Interjú Berta Lászlóval, a Zalaco Sütőipai Zrt. tulajdonos-vezérigazgatójával
A zalaegerszegi székhelyű Zalaco Sütőipari Zrt. idén ünnepli fennállásának 70. évfordulóját. Mára jelentős növekedési célokkal néz a jövőbe, amelynek fontos állomásaként a Magyar Nemzeti Bank (MNB) Növekedési Kötvényprogramjához is csatlakozott. A programban szerzett tapasztalataikról Berta Lászlót, a 2014-ben az Év Vállalkozója-díjjal is elismert tulajdonos-vezérigazgatót kérdeztük.
Miért döntöttek úgy, hogy részt vesznek a Növekedési Kötvényprogramban? Milyen előnyeit látták ennek más típusú forrásbevonáshoz képest?
Számos előnye van a programnak, amiért úgy döntöttünk, hogy részt veszünk benne. Az első és egyik legfontosabb a hosszútávú, tíz éves futamidő. A másik fontos szempont az volt, hogy a finanszírozás szabad felhasználású, és hogy a tízéves ciklus során többször is megforgatható a forrás. Emellett az is indokolta a Kötvényprogramhoz történő csatlakozásunkat, hogy terveink között szerepel a vállalatunk tőzsdei bevezetése. A járvány valószínűleg befolyásolja azt, hogy ez mikor fog megvalósulni, de a szándékaink és céljaink nem változtak. A Növekedési Kötvényprogram fontos lépése a folyamat elindulásának.
Van, hogy az ember szexi pózban, kellemes ön- és megelégedettségében napozik a homokos tengerparton, aztán váratlanul úgy beteríti egy sós hullám, hogy szó szerint köpni-nyelni nem bír utána. Előbbi kép maga az Insta-filteres jó élet, utóbbi nagyon is 2020-as mindennapjaink része, csak a tenger helyett a szorongás, a depresszió, a pánik csap át rajtunk a legváratlanabb pillanatokban, újra és újra. Belföldi […]
Van, hogy az ember szexi pózban, kellemes ön- és megelégedettségében napozik a homokos tengerparton, aztán váratlanul úgy beteríti egy sós hullám, hogy szó szerint köpni-nyelni nem bír utána. Előbbi kép maga az Insta-filteres jó élet, utóbbi nagyon is 2020-as mindennapjaink része, csak a tenger helyett a szorongás, a depresszió, a pánik csap át rajtunk a legváratlanabb pillanatokban, újra és újra.
Belföldi utazás, meditáció, elvonulás, elérhető gasztronómia, erdei bolyongás, divatos minimalizmus – ebben a Forbes Life-ban minden van ahhoz, hogy elmenekülhessünk. De leginkább mindegyik a befelé figyelésről kellene szóljon: ha belül nem találunk békét, nincs az a külső inger, ami tartósan elvonná figyelmünket. Úgyhogy ebben a lapban bőven van segítség ehhez is.
Mióta volt alkalmam Edith Eva Egerrel beszélgetni – a tavaszi karantén után most ősszel másodszor –, általában már csak addig zihálok a hullámokban, amíg a pszichológus egy-egy gondolata eszembe nem jut. Leggyakrabban ez a részlet a címlapinterjúból: „Problémák nem léteznek, kihívások vannak. Nincsenek krízisek, csak átalakulások. Talán épp egy átalakuláson megyünk keresztül, és nem tehetjük fel a kérdést: miért én, miért ez? Hanem azon kell gondolkodnunk, hogyan tovább.”
Máskor a maga vagy családja életéből hozott példái lendítenek rajtam – mesél eleget új könyvében és a Forbes Life-ban is –, vagy az, amit 93 évesen magától kérdez: nem azt, mit adott neki a világ, hanem hogy ő mit adott a világnak. (Az interjút megjelenés előtt megmutatom a páromnak, anyámnak, néhány kolléga is olvassa – egyszer, aztán még jó néhányszor, van, aki tízszer, van, aki könnyek között. A mondatok mára mantrákká válnak.)
Dr. Eger alapvető válasza az életre maga a szeretet – amit szerinte nem érezni, hanem csinálni kell.
Különös példakép a korban, amikor újra az elménk a menedékünk a világ elől. Vagy a közösségi média – erről már Tari Annamária beszél egy másik beszélgetésben. G. Tóth Ilda Tari-interjújából is belénk ég valami – belém leginkább a „kognitív restség” kifejezés – talán már ez is elég ahhoz, hogy telefonnyomkodós pótcselekvés helyett valami előremutatóbbért nyúljunk.
Vagy befelé figyeljünk. Ez, mondjuk, sokkal nehezebb, de ott van a megoldás. „Ha békén hagyják az embereket, akkor mindenki nagyon pontosan tudja, mire van szüksége, hogy jól legyen. Legeslegbelül hordozzuk a harmónia megteremtésének bölcsességét, és ha van hozzá tér, ha meg vagyunk tartva, akkor képesek is vagyunk elérni” – ahogy a Bács-hegyen meditációsközpontot alapító Karsai Dina magyarázza. Momentán elég a képekre nézni: (nem tengerpart, de) a Káli-medence tanúhegyeinek ölelésében valami nagy egész apró részének érzi magát az ember, és megneszeli, hogy végül talán minden a legnagyobb rendben lesz.
A digitális transzformáció a gazdaság bármely szektorában ma már nemcsak egy trend, egy egyszeri megoldandó projekt, hanem állandó elem az adott szervezet életében, ami egyúttal a vezetés, a munkavégzés és a kommunikáció szintjén is merőben új stílust igényel. A siker egyre inkább az emberi tényezőn múlik.
A második kerülettől a szórványfalvakig országszerte adnak gyerekkoncerteket, sőt siketekkel és hallássérültekkel is megismertetik a zenét. Pellengérre állítják a klasszikus zenét övező hiedelmeket, sokszor formabontó repertoárjukat pedig streamingszolgáltatással teszik mindenkinek elérhetővé. Hámori Máté és az Óbudai Danubia Zenekar felelősségének érzi, hogy az embereket összekösse a művészet által.
Összejöttek: egy csapat Forbes-címlapos, Forbes Urban- és Forbes Women-címlapos vagy Forbes-arc írt és jelentetett meg könyvet az idén – nekünk, akik egykor cikket írtunk róluk, olyan ezekre lecsapni, mint egy marék gumicukorra. De gyanítjuk, hasonlóan érez az a Forbes-olvasó is, aki egykor lelkesen vagy érdeklődve simította le a nyomdaszagú újságot egy-egy író, művész, sportoló, pszichológus portréjánál. Esetleg a mostani Forbes Life címlapinterjújánál.
