A bődületes biznisszé vált top futballból Gulácsi Péter kiszedné, amit ki lehet – az európai foci krémjéhez tartozó edzők mind azt emelték ki róla a Forbesnak, hogy mindig tanulni akart, ezért jutott oda, ahol most tart. Az, hogy egy élcsapat első számú kapusa lett, ott dőlt el, ahol a jövő futballja is el fog: fejben.
Gulácsi Péter megérkezett Salzburg mellé, a Red Bull energiaital-gyártó konszern Forma–1-es istállójának tesztcentrumába. Klubja, a Liverpool háromnapos próbajátékra engedte el, most mégsem kellett átöltöznie. Egy számítógép előtt ült, és néha megnyomott egy gombot. Feszülten figyelt, a feladatra koncentrált. Hét darab háromszögről adtak be neki képeket, akkor kellett megnyomni a gombot, ha olyan képet kapott, ahol a hétből három háromszög csúcsa felfele áll.
A direkt erre a célra kifejlesztett szoftver gondosan mérte a reakcióidőt és a pontosságot – 40 percen át csak ezt kellett csinálnia. Ezenkívül még jó pár feladatot meg kellett oldania. Gulácsi eredményeit látva Hans Leitert, a Red Bull labdarúgófranchise akkori kapuskoordinátora, aki a tesztszoftver szellemi atyja is volt egyben, erősen hajlott rá, hogy meg kell szerezniük a magyart.
Leitert úgy gondolta, hogyha valaki eleve nem olyan jó abban, hogy egy zsúfolt közegben mintákat vegyen észre, akkor valószínűleg a játékosokkal megpakolt 16-oson belül sem fog jó döntéseket hozni egy beadást követően – vagy nem elég gyorsan. Olyan kapusokat keresett, akiknek a kognitív képességeire lehetett új automatizmusokat építeni.
Az Indiai-óceán néhány eldugott szigetére több foglalás futott be a szezonon kívüli augusztusra, mint várták. A saját szigetükön elterülő reszortok újraértelmezték a sokcsillagos vendéglátást, a fehér homokos intim öblök, a saját személyzet és a fine dining mellett egy-egy sziget már saját koronatesztlaborral várja a vendégeket. Luxuskörkép a Maldív-szigetektől a Seychelle-szigetekig.
Kihalt reptereken át, szkafanderbe öltözött légiutas-kísérők és rémült tekintetű, elmaszkírozott utasok között vezet az utunk a Maldív-szigetekre, ahol július 15-én nyíltak meg a határok az utazók előtt. Egy készülő filmünk miatt kellett sürgősen ide utaznunk, körülöttünk pedig angol, francia, orosz, sőt magyar családok és nászutasok, akik úgy gondolták, hogy jó ötlet nyakukba venni a világot egy trópusi nyaralás kedvéért.
A 25 éves Soneva Fushi, a Maldív-szigetek első luxusreszortja mindent megtett, hogy biztonságos helyszínt biztosítson a törzsvendégeinek még a járvány idején is. A környező szigetek sorra zártak be márciusban, a kiebrudalt vendégek pedig egymás után jelentkeztek be a Soneva luxusvilláiba, amiket tisztes távolságra építettek egymástól. Ezért az eldugott, mangrove szegélyezte privát élményért szerettek bele a világsztárok a Sonevába, de most a koronavírus miatt is jól jött, hogy ennyire szellősen építették be a szigetet a különböző méretű villákkal. Volt, aki 1500 dollárt fizetett éjszakánként, más tízezret, amíg odahaza tombolt a járvány. Aztán elcsendesedett a vendégjárás, és az utolsó orosz is hazarepült. Új gépek már nem landolhattak, a reszort pedig PCR-készüléket rendelt, készülvén a határnyitásra.
Nincs még egy sziget az Indiai-óceánon, ahol borscs levest és wiener schnitzelt ebédelhetünk.
Az első vendégek között landolunk egy hidroplánnal a sziget mellett. Motorcsónakkal kötünk ki a mólónál, innen a házunkba tessékelnek minket, a teraszon megjelenik egy állig felfegyverzett ápoló – búvárszemüvegben! –, hogy feltolja pálcikáját az orrunkba, egészen az agyunkig. Egy pillanatra csillagokat látunk, aztán visszatérünk a Soneva sokcsillagos világába. Másnap megjön a negatív eredmény, így elhagyhatjuk a villát, hogy felfedezzük magunknak ezt a buja, árnyas és rejtélyes szigetet. Pozitív teszt esetén két hét karantén következne a villában, ahová nem léphet be még a takarító sem, a reszort cserébe elengedi a szállás költségét.
A Soneva Fushi tulajdonosai kihasználták az elmúlt hónapok kényszerpihenőjét, és villámgyorsan felépítettek nyolc vízi rezidenciát. Már az utolsó simítások zajlanak a lélegzetelállító építészeti és lakberendezési csodákon. Az intelligens luxusról elhíresült brand a cölöpökön sem okoz csalódást: natúr fafelületek, döngölt fehér falak, kőlámpák és a legszebb pasztellszínekben pompázó lenborítású kanapék között randalírozhatunk mezítláb (mint a szigeten mindig mindenki), vagy felrohanhatunk a csigalépcsőn, hogy a saját kanyargó vízi csúszdánkból csobbanhassunk bele egyenesen az Indiai-óceánba.
Közép-európai paradicsom a trópusokon A Sonevához hasonlóan mindvégig nyitva tartott a Velaa Privát Sziget is. A járvány első hónapjaiban főleg európai családok húzták meg magukat itt, amíg otthon elcsitult az első hullám. A 47 villából álló, szállodaként is funkcionáló sziget Csehország egyik leggazdagabb embere, Jiří Šmejc trópusi otthona. Mi még jóval a járvány előtt, tavaly látogattuk meg a cseh építész, Petr Kolář által tervezett szállodát.
Nincs még egy sziget az Indiai-óceánon, ahol borscs levest és wiener schnitzelt ebédelhetünk. A könyvtárszoba a szokásos építészeti és természeti albumok mellett európai irodalmi remekműveket is rejt. A vízi sportokon kívül fedett teniszpálya és hétlyukú golfpálya várja a vendégeket, utóbbit a spanyol golfjátékos, José María Olazábal tervezte.
A fürdőszobákban a francia Clarins termékeit találjuk, a medencés tengerparti villák belsőépítészeti megoldásai lepipálják a legtöbb ötcsillagos maldív szálloda színvonalát. Az ezüstszínű műanyag bárszékeket igazán tudnánk feledni, a pirosban pompázó tengerparti bárral együtt, és talán azt sem bánnánk, ha ébredéskor nem egy háromméteres teknős nézne velünk farkasszemet a hálószoba falára pingált fotóról – bár a fiunk imádja.
Illetve a mindenhol felbukkanó, eldobható műanyag vizes palackok rendkívül kiábrándítóak. A legtöbb maldív luxusreszort évekkel ezelőtt száműzte ezeket a fenntarthatóság jegyében, és saját palackozó üzemet épített. Elvégre az Indiai-óceán közepén volnánk, ahol bizony minden műanyag egy lángoló szemétszigeten köt ki, hogy koromfekete füst formájában távozzon a légkörbe. Ezt pedig az éjszakánként több ezer dollárt kifizető vendégek egy jelentős része már nem venné a lelkére, és még az importált alpesi ásványvízről is hajlandó lemondani.
Így aztán csak idő kérdése, hogy eltűnjön a műanyag a Velaaról, ami a helyi divehi nyelven azt jelenti: teknős. Bizonyos bútorok mintázatában, de még a sziget formájában is visszaköszön. A felülnézetből kört formáló vízi villák a teknős fejét adják ki, maga a sziget a páncél, a négy égtáj felé induló négy stég pedig a teknős egy-egy lába – valójában a fine dining étterembe, a masszázsszalonba és két kis vízi pavilonba vezetnek, ahol például ifjú párok mondhatják ki a boldogító igent.
Beachbar Velaa szigetén
A hatodik érzék: környezetvédelem Míg a Velaaban minden este fél hétkor etetik az így odaszoktatott rájákat, hogy a vendégek megsimogathassák őket, a Maldív-szigetek egyik legdélebbi reszortjában, az Egyenlítőhöz közeli Six Senses Laamuban sosem tennének ilyet. Próbálnak vigyázni a természet saját körforgására: a Laamu atollban több biológus, kutató és önkéntes dolgozik az élővilág megfigyelésén és megóvásán, mint bármely más maldív reszortban.
Ami a legszebb az egészben: nem a profit, hanem a bevétel fél százaléka egy fenntarthatósági alapba kerül, hogy a szomszédos szigeteken is vigyázzanak a környezetükre a maldívok.
A vendégek pedig búvárkodhatnak a manta ráják közeli „tisztító állomásán”, ahol a tekintélyesen lebegő állatokat apró halak tisztogatják. Egy következő merülésnél megadatik, hogy a búvárcsoportunk legalább száz cápát figyelhet meg egyszerre, amint egy tengeri csatornában várakoznak.
Felülnézetből a Laamu atoll
Amikor a felejthetetlen természetközeli élmények után kikászálódunk a partra, a történet végtelenül természetes szárazföldi környezetben folytatódik, ugyanis a Six Senses lánc egyik alapelve, hogy fenntartható anyagokból építkezik. És ami a legszebb az egészben: nem a profit, hanem a bevétel fél százaléka egy fenntarthatósági alapba kerül, hogy a szomszédos szigeteken is vigyázzanak a környezetükre a maldívok. Ezt olyan apróságokkal is el lehet érni, mint hogy a helyi szigetekről alkalmazzák a takarítókat, akik a strandot sepregetve megtalálják a saját szigetükön eldobott pelenkákat, amiket itt vet partra az óceán.
Six Senses Laamu
The Maldives
Six Senses Laamu
The Maldives
Six Senses Laamu
The Maldives
Six Senses Laamu
The Maldives
Ezek a kulisszatitkok persze csak akkor derülnek ki, ha a vendéget pont az ilyesmi érdekli. Egyébként naphosszat ücsöröghet a meseszép spában, ahol thai és balinéz terapeuták masszírozzák; romantikus pikniket rendelhet a közeli földnyelvre; jógázhat a holdfényben, vagy épp a helyi ájurvédikus orvossal konzultálhat az életviteléről, az étrendtől az alvási szokásokig. A rossz alvóknak külön programot állítottak össze a szigeten, hogy a megfelelő párnákkal, aromaterápiával, jógával, diétával és meditációval mély álomba szenderítsék őket. Igen, még mindig „csak” egy szállodában járunk – ami augusztustól újra nyitva áll.
A leglazább Four Seasons Bár a Four Seasonsnek nincs külön alvásterápiás programja, az ágyaik mindig pontosan ugyanolyan kényelmesek mindenhol a világon. Így van ez Desroches szigetén is. A kanadai hotellánc itt nyitotta meg második reszortját a Seychelle-szigeteken. Idén április óta zárva tart, és noha az országhatár már június 1-jén megnyílt a magánrepülőgépek és a jachtok előtt, augusztus 1-jétől pedig a légitársaságok is repülnek Mahéba, a Four Seasons Desroches csak októberben nyit ki. Ugyanakkor néhány privát rezidenciát már most is ki lehet bérelni a szigeten, lakájjal, szakáccsal és golfkocsival. Desroches pedig – szemben a maldív reszortok döntő többségével – nem csak a szállodából áll. Éppen az a különlegessége a szigetnek, hogy többször akkora, mint Velaa vagy Laamu, és a hotel csak az egyik csücskét foglalja el.
Ötcsillagos ellátás a vad romantikus Desroches szigeten
Ha biciklire pattanunk – márpedig minden villához adnak bringát –, bő óra alatt körbetekerhetjük a szigetet. Öt-hat eldugott strand közül választhatunk összesen 14 kilométer hosszan, ahol a szálloda által épített öltöző, WC és zuhany, no meg jó pár kihelyezett kajak kelti azt az érzetet, hogy itt tényleg mindenre gondoltak. Ha időben szólunk, még piknikkosár is várhat a helyszínen egy palack jégbe zárt provence-i rozéval. Útközben simán szembesétálhat a szigeten élő aldabrai óriásteknősök egyike. Néha félénkek, máskor barátságosak, mindenesetre száz évig is eléldegélnek itt békében.
Az étteremben a második reggelen persze már tudják, hogy milyen kávét iszunk szívesen, és hány percesen szeretjük a tojást, sőt még a friss kókuszt is hozzák a bambusz szívószállal, amibe gondosan belevésték a szállodalánc logóját a négy évszakról.
Mi is el tudnánk képzelni magunkat errefelé jó darabig. Ez a leglazább Four Seasons, ahol megfordultunk: jót tesz a patinás brandnek ez a fésületlen, romantikus, vad sziget. Az étteremben a második reggelen persze már tudják, hogy milyen kávét iszunk szívesen, és hány percesen szeretjük a tojást, sőt még a friss kókuszt is hozzák a bambusz szívószállal, amibe gondosan belevésték a szállodalánc logóját a négy évszakról. Igaz, a kókusz nincs benne a reggeli árában, ugyanis valószínűleg keményebb dió felmászni és leszüretelni a pálmafa tetejéről, mint Dubajból megrendelni azt a húszféle egzotikus gyümölcsöt, amit a reggelihez kínálnak a licsitől a rambutánig.
A brit trónörökös és az orosz oligarcha Végül pedig, ha semmiféle svédasztalra nem vágyunk, sőt egyetlen másik vendéget sem akarunk látni, akkor néhány száz kilométerrel arrébb – továbbra is a Seychelle-szigeteken – ott a North Island, ahol a lakáj majdhogynem az ágyba hozza a reggelit, miután a villánk konyhájában frissen buggyantotta a Benedict-tojást. A fejedelmi vendéglátást a csúcsra járatják a szigeten – nem véletlenül jött ide nászútra Vilmos herceg és felesége, Katalin –, de az árát is megkérik: több mint kétmillió forint éjszakánként.
A Seychelle-szigeteki North Island a világ egyik legcsodálatosabb búvóhelye
Sovány vigasz, hogy ebben már benne van a mélytengeri horgászás, a koktélok a naplementében és a búvárkodás is a pörölycápáktól a dajkacápákig sok csodával. Vad és magányos program a merülés errefelé: minden villalakót külön hajón visznek, hogy még véletlenül se fusson össze a brit trónörökös és az orosz oligarcha. Sekély, nyugodt vizű strandokra itt nem számíthatunk, így kisgyerekkel leginkább a kanyargó alakú medencében fogunk kikötni, amit egy meredek domboldalban a sziklákba vájtak, természetesen elképesztő kilátással a tengerre.
Marc Stickler
Marc Stickler
Marc Stickler
Marc Stickler
Ezen a hullámok verte sziklás szigeten tényleg el lehet bújni a világ elől. Mindössze tizenegy extravagáns tengerparti villában rejtőzik a felső tízezer néhány kiváltságos családja – akár egy világjárvány alatt is. Nekünk két éjszaka adatik meg, hogy jól megnézzük a Forbes olvasóinak (még 2019-ben), de az első percben érezzük, hogy ez a földi paradicsomban egyszerűen kevés. Három-négy éjszaka után az ember már képes megfeledkezni az időről, a pakolásról, az indulásról, és talán sikerül elmerülnie abban a földöntúli vákuumban, ahová a természet és az ember közösen megteremtett harmóniája betessékeli. Az utazás ritka pillanatai ezek, amikor tényleg gyermeki lelkesedéssel élvezzük a közös felfedezést, és ötpercenként vállba böködjük egymást, hogy odanézz…
Vad és magányos program a merülés errefelé: minden villalakót külön hajón visznek, hogy még véletlenül se fusson össze a brit trónörökös és az orosz oligarcha.
Ehhez persze nincs szükség a milliós árkategóriára, éppen ellenkezőleg, a luxusreszortok többnyire alkalmatlanok erre a maguk kimódoltságával, és jobban járunk egy sátorral az afrikai szavannán vagy épp a Dunakanyarban. Éppen ezért szédítő a mesteri összhang a személyre szabott vendéglátás és a zabolátlan természet között, így aztán a North Island szabadsága semmilyen más trópusi szigetélményhez nem fogható. De ez a csoda számunkra tényleg csak három napig tart: harmadnapon kiűzetünk a paradicsomból.
Személyisége nem egyszerű, de Szekeres Viktor bulldogként megy előre. Átadta IT-cége vezetését, és tőzsdére vitte a Glostert. Mert az iszonyatos versenyben növekednie kell, és ezt a tőkepiacról finanszírozza.
Kiran Mazumdar-Shaw sörfőzőmesternek tanult, 1978-ban mégis egy enzimtechnológiai cégnek lett társalapítója. Első irodája a garázsa volt, a Biocon ma már 4,4 milliárd dollárt ér, Mazumdar-Shaw pedig ezzel India leggazdagabb üzletasszonya lett. Idén ő nyerte az EY World Entrepreneur Of The Year díját, ennek apropóján exkluzív interjút adott a Forbes.hu-n.
Az elmúlt évtizedekben a válságokban volt a legkönnyebb befektetni, csak meg kellett venni minőségi cégek részvényeit. Most ez megdőlt, sok jó papír nagyon drága, miközben a magyar befektető számára már az ingatlanbefektetés is elvesztette vonzerejét. Mi folyik itt? Mi maradt még? Hova tegyük a pénzt? Befektetési helyzetkép és tippek kisbefektetőknek.
Lengyel Zsuzsi könyvelőből lett ruhatervező, aztán átállt a táskákra. Most három gyerek mellett, a húga segítségével, Mumbaiból menedzseli vállalkozását.