Abban a szegmensben, az abszolút hozamú alapok piacán, ahol mozogsz, tömeges a 20–30 százalékos veszteség, de akad 60–70 százalékos mínusz is márciusban. Az általad kezelt Citadella egy százalékot veszített. Korábban azt mondtad, hogy a jó teljesítményhez rugalmasnak kell lenni, kételkedni a saját hipotéziseidben is, tudni kell totális hátraarcot csinálni, pillanatok alatt gyökeresen megváltoztatni a véleményedet, és végig nagyon szigorúan kezelni a kockázatot. Most hogy gondolkoztál? 

Teljesen más világképpel vágtam bele az évbe, mint ami történt végül, de január közepe, vége táján arra jutottam, hogy a kínai koronavírus kis eséllyel bár, de nagy kockázatot jelent. Pár nap alatt sok anyagot, tudományos tanulmányt, hírt olvastam el a témában, és arra jutottam, hogy valós kockázata van, hogy ebből globális járvány és recesszió legyen. Sajnos alulbecsültem az esemény valószínűségét, de azért elhatároztam, hogy nagyobb részt leépítem meglévő részvénykitettségemet, és a maradék hosszabb távú pozíciókkal szemben eladási opciókat vásárolok, ami azt jelenti, hogy ha nagy áresés lenne a piacokon, az ellensúlyozza a veszteségeket. 

Világos, hogy ez egy klasszikus feketehattyú-jelenség, s mint ilyen, teljesen váratlan, de ezek szerint mégis láttad, hogy az a hattyú úszik a vízen, és közeledik. Ráadásul év végén már túlértékelt volt a piac, sokan rebesgették, hogy jön egy korrekció, mégis további emelkedésre játszottak. Miért ilyen trükkösek ezek a helyzetek? 

Mindenki abból indult ki, hogy ez ugyanaz, mint a SARS volt, Ázsiában megfogják, Kína lelassul, de a világra nem lesz hatása. Nem végeztek saját kutatást, gondolkodást. Nem nézték meg, hogy ez a vírus más jellegű. Egy jó befektetőnek mindenhez kell értenie egy kicsit az olajfinomítástól a 3D nyomtatáson át a genetikáig. Csakis szintetikus látásmóddal lehet megérteni a világot. Persze az is lehet, hogy pusztán szerencsém volt, már ha ezt a kimenetet szerencsésnek lehetne nevezni – őszintén reméltem, hogy nem lesz igazam. Mindenesetre nagyon olcsón lehetett akkor még fedezni a kockázatokat, ezért azt láttam, hogy veszíthetek egy kevés pénzt, de nagy kockázatot kerülhetek el. Egyáltalán nem voltam biztos a dologban, de a hozam-kockázat arány kiemelkedő volt.

A 98-as válság előtt kezdted a pályát, hamar jött a dotkomválság, végigcsináltad 2008-at, most itt állunk egy világjárvány okozta globális recesszió elején. Mekkora előny, hogy van már mögötted pár válság? Elő tudsz ilyenkor húzni bármit, ami korábban bevált? 

Abszolút. Mindig minden ugyanaz, miközben minden más. Ám a gazdaság ciklikussága, az emberi pszichológia, a tömeglélektan nem változik. A gazdaság jelentős részben az emberi érzelmek leképeződése, és az emberek nem nagyon változnak. Ugyanúgy reagáltak 1929-ben, mint 2020-ban, ugyanaz a félelem szorította össze száz éve is a tőzsdések gyomrát, mint most. Kellő tapasztalat és gazdaságtörténet birtokában az ember sokkal nagyobb eséllyel indul csatába, de még így is mindig érik nagyon kellemetlen meglepetések.

Pár hete azt írtad, gyorsan visszapattannak majd a piacok. Most is így látod, vagy elhúzódik a válság?

Azt gondoltam, hogy Európa és Amerika is – okulva a teljesen egyértelmű kínai példából – gyorsan bevezeti a legszigorúbb intézkedéseket, majd hatalmas gazdasági stimulust alkalmaz, így jövőre már ismét minden jó lehet. Sajnos a demokratikus világ vezetői eléggé tehetetlenek és gyávák, nem képesek meghozni a kellő döntéseket, vagy csak túl későn képesek rá. Ez minden tekintetben rosszabb kimenethez vezet, mint ha gyorsan, határozottan léptek volna fel. Most, látva a bénázást, pesszimistább vagyok. Sokkal jobb lett volna egészségügyileg és gazdaságilag is két hónap extrém karantén, mint fél év szenvedés.

A pénzpiaci veszteségek mellett még durvábbak a reálgazdasági következmények, csődök, leépítések, recesszió. Sorra jelentik be az országok a válságkezelő csomagokat, a magyar kormány is lépett. Jól csinálják? Egy fekete hattyút máshogy kell kezelni, mint a korábbi válságokat? 

Ez a válság biztosan áttörést hoz, kiszabadul a szellem a palackból, és ennek hosszú távú következményei lesznek. A költségvetési politika az elmúlt években mindenfelé meglehetősen óvatos volt, most viszont jöhet az a valódi, jegybankok által finanszírozott, gigantikus állami költekezés, amit a modern monetáris elmélet (MMT) javasol. Olyan szintű hirtelen gazdasági halál zajlik, amit csak sohasem látott kormányzati beavatkozással lehet és kell is ellensúlyozni.

Ha kormányzati pozícióban lennél, a GDP hány százalékát és milyen módon javasolnád elkölteni ahhoz, hogy talpra álljon, vagy ne omoljon össze a gazdaság? 

A lehető legszélesebb, legkevesebb korlátozással bíró, legegyszerűbb megoldásra van szükség – sajnos egyelőre nem ezt látjuk. Az a cél, hogy a cégek ne menjenek fél évig csődbe, és ne bocsássák el a dolgozóikat. Ehhez irgalmatlan pénzeket kell elkölteni, idehaza valószínűleg több ezer milliárd forintról kellene beszélnünk. A finanszírozással azonban nem lesz gond, jegybanki kötvényvásárlásokkal ez kezelhető. Úgy látom, a világon mindenhol ezt fogják csinálni.

A régi szabályok nem érvényesek, a költségvetési deficittel most – éppúgy, mint háborúk idején – nem szabad törődni. 

Monetáris oldalról van mozgástér? Az MNB régóta ultralaza monetáris politikát folytat, miközben most kellene kamatot csökkenteni, hogy fékezze a recessziót, és most kellene kamatot emelnie, hogy megállítsa a forint gyengülését. 

Most arra kell koncentrálni, hogy idén a lehető legkevesebb vállalat menjen csődbe, a lehető legkevésbé ugorjon meg a munkanélküliek száma. Majd később arra, hogy az intézkedéseket csak fokozatosan vezessük ki. Ha túl leszünk ezen, a gazdaság ismét a lábára fog állni. A forintnál is csak egyet kell elkerülni: hogy a lakosság megijedjen, és devizába akarja menteni a pénzét. Egyéb jelentősége az árfolyamnak rövid távon nincs. Hosszú távon igen, de amikor kigyulladt a házam, akkor nem törődhetek azzal, hogy közben a szomszéd kutyája belém harapott. Azzal a sebbel majd foglalkozunk, ha eloltottuk a tüzet.

Ha túl leszünk a járványon, vissza lehet, egyáltalán vissza kell mindent ugyanúgy építeni? Ugyanolyan logika mentén kell működtetni a globális gazdaságot, mint eddig? 

A kínai–amerikai kereskedelmi háború után ez a második csapás a globalizációra, a just-in-time-ra, a hosszú ellátási láncokra. A cégek jelentősen át fogják szervezni tevékenységüket, rövidebb ellátási láncok lesznek, a globalizáció csökkenni fog. Minden válság egyedinek tűnik, a mélypontján kilátástalannak, de mindegyik lehetőség az újrakezdésre, és az a legfontosabb, hogy tanuljunk belőlük. Személyesen és társadalmilag.

A társadalom szintjén mik a leckék?

A században ez a harmadik koronavírus-járvány, egészen biztos lesz még több is, és esélyes, hogy lesz sokkal halálosabb is. Fel kell készülnünk egészségügyileg és gazdaságilag is arra, hogy mit teszünk egy hasonló vészhelyzetben. Mondhatjuk, hogy szerencsénk van, hogy például a MERS-hez képest egy ennyire alacsony halálozású járvánnyal tanulhatjuk meg a leckét. Remélem, megtanuljuk.

És mi lesz, miután kiszabadultunk a karanténból? Változnak-e az utazással, fogyasztással kapcsolatos attitűdök? Vagy ott folytatjuk, ahol abbahagytuk?

Szerintem ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Csak néhány szereplő kiesik, a helyüket a szerencsésebbek, ügyesebbek töltik be.