„Ott vagyok huszonhat évesen, van egy darab telefonom és egy darab kamionom, és fel kell vennem egy sofőrt. Bejön, hogy felvételizne, mondom, rendben. Ő meg: oké, de hol a főnököd? Hát, az én volnék” – kezdi Bedő Emese, honnan is indult az, amit ma látunk: egy kétmilliárdos forgalmú, nyereséges szállítmányozó céget, közvetve többszázas kamionos flottát, és őt mint egyedüli tulajdonost és huszonegy éve első számú vezetőt.
Nem könnyű start, és nemcsak azért, mert a kamionos világot erősen maszkulin energiák hatják át, hanem mert otthonról is más sémákat hozott. „Ahogy a székely mondás tartja, onnan jöttem, ahol az asszony nem ember, és a medve nem játék.”
A 80-as, 90-es évek Székelyudvarhelyén nem volt sok követendő vállalkozói minta. Emese családjában sem. „Édesanyám egyszerű asszony, édesapámat meg megtörte a Ceaușescu-rendszer.” Apja mérnöknek tanult, amikor belekerült egy rendszerellenes egyetemi szervezkedésbe, ettől ki is siklott az élete. Többedmagával elítélték, két évre bezárták, az egyetemet nem fejezhette be, a karrierje megtört, vagy igazán el sem indult. Évente egyszer a szekusok meglátogatták egy úgynevezett elbeszélgetésre, de hogy valójában mik történtek vele, arról sosem beszélt lányának. 89 októberében Emese tizenkét éves volt, amikor elvesztette őt – a sors fintora, hogy két hónappal később a rezsim is megbukott, apja ezt már épp nem érte meg.
Emese úgy nőtt fel, hogy a családi könyvtár volt a legbiztosabb menedék, a leggazdagabb örökség, és tévé híján az is nyitotta ki előtte a világot.
