Hungarosaurus tormai Típus: Növényevő, páncélos dinoszaurusz A név eredete: Az első hazai dinoszauruszként Magyarország és az iharkúti lelőhely egyik megtalálója, Torma András után Felfedezése: 2000 A legtöbb páncélos dinoszaurusztól eltérően a Hungarosaurus szokatlanul filigrán felépítésű, és valószínűleg gyors mozgású állat volt. Négy lábon járt, testének hossza 4–4,5 méter lehetett, súlya 650 kg. Koponyája 36–40 cm hosszú, állkapcsában összesen […]
Hungarosaurus tormai Típus:Növényevő, páncélos dinoszaurusz A név eredete: Az első hazai dinoszauruszként Magyarország és az iharkúti lelőhely egyik megtalálója, Torma András után Felfedezése: 2000
A legtöbb páncélos dinoszaurusztól eltérően a Hungarosaurus szokatlanul filigrán felépítésű, és valószínűleg gyors mozgású állat volt. Négy lábon járt, testének hossza 4–4,5 méter lehetett, súlya 650 kg. Koponyája 36–40 cm hosszú, állkapcsában összesen több mint 80 fog ült, ezekkel kiválóan össze tudta aprítanai táplálékát. A nyakától a farka végéig több száz, különböző méretű és formájú páncélelem borította testét. Egyik különlegessége, hogy a legtöbb négy lábon járó dinoszaurusztól és a többi páncélos dinoszaurusztól is eltérően a mellső végtagjai ugyanolyan hosszúak voltak, mint a hátsók.
Pneumatoraptor fodori Típusa: Raptorszerű dinoszaurusz A név eredete: Pneumatizált csontokkal bíró rabló; Fodor Géza, az iharkúti bauxitbányák egykori üzemvezetője után Felfedezése: 2007
Ez volt valószínűleg az iharkúti fauna legkisebb ragadozó dinoszaurusza. Töredékes leletei alapján tudható, hogy nem érhette el egy kifejlett pulyka méretét sem. Testét a mai madarakhoz hasonlóan toll boríthatta, csontjait a tüdővel kapcsolatban álló légzsákocskák járták át. Lapított, késpengealakú fogai maximum egy centiméter magasak és recézettek voltak, a hús, a bőr és a vékonyabb csontok vágására kiválóan alkalmasak. Valószínűleg csapatokban vadásztak, és összehangolt támadással tudták leteríteni nagyobb áldozataikat.
A Futureal divatmárka története szerelmi sztorival kezdődött valamikor a 90-es években – jobban mondva valószínűleg kellett hozzá egy ilyen sztori is. Somodi Gyöngyvér és Birtalan Péter ebben az időben rakta le a ma 345 milliós árbevételt termelő cégcsoport alapjait – szakmai tapasztalat formájában.
Biztos, hogy meg volt írva – ez az első mondata Somodi Gyöngyvérnek, majd rögtön nosztalgiázni kezd. A Futureal (csak névrokona a nagy ingatlanfejlesztőnek) budaörsi boltjának irodájában ülünk, mellettünk egy állványon sorakoznak a következő kollekció mintadarabjai. Emiatt éppen csak elférünk, főleg miután Birtalan Péter, az ügyvezető, Gyöngyvér férje is befut.
„Bár Péter már a gimi első napján megtetszett – mondja Gyöngyvér –, sokáig csak barátság volt köztünk. Húszéves voltam, amikor többféle vargabetű után végre összejöttünk. Ez 1997-ben történt. Peti inspirált, hogy csináljunk egy ruhamárkát, mert úgy éreztük (a baráti körünkkel együtt), hogy egyszerű utcai viseletből nagy hiány van.” Kettőjük között Péter jött vállalkozó családból, és jól rajzolt, Gyöngyvér pedig – amellett, hogy rengeteg ötlete volt a divatról – üzleti képzést végzett. Ez segített eldönteni a kérdést. Belevágtak.
Miután felvették a kapcsolatot egy modellezővel, elkészítették életük első streetwear kollekcióját. Minikollekció volt, mindenből egy darab készült. Deszkás ismerősök segítségével kiakaszthatták a menőnek számító Kálvin téri US101 nevű boltban, ahol a deszkás cuccokon kívül többféle világmárkát tartottak, és olyan kiegészítőket (például napszemüvegeket), amiket akkoriban máshol nem igazán lehetett beszerezni.
„Reggel bevittük és délután már hívott a tulaj, hogy mindent megvettek, vihetjük az árut. De hát nekünk nincs több árunk – mondtam. – Akkor legyen – válaszolt. Így, lépésről lépésre kezdtünk el dolgozni. Streetwear, vagyis utcán hordható, hétköznapi ruhákat terveztünk. Már akkor is igényes, kidolgozottabb darabok voltak, talán csak színesebbek, mint manapság” – meséli Gyöngyvér.
„Ebben az időben pezsgett a hazai gyártás, az emberek szerettek volna divatosan öltözködni. Sorra alakultak a butikok, és a kiskereskedőknek árura volt szükségük” – ezt már Csaba Anna-Mária, a DivatMarketing szaklap kiadója és főszerkesztője mondja. A rendszerváltás után feldarabolódott cégek már nem szovjet exportra termeltek, hanem nyugatra bérgyártottak. A másik jellemző az volt, hogy a gyártók és a kiskereskedők elvesztették egymást, ezért is alakult ki a fővárosban, a VI. kerületben egy nagykeres butikvilág. A Szondi, a Szinyei Merse Pál utcában, a Podmaniczkyben egymást érték a nagykerek. Aki gyártott, annak szinte kötelező volt ide bekerülni, ha el is szerette volna adni az árut.
Bérgyártással tanulták meg a szakmát Gyöngyvér és Péter szívós és kitartó munkával a varráson kívül minden folyamatot elsajátított. Meglátták az üzleti lehetőséget a bérgyártásban, így átnyergeltek erre a területre, a saját márka a fiókban maradt. Egy csepeli és egy érdi műhelyben férfi és női felsőruházatot készítettek. Közben az éppen alakuló kisebb brandeket is támogatták az indulásban azzal, hogy szabásmintákat, modelleket adtak el nekik, vagy a gyártásban segédkeztek.
„Egyfajta inkubátorszerepünk volt ez a szakmai hátterünkkel, saját szabászatunkkal, modellező stúdiónkkal és ütőképes varrónőcsapatunkkal. A Retro, az Egoist és a Nanushka elindulásában is szerepünk volt” – mondja Gyöngyvér. A 2000-es évek elején már közel negyven varrónő dolgozott nekik. Olaszországi kapcsolataik jó pár évig sok munkát adtak nekik: a legnagyobb multinacionális cégeknek készítettek olyan nullszériás darabokat, amelyek alapján a disztribútorok a rendeléseket nemzetközi terepen felvették.
Aztán jött a törés: az olaszok keletebbre vitték a gyártást, bebukóban volt a magyar ipar. A saját márka megálmodása, megtervezése, elindítása ekkor vált aktuálissá. A házaspár újra hozott egy nagyon bátor és taktikus döntést. „2007-ben gondoltunk egyet, és mindent eladtunk: a varrodákat és a szabászatot is – mondja Péter. – Szusszantunk körülbelül két hetet, aztán úgy éreztük, eljött az idő, hogy az évekig dédelgetett márkánkat most teljes erőbedobással útjára indítsuk.”
Ahogy sokan mások, ők is a Szondi utcában találtak főhadiszállást. Akkoriban a Futureal egy húsz termékből álló sportkollekció volt utcai viseletnek is alkalmas darabokkal. Gyöngyvér és Péter szép lassan szélesítették a választékot. Ma már férfiruha- és kismamaruha-kollekciójuk is van, emellett kiegészítőket, órát, táskát is gyártanak, és nemsokára talán jön a Futureal cipő is.
Eleinte nekik is gondot jelentett, hogy nem ismerték annyira a márkát a kereskedők. 2010-ben a Futureal is fontos stratégiai döntést hozott: a budaörsi nagykereskedelmi Trend2 központban megnyitották legújabb kis- és nagykereskedésüket. „Ekkor kéthónaposak voltak az ikreink, emlékszem, betoltuk őket az leendő üzletbe és csak álltam, néztem Petit, hogy okés, de hogyan fogjuk ezt megcsinálni” – meséli Gyöngyvér.
Péter hozzáteszi: „Úgy is mondhatnám, hogy vettünk egy nagy levegőt, és húztunk még egyet a tizenkilencre.” Ezzel a lépéssel a márka életében először kettészakadt a gyártás és a kereskedelem, és elindult az igazi növekedés. A stílus mindig is letisztult, egyszerű volt. Inkább a szabással, a varrással adnak egy kis plusz rafinériát a darabokhoz, és az egyes kollekciók mindig variálhatók egymással. Gyöngyvér a kezdetektől az egyedüli tervezője a brandnek és sokat inspirálódik Olaszországban.
Tizenkétszeres növekedés A Futureal következő nagy dobása a franchise üzletek felépítése volt. A márkaboltok megjelenésével a cég hirtelen nagyot nőtt, 2013-ról 2014-re majdnem megháromszorozták az árbevételt, és az így folytatódott a későbbiekben is. Kezdetben szerződés sem volt, ma már komoly szabályoknak kell megfelelni, ha valaki franchise Futureal boltot akar nyitni. Gyöngyvér amellett, hogy még ma is másodmagával irányítja a céget, nem egyszer beáll a boltokba, vagy ha nem is elad, kérdez, és a tapasztalatokat sokszor be is építi a modellekbe.
„A nagy világmárkák, a fast fashion boltok miatt félve léptünk be a plázákba, de hamar kiderült, hogy alaptalan volt a félelem” – folytatja Péter. Tavaly a webshop is elindult – mivel egy ideje már gondolkodtak a külföldi terjeszkedésen (Szlovákiában már vannak forgalmazók), itt volt az ideje. Ma nyolc márkaboltjuk van, a legnagyobb a pesti Bajcsy-Zsilinszky úton, az Andrássy sarkán.
Mára mindkettőjük számára egyértelmű, hogy muszáj néhány területet kiadni a kezükből, mert a leterheltség hosszútávon az üzletmenetet veszélyeztetheti. Egy viszont biztos: a kreatív vonalat megtartják maguknak.
All4baby Kft. Alapítás: 2006 Árbevétel (millió forint): 2018 235,3 2019 230,8 Adózott eredmény (millió forint): 2018 12,1 2019 11,5 Két plázabeli boltjukra külön cégeket alapítottak: a Futureal Store Kft. tavaly 61,5 millió, míg a Trend Manager Kft. 52,9 millió forint árbevételt produkált. Forrás: Bisnode, cégközlés
Szerző: Szendrői Gábor A Concorde MB Partners – a Concorde Értékpapír és az Oriens vállalatcsoport közös tranzakciós tanácsadó cége – most ősszel ünnepelte megszületésének ötödik évfordulóját. Az elmúlt öt évben 51 sikeresen lezárt tranzakció körül bábáskodtunk, talán érdemes megnézni, milyen trendek láthatók, milyen következtetések vonhatók le az 51 ügylet alapján a hazai piacról. A tranzakciók összértéke 1,2 milliárd euró […]
A Webshippy-alapítók online boltjaik példáján látták, mekkora gondot okozhat egy hirtelen jött nagyobb rendelés. Ráfordultak hát a logisztikára, és felhőalapú szoftvert fejlesztettek. Inkább tech startupnak tartják magukat, mintsem logisztikainak: a rendszerükbe automatikusan futnak be a partner webáruházak rendelései, amiket aztán külsős futárcégek visznek házhoz a vevőknek. A vírusválság most jól megdobta növekedésüket.
Széll Tamás és Szulló Szabina a modern magyar gasztronómia két meghatározó alakja. Olyan sikereket értek el, amilyeneket a hazai séfek közül korábban még senki: megnyerték a Bocuse d’Or európai döntőjét, két étteremmel kaptak Michelin-csillagot, az egyiket mindössze nyolc hónappal a nyitás után. Merész húzásokért sem mennek a szomszéd konyhába, étlapra tették a rakott krumplit, csillagos séfekként egy piacon nyitottak bisztrót – de közben azt sem felejtik el, hogy az étterem elsősorban üzlet, nem pedig művészet. A gasztrokádárizmus töltött-rántott időszakába születtek, és sokat tettek azért, hogy ma már ne erről legyen ismert a magyar konyha.
