Mindig úgy gondoltam, hogy a fantázia nagyon fontos része az újságírásnak. Amikor az alanyaimmal beszéltem, elképzeltem, amit meséltek, belezoomoltam, és néha olyan részletekre akadtam, amik jó kérdésekhez, de még jobb sztorikhoz vezettek el. A Forbesnál az indulás óta fontos szempont, hogy átélhetően mondjunk el sztorikat. Ha a mi fantáziánk nem mozdul meg, a tiétek sem fog. Ami nekem munkaeszköz, […]
Mindig úgy gondoltam, hogy a fantázia nagyon fontos része az újságírásnak. Amikor az alanyaimmal beszéltem, elképzeltem, amit meséltek, belezoomoltam, és néha olyan részletekre akadtam, amik jó kérdésekhez, de még jobb sztorikhoz vezettek el. A Forbesnál az indulás óta fontos szempont, hogy átélhetően mondjunk el sztorikat. Ha a mi fantáziánk nem mozdul meg, a tiétek sem fog.
Ami nekem munkaeszköz, sok vállalkozónak az első lépés. Elképzelik, hogy. Sőt, ez a nulladik lépés. Bele sem gondolunk, de ahhoz, hogy valaki a semmiből valamit létrehozzon, bizony komoly képzelőerő kell. Herendi Gábor édesapjának rendelőjében sok ilyen ember megfordult, nem csoda, hogy a későbbi sikerfilmest elragadta a mozi világa. A képzelőerő fontos, de előbb-utóbb a valósággal is számolni kell.
A Vertigo Média alapítói is elképzeltek egy történetet maguknak, de amikor a valóság közbeszólt, volt bátorságuk – és intelligenciájuk – változtatni. (Ha valamit, hát ezt nagyon élvezem a munkánkban: hányszor, de hányszor láttam a Vertigo logóját a mozikban, most végre mögé nézünk, és micsoda sztorit találunk ott!) Jancsó Dávid is számot vet a valósággal, nem látja magát Oscar-díjasként. A brutalista vágója is sokat hozott otthonról, de G. Tóth Ilda portréjából kiderül, mi Jancsó és Jancsó között a különbség.
„Gépeket gyártunk, és fémet munkálunk meg” – így foglalja össze a Strigon szerszámgépgyártó tevékenységét Szabó Zoltán tulajdonos. Egy nagy múltú, mára kétmilliárd forintos árbevételű, vásárlóit a világpiacon megtaláló családi vállalkozás sztorija, a fővárostól alig egy órára.
„Ez nálunk nem számít túl nagynak – mondja kis mosollyal Szabó Zoltán, a Strigon Esztergomi Szerszámgépgyártó ügyvezetője és tulajdonosa, miközben az egyik modern gyártócsarnokukban sétálunk, és egy általam hatalmasnak titulált gépre mutat. – Itt szereljük össze az általunk tervezett és gyártott gépeket. Amikor elkészült, a vevő itt átveszi tőlünk, majd szétbontjuk a fő egységekre, úgy szállítjuk el. Akkora gépek, hogy csak több teherautóval lehet őket mozgatni. Ez Törökországba kerül majd, ez a másik egy kőtörő berendezés része lesz egy német bányában. Az a nagy gép Szlovákiába, a komáromi hajógyárba megy, ahová húsz éve már szállítottunk marógépet.”
A város határában, egy kívülről minden feltűnést nélkülöző ipartelepen járunk, már több mint száz éve készülnek itt mindenféle szerszámgépek. „Ha egyszerűen kell megfogalmazni, hogy mivel foglalkozunk, azt mondom, gépeket gyártunk, és fémet munkálunk meg.” A Strigon Esztergomi Szerszámgépgyár különös cég, legalábbis Magyarországon nem sok hasonló élte túl a 20. századot. Alapjait még 1919-ben rakta le az Angliában tanuló fiatal, tehetséges mérnök testvérpár, Petz Lajos és Petz Béla, nevüket ma is utca viseli, a gyártól nem messze. A Petz testvérek különböző gépek és vasöntvények gyártásába fogtak, olyan sikeresen, hogy 1923-ban már Svájcba exportáltak.
A céget 1948-ban államosították. Ekkoriban a Szerszámgépipari Művek esztergomi marógépgyáraként működött, még a rendszerváltáskor is hatszáz fővel. A szocialista nagyvállalati érában főleg kisebb gépeket gyártottak, de nagyobb szériában. Ekkoriban került a gépek oldalára az Esztergom római nevéből származtatott Strigon név, amivel még a nyugati piacokon is meg tudtak jelenni, ami nem sok magyar vállalatnak sikerült. A márkanév ma sem cseng rosszul a szakik körében: csak kíváncsiságból megnéztem a Jófogáson, a cikk írásának pillanatában négy gép van fent, egyik ára sincs 350 ezer forint alatt.
A céget a rendszerváltás után két munkatárs mentette meg, ők a korábbihoz képest jóval kisebb létszámmal, negyven fővel indították újra a termelést. „Egyikük édesapám volt. Hogy ez a cég megmaradt, kifejezetten az ő érdeme” – mondja Zoltán. Emberséget tanultam tőle
Ma, a rendszerváltás után harmincöt évvel a főépület lépcsőházában a régi időkből származó, fekete-fehér fotók emlékeztetnek arra az időszakra, amikor a cég még kisebb gépeket, de nagyobb darabszámban készített. A vállalkozás most kifejezetten a nagy gépeiről ismert. Ekkora léptékben csak nagyon kevesen dolgoznak a világon, gyakorlatilag mind ismerik egymást. A hasonló profilú cégek jóval nagyobbak náluk, de éppen ez az előnyük is: versenytársaik kapacitása nagyobb, de inkább már csak szerelnek, és kész palettából lehet választani. Ezzel szemben az esztergomi cégnél gyakorlatilag bármit képesek házon belül megtervezni, legyártani, szerelni, a gépek méretét és a képességeit teljesen a vevő igényeihez rendelik.
Zoltán édesapja, Szabó Máté Zoltán sosem nyugdíjazta magát, hetvenhét éves koráig, élete végéig bejárt a gyárba. Mint fia meséli – bár ez csak később tudatosult benne –, apja már a szocialista nagyvállalati korszakban is tulajdonosi szemlélettel dolgozott. A generációk közötti különbségek persze előjöttek, a fiú gyorsabban akarta megvalósítani gondolatait és terveit, mint megfontoltabb apja, de más konfliktus nem volt közöttük.
Az apának nem a kereskedelem volt az erőssége, de jól átlátta, hogy mit kell fejleszteni a gyáron, értette, hogyan kell lépésről lépésre építeni a vállalatot. „Műszakilag a topon volt. Nagy meglátása volt, hogy nem állt rá a bérmunkára, mert megértette, hogy a cégnek kell, hogy legyen saját terméke. Egyébként emberséget tanultam tőle, a kollegialitás szerepét, a családi szemléletet. Máig nagyon kevés a felmondás nálunk.”
Szabó Zoltán vezérigazgató és fiai, Szabó Márton és Szabó Máté, a Strigon Esztergomi Gépgyár tulajdonosai
NA, VÉGRE! Zoltán édesapjához hasonlóan a Miskolci Egyetemen végzett, gépészmérnök és német szakfordító – mindkettőnek nagy hasznát vette. Három évet a cégük elődjénél, de még a szocialista érában dolgozott, amikor elkezdték a hatszáz fős cég leépítését. „A felmondólevelemet tulajdonképpen az édesapámtól kaptam meg. Ami kissé komikus” – mosolyog. Ezután öt évig a Tayco autóipari multinál dolgozott, és részben ő építette fel a magyarországi leányt.
Öt év után állt tovább, amikor egy osztrák üzleti partnerével céget alapított, és egy szerszámgyár üzemvezetője lett. „Eleinte nem akartam multihoz menni, de végül tíz évet töltöttem ilyen környezetben, és mindent megtanultam, amit meg lehetett. Bár édesapám sosem mondta, hogy vár vissza, amikor visszatértem, csak annyit szólt: na, végre!”
A Strigonnál eleinte a minőségbiztosításon kapott munkát, később a kereskedelmi iroda vezetője lett. Egy évtizedet dolgoztak együtt édesapjával, ezután lett Zoltán ügyvezető. Az már neki volt köszönhető például – ő beszélte rá apját –, hogy a 2008-as válság idején fókuszáljanak a hegesztésre, ennek ugyanis hosszabb az átfutási ideje, a multik nehezebben vitték haza Németországba a termelést. Ez a lépés is hasznosnak bizonyult, jól jöttek ki abból az időszakból is.
„Önmagáért beszél, hogy húsz év után őket választottuk. Korrekt a hozzáállásuk, és a konkurenciánál jóval rugalmasabbak, egyedileg szabott gépeket gyártanak, talán ezt tartom a legnagyobb erényüknek” – mondja róluk Ferenczi Csaba, a SAM Industries – a köznyelvben csak komáromi hajógyár – divízióvezetője. A cég többek között hajókat és munkagépek, így például markolók alvázait gyártja, többek között a Strigon MZP típusú portálmarógépével. (Ez a robusztus konstrukciójú gép mozgó portállal rendelkezik, forgácsol, nehéz és nagyméretű alkatrészek gyors és pontos megmunkálását teszi lehetővé. Darualkatrészek, energetikai öntvényalkatrészek, villamosalvázak és számos egyéb nagy fémtermék marási munkálataira alkalmas.)
A Strigon nem egyszemélyes show, a gyerekek ma már fontos szerepet töltenek be a családi vállalkozásban. A legidősebb, Szabó Bence Dániel ügyvéd, ő a cég jogásza. A középső, Szabó Márton András gyakorlatilag a helyettes, és a pénzügyekért felel. Szabó Gergely Máté irányítja a gépgyártást, és ő a gyár marketingese, vezetésével egyre több nemzetközi vásáron jelennek meg, legutóbb például Szaúd-Arábiában kötöttek sikeres üzleteket egy kiállításon. Apjuk azt mondja, a megfontoltságot szeretné nekik átadni, mint legfontosabb tapasztalatot, hogy hamarabb tervezzenek és kicsit később döntsenek.
Ami a jövőt illeti, Esztergomban bizakodók. Gépgyártásban is jelentősen tudnak növekedni, hatalmas multiknak exportálnak, hegesztésben pedig a jelenlegi kapacitás akár többszörösét is képesek teljesíteni. Bekerültek a repülőgépiparba, és az Airbus és a Boeing közvetlen szállítójának, egy tizenhétezer főt foglalkoztató török gyártónak is adnak el gépet. Abban bíznak, hogy ha az első géppel elégedettek lesznek, azt követi majd a többi. Hely lesz a gyártáshoz, a csarnokok mellett már megvan a hely a következő kettőnek.
Strigon Esztergomi Szerszámgépgyár Kft. Alapítás: 1998 Tulajdonos: Szabó Zoltán Csaba, Szabó Éva, Szabó Balázs Zsolt Létszám: 95 fő Árbevétel (milliárd forint) 2023 1,6 2024 2,2 Adózott eredmény (millió forint) 2023 20,2 2024 100,0 Forrás: Dun & Bradstreet, cégközlés
A covid évében alakult meg, két évvel ezelőtt megjelent Magyarországon, és rögtön berobbant a magyar befektetők egyik kedvencével. Észt cég, londoni központ, magyar ügyfélszolgálat, globális befektetési platform és sok friss tanulság a piacról – Andres Kittert, a Lightyear európai igazgatóját kérdeztük.
Meg akar egyezni Donald Trumppal, nem érdekli, mit gondolnak a stílusáról, és – szó szerint – láncfűrésszel esett neki a gazdaságnak. A populista-libertárius Javier Milei hisz a kis államban és a szabadpiacban. Több évtizednyi tüneti kezelés után rendbe tenné Argentínát – egyszer és mindenkorra. Az argentin Forbes interjúja az argentin elnökkel.
Valószínűleg ez van a legtávolabb a néhai csehszlovákiai sízés élményétől. Tülekedésben (annak hiányában), luxusfokozatban, árazásban és eleganciában. St. Moritz százhatvan éves történelme és 2025-ös valósága.
