Ez az én szabályom: látni, érezni, dönteni

Kérdezett: Milan Čupka & Peter Matijek | Fordította: Topolay Gábor

Hogyan emlékszik vissza az első látogatására a szülővárosába, a ma Szlovákiában lévő Fülekre oly sok, Ausztráliában töltött év után?
Először 1968-ban tértem vissza Fülekre a feleségemmel. Akkor még persze más volt minden, az emberek féltek beszélni. De miután a kommunizmus összeomlott, nagyon meglepett, hogy milyen barátságosan és melegen fogadtak. A polgármester rendkívül jó ember, és mindenki, aki a város működéséért felel, az elejétől fogva nagyon segítőkész volt. Segítettek, hogy újjáépítsük a helyi temetőt, ahol a nagyapám nyugszik. Támogattak, amikor egy kis emlékművet akartam emelni, embert is találtak, aki elvégezte a munkát. És a helyi focicsapatot is nagyon szeretem.

Lowy a szlovák Forbes címlapján. A Westfield eladása után Ausztrália 4. leggazdagabb embere lett


Ugyan a város a szülőhelye, de a gyermekkora nem volt boldog. Hogyan emlékszik vissza a háború előtti időkre?
1930-ban születtem, életem első nyolc évét a csehszlovák rezsimben töltöttem, ami, mint tudjuk, liberális demokráciának számított a régióban. Nem emlékszem semmilyen nagyobb kényelmetlenségre azonkívül, hogy az élet Kelet-Európában ekkoriban kemény volt. Apám utazó ügynök volt, anyámnak pedig élelmiszerboltja volt a városban – az épület máig megvan. Az élet anyagilag nem volt egyszerű, de a zsidók szabadon gyakorolhatták a vallásukat. Ez a nyolc év nagyobb problémák nélkül telt.