetési módszerei a nagy zajban.
