Dr. Petrohai Ágnes, az Álomarc klinika alapító orvosa szerint a minimál invazív, szikementes orvosesztétikai kezelések legfontosabb irányelve, hogy ne legyenek feltűnőek. „A lényeg, hogy a páciens önmagához képest fittebbnek, frissebbnek tűnjön, mintha csak egy hosszabb nyaralásról jött volna vissza” – mondja a szakember. Az általa használt orvosi minőségű hialuronsav kezelések természetes, hosszan tartó hatást biztosítanak, szike nélkül.
Petrohai Ágnes 12 éve Londonból hozta haza az orvosesztétikai tapasztalatot. Azt mondja, itthon akkor még nem voltak bevettek ezek a kezelések, kezdetben, a klinika alapításakor edukáló teadélutánokat szerveztek. Meséltek a hialuronsavról, akkoriban – ahogy mondja – inkább celebek, hírességek jártak orvosesztétikai kezelésekre. „Fordult a világ, ma már egyre többen választják ezeket a megoldásokat, megfizethető, mindenki számára elérhető és elfogadottabb kezelés lett. Egy 40–50–60 éves nő lehet bombázó, egy férfi pedig egy jó pasi, nem is beszélve arról, hogy ennyi idősen is talpon kell maradni, helyt kell állni a munkaerőpiacon. A lelkünk pedig nem öregszik!” – mondja mosolyogva a szakember. Hát lehet ezt nem elhinni?
Tapasztalata szerint a férfiakat nehezebb rávenni a szikementes beavatkozásokra is, legtöbbször a feleségük viszi el őket, praxisában 80 százalék a női páciensek aránya, de egyértelműen egyre több a külsejére igényes férfi is a rendelőben. „Igaz, manapság Dr. Google rendel, minden megtalálható a neten és beszédtémák a kezelések, sokan konkrét igénnyel jönnek hozzám, én mégis azt mondom, az első a diagnosztika. Nincs általános megoldás. Mindenkinek más az arcszerkezete, mindenkinek másra van szüksége. Nem idealizált arcokat szeretnék, hanem a páciens fiatalkori énjét szeretném visszaadni” – mondja.
Van, hogy az ember szexi pózban, kellemes ön- és megelégedettségében napozik a homokos tengerparton, aztán váratlanul úgy beteríti egy sós hullám, hogy szó szerint köpni-nyelni nem bír utána. Előbbi kép maga az Insta-filteres jó élet, utóbbi nagyon is 2020-as mindennapjaink része, csak a tenger helyett a szorongás, a depresszió, a pánik csap át rajtunk a legváratlanabb pillanatokban, újra és újra. Belföldi […]
Van, hogy az ember szexi pózban, kellemes ön- és megelégedettségében napozik a homokos tengerparton, aztán váratlanul úgy beteríti egy sós hullám, hogy szó szerint köpni-nyelni nem bír utána. Előbbi kép maga az Insta-filteres jó élet, utóbbi nagyon is 2020-as mindennapjaink része, csak a tenger helyett a szorongás, a depresszió, a pánik csap át rajtunk a legváratlanabb pillanatokban, újra és újra.
Belföldi utazás, meditáció, elvonulás, elérhető gasztronómia, erdei bolyongás, divatos minimalizmus – ebben a Forbes Life-ban minden van ahhoz, hogy elmenekülhessünk. De leginkább mindegyik a befelé figyelésről kellene szóljon: ha belül nem találunk békét, nincs az a külső inger, ami tartósan elvonná figyelmünket. Úgyhogy ebben a lapban bőven van segítség ehhez is.
Mióta volt alkalmam Edith Eva Egerrel beszélgetni – a tavaszi karantén után most ősszel másodszor –, általában már csak addig zihálok a hullámokban, amíg a pszichológus egy-egy gondolata eszembe nem jut. Leggyakrabban ez a részlet a címlapinterjúból: „Problémák nem léteznek, kihívások vannak. Nincsenek krízisek, csak átalakulások. Talán épp egy átalakuláson megyünk keresztül, és nem tehetjük fel a kérdést: miért én, miért ez? Hanem azon kell gondolkodnunk, hogyan tovább.”
Máskor a maga vagy családja életéből hozott példái lendítenek rajtam – mesél eleget új könyvében és a Forbes Life-ban is –, vagy az, amit 93 évesen magától kérdez: nem azt, mit adott neki a világ, hanem hogy ő mit adott a világnak. (Az interjút megjelenés előtt megmutatom a páromnak, anyámnak, néhány kolléga is olvassa – egyszer, aztán még jó néhányszor, van, aki tízszer, van, aki könnyek között. A mondatok mára mantrákká válnak.)
Dr. Eger alapvető válasza az életre maga a szeretet – amit szerinte nem érezni, hanem csinálni kell.
Különös példakép a korban, amikor újra az elménk a menedékünk a világ elől. Vagy a közösségi média – erről már Tari Annamária beszél egy másik beszélgetésben. G. Tóth Ilda Tari-interjújából is belénk ég valami – belém leginkább a „kognitív restség” kifejezés – talán már ez is elég ahhoz, hogy telefonnyomkodós pótcselekvés helyett valami előremutatóbbért nyúljunk.
Vagy befelé figyeljünk. Ez, mondjuk, sokkal nehezebb, de ott van a megoldás. „Ha békén hagyják az embereket, akkor mindenki nagyon pontosan tudja, mire van szüksége, hogy jól legyen. Legeslegbelül hordozzuk a harmónia megteremtésének bölcsességét, és ha van hozzá tér, ha meg vagyunk tartva, akkor képesek is vagyunk elérni” – ahogy a Bács-hegyen meditációsközpontot alapító Karsai Dina magyarázza. Momentán elég a képekre nézni: (nem tengerpart, de) a Káli-medence tanúhegyeinek ölelésében valami nagy egész apró részének érzi magát az ember, és megneszeli, hogy végül talán minden a legnagyobb rendben lesz.
A koronavírus elképesztő izgalmakat hozott a befektetők életébe is 2020-ban. Indokolatlannak tűnő jókedvből váltottak a tőzsdék tavasszal hatalmas zuhanásba, majd álltak fel igen gyorsan, élen az égbe szálló technológiai óriásokkal. Amikor pedig ősszel elfogyott a lendület, a vakcinahírek elhitették a piacokkal, hogy hamarosan vége lesz a járványnak, visszatérhetünk régi életünkhöz. De mit lehet ilyenkor csinálni, hogy megőrizzük a pénz értékét? Nulla kötvényhozamok és magas részvényárak mellett hol van még érték? Mit tudnak a magyar eszközök, véget ér-e a forint vesszőfutása?
A nagy bezárkózás előtti utolsó napon a Széll-Szulló-páros mindkét éttermében égtek a telefonvonalak. De ez nem zavart minket abban, hogy a békésszentandrási harcsapaprikásról
és a háromcsillagos dán séf gulyásleveséről beszélgessünk.
A Webshippy-alapítók online boltjaik példáján látták, mekkora gondot okozhat egy hirtelen jött nagyobb rendelés. Ráfordultak hát a logisztikára, és felhőalapú szoftvert fejlesztettek. Inkább tech startupnak tartják magukat, mintsem logisztikainak: a rendszerükbe automatikusan futnak be a partner webáruházak rendelései, amiket aztán külsős futárcégek visznek házhoz a vevőknek. A vírusválság most jól megdobta növekedésüket.
