Otthagyta németországi szobrászéletét, égi jelre vett házat Magyarországon, Zorán CD-ről tanult magyart, aztán szerelemből lett ecetkészítő. Susanne Daucher termékeit ma már országszerte dicsérik.
Amikor egy késő őszi vasárnap a káptalantóti piacon a 25 éve Magyarországon élő Susanne Daucher standjához érek, egy bazsalikomos körteecettel a kezében épp azt meséli tökéletes magyarsággal egyik vevőjének, hogy három körtefáján annyi körte termett az idén, hogy hét vödörrel osztott szét a faluban. Az említett falura, a Balaton-felvidéki Pécselyre gyakorlatilag véletlenül talált rá az egykor Németországban szobrászkodó, most 55 éves Susanne. Később Pécselyre is elkísérem, de a piacon kezdjük a beszélgetést. Illetve kezdenénk, merthogy eleinte nem igazán tudunk belemerülni, egyre jönnek a vevők.
A standjánál töltött másfél óra alatt elkortyolgatom Susanne „koktélját”, az aróniaecetes vizemet. Az aróniaecet – ez a fő terméke – fekete berkenyéből készül, csak jobban ráfér az üvegre a növény latin nevéből adódó arónia elnevezés, magyarázza a praktikus szempontokat. A legtöbb vásárló egyébként salátaecethez vásárol, de Susannénak, ha van missziója, akkor az az, hogy elmozdítsa a magyarokat az „ecetet csak salátára” koncepciótól az „ecetes vizet üdítőnek” meggyőződés felé. Szerintem nincs egyszerű dolga, de őt ez láthatóan nem zavarja: rendületlenül mesél vevőinek az ecetről, és egyszerűen jól érzi magát.
„Az aróniát Németországban gyógyszertárban árulják, az ecet élő gyógyszer” – hangzik el többször is a délelőtt során. Lúgosítás, zsírbontás, idegesség, magas vérnyomás, reflux – sok problémára jó az ecet, amiből a 250 milliliteres kiszerelés 2800, a félliteres 4800 forintba kerül nála. „Ön jó kereskedő” – jegyzi meg egy vásárlója, mire Susanne nevetve csak annyit mond: „Én? Jó kereskedő? Én csak én vagyok!”.
Egy amerikai út, valamint egy séf és egy étteremvezető találkozása kellett ahhoz, hogy egyre több magyar ismerje meg a gofritölcsérbe töltött csirkét. A bulinegyedben található Tölcsibe alapítói kezdettől a magyar vendégekre építettek, így eddig a vírusválság akadályait is sikeresen vették.
Hutás László New York utcáin barangolva találkozott először a gofritölcsérbe töltött csirkehússal, ami Amerikában elterjedt street foodnak számít. Akkor nem ízlett neki, meg is feledkezett róla, aztán egyszer megmutatta az utazáson készült képeket Kapás Gábornak, akivel együtt dolgoztak egy belvárosi étteremben. Az addig a fine diningban mozgó séfnek elkapta a fantáziáját a koncepció, és „meg tudjuk mi ezt sokkal jobban is csinálni!” felkiáltással neki is állt az új receptek kidolgozásának.
Az amerikai vonalról megmaradt, hogy az adagnak hatalmasnak kell lennie, de a hús és a szósz mellé itthon zöldség is került a tölcsérbe. Amit szintén „európaibbá kellett tenni” – visszavettek hát túl édes ízéből. 2018-ban először egy foodtruckkal terveztek elindulni, hogy Európában harmadikként és Magyarországon elsőként minél többet kihozzanak a gofritölcsér és a csirke házasságából. Aztán László véletlenül belebotlott egy kiadó üzlethelyiségbe.
A Wesselényi utcai helyszín annyira megtetszett a két alapítónak, hogy rögtön kivették. Guruló konyhájuk végül egy évvel később lett készen. Ezzel, amikor csak lehet, járják a rendezvényeket. Bár mindketten több évtizednyi vendéglátós múlttal vágtak bele a közös vállalkozásba, a marketinghez egyikük sem értett, és a megbízott szakemberekkel sem találták a közös hangot. Ekkor szállt be a közgazdász végzettségű Karakó Korinna, László felesége, és azóta is ő a márka hangja. „A recepteket Gábor dolgozza ki, a kommunikációt Korinna viszi, én az üzletvezetésért felelek” – mondja László a feladatmegosztásról.
Bár az első fél évben még sokan leginkább gíroszt kerestek náluk, vagy a tölcsér hallatán a fagyira asszociáltak, egyre több visszajáró vendégük lett. „Az elején eldöntöttük, hogy nem szeretnénk az idetévedő impulzusvásárló turistákra építeni.” Ez a stratégia kifizetődőnek bizonyult idén, amikor a bulinegyed addig külföldi vendégekből élő üzletei elkezdtek tátongani az ürességtől.
Mivel egyre több kérés érkezett, idén augusztus óta az összes tölcsérüket vega változatban is kínálják. Gábor hosszas keresgélés után akadt rá az elsőre meglepőnek tűnő alternatívára, a jackfruit nevű egzotikus gyümölcsre, amit a Tölcsibénél ugyanolyan pácba mártanak, mint a csirkét.
A bolt megnyitásával szinte egyszerre elindított házhozszállítási rendszerük megkönnyítette dolgukat a lezárások idején. Most havonta körülbelül hatezer húszcentis tölcsért adnak el, és ami a cégméretet illeti, a Bamba Marháét, a Pad Thai-ét és a Zing Burgerét lebegtetik maguk előtt mint elérendő célt. Jövőre először egy termelőkonyhát terveznek bérelni, majd egy második üzletet is nyitnának. És ha már legalább két-három Tölcsibe lesz a piacon, szívesen látnának egy befektetőt, hogy a franchise-rendszer is elinduljon.
Tölcsibe Kft. Tulajdonosok: Hutás László, Kapás Gábor Alapítás éve: 2018 Befektetett összeg: kb. 10 millió forint Létszám: 7 fő Árbevétel (millió forint): 2018: 22,6 2019: 60,8 Adózott eredmény (millió forint): 2018: 0,5 2019: 1,2
„A mi filozófiánk a fenntarthatóságot képviseli. A globalizált világban egyre kevesebb a termőterület, egyre fontosabb, hogy az emberek azt fogyasszák, ami a közvetlen környezetükben megterem, ne azt, amit több ezer kilométerről importálnak. Ha itt megterem a kert végében a rebarbara, akkor azzal fogok főzni, és nem trópusi növényekkel. Vagy kimegyek az erdőbe vagy a házam mögé, és szedek egy kis mohát. Nagyon jó kis levest főzök belőle erdei gombával” – mondja Ana Roš. A világszerte ismert séf sosem járt szakácsiskolába, ma mégis több hónapra előre tele van az étterme. Mert autentikus.
Ha az embernek tizenhét évesen rajzolgatni támad kedve, nem feltétlenül úgy lát munkához, hogy évtizedekre szólót alkosson. Marék Veronika meséje mégis így alakult. Első könyve, a Boribon, a játékmackó annyira jól sikerült, hogy a Móra Kiadóban el sem hitték, hogy egy gimnazista ceruzája alól került ki. Később összerajzolt még jónéhány figurát, az egyik legismertebb, a Kockásfülű nyúl a világ kilencven országába propellerezett el. Veronikának most is ugyanannyi ötlete van, mint tizenhét éves korában, és biztos benne, hogy amíg él, írni fog.
