Erdélyből, kemény gyerekkort maga mögött hagyva a lehető legmesszebbre és legnyugatabbra vágyott. Román útlevéllel ez akkor Győr lehetett, ott valósította meg minden álmát: Bedő Emesének kétmilliárdos forgalma, tizenkét kamionja
és sztereotípiákat törő története van.
„Ott vagyok huszonhat évesen, van egy darab telefonom és egy darab kamionom, és fel kell vennem egy sofőrt. Bejön, hogy felvételizne, mondom, rendben. Ő meg: oké, de hol a főnököd? Hát, az én volnék” – kezdi Bedő Emese, honnan is indult az, amit ma látunk: egy kétmilliárdos forgalmú, nyereséges szállítmányozó céget, közvetve többszázas kamionos flottát, és őt mint egyedüli tulajdonost és huszonegy éve első számú vezetőt.
Nem könnyű start, és nemcsak azért, mert a kamionos világot erősen maszkulin energiák hatják át, hanem mert otthonról is más sémákat hozott. „Ahogy a székely mondás tartja, onnan jöttem, ahol az asszony nem ember, és a medve nem játék.”
A 80-as, 90-es évek Székelyudvarhelyén nem volt sok követendő vállalkozói minta. Emese családjában sem. „Édesanyám egyszerű asszony, édesapámat meg megtörte a Ceaușescu-rendszer.” Apja mérnöknek tanult, amikor belekerült egy rendszerellenes egyetemi szervezkedésbe, ettől ki is siklott az élete. Többedmagával elítélték, két évre bezárták, az egyetemet nem fejezhette be, a karrierje megtört, vagy igazán el sem indult. Évente egyszer a szekusok meglátogatták egy úgynevezett elbeszélgetésre, de hogy valójában mik történtek vele, arról sosem beszélt lányának. 89 októberében Emese tizenkét éves volt, amikor elvesztette őt – a sors fintora, hogy két hónappal később a rezsim is megbukott, apja ezt már épp nem érte meg. Emese úgy nőtt fel, hogy a családi könyvtár volt a legbiztosabb menedék, a leggazdagabb örökség, és tévé híján az is nyitotta ki előtte a világot.
Írta: Halácsy Péter Somlai-Fischer Ádám, a Prezi társalapítója a cég lisszaboni találkozóján rövid, de nagyon inspiráló előadást tartott a munkatársaknak arról, hogyan formálhatja át a mesterséges intelligencia a következő harminc évünket. A Preziben szeretjük a metaforákat, mégis meglepő volt, amikor József Attila Anyám című versét vetette össze a ma divatos erőnléti edzésekkel. Ezzel érzékeltette, hogyan alakulhat át világunk, és miért válhat az öröm […]
Írta: Halácsy Péter
Somlai-Fischer Ádám, a Prezi társalapítója a cég lisszaboni találkozóján rövid, de nagyon inspiráló előadást tartott a munkatársaknak arról, hogyan formálhatja át a mesterséges intelligencia a következő harminc évünket. A Preziben szeretjük a metaforákat, mégis meglepő volt, amikor József Attila Anyám című versét vetette össze a ma divatos erőnléti edzésekkel. Ezzel érzékeltette, hogyan alakulhat át világunk, és miért válhat az öröm a jövő központi értékévé.
Négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon. Áprilisban Iglódi Csaba tér vissza!
A vers sorai megrendítően idézik fel azt a kort, amikor a fizikai munka szó szerint felemésztette az emberek életét: „Anyám volt, apró, korán meghalt, mert a mosónők korán halnak, a cipeléstől reszket lábuk és fejük fáj a vasalástól.” Az ipari korszakban a munka a túlélés kérdése volt, az ember fizikai ereje határozta meg a mindennapjait, és a pihenés luxusnak számított. Ma már nem így élünk. A fizikai munka a gazdaság egyre kisebb szeletét teszi ki, és a mozgás, ami egykor létfeltétel volt, ma választott örömforrás: sportolunk, mert szeretjük, és mert tudjuk, hogy hozzájárul a hosszú és egészséges élethez.
Hasonló folyamat zajlik a szellemi munka és a tanulás terén is. A mesterséges intelligencia beköszöntével a tudás megszerzése és alkalmazása átalakul. Az MI mindenkit kicsit okosabbá tesz, vagy legalábbis hozzáférhetővé teszi azt a tudást, amit korábban hosszú évek tanulásával kellett megszerezni. De ez nem csökkenti a tudás iránti vágyat – épp ellenkezőleg. Ahogy a fizikai munka háttérbe szorult, és a sport örömforrássá vált, úgy a tanulás is egyre inkább élvezet lesz. Gondoljunk a sakkra. 1997-ben a Deep Blue legyőzte Garri Kaszparovot, és ezzel véget vetett annak az illúziónak, hogy az emberi elme verhetetlen. Ma egy telefonban futó sakkmotor jobb, mint bármely világbajnok valaha volt. És mégis, a sakk népszerűbb, mint bármikor. Több százezren nézik élőben a sakkbajnokságokat, a legnagyobb sakkozók sztárok lettek, és a játék kultusza az internet korában sosem látott magasságokba emelkedett. Miért? Mert nem az érdekel minket, hogyan kell megoldani a problémát – ebben az MI már jobb –, hanem az, hogyan viselkednek az emberek kihívással teli helyzetekben. Nem a sakkot nézzük igazán az élő közvetítésben, hanem az embert.
Ugyanez történik a tanulással is. Hagyományosan az iskolai tanulásnak volt egy jól meghatározott célja: jobb jegyek, jobb felvételi eredmények, jobb állás. De ahogy a mesterséges intelligencia egyre több feladatot vesz át, a tudás értéke nem a puszta alkalmazhatóságban, hanem a tanulás élményében rejlik majd. Egyre több ember tanul majd nem azért, mert „kell”, hanem mert örömöt talál benne.
Az MI nemcsak a tudáshoz való hozzáférést könnyíti meg, hanem a munkánkat is átalakítja. A gépek egyre több feladatot végeznek el helyettünk, és így felértékelődik a munka örömfaktora. Kreativitást, problémamegoldást és emberi kapcsolódást igénylő munkák válnak dominánssá – itt emberként viselkedünk, nem mint egy nagy gyár vagy multi fogaskereke. Most már például fontos, hogy a munkában érezzünk, megérezzünk, együtt érezzünk, mint egy ember. Száz éve csak az volt a fontos, hogy pontos, megbízható és terhelhető legyél, mint egy gép. A tanulás sem lehet kivétel. Ha a munka örömforrássá válik, az iskolák sem tarthatják fenn a régi, kényszerített tudásmodellt. A tanulásnak is élvezetesnek kell lennie.
Szülőként lehet félni, hogy mindjárt elérjük azt az állapotot, ahol minden jól definiálható, zárt kérdésre az MI gyorsabban fog pontos választ adni. És akkor mi lesz a gyerekeink jövője? Lesz munkájuk? Én inkább annak örülök, hogy örömmel választhatják, hogy teljes emberként éljenek.
Nem tudjuk biztosan, hogy ez lesz-e a jövő. Nem tudjuk, hogy a tanulás valóban teljesen átalakul-e. De dolgozhatunk érte, hogy így legyen. Ahogyan a sport, a sakk és a kreatív munkák egyre inkább az önkifejezés és a boldogság forrásaivá váltak, úgy a tanulás is lehet a jövő egyik legnagyobb élménye.
A szerző a Budapest School magániskola, valamint a Prezi társalapítója.
A Forgó tagjai: Árvai Eszter, Nagy Szabolcs, Halácsy Péter, Iglódi Csaba.
Két Michelin-csillagos helyet bezárni és szó szerint szétverni nem gyakori húzás még a gasztronómia sokat látott világában sem. A korábbi barokkosan túlzó belső tér helyére földszínek, skandináv tisztaság és végletekig kitalált részletek kerültek, a menü pedig szöges ellentéte a korábbiaknak. Mélyalkalmazkodás, összeomláskutatók és datolya: az Onyx új vacsoraélményéről itt és most először.
Valószínűleg ez van a legtávolabb a néhai csehszlovákiai sízés élményétől. Tülekedésben (annak hiányában), luxusfokozatban, árazásban és eleganciában. St. Moritz százhatvan éves történelme és 2025-ös valósága.
Borúlátóbbak, mint az elemzők, pedig még sohasem hittek ennyire a fellendülésben. A PwC tizennegyedik Magyarországi Vezérigazgatói Felmérésének izgalmas megállapításai.
A rendszerváltás utáni tíz legnézettebb magyar mozifilmből négynek is Herendi Gábor a rendezője. Az elmúlt években elfogyott körülötte a levegő, mint sokan, ő is ellehetetlenült az állami filmtámogatási programban, majdnem visszament fogorvosnak. Hezitált, de elvállalta a Futni mentemet, nézőrekordot döntöttek, és most, hogy lekerült a válláról a nyomás, a Valami Amerika és a Kincsem után újabb diadalmenetbe vág. Hatvannégy évesen.
