Járvány van, hirtelen beütött a válság. Jókora recesszió szinte mindenhol, bizonytalan kilábalási kilátások. Általában ilyen helyzetekben könnyű befektetni, mert aki mer, az nyer, a jóárasított részvények kínálják magukat, a para lenyomja az árakat. Most viszont fel sem merül a szokott recept. A para nem nyomja le az árakat, mert a pénzpumpa erősebb. Megbolondult a világ? Nagyon furcsa, ami történik, az biztos. De mi áll a háttérben?

A leglátványosabb eltérés a gazdasági helyzet és kilátások, valamint a tőzsdei reakció között az Egyesült Államokban alakult ki, ami viszont kihat a világ egészére és a többi eszközosztály teljesítményére is. Illetve már ez is következménye annak, hogy Amerika ma is a világ vezető hatalma, a dollár a fő deviza, amikor ijedelem van, az mindig a dollár és az amerikai kötvények felé tereli a pénzt.

A Wall Street is egy nagyon gyors zuhanásba szaladt bele február–márciusban, eddig tankönyvi volt a reakció arra, hogy a vírus átjött Európába, és nyilvánvaló lett, hogy globálissá válik a járvány. Ebből a helyzetből viszont rakétasebességgel vissza is pattant a tőzsde, és nem egy hétre, hanem fenn is maradt a trend egészen napjainkig. Miközben félrekezelték és tombol a járvány Amerikában, miközben a gazdaság újranyitása sokkal lassabb lesz a korábban vártnál, a technológiai cégekkel teli NASDAQ már több mint tízszázalékos emelkedésben van idén, és az 500 legnagyobb cég indexe, az S&P 500 is pluszos. Nyáron heteken keresztül úgy zajlott a kereskedés, hogy a gazdaságról és a vírushelyzetről aggasztó hírek jöttek, de mindig akadt egy cég, amelynek koronavírus elleni gyógyszeréről ígéretesnek tűnő adatok jelentek meg. És ennyi pont elég volt a vég nélküli emelkedéshez.

Profit le, árfolyam fel
Néhány elképesztő adat. Február végén az volt a piaci várakozás, hogy az idei négy negyedévben 35, 39, 42, majd az év végén 43 dolláros EPS-t (egy részvényre jutó profitot) termelnek az S&P 500-ban levő cégek összesen. Mostanra az első negyedévről már tényadat van, ez 12 dollár alatti. A következő negyedévekre a várakozás 19, 27 és 32 dollár, de valószínűleg a két utóbbi fog még tovább csökkenni. A csökkenés tehát brutális, a jövő évi kilátások pedig teljesen bizonytalanok.

Az árfolyam-nyereség (P/E) ráta olyan magasra, 35 fölé ugrott, ahol eddig csak kétszer járt a történelem során. Először 2001-ben, amikor kipukkadt a tech lufi, majd 2008 második felében, a nagy pénzügyi válság idején. Mindkét időszakban azért szállt el a P/E, mert az árfolyamok kisebb mértékben estek, mint a profitok. Olyanra viszont még sohasem volt példa, hogy miközben a profitvárakozások zuhannak, az árfolyamok vadul emelkednek.

Erre mondják az örök optimisták, hogy a piacnak 2001-ben és 2008-ban is igaza volt, megelőlegezte a kilábalást. Persze most is benne van a pakliban, hogy jövőre megjön az oltás, a vírusnak reszeltek, a profitok meg azonnal égbe szállnak, de egészen minimális erre az esély. A két korábbi esetnél „csak” gazdasági kockázat volt, most az egészségügyi kockázat sokkal nehezebbé tesz bármiféle prognózist. Annyi látszik, hogy eleinte nagyon sok ország félrekezelte a járványt, közülük sokan tanultak belőle, és már ügyesebbek lesznek, máshol meg továbbra is idiótának tűnő politikusok teszik kockára milliók életét. Amerika inkább a második csoportba tartozik, mégis a Wall Street a világ legjobban teljesítő piaca.

Az már csak hab a tortán, hogy június–júliusban a piac – legalábbis a szavak szintjén – újabb kockázatként kezdte kezelni, hogy Trump elbukhat a novemberi elnökválasztáson. A Wall Street szereti az elnököt, mert adócsökkentéseivel a részvényesek érdekeit szolgálja, Bidentől ellenben tartanak. De ennek se volt nyáron semmi hatása az árfolyamokra. Hacsak annyi nem, hogy ellaposodott az emelkedés üteme, lassabban jöttek az új csúcsok.

Akkor viszont mi hajtja az árakat felfele? Két szóban szoktak erre válaszolni a szakértők: Fed & TINA. Az amerikai jegybank lényegében korlátlan likviditással árasztja el a piacokat, miután az elmúlt tíz év legfontosabb tapasztalatának mindenki azt tartja, hogy a pénznyomtatás minden válságra gyógyír. Amerika ezt rövid távon büntetlenül és korlátlanul megteheti, pláne hogy korábban évszázadokig biztos mellékhatása, az infláció megugrása sem társul hozzá.

TINA pedig azt jelenti, hogy nincs alternatíva (there is no alternative). Valahol mégis csak válság van, az amerikai kötvények mindig is menekülőeszközök voltak, most is magukba szívták a parázók pénzét, így árfolyamuk égbe szállt, hozamuk pedig a nullához konvergál.

Az ingatlanpiac szénája a recesszióban rosszul áll, maradnak a részvények. Drágák ugyan, de miért ne lehetnének még drágábbak? Nem tiltja semmi. Előbb-utóbb megjön a vakcina, mindenki tudja, hogy még mindig sokan várják a következő esést, hogy belevásároljanak, mert lemaradtak a mostani emelkedésről. Ebből pedig még bármi lehet, de a további számottevő emelkedés, a kiváló hozam kockázata igen nagy.

Akinek nincs egyértelmű világképe a járvány lefutásáról, a várható kilábalásról, jobb, ha kerüli a részvényeket, vagy keveset oda allokálva szakértőkre bízza a célpontok kiválasztását.

A magyar befektető helyzetét az sem teszi könnyebbé, hogy a hazai tőzsde látványosan alulteljesít, a BUX a 23 százalékos veszteségével az osztrák után a második legrosszabbul teljesítő index Európában. A márciusi zuhanásban benne volt, de keveset tudott visszajönni belőle. Az OTP-t átárazták a befektetők, és a magyar gazdaság egyértelmű kilábalása kellene ahhoz, hogy újra ráharapjanak. A Telekom nem igazán érdekel senkit, a Mol meg már a járvány előtt is esett, és azóta is esik, egyedül a Richter néz ki viszonylag jól.

Mindez nem jelenti azt, hogy érdemes elzárkózni a részvénybefektetésektől. Az elmúlt hónapokban ugyanis földrajzilag és szektorálisan is nagyon eltérő mértékben ütötték meg, vagy épp vették a részvényeket. Ritkán fordul elő, hogy tapasztalt Wall Street-i befektetők azon gondolkodnak, hogy az elképesztő amerikai túlszaladás nyomán más kontinensekre viszik át a pénzüket, az európai cégek egy részét például egyre többen tartják vonzónak. De Amerikában is vannak szektorok, amelyekben van potenciál akkor, ha valóban sikerül leküzdeni a járványt. A légitársaságok és üdülőhajó-üzemeltetők például hatalmasat estek, és alig jöttek fel; ha van kilábalás, ezek nyilván sokkal nagyobbat tudnak menni, mint például a mára borzasztóan elszállt tech cégek.

Ezzel együtt a részvénypiac ma nagyon nehéz terep egy átlagos tájékozottságú kisbefektető számára. Felértékelődik a jó szektor-, illetve cégválasztás, ebben viszont a mélyre ásó elemzők és portfóliómenedzserek előnyben vannak. Akinek nincs egyértelmű világképe a járvány lefutásáról, a várható kilábalásról, jobb, ha kerüli a részvényeket, vagy keveset oda allokálva szakértőkre bízza a célpontok kiválasztását.

Ki venne most lakást?
Nincs könnyű helyzetben az se, aki ingatlanbefektetésben gondolkodik. A lakáspiacon elég nagy a káosz, több ok miatt is. Tavaly látványosan kifulladt az évek óta tartó áremelkedés, sőt lassú árcsökkenés indult el. A koronavírus miatti gazdasági válság visszavetette a keresletet, a rövid távú lakáskiadás szabályozása körüli bizonytalanság pedig Budapest belvárosában különösen erősen megnövelte a kínálatot. Az albérletárak 15–20 százalékkal is estek az Airbnb-s kerületekben, máshol kisebb mértékben

. Senki se tudja, meddig tart a járvány, de megnőtt a kereslet az olyan ingatlanok iránt, ahol jól el lehet különülni. Kisebb mértékben a megfizethető családi házak lettek ennek az igénynek a nyertesei, elég látványosan pedig a nyaralók a nagyobb tavaink mentén, illetve közelében.
Befektetői szempontból gond, hogy senki se tudja, hogyan szabályozzák a kerületek a rövid távú kiadást, ez miként hat a kínálatra és az albérletárakra. Vajon az eddig Airbnb-zéssel foglalkozók közül hányan hagynak fel a tevékenységgel, mit csinálnak a lakásokkal? Átállnak hosszú távú kiadásra? Hibrid lakásokat csinálnak, amelyeket csúcsidőben turistáknak adnak ki, azon kívül egyetemistáknak? Nekik is nehéz a döntés, mert azt se tudja senki se, hogy egyáltalán mikor térnek vissza a turisták Budapestre. Várhatóan a csökkenő árak láttán sokan keresnek új albérletet a következő hónapokban.

A lényeg, hogy lehetetlen vállalkozás akár csak hozzávetőlegesen belőni a lakásbefektetések várható hozamát, ezt talán ősszel lehet majd jobban látni, amikor kialakul az új egyensúly. De mivel annyi mindenképp valószínűsíthető, hogy a legjobb lakossági állampapír hozamát legfeljebb sokkal nagyobb kockázat és több macera mellett tudja megverni a lakásvétel és -kiadás, sokaknak lesz kézenfekvő a döntés, hogy jó lesz az a fix éves 4,95 százalék, amit a magyar adófizetők szponzorálásával a MÁP Plusz kínál öt évre. A potenciális befektetők tartós eltűnése a vételi oldalról pedig nem sok jót ígér a lakáspiacon középtávon se.

Ami szuper, az szuper
Ezzel most is visszajutottunk az egyetlen biztos ponthoz: a magyar szuperállampapír elmúlt egyéves, de úgy tűnik, az állam részéről továbbra is stratégiai fontosságú cél, hogy mágnesként vonzza magához a lakossági megtakarításokat. A nyári két jegybanki kamatcsökkentés mellett különösen szép az a 4,95 százalék és a lakossági állampapírokhoz járó adómentesség. Az ingatlan- és a részvénypiacot övező bizonytalanság mellett még a kockázatvállalóbb magyar kisbefektetők többségének is kézenfekvő döntés, hogy a megtakarításuk legnagyobb részét továbbra is MÁP Pluszba tolják.

Az ingatlanalapok többségének hozama várhatóan a jövőben sem tudja megközelíteni a MÁP Pluszét. Az abszolút hozamú alapok közül kevés tudta kihasználni az elmúlt fél év V alakú részvénygörbéjét, a messze legnagyobb ilyen alap, az OTP Supra pedig az olaj emelkedésére játszó nagyon félrement pozíciója miatt vaskos veszteséget halmozott fel. Ezzel pedig hosszú hozamát is tönkretette. Kis téteket ezzel együtt továbbra is érdemes lehet a sok éven át legjobb hozamot elérő alap­kezelőkhöz irányítani.

Mi marad még? Miközben a magas árak miatt rendkívül bizonytalanok a részvénypiaci, illetve ingatlanpiaci kilátások, néhány részpiacon nyíltak jó lehetőségek, illetve egy irányba fordultak a dolgok. Három tippünk keretes írásunkban.